Ózdi Vasas, 1971 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-26 / 47. szám

2 A pár­tek­et sor­on levő f­eladat­ai Beszámoló taggyűlések előtt pártnak a X. kongresszuson elfogadott szervezeti sza­bályzata előírja: „A vezetőség köteles évenként be­számoló taggyűlést tartani, ahol a párttagság értékeli a pártvezetőség, a pártszervezet éves tevékenységét.” Az ,új szervezeti szabályzat kötelezi a csúcsvezetőségeket is arra, hogy évenként legalább egyszer összevont taggyűlés, vagy küldöttértekezlet előtt számot adjanak a végzett munkáról. Felettes pártszervünk, a városi pártbizottság, illetve a nagyüzemi végrehajtó bizottság intézkedési terve kimondja, hogy az alapszervezetekben 1971. december 10. és 1971. janu­ár 15. között, míg a csúcsvezetőségeknél 1972. január 17-től, 25-ig kell megtartani a beszámoló taggyűléseket, illetve a küldöttértekezleteket. A feladat, még, ha nálunk bizonyos mértékig kialakult formája, gyakorlata van is, nem könnyű, nem engedi meg a rutinmunkát. Fontos mércéje, fokmérője a pártdemokrácia továbbfejlődésének. A X. kongresszuson hangsúlyozott sze­repet kapott a pártdemokrácia erősítése, nem is csupán a párt belső ügyeként, hanem mint a közéleti demokrácia to­vábbfejlődésének a legfőbb biztosítéka. A taggyűlések és a küldöttértekezletek akkor töltik be szerepüket, ha hozzájárulnak a párton belüli demokrácia szélesítéséhez..Ennek lényeges előfeltétele a jó szervezeti elő­készítés mellett elsősorban a vezetőség beszámolója. Az egy év óta végzett munkáról, a hozott határozatok végrehajtásá­ról kell tárgyilagosan, kritikusan és önkritikusan számot ad­ni a vezetői kollektívának. Munkánknak régóta tapasztalt hiányossága, pártszerveink egy részének ma is gyenge oldala, a hozott határozatokra való visszatérés, azok értékelése, a végre nem hajtott fel­adatok következetes számonkérése. Most a párttagság egésze előtt kell számot adni a X. kongresszus, a felsőbb pártszer­vek által hozott és a saját határozatok végrehajtásáról. A vezetőségek saját érdekükben, munkájuk továbbfejlesztésé­nek eszközét is látva ebben, minden bizonnyal törekedni fognak arra, hogy a legfontosabb kérdésekről reális képet adjanak a párttagság számára. Csak így tudják megjelölni majd — ez egész kollektíva aktív közreműködésével — a jövő év feladatait is. Pártszerveink az eltelt egy év alatt szinte mindenütt a kongresszus határozatának szellemében tevékenykedtek. Ez volt a legfőbb biztosítéka annak, hogy tovább fejlődött a pártmunka stílusa, tartalmában is korszerűsödött. Politikai, társadalmi, gazdasági életünk gyors ütemű fejlődésének, ugyanakkor — sokat emlegetjük — bonyolultabbá válásá­nak folyamatában az élcsapat, a vezető erő csak abban az esetben tudja szerepét betölteni, ha képes önmagát is meg­újítani, az új kérdésekre új, alkotó válaszokat adni. Pártszerveink alapvető feladata a politikai munka követ­kezetes végrehajtása, az irányító az ellenőrző tevékenység fokozása. A napi, még inkább a nagyobb horderejű kérdé­seket a párt politikájának a szellemében kell megítélni, meg­oldásukon a pártmunka eszközeivel, módszereivel fáradoz­ni. Nemegyszer felvetődik a kritikai észrevétel: egyes tag­gyűlések még mindig jobban hasonlítanak pl. termelési ta­nácskozásra, mint