Ózdi Vasas, 1963 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1963-01-05 / 1. szám
A területi pártcsoportok a lakóterületi problémák megoldásának segítői Az MSZMP módosított szervezeti szabályzatának 49. pontja kimondja: „Városokban, a különböző területeken dolgozó, de egy házban, vagy utcában, választási körzetben lakó kommunisták környezetükben a lakosság közös problémáinak megoldására a szocialista együttélés elősegítése végett, lakóterületi pártcsoportokat hoznak, létre, melyeket a területi pártszervezetek irányítanak". A városi, üzemi párt vb. ennek szellemében fogott hozzá a lakóterületi pártcsoportok létrehozásához. A lakóterületi pártszervezetekkel karöltve összeállították a város különböző kerületeiben és utcáiban lakó kommunisták névsorát. Ezután került sor utcánként a pártcsoportok létrehozására. A különböző utcákban lakó kommunisták a demokratikus centralizmus elvei alapján, saját körükből választották meg a bizalmit. Az I. kerület Kertváros utcában Jelenszki István elvtársat találták legalkalmasabbnak erre a posztra. A napokban elbeszélgettünk Jelenszki elvtárssal a kertvárosi pártcsoport létrehozásának eddigi tapasztalatairól, terveiről, feladatairól. A területi pártcsoportok létrehozása nemcsak hasznos, de szükségszerű lépés is volt. Hasznos azért, mert a lakóterületen a szocialista együttélés kialakítását, a növekvő és bonyolult gazdasági feladatok megoldását segíti. Szükségszerű volt, mert ezeknek a bonyolult és sokrétű feladatoknak az irányítását, végrehajtásának ellenőrzését felsőbb állami és pártszervek nem képesek átfogni. Viszont a lakóterületi pártcsoportok tagjai ismerik utcájuk, háztömbjük problémáit, és megfelelő irányítással cselekvő részesei tudnak lenni az adott lakóterület előtt álló feladatok megoldásainak. Persze ehhez az is szükséges, hogy ismerjük azokat a párttagokat, akik az utcában laknak és a pártcsoport munkából minden párttag kivegye a részét. Nem elég az, ha valamely párttag nyilvántartásban szerepel egy üzemi, vagy hivatali pártszervezetnél, ha viszont a lakóterületen, ahol él, nem vesz részt az új élet kialakításában. Az összeírás során például találkoztunk olyan párttagokkal, akikről eddig nem is tudtunk. Az egyik ilyen párttag Miskolcon egyik területi pártszervezetnél van nyilvántartásban és itt él. Nyilván Miskolcon nem tud részt venni a közösségi munkában. De eddig itt a lakóterületen sem vállalt munkát. A kommunistákat nem az jellemzi, hogy passzív szemlélői az eseményeknek, hanem az, hogy ahol tudnak, ott segítik a közügyek előbbrevitelét. Pártcsoportunk szeretné elérni, hogy a hozzátartozó kommunisták egyéni példamutatásukkal, a területen lévő pártonkívüliek mozgósításával elősegítse a Kertváros utca lakosai problémáinak megoldását. Ennek érdekében rendszeres kapcsolatot igyekszünk tartani a területi pártszervezettel, függetlenül attól, hogy a pártcsoporthoz tartozó kommunisták többsége üzemi, vagy hivatali pártszervezethez tartozik, így mindig idejében értesülünk a terület politikai, gazdasági, kulturális feladatairól. Az így szerzett ismeretek alapján hívjuk össze a pártcsoport tagjait, és tájékoztatjuk őket is aszerint, hogy az utcában, a háztömbben, milyen feladatokat akarunk megoldani. Ilyen aktuális feladat most a soron lévő országyűlési képviselők és tanácstagok választása. Pártcsoportunk segítséget ad egy-egy tanácstagi beszámoló, vagy lakógyűlés megtartásához azzal, hogy mozgósít rá. Magyarázza a párt politikáját, segíti a szocialista együttélés és erkölcs kialakítását, az emberek nevelését, stb. Január 11-e és29-e között tartják városunkban a választási jelölő gyűléseket. Pártcsoportunk már készül arra, hogy segítse az utcánkban, körzetünkben sorra kerülő jelölőgyűlések megszervezését, hogy azon lehetőleg minden lakó részt vegyen, kivéve a betegeket