Ózdi Vasas, 1966 (9. évfolyam, 1-58. szám)

1966-01-01 / 1. szám

ISA jawea?­L SIKER - GO■ CÉL Vajon sikerekben gazdag 6esztendő­­re emlékezünk? Vajon az elmúlt év ag­godalommentesen telt el? A gyárrész­legek dolgozói, vezetői megelégedéssel tekintenek végzett munkájukra? Tervez­nek-e újat a jövő évre, milyen célkitű­zések foglalkoztatják? S mennyi kérdés tolakszik előtérbe az óév estéjén veze­tőkben, egyszerű dolgozókban. Válaszért kerestük fel a vállalat mű­szaki igazgatóját és a gyárrészlegek vezetőit. A következő három kérdést tettük fel: " Mi volt az év legszebb sikere? Mi volt az év legnagyobb gondja? Mi a célja az új esztendőben? Temesszentandrási Guidó Ж Műszaki — Az irányító munkában azt, hogy a vállalat új szervezeti felépítése a gyakorlatban jól bevált és általa a pártbi­zottsággal, a szakszervezettel és a KISZ- bizottsággal is az együttműködés tervszerűb­bé, szorosabbá vált, eredményesebb lett. — — A termelőmunkában azt, hogy az idő­szakos hajrá— havi, negyedévi — megszűnt, hajrá nélkül teljesítettük minden termelési feladatunkat, és ami ezzel összefügg, hogy a súlyponti hengersorok főjavításai határidő , előtt befejeződtek.­­ — A minőségi munkában azt, hogy a rek­lamációs selejt tovább csökkent, a belső se­lejt egyidejű csökkenésével.­­ — A műszaki fejlesztésben azt, hogy kiala­kult és elfogadást nyert a III. ötéves terv fejlesztési programja, amelynek számunkra döntő új vonása, hogy Ózd távlati fejlődését egyértelműen és kedvezően rögzíti, folyama­tos öntőművek telepítése, új, 400 000 tonnás kapacitású finom­ drótsor építésének megkez­dése. — Az energiagazdálkodásban a földgáz széleskörű bevezetése a legszebb eredmény és a műszerezettség, automatizálás fejlesz­tése. — A termelő, technológia fejlesztő és minőségjavító munkában a rugó- és drótkötél-gyártás problémái, amelyek a Vas­ipari Kutató Intézettel és a felhasználó vál­lalatokkal szoros együttműködésben, az új évben is egyik fő feladatunkat képezik majd.­­ A műszaki fejlesztés, beruházás vonalán, az alkotást bénító sok bürokratikus rendel-­ igazgató kerés és előírás béklyója, amelyek ellen te­­j­hetetlenek voltunk. —­ — A fenntartás területén a gyári és lakó­telepi építménykarbantartás problémái, a lét-, számhiány és elégtelen teljesítmény miatt. a ej) — Minden eddiginél tervszerűbben és szélesebb körben feltárni, realizálni a meglevő, de ma még rejtett lehetőségeket a minden irányú műszaki fejlesztés érdeké­ben és a gazdaságosság fokozására. Ez nem­csak szándék, a most záruló évben tudato­san készültünk rá és az új esztendőben a gazdaságirányítási rendszer reformjából ere­dő első kedvező változásokat is fel akarjuk használni erre. — Nehéz, de szép feladatunk lesz az álló­eszköz-fenntartásra vonatkozó új rendelkezé­sek eredményes megvalósítása is. — A nemesacélgyártás ózdi és diósgyőri fejlesztéséről az LKM-mel közös tanulmányt készítünk az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal egyetértésben, ami az ózdi acél­mű és hengermű ilyen irányú korszerűsítését célozza, a nemesacélgyártás fejlesztésének országos programja keretében. .. Új típusú hengerészkonferenciát terve­zünk Ózdon a Vaskohászati Igazgatósággal és a Kohászati Egyesülettel közösen. Újszerű az benne, hogy a konferencia tematikája és munkamódszere olyan lesz, hogy annak ered­ményeként a konferencia minden résztvevő­je a népgazdaság javára gyorsan hasznosít­ható tanulságokat, tapasztalatokat vihessen magával. Kiszely Gyula­ ­ Tűzállóanyaggyár A Wern­éke-kemencénél az egy tonna égetett árura jutó fajlagos energiafogyasztás mintegy 30 százalékos csökkentése egy új technológiai eljárás sikeres nagyüzemű alkalmazásával. Ez döntően befolyásolta a gyárrészleg egész évi kiváló gazdasági eredményét. 