Orvosi Hetilap, 1997. november (138. évfolyam, 44-48. szám)
1997-11-30 / 48. szám - Bán András - Doherty, Peter - Zinkernagel, Rolf: Orvosi Nobel-díj 1996
Az alapkutatások abból indultak ki, hogy ekkor már ismerték az immunrendszer legfontosabb funkcióinak a főbb mozzanatait, pontosabban a szövetek integritásának védelmét az idegen (nem saját) antigénekkel szemben és mérni lehetett a T-lymphocyták idegen hisztokompatibilitási antigénekkel szembeni élőaktivitását. Amikor együttes vizsgálataikhoz hozzákezdtek, már meg lehetett különböztetni egymástól az antitestfüggő és a sejtközvetített immunitást. A vírusfertőzéssel szembeni immunválasz tanulmányozásakor arra figyeltek fel, hogy a T-lymphocyták nemcsak a vírusspecifikus antigént, hanem a fő hisztokompatibilitási antigéneket is felismerik. A saját és az idegen molekulák felismerése volt a felfedezés alapja, ami a sejtközvetített immunválasz specifikus jellegének a megértéséhez is vezetett. A T-lymphocyták killer aktivitását Zinkernagel már Lausanneban vizsgálta 51Cr-mal, majd Canberrában folytatta egér himlővírussal. Doherty először az antitestfüggő immunválaszt tanulmányozta juhok agyának vírusfertőzésében, majd ugyanezt Canberrában folytatta Semlik-forest vírussal és a lymphocytás choriomeningitis vírusával (LCMV) egereken. Rendkívül érdekes megfigyelést tettek. Az LCMV specifikus T-lymphocyta tesztet olyképpen tudták módosítani, hogy lehetővé vált LCMV intracerebrális infekciója után az aktivált lymphocyták felismerése az állatok liguorában. Ekkor váratlan eseményre figyeltek fel: az LCMV-aktivált T-sejtek kizárólag azonos törzsű állatokból származó LCMV-fertőzött sejteket támadtak meg, más törzsbelieket viszont nem. A fertőzött állatoknak azok a hisztokompatibilitási antigénjei, melyek vírusspecifikus aktív T-lymphocytákból származnak, tu-1. ábra: A szenzibilizált T-lymphocyta csak a vírushordozó hisztokompatibilis célsejttel reagál. A „közvetlen” felfogás szerint a vírusantigén (v) egyetlen T-sejt-receptorhoz kapcsolódik, de képes ezenkívül I. és II. osztályú módosult hisztokompatibilitási antigén sajátságot is felismerni (Zinkernagel és Doherty módosított ábrája) tajdonképpen azonosak a vírussal fertőzött sejtek hisztokompatibilitási antigénjeivel. Ezt 1974-ben publikált két közleményükben egyértelműen igazolták, nevezetesen a sejtmediált immunrendszer nemcsak a külső (nem saját) antigént ismeri fel, hanem a kettőt egyidejűleg, vagyis az idegen vírusantigént és a saját hisztokompatibilis antigént együtt. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a hisztokompatibilitási antigének nemcsak szervtranszplantációkban, hanem a sejtmediált immunválasz kiválasztásában is meghatározóak (6, 7). Arra 1973-ban figyeltek fel, hogy a hisztokompatibilitási antigének különböző genetikai formáinak szenzitivitása LCMV infekcióban egymástól különbözik (5). A felfedezés nemcsak élénk vitát váltott ki, hanem további kutatásokra ösztönzött. A modellt kétféleképpen lehet értelmezni: a hisztokompatibilitási antigének a vírusfertőzés folyamán olyképpen módosulnak, hogy a sejt egyik receptora az egész komplexet képes felismerni (altered self components), vagy a T-sejtnek kétféle receptora van, melyek egyrészt a vírusantigént, másrészt a hisztokompatibilitási antigént ismerik fel (dual recognition) (1. és 2. ábra). A T-lymphocyták a thymusban azonos körülmények között szaporodnak, de csak azok tudnak differenciálód H-2 sejtreceptorok Vírusantigén Vírusfehérje Vírushordozó sejt Effektor T-sejt 1.oszt. MHC CD8+ T-helpersejt (bármilyen magvas sejt) Aktivált T-sejt citolitikus T-lymphocyta 1 2. ábra: Sejtmeditált citotoxicitás alkalmával a T-sejt-receptorral rendelkező lymphocyták azt az antigént ismerik fel, ami a reakcióláncolatot elindítja és a citolitikus T- lymphcyta-antigén expressziója alkalmával a célsejtet megsemmisíti (Andreson’s Pathology, 1996, X. 576. old.)