Hencsei Pál (szerk.): Ötkarika. A Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör tájékoztatója, 2012 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2012-03-01 / 1. szám
Akkoriban a szlovákok a vb-n úgy rendezték meg az eredményhirdetést, hogy nem csak az első hármat, hanem az első tíz helyezettet hívták ki a közönség elé az esti díjátadás során. A szállásköltségek csökkentése érdekében azonban a magyaroknak hamarabb haza kellett jönniük a versenyről, így Panyik nem lehetett ott a díjátadáson - ezt azóta is nagyon sajnálja. Érdekes volt hallani azt is, hogy a nagy nemzetek versenyzői közül többen is azt mondták neki a 10. hely után, hogy - figyelembe véve a sportág lehetőségeit és Panyik hátterét és lehetőségeit - náluk ő volt a verseny győztese. További kuriózum, hogy a remek vb-helyezés után már nem fogadták be őt a németek edzőpartnernek, holott korábban volt róla szó, hogy készülhet majd velük együtt, onnantól kezdve viszont már riválist láttak benne... Panyik János szerint odafigyeléssel, szakmai következetességgel és az általa is képviselt akarattal - még ma is lehetne nagyot alkotni a sportágban, igaz a nemzetközi mezőny által képviselt szint a ’90-es évekhez képest még messzebb távolodott el a mieinktől. A jó kedéllyel - a meghívásnak láthatóan nagyon örülve - mesélő egykori versenyző az 1992- es albertville-i olimpián tagja volt a magyar férfi váltónak, amely a 15. helyen végzett. Ráadásul úgy, hogy Panyik első emberként még az ötödik helyen adta át a váltást. Sőt az első lövészethez még 50 méteres előnnyel jött be, így a kamera őt külön mutatta is a lövészetnél, ami azóta is kitörölhetetlen emlék számára. Jelenleg szeretett sportágától távol egy garázskapukat biatlonos sporttársa is készítő cégnél dolgozik, ahol több egykori kollégájának számít. Vásárhelyi Tamás