1964-hez viszonyítva a balesetek száma növekedett. ^5 Annak ellenére, hogy egész évi munkánkat jellemez­ték a munkavédelmi előírások betartásának fokozott ellenőr­zése, valamint nagymértékben könnyítettünk az előkészítő üzemekben az alapanyag-bekészítés területén, továbbá az 1965. évben tudtuk megoldani a körkemence berakási és kiszedési szakaszainak munkavédelmi szempontból fontos hűtését. A baleseti számok alakulása kedvezőtlen maradt. További célunk a munkavédelmi tevékenység javí­­tása, a balesetek számának csökkentésén keresztül. Gazdasági célkitűzésünk: az önköltség csökkentését kívánjuk végrehajtani olyan területeken, ahol eddig gazdaságtalan volt bizonyos áruféleségek termelése. Ilyen terület: a dolomitégető aknáskemence üzeme. György József 1 A közlekedési gyár­­részleg 1965-ös sikerei mzött legnagyobb jelentősé­gű, hogy az általuk kiszolgált gyárrészlegek és üzemek­, bá­­nyák és egyéb vállalatok eredményesen teljesítik és átteljesítik ez évi tervüket, különösen örvendetes, hogy a tervek teljesítése az egész év folyamán ütemesen tör­­ént. Eredményetek minden vo­­natkozásban megfelelnek az it­t írt terveknek, külön ör­vendetes, hogy a múlt évi 5 millió forintos kocsiálláspénz­el szemben ez év első 11 hónapjában még csak egy milió forint volt a kocsiál­­áspénz és éves szinten sem éri el a 2 milliót. Ezen kívül csökkent a kocsisérü­lés és növekedett az 1 mozdony szemárára eső teljesítmény. A gyárrészleg fegyelmi helyzete is tovább javult ,bár összesen 10 db Diesem­­­ozdonnyal rendelkezünk,­­nagy gond és probléma ezek szakszerű javítása és karbat­­artása, mivel műhelyünk és fűtőházunk még­ a­ század ele­ji technika színvonalának fe­lel meg. Gondunk és problé­mánk bőven van. A közel 2 ezer fős gyárrészle­günkben a dolgozók kb. 60— 70 százalékának nincs megfe­lelő öltöző­fürdője. Különö­sen rossz a helyzet a centen rakterületen, ahol mindössze egy barakk-épület áll rendel­kezésre. De probléma az elegytér gépesítés folytán megépült új kohóhíd kiszol­gálása is, illetve ezen ke­resztül anyagot biztosítani a kohók számára. A Megfelelő szervezéssel, erre kooperációval, gépeink jobb kihasználásával azon igyekszünk, hogy ez évihez hasonlóan ütemesen és gaz­daságosan biztosítsuk az ál­talunk kiszolgált üzemek és vállalatok termelését. Külö­nösen nagy feladatot jelent a nyersvas mellékterméke­ként a salak elmanipulálása, mert 470 ezer tonna nyers­vas és 815 ezer tonnás acél­­termelését a sok vágányzár­ral járó második fogaspálya és az alsóhétesi vágányháló­zat elsőrangúsítása közben kell kiszolgálnunk. Közlekedés ÓZD! VASAS Toldi Ottó Közp. Karbantartás Vállalatunk termelő Щ, berendezéseinek szá­ma és bonyolultsága egyre nő. Azért, hogy a javítások­hoz és üzemzavar elhárítá­sokhoz szükséges munkaidők ne növekedjenek, megfele­lően kell növelni a tartalék­alkatrészek mennyiségét, illetve javítani kell azok mi­nőségét. Gyárrészlegünk 1965- ben éppen ezen a vonalon tudott legnagyobb mérték­ben hozzájárulni a termelési eredmények eléréséhez. Az előző évi 29,6 millió fo­rint értékű tartalékalkatrész gyártással szemben mintegy 34 millió értékűt — részben hőkezeltet — gyártottunk. Ugyanakkor a karbantartási tevékenység is megfelelő