Ózdi Vasas, 1963 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1963-01-05 / 1. szám

A területi pártcsoportok a lakóterületi problémák megoldásának segítői Az MSZMP módosított szer­vezeti szabályzatának 49. pont­ja kimondja: „Városokban, a különböző területeken dolgo­zó, de egy házban, vagy utcá­ban, választási körzetben lakó kommunisták környezetükben a lakosság közös problémáinak megoldására a szocialista együttélés elősegítése végett, lakóterületi pártcsoportokat hoznak, létre, melyeket a terü­leti pártszervezetek irányíta­nak". A városi, üzemi párt vb. ennek szellemében fogott hoz­zá a lakóterületi pártcsopor­tok létrehozásához. A lakóte­rületi pártszervezetekkel kar­öltve összeállították a város különböző kerületeiben és ut­cáiban lakó kommunisták névsorát. Ezután került sor utcánként a pártcsoportok lét­rehozására. A különböző ut­cákban lakó kommunisták a demokratikus centraliz­mus elvei alapján, saját körükből választották meg a bizalmit. Az I. kerület Kertváros utcá­ban Jelenszki István elvtársat találták legalkalmasabbnak erre a posztra. A napokban el­beszélgettünk Jelenszki elv­társsal a kertvárosi pártcso­port létrehozásának eddigi ta­pasztalatairól, terveiről, fel­adatairól.­­ A területi pártcsoportok létrehozása nemcsak hasznos, de szükségszerű lépés is volt. Hasznos azért, mert a lakóte­rületen a szocialista együtt­élés kialakítását, a növekvő és bonyolult gazdasági feladatok megoldását segíti. Szükség­szerű volt, mert ezeknek a bo­nyolult és sokrétű feladatok­nak az irányítását, végrehaj­tásának ellenőrzését felsőbb állami és pártszervek nem ké­pesek átfogni. Viszont a lakó­­területi pártcsoportok tagjai ismerik utcájuk, háztömbjük problémáit, és megfelelő irá­nyítással cselekvő részesei tudnak lenni az adott lakóte­rület előtt álló feladatok meg­oldásainak. Persze ehhez az is szükséges, hogy ismerjük azo­kat a párttagokat, akik az ut­cában laknak és a pártcsoport munkából minden párttag ki­vegye a részét. Nem elég az, ha valamely párttag nyilvántartásban szerepel egy üzemi, vagy hivatali pártszervezetnél, ha viszont a lakóterületen, ahol él, nem vesz részt az új élet kialakításában. Az összeírás során például találkoztunk olyan párttagok­kal, akikről eddig nem is tud­tunk. Az egyik ilyen párttag Miskolcon egyik területi párt­­szervezetnél van nyilvántar­tásban és itt él. Nyilván Mis­kolcon nem tud részt venni a közösségi munkában. De eddig itt a lakóterületen sem vállalt munkát. A kommunistákat nem az jellemzi, hogy passzív szemlélői az eseményeknek, hanem az, hogy ahol tudnak, ott segítik a közügyek előbbre­­vi­telét. Pártcsoportunk szeretné el­érni, hogy a hozzátartozó kom­munisták egyéni példamuta­tásukkal, a területen lévő pár­­tonkívüliek mozgósításával elősegítse a Kertváros utca la­kosai problémáinak megoldá­sát. Ennek érdekében rendszeres kapcsolatot igyekszünk tartani a terü­leti pártszervezettel, függetlenül attól, hogy a párt­csoporthoz tartozó kommu­nisták többsége üzemi, vagy hivatali pártszervezethez tar­tozik, így mindig idejében ér­tesülünk a terület politikai, gazdasági, kulturális feladatai­ról. Az így szerzett ismeretek alapján hívjuk össze a párt­csoport tagjait, és tájékoztat­juk őket is aszerint, hogy