Orvosi Hetilap, 1992. december (133. évfolyam, 49-52. szám)

1992-12-06 / 49. szám - Fehér János - Romics László: In memoriam Gerő Sándor (1904-1992)

In memoriam Gerő Sándor (1904—1992) Gerő Sándor a hazai orvostudomány, ezen belül a belgyó­gyászati disciplina kiemelkedő egyénisége. Tudósi tevé­kenységében egyik legfőbb értéke az intuíció volt. Egyike volt a legelsőknek, aki bizonyította, hogy az immunfolya­matoknak alapvető jelentősége van az atherosclerosisban. Ma sincs olyan e kérdéskörrel foglalkozó közlemény, ahol ne hivatkoznának munkásságára. Gerő Sándor 1904. április 12-én Budapesten született. Az orvosi diplomát a fővárosi egyetem orvosi szakán szerezte meg 1928-ban. Több mint hat évtizedes orvosi tevékenységét részben a bu­dapesti Szabolcs utcai kórházban, részben a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen fejtette ki. Kórházi munkája során — 1928-tól 1948-ig — a beteg­­ellátásban, a diagnosztikában szakirodalmi tudása, ötletes­sége biztosította, hogy a betegek állapotának felismerésé­ben, megítélésében nyugodt, határozott álláspontot kép­viselhessen. Oktató-nevelő munkáját, az orvosok képzését és to­vábbképzését fáradhatatlan lelkesedéssel végezte. 1948-tól 1951-ig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Bel­klinikájának egyetemi tanársegéde, majd adjunktusa volt. 1951-től a III. Belklinikán dolgozott, 1959-től 1974-ig e kli­nika tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1973-ban önálló kutatócsoportot hozott létre az arteriosclerosis pathogene­­sisének tanulmányozására. Az Arteriosclerosis Kutatócso­portot szinte haláláig vezette, irányította. Az elmúlt évtizedek alatt a vezetése alatt álló klinikáról hat professzor, hét vezető főorvos került ki. Munkatársai közül huszonhatan védték meg kandidátusi értekezésüket, négyen pedig az orvostudományok doktorai lettek. Tudományos érdeklődésének középpontjában az ar­teriosclerosis elméleti és klinikai problémáinak tanulmá­nyozása állt. E téren elért eredményei nemzetközileg elis­mertek. Fő megállapításai három kérdés köré csoporto­síthatók: a) Az uralkodó lipid koncepcióval szemben az ér­fal kötőszöveti elváltozásainak elsődlegességét bizonyítot­ta. E vizsgálatok során nyilvánvalóvá vált, hogy az érfalban a lipid lerakódás másodlagos, b) Munkatársaival együtt végzett kísérletei során specifikus komplex képződést mu­tatott ki a károsodott érfal alapanyaga, a mucopolysachari­­dok és a bétalipoprotein között. c) Elsőként hívta fel a fi­gyelmet az immunológiai tényezőkre az aorta és érelvál­tozások kialakulásában. Pályafutása alatt mintegy kétszáz tudományos közlemé­nye jelent meg, döntő részben nemzetközi szaklapokban. Tudományos munkássága értékét bizonyítja, hogy téziseit nemzetközi szakkönyvek ismertetik. Gerő professzor a gyógyító, oktató és tudományos mun­ka mellett aktívan vett részt a tudományos közéletben is. Elképzelése és szellemi irányítása alapján alakult meg a Magyar Arteriosclerosis Társaság, melynek mintegy 10 éven át elnöke volt, s haláláig tiszteletbeli elnöke. Vezető­ségi tagja volt a Gerontológiai Társaságnak. Az American College of Cardiology (Washington), a Royal Society of Medicine (London), a Societé de Athérosclerose (Paris) tagja, a Lengyel Kardiológiai Társaság tiszteletbeli tagja volt. Választott vezetőségi tagként működött az Európai Orvosi Hetilap 133. évfolyam 49. szám

Next