szinten járt. Legnagyobb gondunk építőipari tevékeny­ségünk megszervezése volt. Reánk hárult a lakóépületek karbantartásával és felújítá­sával járó feladat is. Bár a lakótelep egy részlegét hoz­zánk csatolták, az— szakm­a­­­i és segédmunkás létszám­hiány miatt — folyamatos felújítási munkát nem tudott végezni. A nehézségeken a helybeli ktsz-ekkel való ko­­operálással próbáltunk segí­teni, ami a kapott ígéretek be nem váltásával zárult, így építőipari tevékenysé­günk nehézkessé, bizonyta­lanná vált. Jövő évi célkitűzésünk az, hogy ezt az építő­ipari tevékenységet rendez­zük. Nagyobb horderejű cél­kitűzésünk viszont az, hogy mind a gyárrészleg üzemein belül, mind a vállalat többi gyárrészlegével tovább emel­jük a munkaszervezés szín­vonalát. Ennek a gyárrész­legünk gyártási jellegét te­kintve — alapvető szerepe van az eredmények növelése szempontjából. Tóth Sándor­ ­ Acélmű Munkánk során a párt 1964. évi decemberi határo­zatának szellemében mozgósítottunk feladataink tel­jesítésére. Gyárrészlegünk dolgozói megértették ennek jelen­tőségét, s eredményesen végezték napról napra munkájukat. Ennek tulajdonítom főképp, hogy alapjában véve eredménye­sen zártuk az 1965-ös esztendőt. Eddigi legnagyobb acéltermelési tervkötelezettségünket mintegy 14 000 tonnával teljesítettük túl. Az előző évhez vi­szonyítva 37 000 tonnával több acélt adtunk a népgazdaság­nak, és 38 000 tonna öntecset szállítottunk csehszlovákiai és diósgyőri feldolgozásra. Az előző évinél nagyobb termelési kötelezettségünket 20 fővel kevesebb állományi létszámmal teljesítjük, így a termelésnövekedést teljes mértékben terme­lékenységnöveléssel érjük el. Várhatóan mintegy 18—20 millió forint önköltség-megtakarítást érünk el és műszinttervi vál­lalásainkat is 180—200 százalékra teljesítjük. Egy sor gazdasági mutató terén jelentős fejlődést értünk el. Javultak gazdasági és minőségi mutatóink, de eredmé­nyeinkkel nem lehetünk elégedettek, mert a fejlődés nem olyan egyértelmű, mint más mutatók vonatkozásában, s e tény meghatározza az e téren súlyponti­lag jelentkező felada­tainkat 1966. évben. 1.J£ Eredményeink mellett komoly gondot jelent a vas-­­ kerti elektronikus darumérlegek használhatatlansága, a kemencejavító gépek és a csőposta sok üzemzavara.­­ 1966. évi feladataink még nagyobbak, mint az 1965. éviek. 815 000 tonna acélt kell gyártanunk. Célunk az, hogy 1966. évi munkánk során is fejlődést érjünk el a súlyponti gazdasági mutatók területén. Gondolunk elsősorban a kemenceteljesítmény fokozására, a kalóriafelhasználás csök­kentésére, a minőségi mutatók javítására, a téglafogyasztás csökkentésére, elsődlegesen azáltal, hogy a kemencetartóssá­got növeljük. Már az 1965. évben is elkezdtük a kokillatípu­­sok számának csökkentését. 1966. évi feladatainkat alapvetően két kokillatípussal oldjuk meg. Központi oxigénlándzsa szi­vattyúrendszert építünk ki, növeljük a fekvő kokilla hűtő­padok hosszát, s a 10 tonnás daruknál egységes macskatípu­sokat alkalmazunk. Egyben reméljük, hogy a quantométer 1966. évben eredményesen üzemel, s ezáltal is javítani tudjuk a programszerű acélgyártást. Gyárrészlegünk kollektívája évről évre teljesíti növekvő feladatait. Az egyre javuló munkaerkölcs jó alap az 1966. évi megnövekedett feladataink teljesítéséhez is. Ivák József Durvahengermű ! Három nagyszerű si­kerről szükséges meg­emlékezni. Azért háromról, mert azt eldönteni, hogy kö­zülük melyik a legnagyobb, nagyon nehéz. Esemény sze­rint a következők: A november 7. tiszteletére indított munkaverseny nagy­szerűen fejeződött be a blok­kon. Még az időzítés is kitű­nően sikerült. November 6- ról 7-re virradó éjjel, 24 óra alatt fennállása óta eddig a legnagyobb teljesítményt produkálta: 2651 tonna beté­tet hengerelt. Sorrendben a második si­ker november 22-én szüle­tett A gyárrészleg befejezte második 5 éves tervét. December 21-én újabb ki­váló eredményt produkál­tunk. Eddigi legmagasabb, 735 000 tonnás felemelt éves tervét fejezte be a henger­sor.