Ózdi Vasas, 1955 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-29 / 4. szám
r-on. A II. sz. kohó újra beindításának 10-ik évfordulóját 2 ÓZDI VASAS 1955 január 29. Az emlékezés újabb tettekre kötelez A durvaheogerde kommunista aktíváinak tízéves találkozója Ahol felszabadulásunk előtt az ózdi munkások verítékén kéjnök társaságában tivornyáztak a Rima urai, s egy éjjel több pénzt szórt el egy úr, mint egy munkás egész havi keresete, ahol a felszabadulás után a kommunisták fellegvárat alakítottak, a mai MSZT-székházban tízéves találkozóra jöttek össze január 22-én este a durvahengerműi kommunista aktívák. E nagyjelentőségű találkozón a kommunista aktívák feleségei és hozzátartozói is résztvettek. Közösen osztoztak az emlékezés örömeiben, a jövő feladatok kijelölésében. Vendégként jelent meg az esten , a megyei pártbizottság részéről Fehér László elvtárs és felesége, Kálai Imre, a járási párt vb. első titkára és felesége. Kőhalmi Imre, elvtárs, a nagyüzemi pártbizottság vb. első titkára és felesége, Kisgergely László elvtárs, a szak— Magyarország gazdag ország volt — kezdte beszédét Balyó elvtárs — tanították velünk és boldogok is lehettek volna az emberek. Be jólét és boldogság ezer év óta csak igen kevés embernek jutott osztályrészül. Ellenben tízezer holdakkal együtt kapták a grófi címet a főnemesek és hercegek Bocskay, Thököly, Rákóczi vagy Kossuth szabadságharcának vérbefojtásáért. Ezeknek a magyar uraknak örökösei üdvözölték az első világháborút mert újabb állásokat, nagyobb hatalmat reméltek tőle. Az elnyomatás, az örökös kizsákmányílás felett aratott győzelem kezdete a Nagy Októberi Szocialista forradalom volt, melynek hatására hatalmas lendületet vett európa szerte a munkásmozgalom. Magyarországon olyan férfiak alakították meg a kommunista pártot, mint Rákosi és Rudas elvtársak. A fiatal kommunista párt volt az 1919-es magyarországi proletárforradalom fő vezető ereje. A munkások és parasztok az ország függetlenségéért harcoltak, meg akartak szabadulni az évszázados habsburgi elnyomatás alól és a hazai feudál-kapitalizmus nyomása alól. Forrón üdvözöljük a durvahengermű dolgozói közül azokat az elvtársakat, akik ebben a harcban résztvettek. Ilyen elvtársak voltak Nagy Sándor, Vaszkó János, Lévai János elvtársak. A 30-as évek elején új szelek kezdtek fujdogálni Európa felett. Hitler keresztesháborúra készült a Szovjetúnió ellen. Hitler jó támogatókra talált a magyar burzsoázia részéről. Ezért cserében megszerezték a Felvidéket, Délvidéket és Erdélyt. Azután a megnagyobbodott országot teljesen kiszolgáltatták az ősi ellenségnek. ..Aki az ördögnek szolgál, annak kínnal fizetnek" — így volt ez akkor Magyarországon is. Nem adták ingyen a Felvidéket és Délvidéket, Északerdélyt, a címeket és rangokat. Cserébe el kellett küldeni a német hadigépezet számára mindent — bort, búzát, bauxitot —, amit az ország termelt. Szállítani kellett a németeknek gépeket, tankokat, repülőket. A német fasiszták legfeljebb szájharmonikával vagy műrosttal fizettek. De sebaj — mondták — majd megfizetik a győztes háború után és a végén közel 2 milliárd pengőre nőtt a németek tartozása. Ezért kellett 10—12 órát dolgozni a hadiüzemekben ? magyar munkásoknak, éhbérek, rossz táplálkozás napi 16 deka kenyér mellett. Emlékezzünk csak, hol ebédeltünk a 12 órás műszakok idején, ha egyáltalán lehet ebédelésnek nevezni. Volt-e akkor üzemi étkezdénk, voltak-e ebédlőhelyiségeink? Nem voltak. Ott ültünk nyáron a patkányok sétaterén, bódék aljában, a szerelők mellett és újságban árhál ettük a sovány kenyeret. Télen a kályha körül gubbasztottunk, mert nem volt melegedőnk. De az uraknak és azok kiszolgálóinak megvolt mindenük. Ha valaki ez ellen szólni mert a hadiüzemi