Orvosi Hetilap, 1993. november (134. évfolyam, 45-48. szám)

1993-11-14 / 46. szám - Barzó Pál - Vörös Erika - Bodosi Mihály: A lumbosacralis átmeneti csigolyák kóroki szerepéről (Bertolotti syndroma)

táji fájdalmak maradtak vissza, míg 3 alkalommal a koráb­bi gyöki tünetek kiújulása miatt a vizsgálatok ismétlése is szükségessé vált. Ezek közül 2 beteget recidív korongsérv­vel újra kellett operálnunk. A fejlődési rendellenesség va­lamint a korongsérv oldalisága között — miként az I. a. tí­pusnál — itt sem találtunk összefüggést (i. o.-i II. a. típusnál 1 esetben bal, 1 esetben jobb oldali korongsérve­­sedés fordult elő b. o.-i II. a. típusnál 2 esetben bal oldali, míg 1 esetben jobb oldali volt a discus hernia). II. b. (11 beteg): A korongsérvműtétek 8 esetben hoztak kívánt eredményt. Három betegben azonban változó inten­zitású deréktáji panaszok maradtak vissza. Kettőjüknél a myelográfia megismétlésére kényszerültünk, ebben a cso­portban azonban reoperációra nem került sor. III. (5 beteg): a betegeknek a gyöki panaszai a műtétet követően teljesen megszűntek, azonban kivétel nélkül min­den esetben változó erősségű, bizonytalan deréktáji fájdal­mak maradtak vissza. Itt sem találtunk az elváltozás vala­mint a korongsérv oldalisága között összefüggést (i. o.-i csontos összeköttetés esetén a korongsérv 2 esetben bal ol­dalon, 1 esetben jobb oldalon jött létre, míg bal oldali összecsontosodás esetén a korongsérv 1 esetben bal olda­lon, 1 esetben jobb oldalon fordult elő). A lumbosacralis átmeneti csigolyával társult korong­sérvek műtéti eredményeit a 2. ábrán foglalták össze. Az operált anyagot tovább elemezve megállapítható, hogy a korongsérvműtét a szimmetrikus csoportokban 60%-ban (9 esetben) hozta a várt eredményt, ezzel szem­ben az aszimmetriás anomáliákkal rendelkezőket tekintve a teljes gyógyulás mindössze 8,3%-os volt. Megbeszélés A konzervatív és műtéti kezeléssel egyaránt dacoló lumbo­­rschialgiás panaszok esetén gyakran kell mérlegelnünk, hogy a helytelen kezelés vagy utókezelés, esetleg a gerinc megváltozott statikája vagy egyéb morfológiai és funkcio­nális elváltozás szerepeltethető-e kórokként. A makacs de­rékfájás miatt visszatérő betegek egy részében az újabb át­vizsgálás az átmeneti csigolyák valamely formáján kívül más eltérést nem talál. Bár az átmeneti csigolyák kóroki szerepét feltételező első feldolgozás már 1917-ben megje­lent (2), kevés az a munka, amely ezek klinikai jelentősé­gét is tárgyalja (1, 4, 6). Ezért véltük indokoltnak az elvál­tozás kóroki szerepének vizsgálatát. Már elemzésünk első fázisa meglepő eredményt hozott: amíg egészséges embe­rekben a rendellenesség csupán 4,6%-nak adódott, addig a derékfájdalmak és gyöki tünetek miatt myelográfiára ke­rült betegekben ez a szám majdnem kétszeresnek, 8,4%-nak bizonyult. A gyakoriság növekedése elsősorban az aszimmetriás formák nagyobb számának (I. a., II. a., kevésbé II. b) tulajdonítható. Eredményeinket nem tudtuk összehasonlítani más adatokkal, mivel az irodalomban nem találtunk olyan összeállítást, amely az egészséges, il­letve a lumborschialgiás panaszokkal bíró betegekben a rendellenesség gyakoriságát