­­ A folytonosan növek­vő termelési feladatok mellett a legnagyobb gondot jelentette a párhuzamosan csökkenő, szigorúan előírt létszám biztosítása. Gyár­részlegünk ezt a nehézséget is szerencsésen oldotta meg. A legbüszkébbek arra va­gyunk, hogy túlóra, és főosz­tályi segítség (nem volt köl­csön dolgozónk) nélkül, sa­ját erőnkből oldottuk meg. S Célul tűztük, azoknak a megállapított okok­nak és tényezőknek,­­ame­lyek a jelenlegi eredmények elérését lehetővé tették — felhasználását. Szükséges ez azért is, hogy 1966-ban és a III. 5 éves terv idősza­kában eleget tudjunk tenni a követelményeknek. Az lenne a kívánságunk, hogy éveken keresztül hasznosítani tud­juk. Ebben az évben általános törekvésünk volt export­ter­vünk teljesítése. A jövő évi legnagyobb gondunk is az lesz, hogy a népgazdasági szempontból is fontos export­feladatainkat teljesítsük. Ehhez fölhasználjuk 1965-ös tapasztalatainkat. Lévay Zoltán Energiaszolgáltatás 1 Nehéz válaszolni, mert hét üzemrészünk egymástól el­térő feladatú, viszont mindegyik­nek harmonikus, jó munkája szükséges a Kohászati Üzemek számára. Egyik üzemrészünk ki­ugró eredménye sem mérhető a többinek egész évi szívós, követ­kezetes együttműködése nélkül, összetett feladatunkat, a termelő üzemek egész évi zavartalan energiaellátását komoly zavar nélkül biztosítani tudtuk, s amel­lett gazdasági mutatóinkat is maradéktalanul teljesítettük. Jó eredménynek tarthatjuk ezt, mert munkánkat több év átlagá­ban a legjobb munkásvédelmi eredmény elérése mellett végez­tük. * Gondunk elég sok volt, hi­­szen a felújítási munkála­toknál saját erőnkre voltunk utalva, miután a vállalatunk nagyrevízióit végző vállalatok, a Láng, a Ganz, belföldi javítási munkákkal már nem foglalkoz­nak, és az ERŐKAR-t is első­sorban a nagy erőművek elsőbb­séget élvező munkái alapján programozzák. Mégis teljesítettük programunk nagy részét. Felújítottuk a VII. sz. kazánt, saját erővel elvégez­tük az Oxigéngyár nagyjavítását, revízió alá vettünk egy turbó­­fúvót, befejezés előtt áll a má­sodik, csak a kohóépítés eltoló­dása gátolt abban, hogy a többit is befejezzük.­­ 1966-ra legfőbb feladatunk­nak tekintjük a hulladék­­energiák részesedésének fokozá­sát az energiaellátásban. Erre az­­ acélműi füstgázhasznosító ka­zánok nyújtanak lehetőséget. Az év folyamán üzembelépő három egység alap-energiahordozókban, elsősorban szénben 5 millió fo­rintos megtakarítást tesz lehe­tővé. Törekvésünk: csökkenteni városunk levegőjének szennye­ződését a régi gáztisztító gép­egységek üzemeltetésével. Mind­ezek mellett tökéletesen kívánjuk kielégíteni a gyár­ részlegek ener­giaigényét. Halász József­ ­ December 23-án de. 10 órakor az éves tervün­ket teljesítettük és terven felül mintegy 35 millió Ft értékű termelési értéktöbb­letet adtunk a népgazdasá­gunknak. Az egy főre jutó fajlagos termelés 51 forinttal javult. Jelentős mennyiségű fűtőanyagot s energiát taka­rítottunk meg. Legnagyobb eredményünk, hogy a