Orvosi Hetilap, 1997. november (138. évfolyam, 44-48. szám)

1997-11-30 / 48. szám - Bán András - Doherty, Peter - Zinkernagel, Rolf: Orvosi Nobel-díj 1996

Az alapkutatások abból indultak ki, hogy ekkor már ismerték az immunrendszer legfontosabb funkcióinak a főbb mozzanatait, pontosabban a szövetek integritásá­nak védelmét az idegen (nem saját) antigénekkel szem­ben és mérni lehetett a T-lymphocyták idegen hisz­­tokompatibilitási antigénekkel szembeni élőaktivitását. Amikor együttes vizsgálataikhoz hozzákezdtek, már meg lehetett különböztetni egymástól az antitestfüggő és a sejtközvetített immunitást. A vírusfertőzéssel szembeni immunválasz tanulmányozásakor arra figyeltek fel, hogy a T-lymphocyták nemcsak a vírusspecifikus antigént, hanem a fő hisztokompatibilitási antigéneket is felisme­rik. A saját és az idegen molekulák felismerése volt a felfedezés alapja, ami a sejtközvetített immunválasz spe­cifikus jellegének a megértéséhez is vezetett. A T-lym­phocyták killer aktivitását Zinkernagel már Lausanne­­ban vizsgálta 51Cr-mal, majd Canberrában folytatta egér himlővírussal. Doherty először az antitestfüggő immun­választ tanulmányozta juhok agyának vírusfertőzésében, majd ugyanezt Canberrában folytatta Semlik-forest ví­russal és a lymphocytás choriomeningitis vírusával (LCMV) egereken. Rendkívül érdekes megfigyelést tet­tek. Az LCMV specifikus T-lymphocyta tesztet olykép­pen tudták módosítani, hogy lehetővé vált LCMV intra­­cerebrális infekciója után az aktivált lymphocyták felis­merése az állatok liguorában. Ekkor váratlan eseményre figyeltek fel: az LCMV-aktivált T-sejtek kizárólag azonos törzsű állatokból származó LCMV-fertőzött sejteket tá­madtak meg, más törzsbelieket viszont nem. A fertőzött ál­latoknak azok a hisztokompatibilitási antigénjei, melyek vírusspecifikus aktív T-lymphocytákból származnak, tu-1. ábra: A szenzibilizált T-lymphocyta csak a vírushordozó hisztokompatibilis célsejttel reagál. A „közvetlen” felfogás szerint a vírusantigén (v) egyetlen T-sejt-receptorhoz kapcsolódik, de képes ezenkívül I. és II. osztályú módosult hisztokompatibilitási antigén sajátságot is felismerni (Zinkernagel és Doherty módosított ábrája) tajdonképpen azonosak a vírussal fertőzött sejtek hisz­tokompatibilitási antigénjeivel. Ezt 1974-ben publikált két közleményükben egyértelműen igazolták, nevezete­sen a sejtmediált immunrendszer nemcsak a külső (nem saját) antigént ismeri fel, hanem a kettőt egyidejűleg, vagyis az idegen vírusantigént és a saját hisztokompati­bilis antigént együtt. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a hisztokompatibilitási antigének nemcsak szervtransz­plantációkban, hanem a sejtmediált immunválasz kivá­lasztásában is meghatározóak (6, 7). Arra 1973-ban fi­gyeltek fel, hogy a hisztokompatibilitási antigének kü­lönböző genetikai formáinak szenzitivitása LCMV infek­cióban egymástól különbözik (5). A felfedezés nemcsak élénk vitát váltott ki, hanem további kutatásokra ösztönzött. A modellt kétféleképpen lehet értelmezni: a hisztokompatibilitási antigének a ví­rusfertőzés folyamán olyképpen módosulnak, hogy a sejt egyik receptora az egész komplexet képes felismerni (al­tered self components), vagy a T-sejtnek kétféle recepto­ra van, melyek egyrészt a vírusantigént, másrészt a hisz­tokompatibilitási antigént ismerik fel (dual recognition) (1. és 2. ábra). A T-lymphocyták a thymusban azonos körülmények között szaporodnak, de csak azok tudnak differenciálód­ H-2 sejtreceptorok Vírusantigén Vírusfehérje Vírushordozó sejt Effektor T-sejt 1.oszt. MHC CD8+ T-helpersejt (bármilyen magvas sejt) Aktivált T-sejt citolitikus T-lymphocyta 1 2. ábra: Sejtmeditált citotoxicitás alkalmával a T-sejt-receptorral rendelkező lymphocyták azt az antigént ismerik fel, ami a reakcióláncolatot elindítja és a citolitikus T- lymphcyta-antigén expressziója alkalmával a célsejtet megsemmisíti (Andreson’s Pathology, 1996, X. 576. old.)

Next