katonai parancsnokság és annak beépített aladárjai, a római ’Lesek néhány fillér órabérkitnn’közeiért elárulták munkatársaikat. T’ven munkásáruló 24 volt összesen a durvahengerműben, akik rendszeresen jártak a katonai parancsnoksásra. beszámoltak a munkásság hangulatáról jelentést tettek hogy a kiadott parancsot hogyanhajtották egre és várták a következő utasszervezeti bizottság elnöke és felesége, Somogyi Antal elvtárs gyárigazgató és felesége és még többen mások. Nagy ünnep volt ez a durvahengermű kommunistáinak életében. Az eltelt tíz esztendő harcainak, eredményeinek méltatására jöttek össze, hogy újabb erőt merítsenek a további feladatokhoz. Minden asztalnál a tíz év előtti eseményeket vitatták, a pincérek hosszúnyakú borosüvegekkel sürögtek-forogtak, cukrászsüteményt, mignont kínálgattak, vacsorához terítettek, cigányzene szólt. Jól érezte magát mindenki. A tízéves találkozó előkészítését szervező bizottság nevében Balyó Kálmán elvtárs, a nagyolvasztómű párt VB titkára mondott ünnepi beszédet. Amíg ezek az elvtársak és a Vörös Hadsereg többi katonái a haza függetlenségéért, az új proletárhatalom kivívásáért és megszilárdításáért harcoltak, addig Horthyék ellenforradalmat szőttek, ellenünk uszították a szerbeket, románokat és cseheket. A Tanácsköztársaság leverése után diktatúrát vezettek be. 1919 és 1921 között kb. 5000 embert öltek meg és kínoztak halálra. Emlékezünk még Orgoványra, Siófokra, ahol élve temettek el embereket. Igen sok ózdi vörös katonának kellett bujkálnia. Feketekönyvbe került azoknak a neve, akik a dicsőséges Tanácsköztársaság megvédéséért fegyvert fogtak. A Kommunisták Magyarországi Pártja föld alá kényszerült. Az illegalitás munkájában nagy szerepet játszott Rákosi elvtárs, aki 1924-ben tért vissza Magyarországra illegális munkára. 1925 őszén letartóztatták. Bátran mondta a Horthy vérbírósága előtt. ..Kijelentem büszkén, boldogan, hogy az én bírám csak a nép lehet, amelyet hűen szolgálok. Pártom lehet, amelynek katonája vagyok. A ifj, kommunista Internacionálé lehet, mert annak tagja vagyok. Csakis ezek lehetnek az én bíráim és senki, semmi más ezen a földön" Ez adott nekünk erőt, ózdi munkusoknak is az illegalitás nehéz éveiben, másokat. Mi ezekkel a felszabadulás után úgy bántunk el, ahogy ők azt megérdemelték. Az urak szemében kevés volt az itthoni megaláztatás és végül a magyar bakák százezreit kényszerítették arra, hogy az ország határaitól többezer kilométernyire háborúskodjanak a német fasizmus és a magyar uralkodó osztály hatalmi érdekeiért. Ezért kellett elpusztulni százezrével a magyar katonáknak Voronyezsnél és másutt, hóban, fagyban nyomorúságban. Emlékezzünk. Munkatársaink közül százszámra haltak meg így. Énekes László, Bolyki Dezső és a többiek ezért nem lehetnek ma közöttünk. A pénznek nincs szaga — mondták az urak. Nem igaz! A pénznek van szaga, vér- és izzadtságszaga van. Magyar bakák — ahogy ők nevezték — vére, a durvahengerműi bakák vére, munkások és parasztok verejtéke tapad ahhoz a pénzhez, amelyet a magyar méltóságosok, vitézek és kormányfőtanácsosok a háborúban bezsebeltek. Vér és izzadtságszaga van annak a pénznek és annak az aranynak amelyet a horthyak, bethlenek, kállaiak és a többiek az összeomlás előtt még jókorán kicsempésztek Svájcba, Portugáliába, Amerikába vagy máshová. A legembertelenebb év 1944 volt Magyarországon az úr, úr volt és a paraszt, paraszt maradt. A magyar munkás és ezen belül az ózdi durvahengermű dolgozói sem részesültek különb bánásmódba, mint a magyar paraszt. Kivétel csak a munkásarisztokratáknak volt. Emlékezzünk csak, hogyan beszéltek akkor velünk Hovanyec úrék és társai. Vagy a durvahengermű főmérnöke, Regőczi úr, aki a gőgös urak mintaképe volt. ..Azok a marhák legelésznek ott lent" — mondta azokra, akik a halványon dolgoztak. És azóta ez a gőgúr lesüllyedt a magyar nép árulójává, kémkedett és mint ilyen meg is kapta méltó büntetését. 