az utcában, a háztömbben, mi­lyen feladatokat akarunk megoldani. Ilyen aktuális fel­adat most a soron lévő orszá­­gyűlési képviselők és tanács­tagok választása. Pártcsoportunk segítséget ad egy-egy tanácstagi beszámoló, vagy lakógyűlés megtartásához azzal, hogy mozgósít rá. Ma­gyarázza a párt politikáját, se­gíti a szocialista együttélés és erkölcs kialakítását, az embe­rek nevelését, stb. Január 1­1-e és­­29-e között tartják váro­sunkban a választási jelölő gyűléseket. Pártcsoportunk már készül arra, hogy segítse az ut­cánkban, körzetünkben sorra kerülő jelölőgyűlések megszervezését, hogy azon lehetőleg minden lakó részt vegyen, kivéve a be­tegeket s azokat, akik dolgoz­nak. Ezen túlmenően mozgó­sítunk majd a választási gyű­léseken való részvételre. A választás napján (február 24- én) pedig egyéni példamuta­tással segítjük a szavazás eredményes lebonyolítását, hogy a Hazafias Népfront je­löltjeit megválasztva, újabb bizonyságot tegyünk a béke ügye mellett, és biztosítsuk to­vábbi előrehaladásunk szemé­lyi feltételeit, erősítsük a dol­gozó nép széles rétegeit kép­viselő szocialista államappará­tust. Kagyllépcsöves televíziók gyára lesz az Orion Az Orion Gyár összesen csaknem I0 ezer televíziót készített a múlt esztendőben. Térvízelésének több mint a fele exportra került. Az Orionbanl az idén már a mikrohullámos összeköttetéshez szükséges be-r rendezések egyes részeit fogják­ gyártani. Rádióból és televízió­ból a tavalyihoz hasonló meny-* nyiséget készítenek. A tervek szerint körülbelül 30 ezer AR * 612-es rádiót adnak kétféle,­ szögletes és ívelt formában. Az televíziógyártásuk is százezren­ felüli, azzal a különbséggel,­ hogy az Orion a nagy képcső-*­ves televíziók gyára lesz. Ed­* dig a gyár termelésének nagy­­ része exportra került. 1963 teszi az első év, amikor előrelátha-* tólag egyenlő mennyiséget ad- • nak exportra és belföldre.* Eszerint így az idén már több nagyképcsöves Orion televízió kerül a hazai üzletekbe. Fősorsolással egybekötött nyereménybetétkönyv húzás Január 9-én Budapesten a Vö­­rös Csillag Traktorgyár Művelődé­­­si Otthonában rendezi az Országos Takarékpénztár a nyereménybetét­­könyvek 1962. negyedik negyedévig sorsolását. A húzáson minden 1962.­­ december 29-ig váltott és a sorsolás * napján érvényben levő nyeremény­betétkönyv részt vesz. Minden# ezer betétkönyv közül huszonötöt# sorsolnak ki nyereménnyel: egy a* negyedévi átlagbetét 200 százalékát,a huszonnégy pedig­ a 25 százalékát® kapja. , 9 A rendes negyedévi sorsolást kö­­­vett az évente egyszer megtartan­­dó, úgynevezett fősorsolás, am­e­y­lyen minden érvényben levő betét-# könyv részt vesz: ezen a húzáson# tízezer betétkönyv után egy 1000­­ százalékos nyereményt sorsolnak • ki az egész évi átlagbetét alapján.