Orvosi Hetilap, 2000. február (141. évfolyam, 6-9. szám)

2000-02-13 / 7. szám - Bognár László - Bagó Attila - Nyáry István: Neuronavigáció a gyermek-idegsebészetben

ki, melyeket a műszerekre szerelhető fényvisszaverő gömbök reflektált infravörös felvillanások alapján a szá­mítógép képes meghatározni a műszerek térbeli moz­gását, helyzetét (1. ábra). A beavatkozást megelőzően az éber betegnél felra­gasztunk a fej bőrére 3-5 öntapadós markergömböt, majd 2-3 mm-es szeletekkel lehetőleg kontrasztos CT- vizsgálatot készítünk, melynek adatait optikai lemezre másoljuk. A beteget a műtőbe visszük és az altatás ideje alatt az adatokat az optikai lemezről a rendszert irányító számítógépbe visszük. A CT-képek megjelennek a kép­ernyőn, majd két- és háromdimenziós rekonstrukciók készíthetők. Az adatbevitel természetesen MR-felvételek alapján is lehetséges. A felkeresni kívánt laesio, valamint a megkímélendő struktúrák bejelölhetők és az optimális műtéti feltárás megtervezhető. Ezután a két kamerát a műtéti területre irányítjuk és kalibráljuk. A fejet a kívánt helyzetben Mayfield fejbefogóba rögzítjük, a fejbefogó­hoz három fényvisszaverő gömböt tartó kis kart (adap­tert) erősítünk térbeli referenciául (2. ábra). Ezt követően két fényvisszaverő gömbbel ellátott re­gisztrációs eszközzel egyenként a fejen elhelyezett mar­kerekre mutatunk, ezáltal a rendszer ezek térbeli hely­zetét felismeri (regisztráció). 1. táblázat: A laesio elhelyezkedése Lokalizáció Betegek száma 2. táblázat: A laesio szövettana Szövettan Betegek száma Ettől a pillanattól kezdve a navigáció működik. A neu­­ronavigációs rendszer alkalmas a laesióhoz képest minden olyan eszköz helyzetét folyamatosan jelezni a képernyőn, amelyre fényvisszaverő gömböket hordozó kisméretű kart erősítünk, így az operáló csipeszünk, a behelyezendő katéterünk vagy akár a merev neuroendoszkóp intracra­­niális helyzetét lépésről lépésre mindig ellenőrizhetjük. A fenti segítséggel a legkisebb feltárásból a lehető leg­kíméletesebben végezhetjük beavatkozásainkat. Betegek 1997. január elseje és 1999. február hatodika közötti idő­szakban 21 (15 leány és 6 fiú) beteget operáltunk osztá­lyunkon neuronavigáció segítségével. A betegek átlag­­életkora tíz és fél év volt. A legfiatalabb gyermek három­éves, míg a legidősebb betegünk egy 23 éves epilepsiás hölgy volt. A neuronavigáció alkalmazásának a koponya keménysége alapján szab korlátot az életkor, mivel a fejet fejbefogóba kell rögzíteni, amit biztonsággal csak a már elcsontosodott koponyánál végezhetünk el. Az állományi daganatok megoszlását elhelyezkedés és szövettani ered­mény szerint az 1. és 2. táblázatokban mutatjuk be együtt az egyéb eltérések miatt operált betegeinkkel. Két eset­ben domináns félteket, az állományban mélyen ülő ca­­vernomát, egy esetben rendkívül szokatlan elhelyezke- 1. ábra: a) BrainLab Vector Vision munkaállomás b) fényvisszaverő gömbökkel ellátott regisztrációs rúd, „varázspálca" és operációs csipesz, a dobozban a markerek és azok fejre ragasztható tartói 2. ábra: a) Mayfield-fejtartó és az adapter b) az adapter a referencia gömbökkel és a „varázspálca" Centrális5 Praecentralis3 Törzsdoc-tectum3 Temporalis2 Frontális2 Temporoocc.1 Parietalis1 Tectalis1 Clivus1 Frontalis szarv2 Összesen 21 Ganglioglioma2 A11 A22 022 A021 A32 E31 Mai. óriássejtes gli.1 Glioblastoma1 PNET1 Chordoma1 Angioma1 Cavernoma2 Hippocampal sclerosis1 Hydrocephalus2 Összesen 21

Next