Orvosi Hetilap, 2002. szeptember (143. évfolyam, 35-39. szám)

2002-09-08 / 36. szám - Szállási Árpád: Maugham doktor szépirodalmi világképe

kező irányba is terjedt, a Jack Straw, azaz Jack, a sen­ki című színművét 1909-ben már a pesti Magyar Színház is sikerrel mutatta be. Ezzel egy időben és attól függetlenül a West End állandó szerzője lett. Első amerikai útja 1910-re esett, a Broadway és Ma­ugham egymás bűvkörébe kerültek. Anyagi gondja többé nem volt, többször átkelt luxushajóval az Óce­ánon, majd Capri szigetére ment pihenni és alkotni. Amikor az első világháború kitört, éppen nyomdába készült egyik legjobb regénye, a már említett Örök szolgaság. Bár ízhez illően bírálta Britanniát, baj ese­tén katonai szolgálatra jelentkezett. A sorozóbizott­ság által magasnak ítélt kora (éppen 40 éves) és ala­csony termete miatt csak Churchill admirális ajánló levelével lett katona, küldték át Franciaországba, ahol egy Ford mentőkocsi sofőrje, orvosa és tolmács lett egyszemélyben. Részt vett a belgiumi Ypres mel­letti véres ütközetekben, de érdekes módon háborús naplót nem vezetett. Az időhiány rá nem elég ma­gyarázat. Már előtte bensőséges viszonyt folytatott egy férjes asszonnyal (biszexuális volt), majd 1915- ben megszületett közös leányuk, aki első megjelent írására való tekintettel a Liza keresztnevet kapta. Az apai érzések mellett Amerikából Theodore Dreiser méltatása jelentett nagy örömöt, ugyanakkor hazá­jától szokatlan feladatot kapott. Megbízták, hogy a semleges Svájcban mint igazán betegeskedő, ír szár­mazása miatt kritikus magatartású, tehát gyanú fö­lött álló alkotó, végezzen hírszerző munkát. Alkati nyugalma, széles körű személyes ismeretsége, több­­nyelvűsége erre nagyon alkalmasnak mutatkozott. Egyetlen gyenge pontja volt a homoszexualitás, fér­fi partnerét ezért a tengerentúlra száműzték. Ez irányú ténykedésének irodalmi terméke: As­­henden, a hírszerző csak 1928-ban jelenhetett meg, magyarra Bán Miklósné fordította. A háború utolsó előtti évében információgyűjtést már nem végezve a régi férfi baráttal hosszabb távol-keleti útra hajózott. Amerikai kiadója tanácsára Hawaii-szigetét szintén felkeresték, majd Tahiti romantikus világában Gau­guin lábanyomát keresve rábukkant egy csodálatos, eddig ismeretlen festményére, amelyet azonnal megvásárolt a bennszülöttektől. A környezet hatásá­ra fogant meg a nagy francia különc festő életrajzi regénye, Az ördög sarkantyúja (7). Angol alteregója Strickland, a londoni tőzsdeügynök és művészzseni, aki szintén az egzotikus szigeten keres a civilizáció elől menedéket. Még 1917-ben visszatért San Fran­­ciscoba, hogy leányának anyjával kapcsolatát törvé­nyesítse. Az ilyen „házasságok (nem) az égben köttetnek." A már világhírű író 1917 végén újabb kalandra vál­lalkozott, újra hírszerzői megbízatással most Orosz­országba küldték, hogy a forradalmi zűrzavar hazá­ját a háború feltétlen folytatására bírja. Az Egyesült Királyságnak ez állt érdekében, így a harcból kiválni készülő bolsevikokkal már csak „hivatalból"sem ro­konszenvezhetett. Szívesebben vállalta volna ezúttal a tőle megszokott szemlélődést, hiszen Tolsztoj és Dosztojevszkij kedvéért oroszul is tanult. A transz­szibériai vasúton keletről érkezett Pétervárra, ahol az ún. célszemélyeken kívül találkozott Kropotkin leányával és Masaryk cseh