Orvosi Hetilap, 1998. január (139. évfolyam, 1-4. szám)

1998-01-11 / 2. szám - Jójárt Mária: In memoriam dr. Jójárt József (1904-1978)

IRODALOM: 1. A. M. T. Akadémia III. osztályának 1894. nov. 19- én tartott üléséről. - 2. Arphe, Juan de: Varia commensuracion para la escultura y arquitectura, Sevilla, 1588. - 3.Barcsay G., László Gy. szóbeli közlése. - 4. Barcsay Művészeti anatómia II. kiadás előszava (Corvina) Bp., 1955. - 5. Berettini: Tabulae anatomicae, Róma, 1618. - 6. Genthon L: Az új magyar festőművészet története (M. Sz. T.), Bp., 1935,95. old. - 7. Győry I: Az orvostudományi kar tört. 1770-1935. (Egyet. Ny.) Bp., 1935,730. old. - 8. Hőgyes Emlék­könyv, Bp., 1896. - 9. Kiss-Szentágothai: Az ember anatómiájának atlasza I—III. (Medicina). Bp., 1976. - 10. Művészeti Lexikon II. (Akadémiai Kiadó), Bp., 1966. - 11. Reinke-Tellyesniczky: Az em­berboncolás tankönye (Universitas). Bp., 1913.-12. Schider, F: An Atlas of Anatomy for Artists (Dover Publications). New York, 1957. - 13. Szállási Á.: Tellyesniczky Kálmán (1868-1932). Orv. Hetik, 1978.119. sz. 2827-2828. - 14. Székely B.: Festészeti bonctan (M. K. Mintarajziskola). Bp., 1892. - 15. Tellyesniczky K.: Az emeri test szépségéről (Eggenberger). Bp., 1900. - 16. Tellyesniczky K.: Művészeti boncolástan (Eggenberger). Bp., 1900, 16. old. - 17. Tellyesniczky K.: Zur Frage der Messerstellungen beim Scheiden der Paraffinobject Zeitschrift für w. Mikroskopie, Band XVIII, 1901, 20-21. old. - 18. Thanhoffer L.: Anatómia és divat (Term. Tud. T.). Bp., 1901. - 19. Toldi-Tellyesniczky: Anatómiai atlasz I-VI. Bp., 1912. - 20. Tortebat: Abregé d’anatomie accomodé aux arts de peintre et de sculpture, Paris, 1688. Szállási Árpád dr. In memoriam dr. Jójárt József (1904-1978) 1996. október 23-án bensőséges, szép ünnep volt a ceglédi Toldy Ferenc Kórház aulájában. Cegléd Város Barátainak Köre, önkormányzata és a ceglédi Toldy Ferenc Kórház márványtáblát állított és avatott dr. Jójárt József gyer­mekorvos, a gyermekosztály alapító főorvosa tiszteletére, emlékére. Tudtam, hogy tisztelték, szerették őt, de nem is mertem remélni, hogy ennyien részt vesznek - az ország minden részéből - ezen a kedves megemlékezésen. A táb­lán lévő bronz reliefet Máger Ágnes, miskolci művész ké­szítette. Egy pillanatra meg kell állni. Ő olyan szerény volt, önmagát sosem állította előtérbe, hogy ennyi mindent ta­lán nem is kívánt volna. Ő csak annyit, hogy elveit követve folytassuk az általa megkezdett munkát a magyar nép egészségéért. Most megállva Arany János sorai jutnak eszembe, aki az életet megjárta, többnyire csak gyalog járta. Gyalog bizony, legfeljebb ha omnibuszon ... Az ő omnibusza a kerékpár volt, amiről leszállt, az utcán meghalni. 1978. december 14- én, munkája végzése közben. A táblán az is látható, hogy 1952—56-ig majd 1958—69-ig vezette a ceglédi gyermek­­osztályt. Az 1956-os szabadságharc után teljesen méltat­lanul meghurcolták, internálták. Csak 1958-ban tudta foly­tatni művét. A Szentírást idézem: „Szórt, adott a szegényeknek, az ő igazsága mindörökre megmarad.”