® ÓZDI VASAS 2. oldal 1963. január 3. Megalakult és letette аж esküt MMalt Országos Választási Elnökség CZ7 Több mint százezer jelölőgyűlés a következő hetekben » Megállapították a megválasztásra kerülő képviselők és pótképviselők számát A­gos Hazafias Népfront Ország Tanácsának elnöksége — a törvényes rendelkezéseknek megfelelően — kijelölte az Országos Választási Elnöksé­get. Az elnökség tagjai csü­törtökön a parlament Munká­­csy-termében Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke előtt ünnepé­lyesen esküt tettek. Az eskü­tételen jelen volt Kiss Ká­roly, az Elnöki Tanács titkára. Az eskütétel után az Orszá­gos Választási Elnökség meg­tartotta első ülését, amelyen megválasztotta vezetőségét. Elnökké dr. Dallos Ferencet, elnökhelyettessé Strott József­­nét, titkárrá pedig Baróti Jó­zsefet választották meg. Az ülésen foglalkoztak a válasz­tások előkészítésével, majd munkaprogramot fogadtak el. Dr. Dallos Ferenc, az MTI munkatársának adott nyilat­kozatában elmondta: — Az Országos Választás Elnökség — tevékenységét pontosan meghatározzák a vonatkozó jogszabályok —•­ irányítja az országgyűlési képviselők és­ a tanácstagok választásával kapcsolatos munkát. Fő feladatunknak tartjuk, hogy az ország terü­letén a szocialista demokra­­tizmus elvének megfelelően messzemenően biztosítsuk a választások törvényességét, őrködjünk az alkotmányosi követelmények betartásán.­­ Feladataink közé tarto­­zik az is, hogy megállapítsuk az egyes választókerületek országgyűlési képviselőinek és a pótképviselőinek számát. A mai első ülésünkön elfoga­dott határozat értelmében 310 országgyűlési képviselő és 173 pótképviselő megválasztá­sára kerül sor február 24-én. — A következő időszak egyik legfontosabb esemény­­sorozata lesz a január 10—ГЭ között megtartandó több mint százezer jelölőgyűlés. E gyű­lések minden bizonnyal köz­vetlen hangulatú beszélgeté­sek, tanácskozások lesznek, amelyeken gyümölcsöző esz­mecsere bontakozik ki a­ leendő képviselők, tanács­tagok és a választók között. A jelölőgyűlések alapján az­után az egyes megyei (fővá­rosi) képviselői választókerü­letek lajstromára a népfront­­bizottságok tesznek­­javasla­tot. э­ Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, elnökségének, amely a lajstromokat be­nyújtja­ az Országos Választási Elnökségnek. Elnökségünk­ február 1-ig dönt a lajstromok elfogadásáról. Tavalyról maradt téma Tulajdonképpen ennek az írásnak ott lenne a helye, ahová a szilveszteri számunk­ból kimaradt anyagokat gyűj­töttük össze, mert ennek a „nyersanyagával” is akkor ta­lálkoztam, amikor ahhoz a lapunkhoz gyűjtöttem az anya­got. Hogy mégsem oda került, annak az a legfőbb oka, hogy — mint önök is látják — oda a humoros dolgok kerültek, az pedig ami most következik — bár ismétlem, hogy a szilvesz­teri számból maradt ki — nem a humorhoz tartozik, sőt, ha befért volna az utolsó számba, akkor nem az utolsó oldalra került volna, hanem az­ első­re, pontosabban abba a cikkbe, ami Darab Sanyi bácsi szil­veszteréről szólt. Akkor mond­ta el az idős doktor bácsi, amikor nála jártam interjút kérni, hogy az üzemorvosi ren­delő dolgozói is versenyeznek. No nem abban, hogy ki írja fel gyorsabban a Karilt, vagy abban, hogy ki adja fürgébben az injekciót. Egyáltalán nem is egymással versenyeznek, ha­nem együtt — ki-ki saját ma­­gával. A cél: minél képzettebb, minél sokrétűbb ember legÿen. Ezt egy nagy tanulásnak is ve­hetnénk, ugyanis amellett, hogy a szó szoros értelmében­­vett tanulást sem hanyagolják, el, most tanulnak szocialista módon élni, dolgozni, és gon­dolkozni is. Hogy milyen eredménnyel? Azt hiszem, ezt nem lehet az iskolában használatos osztály­zatokkal kifejezni még­ akkor