s azokat, akik dolgoznak. Ezen túlmenően mozgósítunk majd a választási gyűléseken való részvételre. A választás napján (február 24- én) pedig egyéni példamutatással segítjük a szavazás eredményes lebonyolítását, hogy a Hazafias Népfront jelöltjeit megválasztva, újabb bizonyságot tegyünk a béke ügye mellett, és biztosítsuk további előrehaladásunk személyi feltételeit, erősítsük a dolgozó nép széles rétegeit képviselő szocialista államapparátust. Kagyllépcsöves televíziók gyára lesz az Orion Az Orion Gyár összesen csaknem I0 ezer televíziót készített a múlt esztendőben. Térvízelésének több mint a fele exportra került. Az Orionbanl az idén már a mikrohullámos összeköttetéshez szükséges be-r rendezések egyes részeit fogják gyártani. Rádióból és televízióból a tavalyihoz hasonló meny-* nyiséget készítenek. A tervek szerint körülbelül 30 ezer AR * 612-es rádiót adnak kétféle, szögletes és ívelt formában. Az televíziógyártásuk is százezren felüli, azzal a különbséggel, hogy az Orion a nagy képcső-*ves televíziók gyára lesz. Ed* dig a gyár termelésének nagy része exportra került. 1963 teszi az első év, amikor előrelátha-* tólag egyenlő mennyiséget ad- • nak exportra és belföldre.* Eszerint így az idén már több nagyképcsöves Orion televízió kerül a hazai üzletekbe. Fősorsolással egybekötött nyereménybetétkönyv húzás Január 9-én Budapesten a Vörös Csillag Traktorgyár Művelődési Otthonában rendezi az Országos Takarékpénztár a nyereménybetétkönyvek 1962. negyedik negyedévig sorsolását. A húzáson minden 1962. december 29-ig váltott és a sorsolás * napján érvényben levő nyereménybetétkönyv részt vesz. Minden# ezer betétkönyv közül huszonötöt# sorsolnak ki nyereménnyel: egy a* negyedévi átlagbetét 200 százalékát,a huszonnégy pedig a 25 százalékát® kapja. , 9 A rendes negyedévi sorsolást követt az évente egyszer megtartandó, úgynevezett fősorsolás, ameylyen minden érvényben levő betét-# könyv részt vesz: ezen a húzáson# tízezer betétkönyv után egy 1000 százalékos nyereményt sorsolnak • ki az egész évi átlagbetét alapján.® ÓZDI VASAS 2. oldal 1963. január 3. Megalakult és letette аж esküt MMalt Országos Választási Elnökség CZ7 Több mint százezer jelölőgyűlés a következő hetekben » Megállapították a megválasztásra kerülő képviselők és pótképviselők számát Agos Hazafias Népfront Ország Tanácsának elnöksége — a törvényes rendelkezéseknek megfelelően — kijelölte az Országos Választási Elnökséget. Az elnökség tagjai csütörtökön a parlament Munkácsy-termében Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke előtt ünnepélyesen esküt tettek. Az eskütételen jelen volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. Az eskütétel után az Országos Választási Elnökség megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta vezetőségét. Elnökké dr. Dallos Ferencet, elnökhelyettessé Strott Józsefnét, titkárrá pedig Baróti Józsefet választották meg. Az ülésen foglalkoztak a választások előkészítésével, majd munkaprogramot fogadtak el. Dr. Dallos Ferenc, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában elmondta: — Az Országos Választás Elnökség — tevékenységét pontosan meghatározzák a vonatkozó jogszabályok —• irányítja az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásával kapcsolatos munkát. Fő feladatunknak tartjuk, hogy az ország területén a szocialista demokratizmus elvének megfelelően messzemenően biztosítsuk a választások törvényességét, őrködjünk az alkotmányosi követelmények betartásán. Feladataink közé tartozik az is, hogy megállapítsuk az egyes választókerületek országgyűlési képviselőinek és a pótképviselőinek számát. A mai első ülésünkön elfogadott határozat értelmében 310 országgyűlési képviselő és 173 pótképviselő megválasztására kerül sor február 24-én. — A következő időszak egyik legfontosabb