Orvosi Hetilap, 2006. december (147. évfolyam, 48-52. szám)

2006-12-17 / 50. szám - Minker Emil: Megemlékezés a 120 éve született id. Issekutz Béláról

usi csomó megoldásához majdnem két év kellett. A pesti orvoskar taktikázott, húzta az időt, nem volt képes elfogadható megoldást találni. Végül Marku­­sovszky Lajos (1815-1893) sugalmazására salamoni döntés született. 1890. február 20-án kelt kinevezéssel Bókai meg­kapta a pesti tanszéket, ugyanakkor a kolozsvári ált. kór-, gyógy- és gyógyszertani intézetet kettéosztot­ták, mégpedig külön általános kórtanra és külön gyógyszertanra. A kórtanra kinevezték Lőte Józsefet (1856-1938), a gyógyszertanra pedig Tóth Lajost (2, 7, 20). A menet azonban itt még nem ért véget. Tóth Lajos a kolozsvári tanszéket nem foglalhatta el, mert azonnali hatállyal berendelték szolgálatra a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, ahol ké­sőbb Markusovszky helyébe lépett. Mindenki - úgy tűnt - jól járt. Lőte talán egy kicsit túlságosan is jól. Ő ugyanis a kórtan mellett helyettes tanárként meg­kapta nemcsak a gyógyszertant, hanem az időköz­ben elhunyt Hintz György (1840-1890) örökségé­vel, a tanpatikával és gyógyszerészeti műtan előadá­si kötelezettségével együtt. Ez a kolozsvári helyzet is némi magyarázatra szo­rul. Amikor 1883-ban Bókai Árpádot meghívták Ko­lozsvárra, hatalmas lendülettel látott munkához. Akkoriban a vegyipar szédületes tempóban produ­kálta az új, a gyógyászatban is használható vegyüle­­teket. Ezeket állatkísérletekben meg kellett vizsgál­ni, és gyógyszerészetileg a terápiában alkalmazható formába hozni. Az empirikusan kimunkált gyógy­szerkészítés a gyógyszertárak laboratóriumaiban folyt. Ezt a folyamatot az orvos- és a gyógyszerészet­­tan-hallgatók számára tudományos alapokra helyez­ni, azaz egyetemi szinten oktatni a gyógyszertani in­tézet keretében létrehozott tanpatikában tudták csak megvalósítani. A tanpatika felállításához Bókai az orvosi kartól szerzett pénzt, és Kolozsvár neves gyógyszerésze, a Bécsben doktorált Hintz György személyében pedig alkalmas vezetőt. Hintz György magántanári előadásaiban (a birodalom egyetemein elsőként Kolozsvárott) megkezdte a gyógyszerészeti műtan (későbbi nevén gyógyszertechnológia) elő­adásait és tanpatikai gyakorlatait. Bókay elképzelt receptjeit Hintz György vezetésével a tanpatikában gyakorló hallgatók valósították meg. Innen szárma­zott Bókai hatalmas sikert aratott, 14 kiadást megért vénygyűj­teménye. Bókai Kolozsvárról való 1890-es távoztával az ál­tala favorizált gyógyszertan után eltolódott a hang­súly, mivel Lőte kedvenc területe a kórtan volt, és kórtani előadásai csak a medikusoknak szóltak. A gyógyszertan már komplikáltabb volt. Eszerint az el­ső félévben a medikusoknak és a gyógyszerészettan­­hallgatóknak gyógyszerismeretet, a második félév­ben a medikusok számára gyógyszerhatástant kellett előadni. Lőte feladata volt még a receptírás, vala­mint a gyógyszerészettel kapcsolatos jogszabályok előadása is. Bókái idejében Hintz Györggyel létreho­zott tanpatikában az orvosok és gyógyszerészek szá­mára meghirdetett gyakorlatok folytak. Ezt is örö­költe Lőte, ami bizony egy ember számára már tény­leg sok volt. Panaszkodhatott is Lőte a gyakornoki vizsgabi­zottságban Wolffnak a tanpatikai és a gyógyszerésze­ti műtan kötelezettségei miatt, aki viszonzásként Lő­te figyelmébe ajánlotta ifjú vejét, a gyógyszerészdok­tor Issekutz Hugót. Lőte azon nyomban meghívta Is­­sekutz Hugót magántanárának, aki 1893-ban sikere­sen habilitált, és ezzel megszerezte gyógyszerészeti műtan előadási jogát. Amikor pedig az egykori tan­patikát átszervezték egyetemi gyógyszertárrá (1903), ennek vezetésével Issekutz Hugót bízták meg. Lőte első számú gondja ezzel megoldódott. Az eseménysor akkor játszódott le Béla Albert éle­tében, amikor szülei 1891-ben, ötéves korában Ko­lozsvárra költöztek. Mindez szeme előtt történt, hall­hatta a történetet a szülőktől. A történet annál is in­kább beszédtéma lehetett, mert Hugó bácsinak az egyetemi karrier érdekében le kellett mondania - köz­ben a felesége révén megörökölt - Wolff-patikáról. Te­hát komoly döntéseket kellett hozni a családnak. Kisgyermekként bizton járt kezdetben Hugó bá­csinál a Wolff-patikában, később a régi jezsuita ko­lostorban lévő, majd a Trefort utca 8. szám alá köl­töztetett épületben lévő tanpatikában, amely Lőte vezetésével békésen együtt szorongott 14 éven ke­resztül a kórtannal és gyógyszertannal, majd később, 1913-tól a gyógyszerismerettel. Mindenki minden­kit közelről ismert, nap mint nap találkoztak, ismer­ték egymás örömét és gondját. A ház pontos szintenkénti alaprajza egyébként az 1903. évi Emlékkönyvben látható (28). Az iskolázás évei Béla Albert az elemi iskola elvégzése után természe­tesen gimnáziumba jelentkezett. Kolozsvárott ebben az időben három főgimnázium működött, a refor­mátus, az unitárius és a piaristák vezette római ka­tolikus főgimnázium. Béla Albert a család örmény­katolikus vallását követve a piarista gimnáziumba iratkozott, mely az 1581-ben Báthory István által alapított egyetem (Farkas utca) bölcseleti karának (ma is létező, idén, 2006-ban 425 éves) szellemi utódja volt (29). Az egyetemre a 18 éves Béla Albert az 1903. júni­us 17-én letett érettségi vizsga után iratkozott be. Az édesapa jogi pályája már szóba sem jöhetett, hiszen a Trefort utcai házban látottak roppant vonzóak le­hettek Béla Albert számára. Ősszel, tehát még 1903-ban megkezdte orvosi ta­nulmányait. Az egyetemen föltétlenül jól tanult, ugyanis a következő ösztöndíjakat nyerte el: 1. Kab­­debó Simon ösztöndíj, 1903-tól 300 korona; 2. Ca­­meller ösztöndíj, 1903-tól 200 korona; 3. Goldberg ösztöndíj, 1906-tól 630 korona. Hogy ennek értékét felmérhessük, akkoriban a mezőgazdasági napszám (amiért akkoriban sztrájkoltak is!) 40 krajcár volt. A 10. félév elvégzése (abszolutórium) után 1908. de­cember 12-én orvosdoktori címet szerzett. A pályát már 1906-tól még medikusként, de már gyakornok­ként a Trefort utcai házban kezdte (15, 27). 2006 ■ 147. évfolyam, 50. szám ORVOSI HETILAP

Next