sem, ha tudjuk azt, hogy a brigád által választott német nyelv tanulásában ki, hányas osztályzatot érdemelne. Azt azonban már nem lehet lemérni, hogy hányas osztály­zatot érdemelnek azok az ápolónők, akik járják az üze­met, és felkeresik a csökkent munkaképességű dolgozókat, hogy egészségi állapotuk, kö­rülményeik után érdeklődje­nek, meghallgassák panaszu­kat és tanácsaikkal, közbenjá­rásukkal csökkentsék azok gondját­. S hogy nem egyoldalúan fej­lesztik magukat, arra még egy példát hadd említsek. Bizonyos időközökben a brigád tagjai egy-egy szépirodalmi könyv el­olvasásáról adnak számot társaiknak. Sokoldalúan érté­kelik a könyveket, vitatkoznak rajta, egyszóval: átélik a mű­veket. Mi sem természetesebb, mint az, hogy politizálnak is. Nem betanult frázisokat ismétel­nek,­­ nem a dogmák áporo­­dott szagával próbálják egy­mást meggyőzni, hanem bát­ran véleményt mondanak. Darab doktor úr például így fogalmazta ezt meg: — Én általános emberi­­szempontból nézve ítélem meg az egyes politikai lépéseket. Érvekkel lehet és kell vitat­kozni. Egy-egy politikai lé­­­péssel sok hívet és sok ellen­séget lehet szerezni. Egy biz­tos: Hruscsov a nehéz idők­ben bebizonyította, hogy sze­­reti a népét, aggódik, az embe­riség sorsáért, és okosan cse­lekedett, s ezzel sok hívet szer­zett a Szovjetuniónak. S az nem mindegy. Valóban igaz. De hadd tegyük hozzá, hogy a gyárunk egészségügyi hely- s zetének sem mindegy,­­hogy­ kiknek, milyen gondolkodású embereknek a kezében van. Az üzemorvosi rendelőben alakult szocialista brigád ver­senye megnyugtató bizonyíték­nak látszik arra, hogy jó ke­zekben van. •Úgy érzem, ezt el kellett mondani, s hogy a szilveszteri számból kimaradt, vélemé­nyem szerint nem baj, mert így legalább egy jó hírrel több jutott az újesztendő első szá­mába. .­­. Harminckettőben történt I­ . j. összébbhúzta magán kabátját. A hideg l­OVOCS János gsz^ sz^ felborzolta kabátja prémjét Szélesszalagú kalapját megigazította és felállott. Most látszott meg, mennyire meggörnyesztette vállát a munka és az idő. Hatvan felé járt. Bár haja még feketén csapzott ki a kalap alól, az éles fasorr alatt őszes bajusz ka­nyarodott lefelé. „ A hideg hajnalban ott állt, szőlője szélén, arccal a pin­céjének. .. . .. • A nap most kezdte osromolni az eget, pirosan jött felfe­lé a domb mögül. A völgyben itt is, lett is, mozgolódás lát­szott. Az ősz ezernyi színe a rőt fényben és harmatban vil­logni­ kezdett. Még egy pillantást vetett a dúsfürtű tőkékre, mintha fakóbarna szemével mégegyszer végig akarná simogatni azo­kat, s átballagott pincéjéhez. Mióta az asszonyt szélütés érte, maga végzett mindent. Nyáron történt, dologidőben, s azóta béna jobboldallal, néma szájjal fekszik a konyhában. Szomszédja, a jólelkű, de sza­porabeszédű Szidi néni vigyáz rá, eteti, meg tisztába teszi, ha kell. . Gyerek nincs. Egyetlen fiúk még tíz éves sem volt, mi­kor megfulladt. Torokgyíkja volt, későn hozták az orvost. János bácsi már alig emlékszik rá­. Azóta egyedül élnek, a Szalóki úti kis házikóban, és kettesben kötötték, permetez­ték a szőlőt, mely nehezen termette meg a mindennapit. János bácsi szombat esténként berúgott, csendesen itta borát és elaludt a pince előtti magasdragta kövadban, csupán