Orvosi Hetilap, 1992. július (133. évfolyam, 27-30. szám)

1992-07-26 / 30. szám - Péter H. Mária: Adatok az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztályának tevékenységéről

Orvostudományi Szakosztályából (EME Orv. Értesítő), a 45. jelzésű kötet (I. újfolyam, I. füzet 1922—1932) Veress Ferenc elnök és Koleszár László titkár szerkesztésében. Ezt követték az évente megjelent újabb kötetek, majd kété­vi kényszerű szünetelés után 1942-ben a Ferenc József Tu­dományegyetem Kolozsvárra való visszatérésével és az Or­vostudományi Szakosztály újraszerveződésével, ismét útjára indult az Értesítő új sorozata immár 50. kötetével Berde Károly és Krompecher István szerkesztésében. Ez a kötet az 1940—1941. évi szakosztályi tevékenységet tükrö­zi. Az új formájú, de a régi célkitűzésekkel megjelent Érte­sítőt a szerzők így indították el útjára: ,,A múlt iránti tisz­telettel és a termékeny jövőbe vetett bizalommal, azt a célt szolgálva, amit Hőgyes Endre közel hét évtizeddel ezelőtt az Orvostudományi Szakosztály számára kitűzött, szellemi kapcsolatba egyesíteni Kolozsvárott az orvostudományok különböző ágaival foglalkozó erőket.” 1943-ban az Értesítőnek 4 kötete jelent meg, összesen több mint 600 oldalon. A fellendült szakosztályi tevékeny­ség, valamint az Orvostudományi Kar tanárainak segítsé­gével folyamatosan, immár évente 2—4, sőt 5 kötet is meg­jelent 1948-ig, az utolsó, 63. kötettel bezárólag. Az 1944-es politikai és gazdasági viszonyok az egész egyesület s így az Orvostudományi Szakosztály tevékeny­ségére is kihatottak. Bár az Erdélyben maradt szakosztályi tagok száma csökkent, elhatározták, hogy a tudományos munkájukat tovább folytatják. Berde Károly az 1944. má­jusi közgyűlésen felhívta a tagság figyelmét: „Minél keve­sebben maradtunk itt, annál sűrűbben kell találkoznunk, mert annál inkább a magunk erőire vagyunk utalva. Minél inkább megfogytak könyveink és folyóirataink, annál in­kább rászorulunk az élőszó megvilágosító és megterméke­nyítő csereforgalmára. ” A szakosztály a kitűzött terveket csak részben valósíthatta meg. Bár az 1944. évben tartott 15 tudományos szakülésen elhangzott 24 előadás, 18 beteg­bemutatás, több mint 60 hozzászólás és a nagyszámú hall­gatóság tanúskodott az érdeklődésről, de a tervezett 5 kötet Értesítő helyett csak 3 jelent meg, majd 1945-ben csak 2 kötet. 1946-tól évente már csak egy-egy kötet Értesítő jelent meg (61., 62. és 63. kötet — ez utóbbi az utolsó, ami 1948-ban jelent meg). Ezek a kötetek beszámolnak arról, hogy az EME Orvostudományi Szakosztálya Kolozsvárott folytatja tudományos üléseinek sorozatát, azonban sokkal kevesebb számú előadással és ugyanakkor a megalakult Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karának Marosvásár­helyre való áthelyezése után a tudományos ülések egy ré­szét Marosvásárhelyen tartják. Az immár közös kiadásban megjelent Értesítők közük ezeknek a tudományos ülések­nek a tárgysorozatát, a párhuzamosan szervezett szabad­­egyetemi előadások programjával, az idegen nyelvű össze­foglalókkal ellátott tudományos dolgozatokkal együtt. Áttekintve az Értesítő kötetekben közölt tudományos dolgozatokat, a szakülési jegyzőkönyveket, a szakosztályi élettel kapcsolatos beszámolókat, munkaterveket, pályá­zati felhívásokat, nekrológokat, meggyőződhetünk az er­délyi magyar orvosok sokszor nem kis áldozatot