a kommunisták munkaértekezletére. A vezetőség beszámolójának most fel kell ölelnie lényegében a pártmunka egész területét, választ kell adnia a tagságot fog­lalkoztató kérdésekre, őszintén és nyíltan kell ezeket meg­fogalmazni, még ha látszólag népszerűtlen feladatokról, problémákról van is szó. P­ártunk politikája kipróbált, helyes politika. A beszámoló taggyűlések feladata e politika — helyi szintű — vég­rehajtásának az értékelése. A végrehajtásban — mun­kánknak eme sokat bírált területén — sok múlik a vezetőkön. Mi, kommunisták,a párttagok valamennyien felelősek vagyunk azért, hogy ez a tevékenység, a vezetőségek munkája a jö­vőben még hatékonyabb, eredményesebb legyen. A jó beszá­moló is akkor éri el igazán célját, ha az abban foglaltakra reagál a tagság, megerősíti vagy — szükség esetén — felül­bírálja, „kiigazítja” a nem helytálló megállapításokat. A kol­lektív bölcsesség egyik feltétele annak, hogy szocialista építőmunkánkat — a X. kongresszus szellemében — maga­sabb szinten folytassuk tovább. Dobi Sándor : Elkezdődött... Az ózdi szabadegyetem ál­talános művelődési tagozatán az elmúlt héten tartották meg az első előadást. Mint­egy százan hallgatták meg Vonsik Gyula, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat fő­titkárának előadását. A korszerű ismeretterjesz­tés célja mai társadalmunk­ban című előadásában Von­sik Gyula részletesen szólt a tudás társadalmi szerepéről, a megváltozott követelmé­nyekről, a korszerű ismeret­anyag mai színvonalon tör­ténő felhasználásáról. Az első előadás minden bizonnyal jelentősen hozzájá­rult a hallgatóik általános ismereteinek, korszerűbb szemléletmódjának kialakítá­sához. (Képünkön, a TIT fő­titkára előadása közben.) Ózdi vasas Munkavédelmi vetélkedő A novemberi munkavédel­mi hónap során számos ve­télkedőnek, előadásnak le­hettünk szemtanúi. 22-én, hétfőn a délutáni órákban került sor a különböző gyár­részlegek „színeiben” ver­senyző 38 KISZ-tag munka­védelmi vetélkedőjére. A vetélkedő három szakaszban zajlott le. Az összetett ver­senyben elért pontszámok alapján 46 ponttal első lett Kiss József durvahengerműi dolgozó, második 44 ponttal Tengely András, az energia­szolgáltató gyárrészleg dol­gozója, harmadik 39,5 pont­tal ugyancsak az energia­­szolgáltató dolgozója, Ko­vács László. A vetélkedő ér­tékes­­ díjait a vállalati szak­­szervezeti bizottság­, az Álla­mi Biztosító és a műszaki igazgató ajánlotta­ fel. A ve­télkedőn 13 fő részesült bél­és külföldi üdülésben, illet­ve 100—250 forint pénzjuta­lomban. A vetélkedőn részt vevő KISZ-fiatalok a mun­kavédelmi előírások magas szintű ismeretéről tettek ta­núbizonyságot. — s. 1.*— Közlekedési lámpa Vagy két esztendeje három színes tablót állítottak fel a muromi rádiógyár bejáratá­nál, zöldet, narancssárgát és vöröset. Az elsőn a felirat: Idejében! A másodikon : Sies­senek! A harmadikon ez a szöveg áll: Elkésnek! A tab­lók világítását a műszakkez­dés előtt kapcsolják be. Az eredeti közlekedési lámpa különböző lélektani hatást gyakorol az emberekre: egye­seket megnyugtat, másokat sürget. Az üzemben megfi­gyelték, hogy amióta a tab­lókat felállították, a késések száma jelentősen csökkent. A muromiaktól átvette ezt a tapasztalatot a habarovszki Das Diesel-gyár, ahol