Orvosok Lapja, 1948. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1948-09-05 / 36. szám - Strasser László dr.: Áttekintés az Orvos Szakszervezet orvostovábbképző tevékenységének megszervezéséről és tanulságairól
ORVOSOK LAPJA 1948. 36. Áttekintés az Orvos Szakszervezet orvostovábbképző tevékenységének megszervezéséről és tanulságairól Irta: STRASSER LÁSZLÓ dr., a Szakszervezet továbbképzési osztályának referense Amikor ez év tavaszán a népi demokrácia erői sikeresen felszámolták az ellenség ügynökségét a magyar munkásmozgalmon belül, természetesen alapvető változás következett be a szakszervezetek munkájában. Addig energiáik javarészét lekötötte a politikai harc, melynek leghevesebb ütközetei közül nem egyet éppen a szakszervezeti munka terü, létén kellett megvívni. A mozgalom egységének és az ellenség fokozatos visszaszorításának döntő fontosságú szempontjai mellett, a világosan látott távolabbi nagy feladatok megoldásának előkészítésére csak annyi erőt és időt lehetett fordítani, amennyit a pillanatnyi harci helyzet — különösebb veszély felidézésének kockázata nélkül — megengedett. A fordulat után a szakszervezeti munka döntő szektora a termelés mennyiségi fokozásának és minőségi megjavításának biztosítása lett. A célok világos meglátása és a harcok során már kipróbált káderek bevonása ellenére is, nagyon komoly feladatot jelentett a szakszervezetek számára új munkakörük sikeres ellátása. A nehézségek fő oka abban volt, hogy az új munkamódszereket menetközben kellett kidolgozniuk, mert a fordulat előtt a politikai harc hevessége alig adott erre időt, a fordulat után pedig a megoldandó problémák sürgőssége azonnali cselekvést követelt és nem engedte meg a taktika részletes, tehát hoszszadalmas kidolgozását. Ezek az általános jellegű problémák minden szakszervezet munkájában és minden fontos kérdés napirendre kerülésénél jelentkeztek, így az orvosszakszervezetnek sem volt módja arra, hogy a szakmai továbbképzésre vonatkozó terveit aprólékosan kidolgozza, az ezzel kapcsolatos kérdéseket elvileg, részletesen megvitassa , hanem mielőbb a tervek gyakorlati megvalósításának útjára kellett lépnie. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem voltakterveink vagy hogy minden előkészítés nélkül vágtunk neki a munkának. Mindössze azt jelenti, hogy a már régebben lefektetett alapelvek szem előtt tartásával kezdtünk el dolgozni. Nem vártuk meg az ilyen nagyarányú munkához szükséges aparátus lassú kialakulását, nem törődtünk az anyagi fedezet szinte teljes hiányával, hanem a rendelkezésünkre álló emberi erőt és pénzösszeget haladéktalanul a gyakorlati munka terén hasznosítottuk. Bíztunk abban, hogy e gyakorlati munka tapasztalatai — ha azokat'e'kismeretes , kiértékeljük és alkalmazzuk — gyorsabb fejlődést tesznek lehetővé, mint a leggondosabb elméleti előkészítésnek.Orvostovábbképző akciónk háromhónapos eredményei igazolják fenti álláspontunk helyességét , ugyanakkor világosan megmutatkoznak azok a hibák is, amelyeket az előkészítés és a gyakorlati megoldás terén elkövettünk. Úgy gondoljuk, hogy az eredményeket és a hibákat egyaránt tanulságos lesz az orvosi nyilvánosság elé vinni és nem lesz hiábavaló fáradság az egész akció szervezési munkájának vázlatos ismertetése sem, hiszen, a hibák ellenére is, alapjában véve sikeres munkát végeztünk eddig, méghozzá igen nehéz körülmények között. Az orvostovábbképzés megindításának sürgősségéről szinte beszélni is felesleges. Mindenki előtt ismeretes, hogy a Horthy-rendszer idején mennyire el volt zárva a falusi orvos a kultúrától és így természetesen az orvostudomány haladásának megismerési lehetőségétől is. Azok a továbbképző tanfolyamok, amelyeket a felszabadulás előtt nálunk rendeztek, sok külsőség mellett, vajmi keveset