Orvosi Hetilap, 2002. április (143. évfolyam, 14-17. szám)
2002-04-21 / 16. szám - Vimláti László: A posztoperatív hányásról
KLINIKAI TANULMÁNYOK A posztoperatív hányásról Vimláti László dr.1, Pallós Júlia dr.2, Nagy Katalin dr.1, Murányi Miklós dr.1, Szabó Zsolt dr.2, Karoliny Veronika2 és Steiber János2 Semmelweis Egyetem, Budapest, Egészségtudományi Kar, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika (igazgató: Vimláti László dr.)1 Richter Gedeon Rt, Budapest, Orvostudományi Főosztály (főosztályvezető: Szabó Zsolt dr.)2 Bevezetés: Az általános anesztéziát követő egyik leggyakoribb komplikáció a hányinger és a hányás, amelyek csillapítása feltétlen igény. Több mint egy évtizede kerültek forgalomba az antiemetikumok legújabb osztályát képviselő nagy szelektivitású szerotoninreceptor-antagonisták. Szerzők az ondansetron klinkai hatékonyságát és tolerálhatóságát vizsgálták posztoperatív hányinger és hányás megelőzésére. Betegek/Módszerek: 148 laparoszkópos cholecystectomiára kerülő beteg bevonásával végeztek prospektív, randomizált, kettős vak, placebokontrollált, háromkaros klinikai vizsgálatot. Tanulmányozták a prevenció időzítésének hatását is, vagyis azt, hogy nyújt-e valamilyen előnyt az anesztézia indukciója előtt adott antiemetikum a műtét végén történő alkalmazással szemben. Eredmények: Amíg placebocsoportban az adott műtét és anesztéziatípus mellett a betegek 44,7%-ánál lépett fel a posztoperatív szakban hányás, addig az aktív csoportokban (4 mg ondansetron adása az anesztézia befejezésekor, illetve az anesztézia előtt) szignifikánsan, 25,5%-ra, illetve 28,9% csökkent a panaszos betegek száma. Ezen belül a súlyosnak minősülő esetek gyakorisága a kontroll 19,2%-ról 8,9%-ra, illetve 4,3%-ra csökkent az aktív csoportokban. Következtetések: A szerzők eredményei szerint az intravénásan adott ondansetron a laparoszkópos epeműtétek után több mint 40%-ban jelentkező hányás gyakoriságát hatásosan csökkenti, különösen a súlyos esetekét, és főként akkor, ha beadására a műtét előtt kerül sor. A gyógyszer biztonságos, klinikai vagy laboratóriumi mellékhatásokat, szövődményeket a vizsgált betegeknél nem észleltek. Kulcsszavak: ondansetron, műtét utáni hányinger/hányás, hányáscsillapítás, hányáscsillapítók, megelőzés About postoperative vomiting. Introduction: Nausea and vomiting following general anaesthesia are among the most frequent adverse reactions causing complications, the relief of which is an absolute demand. 5-HT3 receptor antagonists, such as ondansetron, belonging to the latest class of antiemetics were launched more than a decade ago. Patients/Methods: Efficacy and tolerability of ondansetron injection in prevention of postoperative nausea and vomiting were investigated in a prospective, randomised, doubleblind, placebo controlled, three-armed clinical study in 148 patients undergoing laparoscopic cholecystectomy. Moreover the authors also investigated the effect of timing of dosing, i. e. whether the administration of antiemetic drug before starting anaesthesia has any advantage comparing its use at the end of operation. Results: While using a standard surgical and anaesthesia method vomiting after laparoscopic cholecystectomy occurred in a frequency of 44,7% of the patients in the placebo group, whereas the figures decreased significantly after administration of 4 mg ondansetron at the end (28,9%) or before (25,5%) anaesthesia. Inclusively the frequency of severe cases decreased from 19,2% of control group up to 8,9% and 4,3% in the active groups, respectively. Conclusions: Intravenous administration of 4 mg ondansetron effectively reduces vomiting occurring in more than 40% of patients after laparoscopic cholecystectomy, especially the frequency of severe cases, and mainly if administered before operation. The preparation is safe; no clinical or laboratory adverse reactions, complications have been observed in the studied patients. Key words: ondansetron, postoperative nausea/vomiting, antiemetic therapy, antiemetics, prevention A műtét utáni fájdalom, hányinger és hányás olyan szenzációk, melyek jelentőségét az egészségügyi személyzet hajlamos lényegesen alábecsülni, ám a betegek gyakran egyik legjelentősebb korai posztoperatív problémaként említik - és legtöbben ezek miatt félnek a műtéttől (5, 20). A posztoperatív fájdalom ma már elvileg nagyon jól csillapítható, hiszen rendelkezésünkre állnak a megfelelő módszerek és gyógyszerek, bár a nem mindig kellő színvonalú alkalmazás miatt korántsem nyújtják azt, ami lehetőségként bennük rejlik. Annak ellenére, hogy a hányinger és hányás (postoperative nausea and vomiting, rövidítve POM) az általános tapasztalat szerint gyakori jelenség, továbbá, hogy a témakört illető ismeretek az utóbbi években igen nagy fejlődésen mentek át, valójában sem a panasz frekvenciájára, sem mértékére, sem pedig a számos befolyásoló tényező egzakt hatására vonatkozó megbízható pontosságú adatokkal nem rendelkezünk. Ezt fejezi ki Fischer cikkének címe: Nagy kis probléma ez a műtét után: nagy a betegnek, kicsi a sebésznek (9). Irodalmi adatok szerint (6, 14, 15, 17, 23) a különböző műtétek posztoperatív szakában legalább 25-30%-ban kell hányinger vagy hányás enyhébb-súlyosabb formájára számítani, közülük legalább 0,2%-nyi a tűrhetetlenül súlyos POM (6, 11, 16, 24). 2002 ■ 143. évfolyam, 16. szám, 819-824. ORVOSI HETILAP 819