eseménysorozata lesz a január 10—ГЭ között megtartandó több mint százezer jelölőgyűlés. E gyűlések minden bizonnyal közvetlen hangulatú beszélgetések, tanácskozások lesznek, amelyeken gyümölcsöző eszmecsere bontakozik ki a leendő képviselők, tanácstagok és a választók között. A jelölőgyűlések alapján azután az egyes megyei (fővárosi) képviselői választókerületek lajstromára a népfrontbizottságok tesznekjavaslatot. э Hazafias Népfront Országos Tanácsa, elnökségének, amely a lajstromokat benyújtja az Országos Választási Elnökségnek. Elnökségünk február 1-ig dönt a lajstromok elfogadásáról. Tavalyról maradt téma Tulajdonképpen ennek az írásnak ott lenne a helye, ahová a szilveszteri számunkból kimaradt anyagokat gyűjtöttük össze, mert ennek a „nyersanyagával” is akkor találkoztam, amikor ahhoz a lapunkhoz gyűjtöttem az anyagot. Hogy mégsem oda került, annak az a legfőbb oka, hogy — mint önök is látják — oda a humoros dolgok kerültek, az pedig ami most következik — bár ismétlem, hogy a szilveszteri számból maradt ki — nem a humorhoz tartozik, sőt, ha befért volna az utolsó számba, akkor nem az utolsó oldalra került volna, hanem az elsőre, pontosabban abba a cikkbe, ami Darab Sanyi bácsi szilveszteréről szólt. Akkor mondta el az idős doktor bácsi, amikor nála jártam interjút kérni, hogy az üzemorvosi rendelő dolgozói is versenyeznek. No nem abban, hogy ki írja fel gyorsabban a Karilt, vagy abban, hogy ki adja fürgébben az injekciót. Egyáltalán nem is egymással versenyeznek, hanem együtt — ki-ki saját magával. A cél: minél képzettebb, minél sokrétűbb ember legÿen. Ezt egy nagy tanulásnak is vehetnénk, ugyanis amellett, hogy a szó szoros értelmébenvett tanulást sem hanyagolják, el, most tanulnak szocialista módon élni, dolgozni, és gondolkozni is. Hogy milyen eredménnyel? Azt hiszem, ezt nem lehet az iskolában használatos osztályzatokkal kifejezni még akkor sem, ha tudjuk azt, hogy a brigád által választott német nyelv tanulásában ki, hányas osztályzatot érdemelne. Azt azonban már nem lehet lemérni, hogy hányas osztályzatot érdemelnek azok az ápolónők, akik járják az üzemet, és felkeresik a csökkent munkaképességű dolgozókat, hogy egészségi állapotuk, körülményeik után érdeklődjenek, meghallgassák panaszukat és tanácsaikkal, közbenjárásukkal csökkentsék azok gondját. S hogy nem egyoldalúan fejlesztik magukat, arra még egy példát hadd említsek. Bizonyos időközökben a brigád tagjai egy-egy szépirodalmi könyv elolvasásáról adnak számot társaiknak. Sokoldalúan értékelik a könyveket, vitatkoznak rajta, egyszóval: átélik a műveket. Mi sem természetesebb, mint az, hogy politizálnak is. Nem betanult frázisokat ismételnek, nem a dogmák áporodott szagával próbálják egymást meggyőzni, hanem bátran véleményt mondanak. Darab doktor úr például így fogalmazta ezt meg: — Én általános emberiszempontból nézve ítélem meg az egyes politikai lépéseket. Érvekkel lehet és kell vitatkozni. Egy-egy politikai lépéssel sok hívet és sok ellenséget lehet szerezni. Egy biztos: Hruscsov a nehéz időkben bebizonyította, hogy szereti a népét, aggódik, az emberiség sorsáért, és okosan cselekedett, s ezzel sok hívet szerzett a Szovjetuniónak. S az nem mindegy. Valóban igaz. De hadd tegyük hozzá, hogy a gyárunk egészségügyi hely- s zetének sem mindegy,hogy kiknek, milyen gondolkodású embereknek a kezében van. Az üzemorvosi rendelőben alakult szocialista brigád versenye megnyugtató bizonyítéknak látszik arra, hogy jó kezekben van. •Úgy érzem, ezt el kellett mondani, s hogy a szilveszteri számból kimaradt, véleményem szerint nem baj, mert így legalább egy jó hírrel több jutott az újesztendő első számába. .. Harminckettőben történt I . j. összébbhúzta magán kabátját. A hideg lOVOCS János gsz^ sz^ felborzolta kabátja prémjét Szélesszalagú kalapját megigazította és