a mun­kaidő hasznos kihasználása azóta­ 7500 munkaórával ja­vult. Ez 18 500 rubel értékű többlettermeléssel jelent egyet. VbSsl 1971. november 25. Védőoltások A vártnál lényegesen ko­rábban érkezett­­influenza­járvány alaposan próbára tette a gyógyszerkészítőket. Ezekben a napokban azon­ban már lehetőség nyílt ar­ra, hogy olyan helyeken, ahol tömegesen tartózkodnak, az­ alkalmazottak megkapják a védőoltást. (Képünkön: Az ózdi Cent­rum Áruház dolgozói az in­fluenza elleni védőoltás előtt. Fotó: Strohmayer.) Orvosok, gyógyszerészek erőpróbája A korábbi évek tapaszta­latai szerint általában janu­árban és februárban jelent­keztek járványszerűen az influenzás megbetegedések. Az idén jóval korábban ütötte fel fejét a járvány. Megyénkben Miskolcon és Ózdon alakult ki a járvány­góc. Az ebből adódó megbe­tegedések szánta igen ma­gas, melynek következtében kevesebben „állnak be” a napi munkába, és az iskolai hiányzások is elérik a 30— 40 százalékot. Hevesen, szinte robbanás­szerűen tört ki az elmúlt he­tekben a járvány. Azok munkáját pedig, akiket a robbanásszerű kitörés az él­vonalba vezényelt, a helyt­állás fémjelzi. Azokról hadd szóljak, akik vezetik, szer­vezik a védelmet az A—2­­támadása ellen. Elsősorban a körzeti és kórházi orvosokat teszi pró­bára a járvány. A rendelő­­intézetek — ezekben a na­pokban — zsúfoltak, a meg­betegedettek száma sem igyekszik bizonyítani a jár­vány mértékének csökkené­sét. A körzeti orvosok be­tegforgalma a szokásosnak 2,5—3,5-szeresére emelkedett. Naponta mintegy 100—150 beteg fordul meg egy-egy rendelőben, s mindezek mel­lett még eleget kell tenniük a beteghívásoknak, és az éj­szakai ügyelet ellátásának is. Nem kis feladat. De rendkívüli megterhe­lést, áldozatvállalást jelent a járvány leküzdése, lokalizá­lása a gyógyszertárak dolgo­zóinak is. Meredeken felfelé ível a gyógyszerfogyasztás grafikonja. A patikák több­szörösét bonyolítják le az egyébként megszokott forga­lomnak. Csupán egy szám­adat: városunk legforgalma­sabb gyógyszertárában az előző két hét alatt 30 ezer receptre adtunk ki gyógy­szert — mondotta Bóta Al­bert gyógyszertárvezető. Csúcsfogyasztás van külön­böző antibiotikumokból, láz­csillapítókból s egyéb készít­ményekből. Meglepetés azon­ban nem érte a gyógyszertá­rakat a gyógyszerkészlet te­kintetében, bár szükségessé vált a megcsappant készlet azonnali pótlása. Az után­­rendelésre már idő nem volt, de a miskolci Gyógyszertári Központ rugalmasságát bi­zonyítja, hogy telefonkérés­re is azonnal szállította a kért gyógyszerféleségeket. Sok gyógyszerésznek kell fel­áldoznia a pihenőnapját is éppen azért, hogy az influ­enzajárvány rendkívül gyors terjedését az orvosságok azonnali kiadásával tudják fékezni. Ezekben a nehéz na­pokban legyünk kissé udva­riasabbak azok iránt, akik a nap minden órájában egész­ségünk védelméért küzdenek. A patikák éjszakai ügyele­tét csupán a legindokoltabb esetekben vegyük igénybe, hogy ezzel is könnyítsük a rájuk rótt feladatok felelős­ségteljes végrehajtását. Az orvosok és segítőtár­saik gyógyítják a betegeket, orvosságot készítenek. Ren­delőben, patikában, kórház­ban viselik a megsokszoro­zódott terheket. Helytállásuk példamutató. — strohmayer — Bóta Albert a 19­52-es gyógy­szertár