Orvosi Hetilap, 2002. április (143. évfolyam, 14-17. szám)

2002-04-21 / 16. szám - Vimláti László: A posztoperatív hányásról

KLINIKAI TANULMÁNYOK A posztoperatív hányásról Vimláti László dr.1, Pallós Júlia dr.2, Nagy Katalin dr.1, Murányi Miklós dr.1, Szabó Zsolt dr.2, Karoliny Veronika2 és Steiber János2 Semmelweis Egyetem, Budapest, Egészségtudományi Kar, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika (igazgató: Vimláti László dr.)1 Richter Gedeon Rt, Budapest, Orvostudományi Főosztály (főosztályvezető: Szabó Zsolt dr.)2 Bevezetés: Az általános anesztéziát követő egyik leggyakoribb komplikáció a hányinger és a hányás, amelyek csillapítása feltétlen igény. Több mint egy évtizede kerültek forgalomba az antiemetikumok legújabb osztályát képviselő nagy szelektivitású sze­­rotoninreceptor-antagonisták. Szerzők az ondanset­ron klinkai hatékonyságát és tolerálhatóságát vizs­gálták posztoperatív hányinger és hányás megelőzé­sére. Betegek/Módszerek: 148 laparoszkópos chole­­cystectomiára kerülő beteg bevonásával végeztek prospektív, randomizált, kettős vak, placebokontrol­­lált, háromkaros klinikai vizsgálatot. Tanulmányozták a prevenció időzítésének hatását is, vagyis azt, hogy nyújt-e valamilyen előnyt az anesztézia indukciója előtt adott antiemetikum a műtét végén történő al­kalmazással szemben. Eredmények: Amíg placebo­­csoportban az adott műtét és anesztéziatípus mellett a betegek 44,7%-ánál lépett fel a posztoperatív szak­ban hányás, addig az aktív csoportokban (4 mg on­dansetron adása az anesztézia befejezésekor, illetve az anesztézia előtt) szignifikánsan, 25,5%-ra, illetve 28,9% csökkent a panaszos betegek száma. Ezen be­lül a súlyosnak minősülő esetek gyakorisága a kont­roll 19,2%-ról 8,9%-ra, illetve 4,3%-ra csökkent az aktív csoportokban. Következtetések: A szerzők ered­ményei szerint az intravénásan adott ondansetron a laparoszkópos epeműtétek után több mint 40%-ban jelentkező hányás gyakoriságát hatásosan csökkenti, különösen a súlyos esetekét, és főként akkor, ha be­adására a műtét előtt kerül sor. A gyógyszer bizton­ságos, klinikai vagy laboratóriumi mellékhatásokat, szövődményeket a vizsgált betegeknél nem észleltek. Kulcsszavak: ondansetron, műtét utáni hányinger/hányás, hányáscsillapítás, hányáscsillapítók, megelőzés About postoperative vomiting. Introduction: Nausea and vomiting following general anaesthesia are among the most frequent adverse reactions causing complications, the relief of which is an absolute de­mand. 5-HT3 receptor antagonists, such as ondanset­ron, belonging to the latest class of antiemetics were launched more than a decade ago. Patients/Methods: Efficacy and tolerability of ondansetron injection in prevention of postoperative nausea and vomiting we­re investigated in a prospective, randomised, double­blind, placebo controlled, three-armed clinical study in 148 patients undergoing laparoscopic cholecystec­tomy. Moreover the authors also investigated the ef­fect of timing of dosing, i. e. whether the administra­tion of antiemetic drug before starting anaesthesia has any advantage comparing its use at the end of operation. Results: While using a standard surgical and anaesthesia method vomiting after laparoscopic cholecystectomy occurred in a frequency of 44,7% of the patients in the placebo group, whereas the figu­res decreased significantly after administration of 4 mg ondansetron at the end (28,9%) or before (25,5%) anaesthesia. Inclusively the frequency of severe cases decreased from 19,2% of control group up to 8,9% and 4,3% in the active groups, respectively. Conclusi­ons: Intravenous administration of 4 mg ondansetron effectively reduces vomiting occurring in more than 40% of patients after laparoscopic cholecystectomy, especially the frequency of severe cases, and mainly if administered before operation. The preparation is sa­fe; no clinical or laboratory adverse reactions, compli­cations have been observed in the studied patients. Key words: ondansetron, postoperative nausea/vomiting, antiemetic therapy, antiemetics, prevention A műtét utáni fájdalom, hányinger és hányás olyan szenzációk, melyek jelentőségét az egészségügyi sze­mélyzet hajlamos lényegesen alábecsülni, ám a bete­gek gyakran egyik legjelentősebb korai posztopera­tív problémaként említik - és legtöbben ezek miatt félnek a műtéttől (5, 20). A posztoperatív fájdalom ma már elvileg nagyon jól csillapítható, hiszen ren­delkezésünkre állnak a megfelelő módszerek és gyógyszerek, bár a nem mindig kellő színvonalú al­kalmazás miatt korántsem nyújtják azt, ami lehető­ségként bennük rejlik. Annak ellenére, hogy a hányinger és hányás (post­operative nausea and vomiting, rövidítve POM­) az általános tapasztalat szerint gyakori jelenség, továbbá, hogy a témakört illető ismeretek az utóbbi években igen nagy fejlődésen mentek át, valójában sem a pa­nasz frekvenciájára, sem mértékére, sem pedig a szá­mos befolyásoló tényező egzakt hatására vonatkozó megbízható pontosságú adatokkal nem rendelke­zünk. Ezt fejezi ki Fischer cikkének címe: Nagy kis probléma ez a műtét után: nagy a betegnek, kicsi a sebésznek (9). Irodalmi adatok szerint (6, 14, 15, 17, 23) a kü­lönböző műtétek posztoperatív szakában legalább 25-30%-ban kell hányinger vagy hányás eny­­hébb-súlyosabb formájára számítani, közülük leg­alább 0,2%-nyi a tűrhetetlenül súlyos POM­ (6, 11, 16, 24). 2002 ■ 143. évfolyam, 16. szám, 819-824. ORVOSI HETILAP 819

Next