Orvosi Hetilap, 1993. február (134. évfolyam, 7-9. szám)

1993-02-28 / 9. szám - Czeizel Endre: Josef Warkany (1902-1992)

LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ A „gondolkodó ember”-hez T. Szerkesztőség. Mádi-Szabó László dr., kritikai észrevételeivel (Orv. Hetil. 1992, 133, 1733.) teljes mértékben azonosulok. Amiket felsorol tények, amellyel — köztu­domású — nem lehet vitatkozni. Amit kifo­gásolok, csupán berzenkedésének címe, hiszen éppen a gondolkodó embertől többet várok, mint a tények felsorolását némi szubjektivitással fűszerezve. Biztos rajtunk kívül mások is ugyanígy látják, eszerint az eszmefuttatás csaknem felesleges. A gon­dolkodó embertől elvárom az okok feltárá­sát és megpróbálnék leásni a bajok forrásá­ig. Esetleg ezzel kiegészítve, gondolatai más aspektusba kerülnének. Volt szocialis­ta berendezkedésünk megváltoztatását va­jon mi rosszabbul csináljuk mint mások? Egyáltalán hogyan kellene vagy lehetne jobban csinálni, figyelembe véve az ország csaknem minden állampolgárára átörökí­tett „hiányosságokat”? Pesszimizmusnak, különösen nosztalgiának nincs értelme. Felhívom figyelmét, ha (feltételezem) nyu­gat felé akarja elhagyni országunkat, akkor készüljön fel, hogy azt találja, amit remé­nyeink szerint magunk is el akarunk érni és nem is történelmi időmértékkel mért távlat­ban. Ha 46 évesen ilyen pesszimista, mit szóljon az 50—55 felettiek elég nagy sere­ge? Azt azonban kétlem, hogy reklám­ügy­ben sok felemelő élményben lesz része oda­kint. Ebben már elértük a világszínvonalat. Úgy tűnik, ha már rendszert váltottunk ezt velejáróként, ha tetszik papként, tudomá­sul kell vennünk. Nagyon hálás lennék (sokan mások is) egy csekélyke előrevivő gondolatért, ötlet­ért, amelyet bizonyára az elmúlt időkben sokszor hangoztatott, de sajnos nem volt szerencsém értesülni róla. Széplaki Ferenc dr. Reflexió Széplaki Ferenc dr. válaszára T. Szerkesztőség! Örülök annak, hogy a problémám mások problémája is, s még annak az indulatnak is, amivel primitívre sikeredett mozgásom kritizálja. Talán meg­engedi, a szubjektív, valóban „csak” a té­nyeket (s azoknak is csak igen kis, felszíni részét) említő glosszám nem okfeltáró ta­nulmány, így sem a gyökereket, sem a kö­vetkezményeket nem akartam ebben a le­vélben tárgyalni. Két másik levélben igen, de azok közlésétől — politikai tartalmuk miatt — a Hetilap eltekintett. Felhívom azonban a figyelmét, ha már valóban ilyen mélységben kíváncsi a véleményemre, hogy a Magyar Hírlap — ha igaz, aug. 5-i számának — Heti Patika mellékletében fél­oldalas riportban mozogtam tovább a véle­ményem, némi okfeltárással is. Azt hi­szem, hogy az okokat felsorolni éppoly triviális lenne, mint a tények csokorba kö­tése (az Ön véleménye szerint). Az, hogy a rendszerváltásnak nevezett sajátos helyzet a komolytalannak szabad pályát biztosít, s a fajsúlyosat továbbra is béklyóban tartja — remélem — bőringerei által is világos. Az orvosi praxis szakmai hitelét nem védheti a bármely fórumon reklámozható természet­­gyógyászat és vidékével szemben. Az álla­mi egészségügy levelem megírásakor talán már teljes mértékben halott, de a magán­kezdeményezéseket m­g­ nem finanszíroz­za, így nincs semmiféle kitörési lehetőség, hacsak nem Nyugatra, amit a legnagyobb egyéni és társadalmi szerencsétlenségnek tartok. Ott azonban legalább kínálhatunk valamilyen színvonalat (persze a legfonto­sabb tartalommal együtt!) a kuncsaftnak, s az nem gondolja azt, hogy a csillogó­villogó és kényelmes természetgyógyászati rendelő által előírt mágneses víz, vagy feketekávé-beöntés a remedium! Ott az OMO-t azért ennyire primitív módon nem lehet hirdetni, mert az öngól. Ott azért az emberek a csodálatos hirdetésekre csak legyintenek, s nem akarják a TV-t össze­törni, minthogy éppen a betevő falatra sem telik. S az­ok a gyökerek. Saját tapasztalatom az, hogy a magyar sem nem butább, sem nem felkészületlenebb nyugati társainál. Ha ez a kormány úgy kezdte volna, hogy il­lő szerénységgel kijelenti: a minisztérium­ban dolgozók nem feltétlenül az ország legokosabb emberei, ezért kérjük a kollé­gákat, hogy mondjanak ötleteket, illetve csinálják úgy, ahogy a legjobbnak vélik. Egy év múlva megnézzük, hogy melyik formáció mit ér, s akkor döntünk — együt­tesen! —, hogy ki marad állva, s kinek kel­lene változtatni­a a működési formáján. De addig finanszírozunk minden elképzelt és próbaszerű rendelést, vagy klinikát. Ez­­esetben ma sokszínű, mind a betegnek, mind az orvosnak kényelmes, olcsóbb, vi­rágzó egészségügyünk lehetne, a csibészek éhenhalnának, s talán a Bb-nek sem lenne ennyi anyagi gondja. Persze e­­a egy má­sik misét érne meg! Annyit hadd írjak még, hogy a Hetilap­ban leközölt leveleket vitaindítónak szán­tam. Hiszen, ha valóban mindannyiunkat szorít a cipő, s a kilátástalanság érzését mindannyian a bőrünkön érzékeljük, akkor ez nem magánügy, hanem közügy. Mádi-Szabó László dr. Ötödik alkalommal indítja 110 órás intenzív tanfolyamát orvosok számára az EUROSANA Budapesti Homeopátiás Központ KLASSZIKUS ÉS KLINIKAI HOMEOPÁTIA címmel Tanfolyam ideje: 1993. március 12—április 4. (4 hétvége) Előadók: Az Oroszországi Orvostovábbképző Egyetem Homeopátiás tanszékének tanárai és az MHOT tagjai. A tanfolyamot támogatják: OTT Egészségmegőrző Kuratóriuma, a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület és dr. Peithner Kg. Helyszíne: Budapest, XII., Eötvös u. 41.(SUNLIGHT Hotel) Jelentkezés és felvilágosítás: 175-6211, 175-6281 telefonszámon: 497

Next