Orvosi Hetilap, 1999. november (140. évfolyam, 45-48. szám)

1999-11-14 / 46. szám - Zallár Andor: Emlékezés dr. Purjesz Béla professzorra (1884-1959)

HORUS Emlékezés dr. Purjesz Béla professzorra (1884-1959) Negyven évvel ezelőtt, 1959. szeptember 14-én hunyt el Purjesz Béla dr. tanszékvezető egyetemi tanár, a Szegedi Belgyógyászati Diagnosztikai Klinika (1931-1950) ala­pító professzora. A múló évek kérlelhetetlen köde és homálya eltakarja a heroikus tetteket szerényen, de mindenkor tudatosan cse­lekvő névtelen hősöket. Ilyen volt Purjesz Béla professzor is, aki többekkel együtt jelentős szerepet vállalt a szegedi egyetem működésének megindításában és a II. világhá­borúban elpusztult tudományos élet újjászervezésében. Dr. Purjesz Béla, a Csongrád megyei belgyógyász­­jogász-lapszerkesztő Purjesz család egyik kimagasló képviselője, 1884. október 14-én született Mindszenten. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Szentesen végezte, majd a budapesti egyetem orvosi karán (1902-1907) tanult, ahol orvosdoktorrá avatták. Gyakorlati évének és katonai szolgálatának letöltése után 1908-ban a nagybátyja, Pur­jesz Zsigmond által vezetett kolozsvári belklinikán lett gyakornok, ahol a szakmai alapozó ismeretek mellett életre szóló szellemi indítást is kapott. Purjesz Zsigmond, a neves professzor azon kevesek közé tartozott, aki megérte, hogy még életében szobrot emeltek tiszteletére Kolozsvárott, klinikája kertében. Purjesz Zsigmond nyugdíjazása után tanszéki utóda legkiválóbb tanítva­„... a régvolt embereknek mit sem jelent az utókor emlékezése, amelyekre valóban az élőknek lenne szüksége, hogy a múltból levonhassák a lehetséges tanulságokat és kiválasszák a maguk számára a követésre érdemes példákat, a legjobbakat az egykor élt emberek közül, akiknek élete bevilágíthatja a ma élő és a jövő nemzedékek útját.” (Petri Gábor, 1984.A­nya, id. Jancsó Miklós lett. Ezen a klinikán (Kolozsvár, Karolina Kórház) Purjesz Béla 1912-től már tanársegéd­ként dolgozott. Purjesz Béla 1914-ben háromhónapos ösztöndíjjal Németországba utazott. Az általános mozgósításra innen tért haza, ezredorvosként front-, majd katonai szolgála­tot teljesített (1918. november 20-ig). A harctérről 1915 februárjában súlyos mellhártyagyulladással került haza. Felgyógyulása után az unitárius gimnáziumban léte­sített tartalékkórházban teljesített szolgálatot, így al­kalma volt 1915 májusában magántanári habilitációra A szív és vérkeringési szervek kór- és gyógytana tárgy­körből. Később különböző tartalékkórházakban mint osztályvezető orvos működött. 1917-1918-ban az alsó­­szombatfalvi tüdőbeteg-, majd a kolozsvári „szívmegfi­gyelő” kórházat vezette. Kolozsvár 1918. december 24-én bekövetkezett román megszállásával megpecsételődött az 1581-ben létesített Báthory-Egyetem utódja, a kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem sorsa. 1919. november 3-án, román egyetemmé átalakítása során az oktatók és a tu­dományos segédszemélyzet nagy része megtagadta a hűségeskü letételét. Jelentős részük Budapestre mene­kült, ahol három tanéven át működött ideiglenesen a kolozsvári egytem. Purjesz Béla Kolozsvárott maradt és két éven át magánpraxist folytatott. „Én láttam Purjesz Bélát 1919 októberében ... A jö­vője jövőtlennek, klinikus karrierje derékba töröttnek látszott, de arcán nem vehettünk észre semmit abból, ami benne végbement” - idézte fel gyászbeszédében dr. Ber­­kessy László, a volt munkatárs. A látszatra befelé forduló, magányos, sokaktól gyenge embernek tartott Purjesz Béla nagy akaraterejét, magas szintű erkölcsi hitét akkor, de későbbi életében, a legne­hezebb időkben is számtalan alkalommal bizonyította. Kolozsvárott magánpraxist folytató rövid időszakában (1921 júniusáig) a külföldi és a magyar orvosi szakfolyó­iratok pótlására nagyszerű kezdeményezésbe kezdett. Benedek László gyakorló orvossal megindította az Erdélyi Orvosi Lap című, kéthetente megjelenő folyóira­tot, amelynek sikere méltán igazolta Purjesz Béla szer­vezői és szerkesztői adottságát is. 1921-ben megoldódott a kolozsvári egyetem szegedi elhelyezése, és id. Jancsó Miklós professzor kapott meg­bízást a szerény körülmények között megnyíló bel­gyógyászati klinika vezetésére. A repatriáló vonattal Pur­jesz Béla is búcsút vett a „kincses” Kolozsvártól, orvosi és tudományos pályájának első állomásától. Orvosi Hetilap 1999,140 (46), 2583-2585.

Next