a hajnal borzolta életre. Vasárnap meg ünneplő csizmát, kék­gombos fehér inget vett fel és keskenykarimájú fekete kala­pot. .. Ebbe ment ki a,, szőlőbe. Mert ez volt az ő éltetője. . Tavaly a szőlőt elverte a jég. Egész télen krumplin éltek, amit a sorok között termelték. • •­­ Az idén, úgy látszik, a „Szőlőisten” feléje mosolygott, nem hiába járt vasárnaponként a tőkék között levett kalap­pal. Nem volt jég. Eső is volt megfelelő időben, és csak any­nyi, hogy langyos permetként locsolgatott éjszakánként, duz­zadt tőle a bogyó. A nap pedig áldott melegével cukrozta. Olyan termés ígérkezett, mint■ évek óta soha! Ekkor érte Rozit­­ a szélütés. Az öreg Kovalkovits dok­tort hívta ki hozzá. Konflison jött,­­megnézte és azt mondta: — Kár bevinni az Irga­nasokhoz, inkább Pestre, a kli­nikára. Ott talán tudnak rajta segíteni." János bácsi hallgatott. Tavalyi bor nincs, nem is volt. Miből vigye? A doktor szavak nélkül is értett. Megveregette a vállát. — Várhat vele János bácsi, szüret utánig. . Azóta maga vigyázza a szőlőt, egyetlen szem sem vesz­het kárba. Sok lesz, jó lesz, olyan, hogyha kiforr, még az ér­sek is megnyalhatja a szája szélét utána. Éjszaka, mióta érik, ő maga van kint, nappal meg a pincéjét készíti elő. Kénezi a hordókat, mossa, súrolja a taposókádat, szóval van mit csi­nálnia. Még a szombat esti borocskáról is lemondott, mert sokba lesz az a klinika... A hordó nem volt elég arra, hogy a sok szőlőt befogadja! Az egész váro­s „lucskos” volt a sok musttól. Annyi ter­mett, hogy nem fért a pincékbe, a kádárok éjjel-nappal dol­goztak. Szerencsére, Permai kádár, a Diófakút utcából, jóembere volt, adott neki tíz hektót hozamra. Februárra ígérte,, hogy kifizeti. A két magyar holdról majd ötven hektó folyt be a pincébe. A szíve repesett, mikor végigjárta a hordósort. Akkor este egy kicsit be is csípett. Nem annyira a bor­tól, inkább az örömtől. — No, Rozi, ne­m félj, nem sokáig nyomod már az ágyad. Üzentem egy emberrel Gombos úrnak, Pestre. Megjön a jö­vő héten, megveszi a bort, azután megyünk fel... — kicsit sokat beszélt, csakúgy, magának, hisz asszonya mozdulni sem tudott, csupán fáradt szemével nézte az öreget... De nem adom ám ingyen! Megkapok én azért harminc fillért! Sok pénz az Rozi! Permait is kifizetem, — gondolkodott. — Eladjam mindet?... Nem!... Hagyok vagy tíz hektót. Negy­ven hektó is nagy pénz, ezerkétszáz pengő! Telik az orvosra, meg az adóra, még marad is... Ládd-e Rozi, megérte, hogy úgy vigyáztam rá, ne félj, nem vitt el abból senki egy sze­met se... Megvan... Bent van már... magyarázott János bácsi, s arcán a jól végzett viurika ritka mosolyával aludt el, ott a dikón... Gombos úr tényleg lejött. Pesti volt, bornagykereskedő. Olyan pincéje volt Budán, hogy egyik másik hordóhoz lét­rát kellett támasztani. Kicsi, vékony ember, sárgabőr lábszárvédővel, meg nagy­­kockás kabátban. Kezében olyan félig lovaglóostor, félig sé­tapálca. Minden évben lejött a­ városba, szüret után vagy két héttel megvette a félig kész borokat, azután úgy januárban kezdett szállítani, amikor már kiforrt. Dél felé ért hozzá, János bácsi kalappal kezében fogadta. — No, öreg, hallom van egy kis bora. — ■— Volna tekintetes uram, meg az asszony