ked­vezőtlen időjárás és a gyár­részlegünkben folyó rekonst­rukciós munkálatok által okozott nehézségek ellenére az év elején keletkezett el­maradást pótoltuk, év köz­ben megemelt nyersvaster­­melési tervünket teljesítet­tük, illetve túlteljesítettük, s ezzel megteremtettük a lehe­tőségét annak, hogy az álta­lunk gyártott nyersvasat felé. Nagyolvasztót használó acélmű gyárrészleg dolgozói is teljesíteni tudják feladataikat. Beárnyékolja azonban- a sikereinket, hogy leg­nagyobb erőfeszítéseink elle­nére sem tudtuk a gyártott nyersvas minőségét a terve­zett szintre javítani, és„ Eredményeink, megold­da­datlan problémáink az előttünk álló 1966-os tervév megnövekedett feladatainak teljesítésére mozgósítanak. Harmadik ötéves tervünk első esztendejében 470 000 tonna jó minőségű nyersva­­sat kell gyártanunk — gazda­ságosan. Emellett 220 000 tonna darabos és 170 000 tonna granulált salakot terveztünk termelni. Ez akkor is nagy feladata ,ha­­előreláthatóan ... március 15-től minden ko­­hónk üzemel. Éppen ezért egy sor intézkedést máris megtettünk. A léghevítőkben póttüze­léssel növeljük a kohókba befúvandó levegő hőfokát, földgázzal fűtött fúvócsöve­ket alkalmazunk, tovább fejlesztjük a kohón kívüli kéntelenítést és deszilioito­­zást, a közlekedési gyár­részleggel és anyagellátás­sal karöltve jobb anyagtá­rolást valósítunk meg, szocia­lista brigádjaink, műhelye­ink, a közlekedési szocialista brigádokkal, műhelyekkel szerződést kötnek az alap­anyagok és termelvények rugalmasabb szállítására. Reméljük, hogy az 1966-os tervév is sikerekben gazdag lesz. 3 Lőrincz Oszkár Finomhengermű A megnövekedett kö­vetelmények kielégí­tése mellett egyenletes és ütemes volt a tervteljesíté­sünk. Ezt az eredményt elő­ször ebben az évben sikerült elérni. Sikerült a tervfeladat­nak minden negyedévben eleget tenni. A sok-sok élményszámba menő siker mellett is ki­emelném a finomsori 40/40 m szögacél hengerlésénél ki­kísérletezett átvezetők sike­res, üzemszerű alkalmazását Ezt azért tartom nagy siker­nek, mert a finomsoron a legnagyobb fizikai erőkifej­tést kívánó szelvény henger­lésénél könnyíteni tudtunk a hengerészek munkáján és termelékenyebbé vált a ter­melés is. Az év folyamán a leg­­nagyobb gondot a ko­rábbi időszakban kialakult gyakorlattól eltérően — ami­kor is negyedéves rendelés visszaigazolás volt — a ha­vonként ütemezett rendelé­sek kielégítési feltételek megteremtése jelentette.­­) Az elkövetkezendő év­­tiz­ben is ez jelenti majd a legnagyobb gondot — tért át Lőrincz elvtárs a harma­dik kérdés megválaszolására — Annál is inkább, mivel a havonkénti visszaigazolás mennyisége is növekszik. Tervbe vettük, hogy e fel­adatnak eleget tudjunk ten­ni — s már elkészítettük a kikészítői gépek átrendezé­seinek tervét. Mindezt azért, hogy a hengerléssel párhu­zamos kikészítést meg­ tud­juk közelíteni. Műszaki fejlesztés terén az átvezetőkkel újabb kísérlete­zéseket eszközölünk, hogy a nehéz fizikai munkát csök­kentsük. A jövőben is célunk export kötelezettségeink tel­jesítése. 1 Ezek voltak tehát a gyár­részlegvezetők válaszai. Az elmondottakból kiesen­dő­, hogy a sikerről, sike­rekről jóleső örömmel, a gondokról őszintén, a jövő célkitűzéseiről nagy-nagy lelkesedéssel beszéltek. Amit elmondtak, abban benne volt: a vezetők bíznak a dolgozók alkotó­­készségében, értékelik ed­digi nagyszerű erőkifejté­süket és tudják, hogy az elkövetkezendő kemény munkásnapok újabb sike­rek szülői lesznek. Já ez a bizakodás.

Next