vezetője gyógyszerésze­­szítés közben. Kétségkívül az emancipá­ció, az egyenjogúság realizá­lódását jelzi, hogy a nők az aktív honvédelemből is ki­­veszik a részüket, helytállnak olyan területeken, ahol még évekkel ezelőtt is elképzelhe­tetlennek tartották, de leg­alábbis vitatták részvételü­ket. Pedig hát néhány or­szágban a hadsereg egyes alakulatait nők alkotják és Magyarországon is hosszabb idő óta vannak nők a hadse­regben, s a Belügyminiszté­rium állományában is. A bizonyítás éveit éljük: az utóbbi időben a munkás­őrségben is növekedett a lá­nyok, az asszonyok aránya, s rövid idő alatt elismerést szereztek nemüknek. Ami ma még furcsának tűnik — nők, fegyverrel a kézben —, az néhány év múlva már egyértelműen megszokottá válik, újabb bizonyítékát ad­va annak, hogy nincs olyan nagy különbség férfi és nő között, mint ahogyan évszá­zadokon át hitték az­­ embe­rek. Régi partizánharcok szok­nyás hőseit, kemény küzdel­mek bátor asszonyait követik az utódok, amikor célzásra emelik fegyverüket. • Először reszketve, félve talán, azután bátorságot merítve az első sikerekből, a helytállás bizo­nyítékaiból. Tárnai Erzsébet 69 óta munkásőr. Nem titok, némi rábeszélés, agitálás után je­lentkezett a fegyveres szerve­zetbe. Most, három évvel ké­sőbb örömmel szól az egyen­ruháról, s nevetve beszéli el félelmét az első éleslövészet­ről, amely után egész nap azt hitte, örökre nagyothalló lesz a géppisztoly dörrenésé­től. — Igen, megizzadtunk, mi­re megbarátkoztunk: én és a géppisztoly. Reszkettem a fé­lelemtől. Minden idegszálam megfeszült. Aztán meghúz­tam a ravaszt először, má­sodszor és tizenhatodszor. És az eredmény? Nem akartam elhinni, kiválót lőttem. Erzsi szereti, ha feladato­kat kap, ha számítanak mun­kájára, részvételére. Az isko­lában is ott volt mindig, ahol tenni kellett valamit, segíte­ni vagy egyszerűen részt ven­ni egy-egy taggyűlésen, ösz­­szejövetelen. Két éve tagja a pártnak. A városi kórház véradó állomásán dolgozik. Volt idő, amikor a munka és a szolgálat sehogyan sem akart szinkronba kerülni. Pe­dig készséggel, szorgalommal tette mindkettőt: munkáját a véradóállomáson és a gya­korlat feladatait. — Mindent meg kell előbb ismerni — mondja nevetve. — Így voltam a fegyverekkel is. Egyszer céllövöldében fogtam meg a légpuskát. Mindenki hanyatt-homlok menekült a közelből. A bajtársiasság a legerő­sebb vonzerő a munkásőrök­nél. Segítik egymást a dolgos hétköznapokon. Törődnek a másikkal, számon tartják a névnapokat, évfordulókat. A közös munka, a szolgálatban, a gyakorlatban eltöltött idő érleli meg bennük az össze­tartozás érzését, az önzetlen segítőszándékot. Fölösleges, s talán erőlte­tettenek tűnik, mégis önkén­telenül adódik a gondolat: milyen értelmetlen és kicsi­nyes dolog volt határvonalat húzni férfi és nő között. Az emberiség történetében még­is évszázadokon át tartott a férfiuralom. Pedig hát... A lövészetek alkalmával, s a gyakorlatokon tulajdonkép­pen nincs nő vagy férfi. Em­berek vannak. Munkakörök. Áldozatkész, a szolgálat. A harcra való felkészülés ke­mény munkájában edzett emberek. Nők, férfiak helytállása, a munkásőröknek kijáró meg­becsülés a legjobb bizonyíték rá. Magyar Tibor Légpuska és géppisztoly egy lány a munkásőrök közül .

Next