felállott. Most látszott meg, mennyire meggörnyesztette vállát a munka és az idő. Hatvan felé járt. Bár haja még feketén csapzott ki a kalap alól, az éles fasorr alatt őszes bajusz kanyarodott lefelé. „ A hideg hajnalban ott állt, szőlője szélén, arccal a pincéjének. .. . .. • A nap most kezdte osromolni az eget, pirosan jött felfelé a domb mögül. A völgyben itt is, lett is, mozgolódás látszott. Az ősz ezernyi színe a rőt fényben és harmatban villogni kezdett. Még egy pillantást vetett a dúsfürtű tőkékre, mintha fakóbarna szemével mégegyszer végig akarná simogatni azokat, s átballagott pincéjéhez. Mióta az asszonyt szélütés érte, maga végzett mindent. Nyáron történt, dologidőben, s azóta béna jobboldallal, néma szájjal fekszik a konyhában. Szomszédja, a jólelkű, de szaporabeszédű Szidi néni vigyáz rá, eteti, meg tisztába teszi, ha kell. . Gyerek nincs. Egyetlen fiúk még tíz éves sem volt, mikor megfulladt. Torokgyíkja volt, későn hozták az orvost. János bácsi már alig emlékszik rá. Azóta egyedül élnek, a Szalóki úti kis házikóban, és kettesben kötötték, permetezték a szőlőt, mely nehezen termette meg a mindennapit. János bácsi szombat esténként berúgott, csendesen itta borát és elaludt a pince előtti magasdragta kövadban, csupán a hajnal borzolta életre. Vasárnap meg ünneplő csizmát, kékgombos fehér inget vett fel és keskenykarimájú fekete kalapot. .. Ebbe ment ki a,, szőlőbe. Mert ez volt az ő éltetője. . Tavaly a szőlőt elverte a jég. Egész télen krumplin éltek, amit a sorok között termelték. • • Az idén, úgy látszik, a „Szőlőisten” feléje mosolygott, nem hiába járt vasárnaponként a tőkék között levett kalappal. Nem volt jég. Eső is volt megfelelő időben, és csak anynyi, hogy langyos permetként locsolgatott éjszakánként, duzzadt tőle a bogyó. A nap pedig áldott melegével cukrozta. Olyan termés ígérkezett, mint■ évek óta soha! Ekkor érte Rozit a szélütés. Az öreg Kovalkovits doktort hívta ki hozzá. Konflison jött,megnézte és azt mondta: — Kár bevinni az Irganasokhoz, inkább Pestre, a klinikára. Ott talán tudnak rajta segíteni." János bácsi hallgatott. Tavalyi bor nincs, nem is volt. Miből vigye? A doktor szavak nélkül is értett. Megveregette a vállát. — Várhat vele János bácsi, szüret utánig. . Azóta maga vigyázza a szőlőt, egyetlen szem sem veszhet kárba. Sok lesz, jó lesz, olyan, hogyha kiforr, még az érsek is megnyalhatja a szája szélét utána. Éjszaka, mióta érik, ő maga van kint, nappal meg a pincéjét készíti elő. Kénezi a hordókat, mossa, súrolja a taposókádat, szóval van mit csinálnia. Még a szombat esti borocskáról is lemondott, mert sokba lesz az a klinika... A hordó nem volt elég arra, hogy a sok szőlőt befogadja! Az egész város „lucskos” volt a sok musttól. Annyi termett, hogy nem fért a pincékbe, a kádárok éjjel-nappal dolgoztak. Szerencsére, Permai kádár, a Diófakút utcából, jóembere volt, adott neki tíz hektót hozamra. Februárra ígérte,, hogy kifizeti. A két magyar holdról majd ötven hektó folyt be a pincébe. A szíve repesett, mikor végigjárta a hordósort. Akkor este egy kicsit be is csípett. Nem annyira a bortól, inkább az örömtől. — No, Rozi, nem félj, nem sokáig nyomod már az ágyad. Üzentem egy emberrel Gombos úrnak, Pestre. Megjön a jövő héten, megveszi a bort, azután megyünk fel... — kicsit sokat beszélt, csakúgy, magának, hisz asszonya mozdulni sem tudott, csupán fáradt szemével nézte az öreget... De nem adom ám ingyen! Megkapok én azért harminc fillért! Sok pénz az Rozi! Permait is kifizetem, — gondolkodott. — Eladjam mindet?... Nem!... Hagyok vagy tíz hektót. Negyven hektó is nagy pénz, ezerkétszáz pengő! Telik az orvosra, meg az adóra, még marad is... Ládd-e Rozi, megérte, hogy úgy vigyáztam rá, ne félj, nem vitt el abból senki egy szemet se... Megvan... Bent van már... magyarázott János