elnökjelölttel. Látta szín­házban egyik komédiáját (útja ezért sem volt gya­nús), remekül jellemezte a tipikusan orosz „nyicse­­vo"mentalitást, de nem lett a nagy októberi ... soka­kat megtévesztő tudósítója. Kerenszkij kormányzó az író közvetítésével a határos Norvégián keresztül akart angol fegyverszállítmányhoz jutni, ám a fel­gyorsult események ezt már nem tették lehetővé. Újabb, ezúttal romániai kiküldetését visszatérő tu­­berkulotikus panaszai akadályozták meg. A háború utolsó évét egy svájci tüdőszanatóriumban töltötte, itt nyert végleges formát Az ördög sarkantyúja és a Cé­zár felesége című regénye. Alig kapott erőre, a meg­szokott férfi barát, G. Haxton társaságában négyhó­napos kínai körutazásra vállalkozott, amelynek eredményei az Egy kínai paravánon cikkgyűjtemény, a Szueztől keletre Pekingben játszódó darab és a Színes fátyol című regény. Egzotikus remeklése az Eső című elbeszélése, a jeles biográfus, Budai Katalin a világ­­irodalom tíz legjobb novellája közé sorolja (1). Teát­­rumi változatát a Magyar Színház 1925-ben mutatta be, a Nyugatban Karinthy Frigyes írt róla (5). A ka­nyarójárványban összezsúfolódott emberi tragédiák tablója. A semmittevésben kitárulkoznak a szívek, egymás mellett a pap és a prostituált, a hit és hitet­lenség, valamint a vergődésüket fölényesen szemlélő doktor. A nagy humorista előbb amerikai, majd óva­tosságból általánosabban értelmezhető angolszász szerzőt említ, „ aki nem tudni, magától jutott-e idáig, vagy a divatos freudizmus kényelmes bányaliftjén szállt alá, amikor a lelkek geológiai rétegezettségében analízist igyekszik végezni. Egy józan angolszásztól - úgymond - már ez is méltányolandó ritkaság." A Ne váljunk el! című vígszínházi vígjátékot a szin­tén orvos végzettségű Földi Mihály méltatta (3). A levél című drámáját 1927-ben vitték színpadra. Gyarmaton játszódó történet ez is, revolverlövések­kel kezdődő krimi. Egy valódi lady hat golyóval szi­tává lövi hűtlen szerelmesét, majd angol hidegvérrel önvédelemre hivatkozik. Csak az ügyvédjének gya­nús, hogy miért kellett ehhez féltucat célzás. A bizo­nyító bűnjeles levelet egy kínai kereskedő ajánlja fel szép összegért, amely találkára való hívást rejt. A jog őre megszerzi, de a hatóságnak nem szolgáltatja ki. Konfliktusok feleség és férj között, képmutató bűn­bánattal és kétes megbocsátással. Schöpflin Aladár szerint „csak annyira csiklandozza meg a közönség idegeit, amennyire okvetlenül muszáj, hogy a nézőtér érdeklődését a színpadra szögezze" (12). Nincs tér a gazdag életművön tételesen végig­menni, csak jelezzük, mennyire népszerű volt ná­lunk a két világháború között is. Csak a Lord Rot­­hermeré múlta felül. A Színes fátyol, mint említettük, a kínai úton szü­letett. A megcsalt férj kettős öngyilkossági szándék­kal viszi kolerasújtotta városba nejét, aki a francia apácák között hősies helytállással érdemli meg a ki­engesztelést, de a bakteriológus férj végül a járvány áldozata lett (10). A siker csúcsán lévő Garbo fősze­replésével film is készült belőle. A Sör és perec, buka­resti kiadásban a Sör és tea, vagy a család szégyene (9) Thomas Hardy nagy angol író regényes életrajza. A harmincas években került nálunk bemutatásra még a Szent láng, A kenyérkereső, Az asszony és az ördög 2090 ORVOSI HETILAP 2002 ■ 143. évfolyam, 36. szám

Next