Orvosi Hetilap, 2005. március (146. évfolyam, 10-13. szám)
2005-03-27 / 13. szám - Schaf Zsuzsa - Kádár Anna - Kerényi Tibor: Dr. Jellinek Harry (1924-2005)
IN MEMÓRIÁM Dr. Jelynek Harry (1924-2005) A Semmelweis Egyetem emeritus professzora, dr. Jelynek Harry, az orvostudomány doktora a II. Sz. Pathologiai Intézet igazgatója (1968-1993) hosszan tartó betegség után, melyet a környezete alig észlelt, 2005. január 6-án elhunyt. 80. születésnapját a Magyar Pathologusok Társasága plenáris ülés keretében ünnepelte meg 2004 szeptemberében a Társaság éves kongresszusán, amelyen munkatársai, tanítványai, barátai külföldről is részt vettek, s amelyen Jelynek professzor úr előadást is tartott. Professor emeritus dr. Jelynek Harry 1924. november 25-én Rimaszombaton (Szlovákia) született. Érettségit a helyi gimnáziumban tett. Egyetemi tanulmányait a debreceni orvoskaron kezdte, majd Budapesten az egyetem orvoskarán summa cum laude eredménnyel szerezte meg 1950-ben orvosdoktori diplomáját. Patológusi munkáját Zalka professzor mellett kezdte meg a Rókus kórházban, majd 1952-től tanársegédként Haranghy professzor mellett a II. Sz. Pathologiai Intézetben mint adjunktus és intézetigazgató helyettes folytatta tevékenységét. Haláláig itt dolgozott. 1959-ben kandidátusi fokozatot („A vénafal regenerációjának pathomorphologájáról") és 1965-ben az orvostudomány doktora fokozatot „A nem arteriosclerotikus érelváltozások morfológiai hasonlósága" című munkája alapján szerezte meg. 1956-tól egyetemi docens, majd 1968-1993-ig intézetigazgató egyetemi tanár. Lelkes oktató, a tantermi előadások túlnyomó többségét éveken keresztül ő tartja, később fiatal munkatársait nevelő célzattal engedi egy-egy szőkébb szakterületen a katedra mögé állni. Az ÁOK dékánhelyetteseként is az oktatás jobbításán, „modernizálásán" fáradozik. A patológiai tantermi előadásai vonzóak, klinikopatológiai szemléletet érvényesít, meghívja klinikus kollégáit, hogy a patomorfológiai vonatkozásokkal összefüggésben a klinikai történéseket is ismerjék meg a hallgatók. Érdeklődését a kutatás is vonzotta, az erek megbetegedéseivel kapcsolatos eredményeit munkatársaival együtt publikálta itthon és külföldön. A kísérleteket maga végezte, ahogyan a diagnosztikus munkához nélkülözhetetlen módszereket is ismerte. Felismerte, hogy az eredményes kutatómunkához együttműködés és pénz kell, aminek híján volt az ország. Külföldi kapcsolatokat épített ki az akkori lehetőségeket és nyelvtudását kihasználva az NDK- val, később Angliával, és lehetővé tette, „kihadakozta" az akkori főhatóságnál, hogy beosztottjai utazzanak, tanuljanak, kutassanak külföldön. Azt is vállalta, hogy néhányan nem jöttek vissza a tanulmányairól, akik közül többen megtisztelték azzal, hogy hazautaztak 80. születésnapja ünneplésére. Szakmapolitikai tevékenysége igen kiterjedt. Szenvedélyesen szerette a patológiát, küzdött annak elismertetéséért és a patológusokért. Vezető szakmapolitikusként, mint az Országos Pathologiai Intézet igazgatója (1984-2001), mint a Pathologus Szakmai Kollégium elnöke (1984-1992), és mint a Magyar Pathologusok Társaságának elnöke (1981-1994) sokat tett ezen szakterület fejlesztéséért. Hosszabb-rövidebb időt maga is töltött külföldön visiting professorként (Anglia, Montreal McGill University, Heidelberg), mely utakkal előkészítette a lehetőségeket az egyetem és munkatársai számára. Publikációi, melyeket tanítványaival, munkatársaival tett közzé, felölelték az angiopatológia széles körét (közel 300 megjelent közlemény), valamint sok kiadást megért egyetemi segédtankönyvek és angol nyelvű könyvek sora [(Kórszövettani Gyakorlatok, Bonctechnika, Egészségügyi ABC I-VI. kiadás szerkesztője, több angol nyelvű könyv szerkesztője, illetve társszerzője: „Arterial lesions and arteriosclerosis" (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975), „Functional Pathology of the Endometrium and Cervical Biopsy Specimens" (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976), „Experimental Arterial Injuries of the Rat and Arteriosclerosis" Atlante Grafico della Arteriosclerosi, Vol. 2. Sltema, Bologna, 1979)] A szakma és az Egyetem érdekében kifejtett tevékenységét számos kitüntetéssel honorálták idehaza és külföldön, így: Jendrassik-emlékelőadás és -emlékérem (Semmelweis Egyetem), Baló József-emlékérem (Magyar Pathologusok Társasága), Linserdíj (Német Arteriosclerosis Társaság), Szent-Györgyi Albert-díj (Magyar Köztársaság művelődési és közoktatási miniszter), Ratschow Preis und Medal (Freiburgi Egyetem, Németország). Utolsó elismerése volt a legmagasabb, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje 2004-ben, melyet a Magyar Köztársaság elnöke adományozott. Számos külföldi tudományos társaság tagja, tiszteletbeli tagja volt. Alapítója az International Academy of Pathology Magyar Divíziójának, aminek elnöke az alapítástól (1972-1995), az Európai Patológus Társaság elnökhelyettese 1971-1979-ig, és az International Academy of Pathology Európai alelnöke 1974-1980-ig. Az International Academy of Pathology elnöke 1996-ban egy „Letter of Recognition"-nal ismerte el Jelynek professzor ezirányú eredményes tevékenységét. Érdeklődése kiterjedt az általános és diagnosztikus patológia minden területére. Részt vett és irányította a hallgatók oktatását, a szakorvosképzést és asszisztensképzést. Megalapítója és vezetője volt az 2005 • 146. évfolyam, 13. szám, 619-620. ORVOSI HETILAP 619