1944 március 19-én és október 15- én a hitleri fasiszták újabb támadást intéztek a magyar nép ellen. Szálasi és bandája fegyveresen segédkezett ebben. Arra kényszerítették hazánkat, hogy az utolsó percekig tartson ki a hitleri fasiszták mellett a háborúban. Az ő bűnük, hogy Magyarországon háromnegyed éven át tombolt és pusztított a háború, az ő bűnük az, hogy elpusztultak a vasutak, a hidak, a gyárak, a lakóházak, kórházak és iskolák. Emlékezzünk a német és nyilas rémuraomra. Meg tudta-e vetni a lábát a durvahengerműben a nyilas uralom? Nem! Miért? Mert olyan nagyszerű dolgozók voltak köztünk, mint Mixtai Pál, Medve János bácsi (sajnos, ma nem lehetnek köztünk), Tóth László, Leniczki Gyula, Luczák Géza, Lázár Ferenc és a többiek. Ezek a dolgozók szilárdan bíztak a mukás-paraszt állam, a Szovjetúnió és a Dicső Vörös Hadsereg győzelmes felszabadító harcában. Ezért volt pokol a nyilasok számára a durvahengermű és azon belül a nagyszerevi, a későbbi kommunista fellegvár. Bajusz nyilas líráknak és néhány bácsinak nem sikerült a durvahengermű dolgozói közé éket verni, őket szigetelték el a durvahengerműi dolgozók zömétől. Mi adta az erőt a durvahengermű dolgozóinak akkor? Rendszeresen hallgatták a Kossuth-adón Rákosi elvtárs szavait, aki ismertette az igazi helyzetet. Emlékeztetni szeretném az elvtár1944 december 20-án végre elérkezett a várva-várt nap, a Szovjetunió Dicsőséges Vörös Hadserege felszabadította városunkat, gyárunkat a hitlerista fasiszták rémuralma alól. Az emberek kijöttek az óvóhelyekről, pincékből, előjöttek az erdőkből s a sápadt arcok kezdtek bizakodóvá válni. A könnyes szemekből előtört a boldogság, a szabadság elsakat azokra a titkos megbeszélésekre, amelyeket naponta, hetenként különböző helyeken tartottak az elvtársak. Mi volt a téma? Tájékoztatták egymást a való helyzetről, megbeszélték a feladatokat. Egy néháány nevet hadd említsek közülük: Tóth László, Blahut Sándor, Kiss Lajos, Luczák Géza, Leniczki Gyula és a többiek. Sem az urak, sem nyilas bérenceik nem tudtak belenyugodni az ellenállásba, a kudarcba és közülünk a legjobbakat internáló táborba vitték. Tóth Lászlót, Leniczki Gyulát, Bán Jánost, Blahut Sándort Blahut elvtárs többé nem is jött vissza közénk. Belehalt a nyilas kínzásokba , a durvahengermű mártírhalottja. Emlékére egy nercet áldozzunk (Mindenki felállt helyéről, így adózott Blahut Sándor emlékének.) Utána nemsokára jöttek a szigorú és kötelező bevonultatások. Emlékezünk még azokra az estékre, amikor este 8 órakor nem akartunk beszállni a vagonokba és éjjel 2 óra felé adtuk csak be a derekunkat. Addig a hozzátartozóink, feleségeink ott dideregtek külön sorokban, mert már a katonai parancsnokság és a nyilas pribékek nem engedtek egymáshoz közel bennünket. Az a kegyetlen banda, aki ezt végrehajtotta, s azok az aladárok, akik segédkeztek, még ma is meg vannak sértődve, ha merünk róluk beszélni. Sajnos, a jó szakember álneve alatt közülük még sokan nagyobb helyre kerültek a demokráciában. Emlékezzünk vissza azokra a napokra, amikor a durvahengermű nagyszerelőben összejöttek az itthonmaradt dolgozók és megtartották az első szabad gyűlést. A gyűlés szónoka Leniczki Gyula elvtárs volt. Röviden ismertette a helyzetet, ki hangsúlyozta: „Elvtársak! Nincs szocializmus, sem kommunizmus, a mi hazánkban még megvan a kapitalizmus. Ezek ellen kell nekünk harcolni vay, hogy állandóan építsük a rombadőlt hazánkat saját magunk számára. Tehát elvtársak fel a munkára." Meg is alakultak az önkéntes brigádok a Sajó-híd