Orvosi Hetilap, 1999. november (140. évfolyam, 45-48. szám)
1999-11-14 / 46. szám - Zallár Andor: Emlékezés dr. Purjesz Béla professzorra (1884-1959)
HORUS Emlékezés dr. Purjesz Béla professzorra (1884-1959) Negyven évvel ezelőtt, 1959. szeptember 14-én hunyt el Purjesz Béla dr. tanszékvezető egyetemi tanár, a Szegedi Belgyógyászati Diagnosztikai Klinika (1931-1950) alapító professzora. A múló évek kérlelhetetlen köde és homálya eltakarja a heroikus tetteket szerényen, de mindenkor tudatosan cselekvő névtelen hősöket. Ilyen volt Purjesz Béla professzor is, aki többekkel együtt jelentős szerepet vállalt a szegedi egyetem működésének megindításában és a II. világháborúban elpusztult tudományos élet újjászervezésében. Dr. Purjesz Béla, a Csongrád megyei belgyógyászjogász-lapszerkesztő Purjesz család egyik kimagasló képviselője, 1884. október 14-én született Mindszenten. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Szentesen végezte, majd a budapesti egyetem orvosi karán (1902-1907) tanult, ahol orvosdoktorrá avatták. Gyakorlati évének és katonai szolgálatának letöltése után 1908-ban a nagybátyja, Purjesz Zsigmond által vezetett kolozsvári belklinikán lett gyakornok, ahol a szakmai alapozó ismeretek mellett életre szóló szellemi indítást is kapott. Purjesz Zsigmond, a neves professzor azon kevesek közé tartozott, aki megérte, hogy még életében szobrot emeltek tiszteletére Kolozsvárott, klinikája kertében. Purjesz Zsigmond nyugdíjazása után tanszéki utóda legkiválóbb tanítva„... a régvolt embereknek mit sem jelent az utókor emlékezése, amelyekre valóban az élőknek lenne szüksége, hogy a múltból levonhassák a lehetséges tanulságokat és kiválasszák a maguk számára a követésre érdemes példákat, a legjobbakat az egykor élt emberek közül, akiknek élete bevilágíthatja a ma élő és a jövő nemzedékek útját.” (Petri Gábor, 1984.Anya, id. Jancsó Miklós lett. Ezen a klinikán (Kolozsvár, Karolina Kórház) Purjesz Béla 1912-től már tanársegédként dolgozott. Purjesz Béla 1914-ben háromhónapos ösztöndíjjal Németországba utazott. Az általános mozgósításra innen tért haza, ezredorvosként front-, majd katonai szolgálatot teljesített (1918. november 20-ig). A harctérről 1915 februárjában súlyos mellhártyagyulladással került haza. Felgyógyulása után az unitárius gimnáziumban létesített tartalékkórházban teljesített szolgálatot, így alkalma volt 1915 májusában magántanári habilitációra A szív és vérkeringési szervek kór- és gyógytana tárgykörből. Később különböző tartalékkórházakban mint osztályvezető orvos működött. 1917-1918-ban az alsószombatfalvi tüdőbeteg-, majd a kolozsvári „szívmegfigyelő” kórházat vezette. Kolozsvár 1918. december 24-én bekövetkezett román megszállásával megpecsételődött az 1581-ben létesített Báthory-Egyetem utódja, a kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem sorsa. 1919. november 3-án, román egyetemmé átalakítása során az oktatók és a tudományos segédszemélyzet nagy része megtagadta a hűségeskü letételét. Jelentős részük Budapestre menekült, ahol három tanéven át működött ideiglenesen a kolozsvári egytem. Purjesz Béla Kolozsvárott maradt és két éven át magánpraxist folytatott. „Én láttam Purjesz Bélát 1919 októberében ... A jövője jövőtlennek, klinikus karrierje derékba töröttnek látszott, de arcán nem vehettünk észre semmit abból, ami benne végbement” - idézte fel gyászbeszédében dr. Berkessy László, a volt munkatárs. A látszatra befelé forduló, magányos, sokaktól gyenge embernek tartott Purjesz Béla nagy akaraterejét, magas szintű erkölcsi hitét akkor, de későbbi életében, a legnehezebb időkben is számtalan alkalommal bizonyította. Kolozsvárott magánpraxist folytató rövid időszakában (1921 júniusáig) a külföldi és a magyar orvosi szakfolyóiratok pótlására nagyszerű kezdeményezésbe kezdett. Benedek László gyakorló orvossal megindította az Erdélyi Orvosi Lap című, kéthetente megjelenő folyóiratot, amelynek sikere méltán igazolta Purjesz Béla szervezői és szerkesztői adottságát is. 1921-ben megoldódott a kolozsvári egyetem szegedi elhelyezése, és id. Jancsó Miklós professzor kapott megbízást a szerény körülmények között megnyíló belgyógyászati klinika vezetésére. A repatriáló vonattal Purjesz Béla is búcsút vett a „kincses” Kolozsvártól, orvosi és tudományos pályájának első állomásától. Orvosi Hetilap 1999,140 (46), 2583-2585.