Orvosi Hetilap, 2006. december (147. évfolyam, 48-52. szám)
2006-12-17 / 50. szám - Minker Emil: Megemlékezés a 120 éve született id. Issekutz Béláról
usi csomó megoldásához majdnem két év kellett. A pesti orvoskar taktikázott, húzta az időt, nem volt képes elfogadható megoldást találni. Végül Markusovszky Lajos (1815-1893) sugalmazására salamoni döntés született. 1890. február 20-án kelt kinevezéssel Bókai megkapta a pesti tanszéket, ugyanakkor a kolozsvári ált. kór-, gyógy- és gyógyszertani intézetet kettéosztották, mégpedig külön általános kórtanra és külön gyógyszertanra. A kórtanra kinevezték Lőte Józsefet (1856-1938), a gyógyszertanra pedig Tóth Lajost (2, 7, 20). A menet azonban itt még nem ért véget. Tóth Lajos a kolozsvári tanszéket nem foglalhatta el, mert azonnali hatállyal berendelték szolgálatra a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, ahol később Markusovszky helyébe lépett. Mindenki - úgy tűnt - jól járt. Lőte talán egy kicsit túlságosan is jól. Ő ugyanis a kórtan mellett helyettes tanárként megkapta nemcsak a gyógyszertant, hanem az időközben elhunyt Hintz György (1840-1890) örökségével, a tanpatikával és gyógyszerészeti műtan előadási kötelezettségével együtt. Ez a kolozsvári helyzet is némi magyarázatra szorul. Amikor 1883-ban Bókai Árpádot meghívták Kolozsvárra, hatalmas lendülettel látott munkához. Akkoriban a vegyipar szédületes tempóban produkálta az új, a gyógyászatban is használható vegyületeket. Ezeket állatkísérletekben meg kellett vizsgálni, és gyógyszerészetileg a terápiában alkalmazható formába hozni. Az empirikusan kimunkált gyógyszerkészítés a gyógyszertárak laboratóriumaiban folyt. Ezt a folyamatot az orvos- és a gyógyszerészettan-hallgatók számára tudományos alapokra helyezni, azaz egyetemi szinten oktatni a gyógyszertani intézet keretében létrehozott tanpatikában tudták csak megvalósítani. A tanpatika felállításához Bókai az orvosi kartól szerzett pénzt, és Kolozsvár neves gyógyszerésze, a Bécsben doktorált Hintz György személyében pedig alkalmas vezetőt. Hintz György magántanári előadásaiban (a birodalom egyetemein elsőként Kolozsvárott) megkezdte a gyógyszerészeti műtan (későbbi nevén gyógyszertechnológia) előadásait és tanpatikai gyakorlatait. Bókay elképzelt receptjeit Hintz György vezetésével a tanpatikában gyakorló hallgatók valósították meg. Innen származott Bókai hatalmas sikert aratott, 14 kiadást megért vénygyűjteménye. Bókai Kolozsvárról való 1890-es távoztával az általa favorizált gyógyszertan után eltolódott a hangsúly, mivel Lőte kedvenc területe a kórtan volt, és kórtani előadásai csak a medikusoknak szóltak. A gyógyszertan már komplikáltabb volt. Eszerint az első félévben a medikusoknak és a gyógyszerészettanhallgatóknak gyógyszerismeretet, a második félévben a medikusok számára gyógyszerhatástant kellett előadni. Lőte feladata volt még a receptírás, valamint a gyógyszerészettel kapcsolatos jogszabályok előadása is. Bókái idejében Hintz Györggyel létrehozott tanpatikában az orvosok és gyógyszerészek számára meghirdetett gyakorlatok folytak. Ezt is örökölte Lőte, ami bizony egy ember számára már tényleg sok volt. Panaszkodhatott is Lőte a gyakornoki vizsgabizottságban Wolffnak a tanpatikai és a gyógyszerészeti műtan kötelezettségei miatt, aki viszonzásként Lőte figyelmébe ajánlotta ifjú vejét, a gyógyszerészdoktor Issekutz Hugót. Lőte azon nyomban meghívta Issekutz Hugót magántanárának, aki 1893-ban sikeresen habilitált, és ezzel megszerezte gyógyszerészeti műtan előadási jogát. Amikor pedig az egykori tanpatikát átszervezték egyetemi gyógyszertárrá (1903), ennek vezetésével Issekutz Hugót bízták meg. Lőte első számú gondja ezzel megoldódott. Az eseménysor akkor játszódott le Béla Albert életében, amikor szülei 1891-ben, ötéves korában Kolozsvárra költöztek. Mindez szeme előtt történt, hallhatta a történetet a szülőktől. A történet annál is inkább beszédtéma lehetett, mert Hugó bácsinak az egyetemi karrier érdekében le kellett mondania - közben a felesége révén megörökölt - Wolff-patikáról. Tehát komoly döntéseket kellett hozni a családnak. Kisgyermekként bizton járt kezdetben Hugó bácsinál a Wolff-patikában, később a régi jezsuita kolostorban lévő, majd a Trefort utca 8. szám alá költöztetett épületben lévő tanpatikában, amely Lőte vezetésével békésen együtt szorongott 14 éven keresztül a kórtannal és gyógyszertannal, majd később, 1913-tól a gyógyszerismerettel. Mindenki mindenkit közelről ismert, nap mint nap találkoztak, ismerték egymás örömét és gondját. A ház pontos szintenkénti alaprajza egyébként az 1903. évi Emlékkönyvben látható (28). Az iskolázás évei Béla Albert az elemi iskola elvégzése után természetesen gimnáziumba jelentkezett. Kolozsvárott ebben az időben három főgimnázium működött, a református, az unitárius és a piaristák vezette római katolikus főgimnázium. Béla Albert a család örménykatolikus vallását követve a piarista gimnáziumba iratkozott, mely az 1581-ben Báthory István által alapított egyetem (Farkas utca) bölcseleti karának (ma is létező, idén, 2006-ban 425 éves) szellemi utódja volt (29). Az egyetemre a 18 éves Béla Albert az 1903. június 17-én letett érettségi vizsga után iratkozott be. Az édesapa jogi pályája már szóba sem jöhetett, hiszen a Trefort utcai házban látottak roppant vonzóak lehettek Béla Albert számára. Ősszel, tehát még 1903-ban megkezdte orvosi tanulmányait. Az egyetemen föltétlenül jól tanult, ugyanis a következő ösztöndíjakat nyerte el: 1. Kabdebó Simon ösztöndíj, 1903-tól 300 korona; 2. Cameller ösztöndíj, 1903-tól 200 korona; 3. Goldberg ösztöndíj, 1906-tól 630 korona. Hogy ennek értékét felmérhessük, akkoriban a mezőgazdasági napszám (amiért akkoriban sztrájkoltak is!) 40 krajcár volt. A 10. félév elvégzése (abszolutórium) után 1908. december 12-én orvosdoktori címet szerzett. A pályát már 1906-tól még medikusként, de már gyakornokként a Trefort utcai házban kezdte (15, 27). 2006 ■ 147. évfolyam, 50. szám ORVOSI HETILAP