felépítésére, melyet napok alatt rendbehoztak, az üzemekben megkezdődött a helyreállítás és a rendfenntartásra vörös őrséget szerveztek. A mi elvtársaink közül Mixtai Pál, Frecskó József, Vaszkó János és a többiek jelentkeztek elsőnek a vörös őrségbe. Feyveresen vigyáztak a hozott szabadságra. December végén a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja. Farkas Mihály ebdázs segítségével megalakult, a Magyar Kommunista Párt ózdi szervezete. Melyik pártba léptek be a durvahengermű szerelő dolgozói? A dolgozók 97 százaléka a Magyar Kommunista pártba, és ezzel a. durvahengermű dolgozóinak 78 százaléka lett a Magyar Kommunista Párt tagja. Ez Ózd történetében nagy jelentőséggel bírt, mert a. durvahengermű gyárunk szívében fekszik és az ellenség, a jobboldali szociáldemokraták bárminő aknamunkát, demokráciaellenes. Szovjetunióellenes, munkásellenes akciót indított, a kohó, a finomhennzermű, vagy a nagygépműhely felöl, mindig kősziklába ütközött. Egy példa: a jobboldali szociáldemokraták. Jergel úrék elhatározták hogy az ózdi evár dolgozói 14 órán keresztül sztrájkolnak, mert őket, már mint a jobboldali szociáldemokratákat sérelem érte, összehívták az aladárokat a nagyműhelybe és ott azonnal munkabeszüntetést rendeltek el. Az aladárok fullajtár módjára mentek a gyár minden részébe, hogy leállítsák a gyárat. A durvahengermű nagyszeresdbe is átjött a nagyműhelyből Benyó nevű esztergályos és maga köré gyűjtve a dolgozókat, hozzá fogott agitálni, hogy hagyják abba a munkát. Befejezni nem tudta mondanivalóját, mert Lázár Ferenc, Lassári József és a többiek elzavarták, hogy még a sárba se érte a földet. Utána kommunista küldöttséget alakítótső sugara. Az ajkakról nem lehetett mást hallani — szabadok vagyunk — és a hála szavai szálltak a hős szovjet harcosok felé, akik életüket áldozták Ózd felszabadításáért. Adózzunk elvtársak a szovjet hősök emlékére felállva, könnytől csillogó szemekkel gondolt mindenki s hős szovjet katonákra é.tünk, Leniczki elvtárssal az élen és mikor bementünk a nagyműhelybe, Benyó úr már forradalmat csinált a kommunisták elllen. Öklükkel fenyegetőzve fogadtak bennünket. Mi azonnal felkerestük a kommunistákat. Emlékszem, éppen dolgozott Jelenszki István elvtárs -kommunista esztergályos. Megbeszéltük vele és a többiekkel, hogy a sztrájknak helye nincs, a munkát azonnal föl kell venni. Sikerült. A szociáldemokrata vezetők, Jergel úrék ezért fegyelmit kértek a bizottság tagjai ellen. Mi meg 10 év múlva kérjük az illetékeseket, ne tűrjék azt, hogy Benyó úr még ma is az MTH egyik nevelője legyen. Az első kommunista képviselő A durvahengermű kommunistái az 1945-ös választásokon is megmutatták, hogy hűek a Szovjetunióhoz, a néphez, a párthoz. Harcoltak a választás sikeréért, pedig nem volt kenyér. Emlékszem a választás befejezése után éjjel Lénárddarócon tejet adtak kenyér nélkül. Nem volt kenyere a bányász elvtársaknak, ehelyett ijedt vadkörtét adtak. De mi akkor nem éreztük az éhséget, mert büszkék voltunk arra, hogy Lénárddarócon a Kommunista Párt 124 szavazatot kapott és ez mindennél többet ért nekünk. A szavazatok összeszámlálása után megtudtuk, hogy Ózdon és az ózdi járásban indított kommunista képviselő megkapta a szükséges szavazatot a mandátumhoz, így Ózdnak és a járásnak első kommunista képviselője a durvahengerműi kommunisták közül került ki Leniczki Gyula elvtárs személyében. Ez újabb lendületet adott a durvahengerműi kommunisták munkájához. Büszkén mondhatjuk ezen az évfordulón, hogy a durvahengermű kommunistái tele voltak optimizmussal az eltelt 10 esztendő alatt és soha ne feledkezzünk meg arról, hogy ha az ellenség közénk beférkőzik, aljas munkát tud végezni. Emlékezzünk csak 1946 február 23- ára. A jobboldali