Orvosi Hetilap, 1998. január (139. évfolyam, 1-4. szám)
1998-01-11 / 2. szám - Szállási Árpád: 100 éves a magyar művészeti anatómia oktatása
ki. A gyógyító munkája mellett elmélyült kutatásokat végzett. „... Oly búvár lett, ki a legkisebbet sem kicsinyelte, ki előtt a gyermeki szervezet nyitott könyvként feküdt, valóban semmi sem kerülhette ki mindig éber figyelmét. Vizsgálati módszerei mintaszerűek voltak, mindenre kiterjedő és szilárd rendszert követve a legszerencsésebben vált be kivált mások oktatásánál.” Kollégái valóban nagyra becsülték, Balassa János legszűkebb baráti körének tagja lett, annak az orvosi körnek, amelyet a hazai orvostörténetírás pesti orvosi iskolaként emleget. Ez a kör a neoabszolutizmus korában kidolgozta a hazai egészségügy teljes reformját, előkészítette az orvosképzés megújítását, az 1876. évi közegészségügyi törvény alapelveit. A megbecsülés nemcsak itthon - noha pályája küzdelmes volt -, hanem közleményei nyomán külföldön is övezte munkásságát. 1861-ben a pesti orvosi karon a gyermekgyógyászat magán-, 1867-ben rendkívüli, 1874-ben pedig nyilvános és rendes tanára lett. A kiegyezés után, 1868-ban felállított Országos Közegészségügyi Tanács tagjává nevezték ki, annak a testületnek lett a tagja, mely a magyar orvos- és egészségügy legfőbb elvi szervezete volt. Szerepe volt a közegészségügyi törvény előkészítésében, az orvos-közegészségügyi igazgatás kiépítésében, s a hazai himlőoltás országos irányítójaként pedig befolyást gyakorolt a járványok megelőzésének szakmai kimunkálására. Szakmai főműve - sok közleménye mellett - 1876-ban jelent meg A garatmögötti tályogokról és a garatmögötti nyiroklábokról gyermekeknél címmel, de ennél fontosabbnak tartotta, hogy az egykori 12 ágyas Szegénygyermek Kórház - már Stefánia Gyermekkórház néven - 1883-ban 144 ággyal megújult, és a hazai gyermekgyógyászat igazi központjává vált. E kórházat id. Bókas János nem kis erőfeszítéssel legkorszerűbb intézménnyé szervezte meg. „Csak egyetlen óhaj töltötte be keblét: új, helyes hygienikus elveken alapuló kórházat építeni, annyi ágy számára, hogy úgy a város, mint az egész ország folyvást szaporodó szükségletének kellőképpen meg lehessen felelni. 1865-ben Helvétiában való tartózkodásom idején levelet kaptam tőle, azon sürgős kérelemmel, hogy semmi szín alatt nem mulasztanám el megtekinteni a baseli új gyermekkórházat. Mennyire fénylett szeme, belső gerjedelmében hogyan gyulladt ki arca, midőn azt a szép házat körülményesen leírtam, élénk színekben eléje állítottam. Lelkét emelte az a gondolat,hogy ő „itt nálunk, második szülővárosában, hasonló intézményt fog létrehozni...” Id. Bókai János az új kórház megnyitása után nem sokkal megbetegedett, 1884. október 20-án meghalt. Halálának időpontja talán szimbolikus jelentőségű, hiszen nemcsak az oktatás megszervezését, a hazai gyermekvédelem és gyógyászat alapjainak letételét tekintette életcéljának, hanem annak a kórháznak a felépítését, amely ennek központja is lehet. Valójában elérte célját, a legnagyobb tisztelet vette körül, de tudományos pályafutását nem koronázta meg a MTA tagsága. Furcsa fintora a magyar orvostörténelemnek, hogy a magyar gyermekgyógyászat megteremtője nem lehetett akadémiai tag. Az előterjesztés megtörtént, de egyetlen szavazat hiányában nem választotta tagjává a MTA tudós testülete. Elég nagy felháborodást váltott ki a döntés, amit később korrigálni akartak, csak éppen Bókas János nem vállalta az újabb megmérettetést, sokkal többre tartotta a betegei szeretetét. Igaz, nem az egyetlen volt az ilyen csalódásban, hiszen - mint Hirschler Ignác is külön kiemelte - abban az időben szinte „sportot” csináltak egyesek, a kevésbé érdemes akadémiai tagok, hogy az igazán oda illőket „kiszavazzák”. Életműve valójában fia, ifj. Bókay János munkásságában teljesült be, aki nemcsak a kórházban, hanem az egyetemi katedrán is követte apját. IRODALOM: 1 .Gerlóczy F: A két Bókay. A magyar orvosi iskola mesterei. Budapest, Medicina, 1972. - 2. György: Az orvostudományi kar története 1770-1935. Kir. Egyet. Nyomda, Budapest, 1936, 607, 627. - 3. Hirschler I.: id. Bókai János: Az orvostudomány magyar mesterei. Markusovszky Társaság, Magyar Tudományos Társulatok Sajtóvállalata, Budapest, 1924, 167-177. old. - 4. Mayer F: Az orvostudomány története. Az 1927-es (Eggenberger) kiadásának a Magyar Orvostörténelmi Társaság (Theka) közreműködésével készített új kiadása. Budapest, 1988,252. old. - 5. Szállási Á.: Bókai János és Bókay János jun. és a hazai gyermekgyógyászat. In: Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából. Medicina, Budapest, 1988, 59-81. old. G. Szumowski W.: Az orvostudomány története MOKT, Budapest, 1939,567-569. old. Kapronczay Károly dr. 100 éves a magyar művészeti anatómia oktatása Tellyesniczky Kálmán professzor írta a következőket: „nálunk soká volt tétlenség e részben, míg külföldön az orvosok 3-400 év óta űzik a művészeti boncolást és egész sereg, a művészet céljait szolgáló tankönyv látott napvilágot, hazánkan csupán az 1897/98-iki tanév óta van szerencsém a magyar művészeknek a boncolási intézet falai között rendszeresen előadni. De jobb későn, mint soha...” - állapította meg hiánypótló munkájának az elején (16) (1. ábra). Valóban, míg pl. spanyol földön 1588-ban (2), a franciáknál száz évvel később (20), Itáliában 1618-ban jelent meg az első ilyen tárgyú tankönyv (5), addig a monarchiába tagolódott Magyarországon csak a millenniumi nagy számvetés hívta fel hiányára a figyelmet. Képzőművészeti oktatásunk szintén megkésett. Az első intézet, az Eötvös József elképzelése alapján 1871- ben megalakult „Országos Magyar Kir. Mintarajziskola és Rajztanárképző” igen kiváló tanári kart tudhatott a falai között (6). A plasztikai disciplínákat a szobrász Izsó Miklós, az architektúrát Schulek Frigyes, a rajzot és piktúrát Székely Bertalan adta elő, a képeire jellemző szakmai felkészültséggel. Az alapot a „festészeti bonctanra” helyezte, több száz rajz, valamint egy három kiadást megért anatómiai munkája tanúskodik róla (14). Nagyon Orvosi Hetilap 139. (2), 1998 82-85. 82