beteg, oszt, kéne a pénz. “ Bementek a pincébe, az öreg lement az ágba a gyertyá­val. Felhozta a mustrát. Kétféle volt. Gombos úr megnézte a színét, jobbra-balra dözögette a poharat, azután lassan csemcsegve belenyelt a borba. Kínos három-négy perc telt el. (Folytatása következik.) BOTKA GYULA Két éve nem teljesítették a tervet A ruhagyár 220 dolgozója nem valami dicséretreméltóan zárta az 1962-es évet. Kétség­telen, számos rajtuk kívülálló körülmény gátolta az eredmé­nyesebb működésüket. Azon­ban nem szabad elfeledkez­nünk a belső hibákról sem. Hogy csak egy néhányat , említ­sünk. 1962 decemberében 200 óra esett ki­ a termelésből későn jövés miatt. A dolgozók az autóbuszjáratot okolják. Ez a kifogás időnként jogos is, de nem mindig állja meg a helyét, mert a reggeli órákban még sűrűek a járatok. A hiba ott van, hogy minden­ki a legutolsó buszra akar fel­szállni. Ilyenkor hangzik el a kifogás — nem vett fel az autó­busz. Kevés üzemben találkozni ilyen szellemmel, mint a ruha­gyárban. A dolgozók egy része úgy vélekedik, hogy — engem az anyagiak nem érdekelnek. — Nyilvánvaló ez kihatással van a többi dolgozóra is, la­zul a munkafegyelem, romlik a közösségi szellem. Ilyen kö­rülmények között ne csodál­kozzunk, hogyha ■ a ruhagyár fennállása óta tervét nem tel­jesítette. . Rengeteg a beteg. Az üzem vezetői már az orvosokra is ne­heztelnek. . Előfordult, hogy az egyik dolgozó fizetett szabad­ságot kért. Az üzem érdeke miatt akkor nem tudták kiad­ni a szabadságot . Akkor is megmutatom, hogy lesz sza­badság. — mondta a dolgozó. Ha másként nem, betegszabad­ságra megyek. És valóban táp­pénzes állományba vonult. Az üzem vezetői igyekez­nek javítani a hibákon. Még az elmúlt hónapban szak­emberekből álló brigádot kér­tek a debreceni­ központból. A cél az volt, hogy a szakembe­rek átadják a módszerüket, a tapasztalatukat, megismertes­sék a dolgozókat a különböző fogások, eljárások használatá­­ra. A brigád tapasztalatainak felhasználásával újult erővel fogtak az 1963-as esztendőnek. A központi telepen instruktori brigádokat szerveznek és ezek az instruktori brigádok havon­ta­ kétszer ellátogatnak az ózdi telepre, ahol módszerbeni se­gítséget fognak nyújtani. E hónap 7-én értékelő nagy­termelési értekezletet tarta­nak, ahol „bonckés” alá veszik az elmúlt év legkirívóbb hiá­nyosságait. Remélik a vezetők, hogy ösz­tönzőleg hat az a nagy felad­as, amely a dolgozókra v­ 1963-ban. A teljes termelés 1 százalékát exportra gyártják. A napokban bevezették a melegváltást, amely a számítá­sok alapján 5—6 százalékos termelésemelkedést fog ered­ményezni. Kötelezni fogják ez évben a dolgozókat a szakmai továbbképzésre. Bátrabban nyúlnak a fegyelmi fenyítések­­hez, főleg a későnlövéseket akarják megszüntetni. Remé­­ik, ebben nagy segítséget fog nyújtani a MA­VAUT is. Furcsán hangzik, hogy az üzemben 2 év után, 1963-ban is a legnagyobb feladatok közé számít a 100 százalék elérése. Miért nem lehet továbbra is el­nézni, hogy a 2 milliós beru­­házással létrehozott üzemegy­­és évente 25—30 százalékos elvteljesítéssel adós marad­on. — A vezetők — így fogal­mazta meg Németh elvtárs — aznak a dolgozókban. Hiszik, hogy mindazt, amit maguk elé űztek célul, teljesítik. Z^ÍTÍCS5 *~-t

Next