követelő, de kitartó és színvonalas szakmai tevékenységéről. A 15 év alatt (1934—1948) megjelent 19 kötet tulajdonképpen az Orvostudományi Szakosztály 46 évi tudományos tevékeny­ségét öleli fel és tükrözi annak sokirányú fáradozását. Az 1934—1945 között megjelent köteteket az EME Orvostu­dományi Szakosztályának mindenkori elnöke és titkára szerkesztette, így Veress Ferenc, Koleszár László (1934—1935), Koleszár László (1937—1940), Berde Ká­roly, Krompecher István (1942—1944), Haynal Imre, Sáry Béla (1945). 1946-tól az Értesítő nemcsak az EME Orvos­­tudományi Szakosztályának, hanem a Kolozsvárott meg­alakult, majd Marosvásárhelyre átköltözött Bolyai Tudo­mányegyetem Orvosi Karának is a kiadványa Miskolczy Dezső (1946—1947), majd Csögör Lajos és Miskolczy De­zső (1948) szerkesztésében (8). A majdnem 4000 összoldalszámot felölelő kötetek a tudomá­nyos ülések jegyzőkönyveit köztik a választmányi és közgyűlések beszámolóival együtt. A legaktívabb szerzők közt említjük meg Koleszár László, Láng István, Haranghy László, Obál Ferenc, Klimkó Dezső, Kelemen László, Kótay Pál, Krepsz Iván, Ludány György, Csiky Kálmán, Feszt György id., Haynal Imre, Orient Gyula, Kovák Ernő, Putnoky Gyula nevét. Az Értesítő kötetekben megemlékeznek az eltávozottakról, méltó emléket állítva Pataky Jenő, Filep Gyula, Purjesz Zsig­­mond, Konrádi Béla, Orient Gyula, Szentkirályi Zsigmond, Tö­rök Imre, Gergely Endre, Győry Béla, az erdélyi orvostársada­lom nagyjainak. Említést érdemel, hogy az 54. és 55. kötetek közük az Orvos­­tudományi Szakosztály 1943. évi tagnévsorát, melyből megálla­pítható, hogy tagjainak létszáma ebben az évben 399 volt, akik 18 választmányi tag, illetve elnök, titkár és jegyző irányítása mel­lett fejtették ki tevékenységüket. Az egyesület életében a legjelentősebb események a vándorgyűlések voltak. Ezeket 1906 és 1913 között általá­ban évente tartották minden szakosztály számára együtt. Az elsőt 1906-ban Marosvásárhelyen rendezték, majd Enyeden, Zilahon, Brassóban, Désen, Vajdahunyadon, Gyulafehérváron és 1913-ban Tordán. A tordain kívül mindről adtak ki emlékkönyvet (9). 1913-tól 1930-ig, tehát 16 éven át nem tartottak vándor­­gyűléseket, először a világháború, majd a háború után ki­alakult politikai helyzet következtében. A kényszerszünet után, 1930-ban ismét Marosvásárhe­lyen rendezték meg az újrakezdés utáni első, de sorban a IX. vándorgyűlést. Ezen a háromnapos összejövetelen (1930. aug. 28—30.) az Orvostudományi Szakosztály kere­tén belül már 5 szakülésen 60 tudományos és 2 népszerűsí­tő előadás is elhangzott, s így a rendezvény orvoskong­resszussá alakult át. A vándorgyűlés Emlékkönyvét György Lajos EME főtitkár szerkesztette. A 323 oldalas kötetben a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály, a Természettudományi Szakosztály és az Orvostudományi Szakosztály előadásait közölték, a hozzászólásokkal és a vándorgyűlés történetének leírásával. Az elkövetkező években az Orvostudományi Szakosz­tály évente vagy kétévenként tartott vándorgyűléseket, melyek közül egyesek méreteiknél és jelentőségüknél fog­va szintén orvoskongresszussá lettek nyilvánítva. A Nagybányán 1932. aug. 25—28. között rendezett XI. vándorgyűlés keretében tartott II. orvoskongresszus anya­gát, valamint a XIII. vándorgyűlés (1934. aug. 25—26. Brassó) keretében tartott III. orvoskongresszus Emlék­

Next