Orvosi Hetilap, 2002. szeptember (143. évfolyam, 35-39. szám)
2002-09-08 / 36. szám - Laczay András: Kovács Andor dr. (1912-2002)
IN MEMÓRIÁM Kovács Andor dr. (1912-2002) Az Orvosi Hetilapban ismételten foglalkoztam azon kollégákkal, akikkel sorsom 1956 után a váci börtönkórházában hozott össze mint rabtársakkal. Az utóbbi években sajnos ez már többnyire nekrológ formájában történt. Most ismét ennek a szomorú kötelességemnek teszek eleget, amikor megemlékezem egykori kedves rabtársamról, atyai barátomról és tanítómról, dr. Kovács Andorról. 1912-ben született Budapesten. Később szülei Pécsbányatelepre költöztek. Onnan gyalogolt naponta 12 kilométert a pécsi Pius Gimnáziumba. Orvosegyetemi tanulmányait Pécsett végezte. Díjtalan gyakornok lett a pécsi belgyógyászati klinikán. 1937-től a mohácsi kórházban alorvos. Itt vette feleségül élete párját, aki mellette jóban, rosszban holtig keményen kitartott. Egy ideig Máramarosszigeten a kórház tüdőosztályát és tüdőgondozóját vezette, majd a háború alatt a hegyi tüzéreknél szolgált a Kárpátokban. A fronton kapott sárgasága miatt visszakerült Pécsre. A háború után a siklósi kórház belgyógyászati osztályának vezető főorvosa lett. Ebben a beosztásban érte 1956-ban a forradalom. Mint köztiszteletben álló személyt választották meg a siklósi polgárok a helyi nemzeti bizottság tagjává. Ebben a funkciójában igyekezett tisztességgel eljárni, aminek meg is lett az eredménye. Bár Siklóson különösebb atrocitás nem történt, a kádári megtorlás nem kímélte. Elég otromba provokáció után letartóztatták, és 14 évi börtönre ítélték. Jómagam akkor ismertem meg személyesen, amikor a börtön infernóiból 1959 elején a váci rabkórházba kerültem szigorló orvos koromban 15 éves ítélettel. Szabadulásomig tőle és többi raborvostársamtól rengeteget tanultam, nemcsak orvoslást, hanem etikát és emberséget is. Már rabkórházi létem első napjaiban megkaptam az első leckét. Bandi bácsi utasítására meg kellett vizsgálnom sclerosis multiplexesnek elkönyvelt két rabot, és a vizsgálat eredményét el kellett mondanom Bandi bácsinak szigorúan négyszemközt. Mikor beszámoltam arról, hogy egyikük „olyan furcsa" eset, csak annyit mondott: „Ezért küldtelek be, erről soha senkinek ne beszélj." Az illető a sclerosis multiplex betanított tüneteit produkálta, így menekült a rá váró kötéltől. Korábban a budapesti gyűjtőfogházban rabtársa kényszeretetését akarták végeztetni vele. Ezt megtagadta. Inkább vállalta, hogy orvosi státusából eltávolítsák és megfenyítsék. Beceneve szőkébb körben Baba volt. Sclerosis multiplexet utánzó betegünk ugyanis a „Bandi bácsi" megszólítást kötelességszerűen így kezdte: baba ba... A lehetőségek keretein belül mindent megtett, hogy rabtársainkon segítsen. A gyógyszerellátás jó volt. Ennek és Bandi bácsinak köszönhető, hogy a rabkórház belgyógyászati osztályán még tömeges, súlyos influenzajárvány alatt sem fordult elő haláleset. Az emeletes ágyakkal zsúfolt termekben egész nap a betegek között járkált, én követtem, feljegyeztem utasításait, és tettük, amit tenni kellett. A gyógyíthatatlan betegekhez Bandi bácsi nem kis kockázatot vállalva a „ nagy házból" rab papot csempészett be, aki ellátta a haldoklót utolsó vigaszával. A rabkórház külön udvarára szabadidőnkben az őrség engedélyével az előírások betartásával kimehettünk sétálni. Ezt ő nagyon szerette. Ilyenkor kettesben róttuk a köröket és beszélgettünk. Fő témája az volt, hogy mi lesz apa nélkül felnövő kisfiával, Kolossal. Honnan sejtette volna, hogy az a kisfiú majd végigénekli a világ nagy operaházait? 1963-ban az ENSZ-amnesztiájával szabadult. Pécsett találkoztunk, ahol családjával együtt már vártam. Ott tudott elhelyezkedni először mint helyettesítő körzeti orvos, majd saját körzetet kapott. Emellett a Xavér utcai idősek otthonának orvosa lett, és sok szeretettel mesélt az ő „kis öregjeiről". Ebből a szeretetből kapott talán vissza valamit, mikor élete utolsó hónapjaiban maga is gyámolításra szorult. Mikor anyagi helyzete rendeződött, kérvényezte, hogy jogosítványt és útlevelet kaphasson. Behívták a rendőrségre, ahol „X őrnagy elvtárs"fogadta. Közölték vele, hogy a jogosítványnak és útlevélnek semmi akadálya. Viszont ennek fejében figyelje egykori felettesét, a belgyógyászati klinika profesz- 1. ábra: Kovács Andor dr. arcképe 2002 ■ 143. évfolyam, 36. szám, 2093-2094. ORVOSI HETILAP 2093