­­ Szórt, illetve szórta önmagát; igazsága előttünk, gyermekei előtt, és sokak előtt megmaradt. Soha nem ismert fáradságot, ha éjjel felkeltették, alázatosan felkelt, nem nézte ki az illető. Lényeg, hogy BETEG. Orvosi Hetilap 139. (2), 1998 85. Emlékszem, hogy amikor a kórházban még nem volt gyermekosztály, szekereken, csíkos dunyhák között hozták a kis tanyasiakat hozzánk. Nem küldte őket haza a szegény­ségbe, a tudatlanságba, a saját rendelőjében kúrálta őket napokig, kosztjukról, gyógyszerükről is ő gondoskodott. Gyakran adott pénzt a betegeinek gyógyszerre. Egyszer egy jómódú gazda megkérdezte: Mondja doktor úr, miért kér a béresektől olyan kevés, szinte semmi pénzt? Azt felelte: Ha maga béres lesz, magától is ennyit fogok kérni. Évek teltek el ... és egyszer a gazda jelentkezett Nála: Doktor úr! Én most szegényebb vagyok a béresemnél is. Természetesen ingyen látta el, kedvesen, mosolyogva. Szerette és pártolta a szegényeket, mindig azt mondta: „Isten a jókedvű adakozó­kat szereti.” A gyógyításon kívül, Ő már akkor vallotta azt, ami csak mostanában jött divatba: nem elég a betegséget gyógyítani, hanem meg kell előzni: a népet ki kell emelni az egészségü­gyi tudatlanságból. Pedagógus családból származott, re­mek érzéke volt a tanításhoz, szervezéshez. Járta védőnői­vel a tanyasi iskolákat, előadásokat tartott, és elbeszélgetett az emberekkel, akkor, amikor még a szemmelverés és egyéb babonák ellen kellett küzdeni. El kellett fogadtatni, hogy a betegséget kórokozók idézik elő. Igyekezett az alko­holista embereket leszoktatni a pálinkáról és a borról. Kis verseket írt, amiket én, a lánya szavaltam el, kísérve útjaira. Megszervezte a népkonyhás napköziotthonokat, ahová a mezőgazdasági munkát végző asszonyok gyermekeit he­lyezte el. Ha nem volt elég hús, a vágóhídról kért vért, azt süttette meg, az volt a feltét a főzeléken. Nemcsak enni adott, hanem az ONCSA házak építése is az ő érdeme. Nehézségeit, poblémáit magába zárta. Mosolygott, tréfálkozott, még a legnehezebb helyzetekben is. Szak­vizsgám után hosszú ideig Miskolc-Pereces Bányatele­pen teljesítettem körzeti germekgyógyász szolgálatot. Apámtól kapott elveimet, szeretetemet átvittem ezekre a bányászemberekre. Szeretetük még most is, annyi év után is áramlik rám. Én azt hiszem, nem is engem, édesapámat szerették, ismeretlenül. Mikor bejelentettem Neki, hogy orvos sze­retnék lenni, azt mondta - és ezt sosem tudom elfelejteni - „Kislány, csak arra vigyázz mindig, hogy jó legyél, mert csak jó ember lehet orvos.” Jójárt Mária dr. • 11 ill rn HOZZÁM M A GYERMEKEKET"­­ MAintao­­ L .'íJVJÁRT JÓZSEF ■ GYERMEKORVOS IM 1904 - 1978 mm 10.,/ fer K LÉTREHOZTA,1952 -1956-IG ES 1952-1969-IG . 'iA CÉGI ÉDI KÓRHÁZ G­| RÉKASZTALW C Ul: ii YAkoS. 0*1 Eli HAIFÁINAK KORÉ ÉS A $!U . Fimi KolillAZ AlliTTATTA 1990 Old. 23-A10­ 85

Next