bácsi, s arcán a jól végzett viurika ritka mosolyával aludt el, ott a dikón... Gombos úr tényleg lejött. Pesti volt, bornagykereskedő. Olyan pincéje volt Budán, hogy egyik másik hordóhoz létrát kellett támasztani. Kicsi, vékony ember, sárgabőr lábszárvédővel, meg nagykockás kabátban. Kezében olyan félig lovaglóostor, félig sétapálca. Minden évben lejött a városba, szüret után vagy két héttel megvette a félig kész borokat, azután úgy januárban kezdett szállítani, amikor már kiforrt. Dél felé ért hozzá, János bácsi kalappal kezében fogadta. — No, öreg, hallom van egy kis bora. — ■— Volna tekintetes uram, meg az asszony beteg, oszt, kéne a pénz. “ Bementek a pincébe, az öreg lement az ágba a gyertyával. Felhozta a mustrát. Kétféle volt. Gombos úr megnézte a színét, jobbra-balra dözögette a poharat, azután lassan csemcsegve belenyelt a borba. Kínos három-négy perc telt el. (Folytatása következik.) BOTKA GYULA Két éve nem teljesítették a tervet A ruhagyár 220 dolgozója nem valami dicséretreméltóan zárta az 1962-es évet. Kétségtelen, számos rajtuk kívülálló körülmény gátolta az eredményesebb működésüket. Azonban nem szabad elfeledkeznünk a belső hibákról sem. Hogy csak egy néhányat , említsünk. 1962 decemberében 200 óra esett ki a termelésből későn jövés miatt. A dolgozók az autóbuszjáratot okolják. Ez a kifogás időnként jogos is, de nem mindig állja meg a helyét, mert a reggeli órákban még sűrűek a járatok. A hiba ott van, hogy mindenki a legutolsó buszra akar felszállni. Ilyenkor hangzik el a kifogás — nem vett fel az autóbusz. Kevés üzemben találkozni ilyen szellemmel, mint a ruhagyárban. A dolgozók egy része úgy vélekedik, hogy — engem az anyagiak nem érdekelnek. — Nyilvánvaló ez kihatással van a többi dolgozóra is, lazul a munkafegyelem, romlik a közösségi szellem. Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk, hogyha ■ a ruhagyár fennállása óta tervét nem teljesítette. . Rengeteg a beteg. Az üzem vezetői már az orvosokra is neheztelnek. . Előfordult, hogy az egyik dolgozó fizetett szabadságot kért. Az üzem érdeke miatt akkor nem tudták kiadni a szabadságot . Akkor is megmutatom, hogy lesz szabadság. — mondta a dolgozó. Ha másként nem, betegszabadságra megyek. És valóban táppénzes állományba vonult. Az üzem vezetői igyekeznek javítani a hibákon. Még az elmúlt hónapban szakemberekből álló brigádot kértek a debreceni központból. A cél az volt, hogy a szakemberek átadják a módszerüket, a tapasztalatukat, megismertessék a dolgozókat a különböző fogások, eljárások használatára. A brigád tapasztalatainak felhasználásával újult erővel fogtak az 1963-as esztendőnek. A központi telepen instruktori brigádokat szerveznek és ezek az instruktori brigádok havonta kétszer ellátogatnak az ózdi telepre, ahol módszerbeni segítséget fognak nyújtani. E hónap 7-én értékelő nagytermelési értekezletet tartanak, ahol „bonckés” alá veszik az elmúlt év legkirívóbb hiányosságait. Remélik a vezetők, hogy ösztönzőleg hat az a nagy feladas, amely a dolgozókra v 1963-ban. A teljes termelés 1 százalékát exportra gyártják. A napokban bevezették a melegváltást, amely a számítások alapján 5—6 százalékos termelésemelkedést fog eredményezni. Kötelezni fogják ez évben a dolgozókat a szakmai továbbképzésre. Bátrabban nyúlnak a fegyelmi fenyítésekhez, főleg a későnlövéseket akarják megszüntetni. Reméik, ebben nagy segítséget fog nyújtani a MAVAUT is. Furcsán hangzik, hogy az üzemben 2 év után, 1963-ban is a legnagyobb feladatok közé számít a 100 százalék elérése. Miért nem lehet továbbra is elnézni, hogy a 2 milliós beruházással létrehozott üzemegyés évente 25—30 százalékos elvteljesítéssel adós maradon. — A vezetők — így fogalmazta meg Németh elvtárs — aznak a dolgozókban. Hiszik, hogy mindazt, amit maguk elé űztek célul, teljesítik. Z^ÍTÍCS5 *~-t