szociáldemokraták és a megbújt nyilasok Kozantalt, az akkori vb. elnököt leütötték, a vezetőket megtámadták, utána a Gyújtón fosztogattak és mindenért a kommunistákat akarták felelősségre vonatni. A durvahengermű volt az első élüzem A durvahengermű dolgozói helytálltak. A durvahengermű volt az első élüzem, melyet ünnepélyes körülmények között ünnepeltünk meg. Ehhez olyan kiváló dolgozók járultak hozzá, mint Molnár Sz. Lajos, Papp Mátyás, Bán János, Kisgergely László elvtársak és a többiek. A hatalomért folyó küzdelemben is megállták helyüket a durvahengermű kommunistái, mert ahogy lépésről-lépésre szorítottuk ki a régivágású urakat és kiszolgálóit a hatalomból, olyan tempóban vállaltuk a feladatok teljesítését. Tíz év alatt a durvahengerműi nagyszereséből 74 elvtárs ment új munkaterületre, vezető állagokba dolgozni. Az egész durvahengerműből 113 elvtárs ment különböző párt-, gazdasági és egyéb funkcióba. Bisztri János, Füle Zoltán elvtársak a Dunántúlon járási titkárok, Richter József tanácselnök, Lőrincz Gyula ifj. hadmérnök főhadnagy, Mézes Tibor hadmérnök hadnagy, Sáfár Vilmos rendőrtiszt, Tóth László gyárigazgató, Kiss Lajos személyzeti főosztályvezető, Kisgergely László vl. elnök és így lehetne sorolni tovább. A durvahengermű dolgozói közül igen sokan laknak 2 szobás fürdőszobás lakásban. Igen sok dolgozó elvtárs járt vagy jó dolgozók iskolájába, a gyermekeiket pedig felsőbb iskolába küldik. Elvtársak! Kedves vendégek! Ózd történelmében az ózdi dolgozók még nem éltek át olyan mélyremtó gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális átalakulást, mint az elmúlt évtized alatt. A durvahengerműi kommunista aktívák nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon visszavonhatatlanul a munkásosztály kezében van a hatalom és a munkásosztálynak olyan szövetségese van, mint a dolgozó parasztja Igaz, követtünk el hibákat is, de eredményeink sokkal, de sokkal nagyobbak. Most az a feladatunk, hogy a nép jólétéért, a dolgozók anyagi jólétéért vívott harci szakaszban is megálljuk a helyünket. Ez pedig pártunk 1953 júniusi határozatainak maradéktalan végrehajtását jelenti. Ez évben az ipari termelést 6 százalékkal kell növelnünk ahhoz, hogy az életszínvonalat a tervezett mértékben emelni tudjuk. Itt vár nagy feladat a durvahengerműi kommunista aktívákra, minden durvahengerműi becsületes dolgozóra, hogy a visszaemlékezésből erőt merítve, leküzdjünk minden nehézséget és a kongresszusi versenyben a kongresszusi zászló, a KV dicsérő oklevele, a Megyebizottság kongresszusi versenyzászlója mellé elnyerjük a felszabadulási serleget is. Olyan időben versenyezünk ezért, amikor az egész országban nagy békemozgalom indult a nyugatnémetországi hitleri fasisztáik felfegyverzése és az atombomba használata ellen. Ehhez a munkához sok sikert, erőt és egészséget adjon a ma tízéves találkozó. Éljen a Szovjetunió és a felszabadító dicsőségek Vörös Hadserege! Éljen a Párt és annak Központi Vezetősége! Éljenek a durvaVencomOM dolgozók és kedves felcsereik! A poharak magasba lendültek, a durvahengerműi kommunista aktívák egészségére, a parles, a békém ivott mindenki. Az ünneplést Frecskó József, a durvahengermű párt vb. titkára rövid időre félbeszakította. Felolvasta azoknak a kommunistáknak neveit, akiket a durvahengermai kommunista aktívák által megbízott kiértékelő bizottság dicsérő oklevéllel tüntetett ki. Hatvan kommunista aktíva kapott ilyen dicsérő oklevelet. Utána közös baráti vacsorán vitatták tovább a múlt emlékeit, a jövő feladatokat. Táncolt és szépen szórakozott a durvahengerműi kommunisták nagy családja. Az urak országában A hitleri fasizmus Magyarországon A béke és szabadság hajnala Az első szabad gyűlés Mire kötelez az emlékezés