elemezte. Az átmeneti csigolyák morfológiai jegyei alapján módosítva Castellin és mtsai (4) ajánlását, 3 típust különítettünk el. Ők megkülönböztettek egy olyan formát is — mintegy „forme frus­te”-ként —, amelyben a csigolyák processus transversusa 19 mm­­nél szélesebb volt. A korongsérv gyakorisága ezekben az esetek­ben azonban nem volt nagyobb a normál populációénál. Wigh és mtsai-val egyezően (13), magunk e klinikai jelentőség nélküli for­mát nem soroltuk az átmeneti csigolyák közé. Ezzel feloldottuk azt az ellentmondást is, amelyet a 19 mm-nél szélesebb processus transversussal rendelkező lumbalizált csigolyák besorolása ké­pezhet, Castellin felosztása szerint ugyanis ezek mind az I. mind a Ш. típusba tartozhatnának. A korongsérv és az átmeneti csigolyák együttes előfordulását igen nagy számban, 15%-os gyakorisággal észleltük, az elválto­zás valamelyik formáját tehát minden 6—7. korongsérvvel műtét­re került betegen felleltük. Ez az adat teljesen egyezik Castellin és mtsai (4) 200 korongsérvben szenvedő betegen végzett retro­spektív vizsgálatának eredményével, ők ugyanis 31 (15,5%) be­tegben találtak ilyen elváltozásokat. A különböző formák gyako­riságának összevetésekor az eredmények szintén nagy hasonló­ságot mutattak. Mindkét felmérés azt bizonyította, hogy az összes típus közül leggyakrabban az egyoldali álízületes forma kombinálódik korongsérvvel. Ez a 6,1%-os gyakoriság (Castellin szerint 6%) főként azért figyelemre méltó, mert az egészséges populációban ezen forma előfordulási aránya csupán 1%, tehát az ilyen típusú rendellenességben szenvedő betegekben a korong­sérvre való hajlam hatszorosra a normálisnak (4, 8). A többi aszimmetriás forma (k. a., 10.) kisebb, de még mindig jelentős, négy és félszeres kockázatot képvisel. Az I. b. és I. b. típusnál a különbség kevésbé számottevő. Az átmeneti csigolyák egyes formái és a korongsérv kialaku­lása közti összefüggés nem meglepő annak ismeretében, hogy a lumbális gerinc flexiós mozgásainak 95%-a az alsó két lumbális csigolya szintjében történik (11). A sacralisatio a lumbalis ge­rincszakasz megrövidülése miatt csökkenti annak mobilitását, a lumbalisatióval pedig megnő az utolsó mobilis segmentre ható erőkar. A gerinc harmonikus mozgását akadályozó minden aszimmetria kóros terheléseloszlást hoz létre az érintett porcko­rongokon. Mindezt csak fokozza, hogy a normálistól eltérő, csa­varó mozgások jönnek létre az átmeneti csigolyától proximáli­­san, melyek szintén az ott elhelyezkedő korong degeneratív elváltozását hozhatják létre. Mindezek a tényezők együttesen és külön-külön is elősegíthetik a korongsérv kialakulását. Porckorongsérvet leggyakrabban az átmeneti csigolya szintje felett találtunk, ami több szerző tapasztalataival egyezik (6, 13, 14). Bár Shapiro (10) valamint Gurdjian és mtsai (7) nagy esetszámon alapuló tanulmányukban a ko­­rongsérvesedés második leggyakoribb helyének, a lumbo-­ ­ 20 - E -EN 10 15 10 5­0 17 l.a­­ Panaszmentes Ц Derékfájdalom ^ Újabb myelographia Щ Myelog.+ reoperacio 11 l.b II.¹ II. b Az átmeneti csigolya típusa 2. ábra: A lumbosacralis átmeneti csigolyával társult korongsérves betegek műtéti eredményei

Next