Orvosi Hetilap, 1992. december (133. évfolyam, 49-52. szám)
1992-12-06 / 49. szám - Fehér János - Romics László: In memoriam Gerő Sándor (1904-1992)
In memoriam Gerő Sándor (1904—1992) Gerő Sándor a hazai orvostudomány, ezen belül a belgyógyászati disciplina kiemelkedő egyénisége. Tudósi tevékenységében egyik legfőbb értéke az intuíció volt. Egyike volt a legelsőknek, aki bizonyította, hogy az immunfolyamatoknak alapvető jelentősége van az atherosclerosisban. Ma sincs olyan e kérdéskörrel foglalkozó közlemény, ahol ne hivatkoznának munkásságára. Gerő Sándor 1904. április 12-én Budapesten született. Az orvosi diplomát a fővárosi egyetem orvosi szakán szerezte meg 1928-ban. Több mint hat évtizedes orvosi tevékenységét részben a budapesti Szabolcs utcai kórházban, részben a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen fejtette ki. Kórházi munkája során — 1928-tól 1948-ig — a betegellátásban, a diagnosztikában szakirodalmi tudása, ötletessége biztosította, hogy a betegek állapotának felismerésében, megítélésében nyugodt, határozott álláspontot képviselhessen. Oktató-nevelő munkáját, az orvosok képzését és továbbképzését fáradhatatlan lelkesedéssel végezte. 1948-tól 1951-ig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Belklinikájának egyetemi tanársegéde, majd adjunktusa volt. 1951-től a III. Belklinikán dolgozott, 1959-től 1974-ig e klinika tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1973-ban önálló kutatócsoportot hozott létre az arteriosclerosis pathogenesisének tanulmányozására. Az Arteriosclerosis Kutatócsoportot szinte haláláig vezette, irányította. Az elmúlt évtizedek alatt a vezetése alatt álló klinikáról hat professzor, hét vezető főorvos került ki. Munkatársai közül huszonhatan védték meg kandidátusi értekezésüket, négyen pedig az orvostudományok doktorai lettek. Tudományos érdeklődésének középpontjában az arteriosclerosis elméleti és klinikai problémáinak tanulmányozása állt. E téren elért eredményei nemzetközileg elismertek. Fő megállapításai három kérdés köré csoportosíthatók: a) Az uralkodó lipid koncepcióval szemben az érfal kötőszöveti elváltozásainak elsődlegességét bizonyította. E vizsgálatok során nyilvánvalóvá vált, hogy az érfalban a lipid lerakódás másodlagos, b) Munkatársaival együtt végzett kísérletei során specifikus komplex képződést mutatott ki a károsodott érfal alapanyaga, a mucopolysacharidok és a bétalipoprotein között. c) Elsőként hívta fel a figyelmet az immunológiai tényezőkre az aorta és érelváltozások kialakulásában. Pályafutása alatt mintegy kétszáz tudományos közleménye jelent meg, döntő részben nemzetközi szaklapokban. Tudományos munkássága értékét bizonyítja, hogy téziseit nemzetközi szakkönyvek ismertetik. Gerő professzor a gyógyító, oktató és tudományos munka mellett aktívan vett részt a tudományos közéletben is. Elképzelése és szellemi irányítása alapján alakult meg a Magyar Arteriosclerosis Társaság, melynek mintegy 10 éven át elnöke volt, s haláláig tiszteletbeli elnöke. Vezetőségi tagja volt a Gerontológiai Társaságnak. Az American College of Cardiology (Washington), a Royal Society of Medicine (London), a Societé de Athérosclerose (Paris) tagja, a Lengyel Kardiológiai Társaság tiszteletbeli tagja volt. Választott vezetőségi tagként működött az Európai Orvosi Hetilap 133. évfolyam 49. szám