nyújtottak az orvosoknak. Szakszervezetünk első célja nem lehetett más, mint hogy ezt a rendszert alapvetően megváltoztassa, a meginduló továbbképző tanfolyamokat minél több orvos számára hozzáférhetővé tegye és a kartársaknak minél több olyan új ismeretanyagot nyújtsz, amelyre a mindennapi gyakorlatban valóban szükségük van.Az anyag összeállítása előtt közvéleménykutatást rendeztünk. Ennek célja az volt, hogy megtudjuk, melyek a legsürgősebben pótlandó hiányok. A szükséges adatok birtokában munkabizottságot alakítottunk, a szakcsoportok kitűnőbb képviselőiből és a szakszervezet vezető funkcionáriusaiból. Ez a bizottság, Weil Emil dr. elnöklete alatt, sorozatos üléseken kijelölte az első évben sorra kerülő előadások anyagát, megállapodott abban, hogy az előadók az egyes szakmák legjobb művelői lesznek és hogy az előadásokat negyven vidéki városban párhuzamosan kell megrendezni. Egyegy városban az első évben 24 előadás megtartását vette tervbe a bizottság. Végül felkérte az egyes szakcsoportokat, jelöljék ki tagjaik sorából azokat a kartársakat, akiket a továbbképző előadások tartására alkalmasnak gondolnak és állítsák össze a leadásra kerülő témák rövid sillabuszát. E sillabuszkát a bizottság határozata szerint minden előadónak meg kell kapnia, hogy ily módon az előadási anyagnak egységes szempontok szerinti feldolgozása nagyjából biztosítva legyen. Miután a szakcsoportok a fentvázolt munkát elvégezték és a munkabizottság javaslataikat elfogadta , a központi előkészítés nagyjából befejeződött. Az akció irányelveit a bizottság megadta és azzal, hogy negyven előadási helyet jelölt ki az országban, alapvető változást hozott minden eddigi orvostovábbképző rendszerrel szemben. E változás lényege az, hogy most az előadók a lehetőséghez képest minden orvoshoz elviszik tudományukat, nem kell 100 kilométereket utazniuk a kartársaknak, ha szakmailag fejlődni akarnak. Nem véletlen, hogy ez a változás éppen most következett be. Az orvostovábbképzés ügye egyúttal a nép egészségének ügye is, tehát a legtágabb értelemben vett közügy. Mi sem természetesebb, mint hogy az urak Magyarországa számára ez nem volt elsőrendű fontosságú, a demokratikus magyar állam és társadalom számára azonban nagyon is az. Az akció alapelveinek kidolgozásán túl, a bizottság munkája nyomán készen állott egy évre való előadási anyag és tudtuk azt is, hogy kik az előadók, akikre számíthatunk, így soron következő feladatunk az előadások minél eredményesebbé tételének biztosítása lett, vagyis a szervező munka a 40 kijelölt városban. Az országot felosztottuk öt részre. Minden ilyen országrészben egy-egy fiatal kartárs végezte az akció szervezési munkáit. Tevékenységüket szakszervezetünk országos szervezési osztálya fogta össze és irányította. Kezdettől fogva a szervezési munka decentralizálására törekedtünk és ennek érdekében mind a 40 városban továbbképző bizottságokat szerveztünk. Utóbbiak az akcióval kapcsolatos helyi ügyeket önállóan intézték és szervezőink révén — de közvetlenül is — kapcsolatot létesítettek szakszervezetünk központjával. A szervező munka hamarosan igen sokrétűvé vált. A 40 előadási hely ellenére is viszonylag nagy távolságokat kellett egyes kartársaknak beutazniuk, így a megfelelő terminus kikeresése nem mindenütt volt könnyű feladat. Nem egy helyen meg kellett küzdeni a falusi kartársak egy részének fásultságával, ami az évtizedes elzártság és a múltban rendezett továbbképző tanfolyamok üres zenebánása után, egészen természetes dolog. Helyi továbbképző bizottságaink munkája ezen 1166 ED 07 All A LEGMODERNEBB n © 1. « KATODCSÖVES elektrokardiográf. Nagylányok tömegvizsgálatoknál. Gyártja : Erdély és szabó tudományos készülékek gyára, Budapest, IX., Liliom utca 46. Tel.: 138-258, 139-110