Orvosi Hetilap, 2006. december (147. évfolyam, 48-52. szám)
2006-12-17 / 50. szám - Minker Emil: Megemlékezés a 120 éve született id. Issekutz Béláról
HORUS Megemlékezés a 120 éve született id. Issekutz Béláról A magyar orvostudomány nagy öregje, teljes nevén Issekutz Béla Albert (1886-1979) életének egyetlen állomása sem múlhatott el úgy, hogy ne emlékeztünk volna róla (5, 6, 14, 17, 18, 26, 30). Születésének várható 125. évfordulója, a jubileumi év (2011) alkalmából bizton remélhetjük, hogy az orvostörténészek közül valaki vállalja az Issekutz-monográfia megírását. Az Issekutz-életrajzok többsége életének első évtizedeit röviden tárgyalja, sőt egyetemi tanulmányainak kezdetét is csak bizonytalanul, kérdőjel kíséretében adja meg [Szegedi Egyetemi Almanach (1921-1996) II.]. Születésének mostani, 120. évfordulója alkalmából megkíséreljük bemutatni Issekutz Béla Albert családját, egyetemi éveit, indulásának körülményeit, életének kolozsvári, majd szegedi helyszínét. Felesége halála (1971) után, ahogy később is hivatalosan említették, id. Issekutz Béla, szükségesnek tartotta családjának történetét megírni. Jóllehet akkorra látása már erősen romlott, de megtanulta az írógép használatát, s keze munkája nyomán elkészült mintegy 170 oldalnyi kézirat. Ennek egyik példányát ifj. Issekutz Béla (1912-1999) neje, Knulmann Annamária a kanadai Halifaxban őrzi (13). Ez a példány akkor került ifj. Issekutz Béla családjához, amikor 1976-ban- édesapjuk 90. születésnapját ünnepelendő - hazalátogattak Magyarországra. Az Issekutz-család erdélyi története Az örmény eredetű Issekutz-család erdélyi története a 17. században kezdődött. Az 1657-1661 közötti Erdélyt fojtogató török-tatár dúlások idején a lakosság nagy része menekülni kényszerült. Az elnéptelenedett területekre I. Apafi Mihály fejedelem (1632-1690; fejedelem 1661-1690) 1672-ben mintegy 3000 örmény családot telepített Erdélybe Lengyelországból és Moldvából. Többségük a szabad királyi városokban (Szamosújvár, Erzsébetváros) talált otthonra, ahol iparosként, de főleg kereskedőként élt. Ez utóbbiak Compania Orientalis néven társulva versenyben álltak a Compania Graeca nevű görög-szász-magyar kereskedő egyesüléssel (1, 25). Az Issekutz-ősök egyike Erzsébetvárosban (Ebesfalva, Dumbraveni, Kis-Küküllő vármegye) telepedett le, amely Medgyes és Segesvár között, a kereskedelmi út csomópontjában fekszik. A millennium idején a szabad királyi városkának mintegy 2300 (köztük 600 örmény) lakosa volt. Az egyik örmény ős, Issekutz Mihály kereskedő Mária Teréziától (aki kedvelte a szorgalmas és igyekvő örményeket) 1758. dec. 12-én Bécsben kiadott oklevele alapján nemességet, továbbá leszármazottai közül dr. Issekutz Gyula (1853-1917), m. kir. kúriai bíró pedig Ferenc Józseftől 1914-ben „erzsébetvárosi" előnevet kapott (4). A család fölmenői vagyoni helyzetüknél fogva taníttatták gyermekeiket, akik később magas állásokat töltöttek be. Issekutz Mihály és Márton Dorottya leszármazottainak négy ága alakult ki, az arad-pécskai, marosvásárhelyi, erzsébetvárosi, valamint a torontálittebei. A család tagjai között magas rangú bírák, orvosok, tisztviselők, ügyvédek, bankárok, gyógyszerészek találhatók (4). Id. Issekutz Béla családjának genealógiája Erzsébetvárosi Issekutz Gyula (1884-1946) két fiatalabb testvére közül az egyik, Győző (1855-1917)akit Viktorként is említettek köz- és váltóügyvéd, a fiatalon elhalt Oszkár pedig (1859-1881) aki. gyógyszerész lett (1. ábra). 1. ábra: Issekutz családfa 2006 ■ 147. évfolyam, 50. szám, 2425-2432. ORVOSI HETILAP Issekutz Mihály + Márton Dorottya I. Ágoston + Lászlófy Mária I. Emanuel + Khel Mária I. Adeodat + Isaák Mária I. Adeodat + I. Antal + I. Imre + I. Sándor + Placsintár Mária Medgyesi Rebeka VerzárAnna Másvilági I. Hugó I. Gyula + I. Győző I. Oszkár Zakariás Irma I. Béla Albert + Jakabházy Mária I. Béla + Issekutz Livia + Kaumann I. Mária + Küttel Dezső Annamária Wolsky Sándor