Ózdi Vasas, 1972 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-07 / 1. szám
2 ÓZDI VASAS Magasabb követelmények elé Eredmények, tennivalók kádermunkánkban A közelmúltban az üzemi és a városi párt-végrehajtóbizottság is foglalkozott a személyzeti, majd a kádermunka kérdéseivel. A városiüzemi pártbizottság által 1967 szeptemberében hozott határozat végrehajtásának vizsgálata volt a cél. Természetesen az azóta eltelt időszak káder- és személyzeti munkájának az eredményei, a problémái és a további feladatok is megfogalmazást nyertek. A gazdaságirányítás új rendszerére való áttérés megnövelte a káderek, a vezető beosztású személyek felelősségét, hiszen lényegesen nagyobb fontosságot nyert a helyi döntések, elhatározások szerepe, ennek kialakításában a pártszervek felelőssége. Hogyan töltötték be ezt a megnövekedett szerepet a párt- és egyéb szervek, milyen eredmények születtek kádermunkánkban az elmúlt időszakban? — tettem fel az első kérdést Schneider Jenő elvtársnak, a városi pártbizottság titkárának. — A párt végrehajtó bizottsága rendszeresen vizsgálja, kétévenként megtárgyalja a végrehajtást, időnként a vezetőket beszámoltatja a káder- és a személyzeti munka helyzetéről. Ezzel elkerülhetetlenül velejár, a fejlődés hozza magával, hogy a vezetők elé évről évre magasabb követelményeket támasztanak a pártbizottságok. Ösztönzik őket a bátrabb kezdeményezésre, az ésszerű kockázatvállalásra, a felelős döntések meghozatalára. Ez valamennyiünk érdeke. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a határozatok, az intézkedési tervek elősegítették a párt káderpolitikai elveinek egységes értelmezését, helyesebb, következetesebb alkalmazását. A gazdaságirányítás reformja e tekintetben is erőteljesen aláhúzta a követelmények növelésének fontosságát. A vezetők nagy többsége városunkban megfelel a hármas követelménynek, magasabb lett a káderek szakmai, politikai képzettsége. A pártvezetőség-választások után magasabb lett a pártszervek tisztségviselőinek is az általános felkészültsége. A párttitkárok 58 százaléka közép- és felsőfokú iskolát végzett, ez az arány a csúcstitkároknál 85 százalékos. Előnyösen változott a politikai képzettség is. A csúcsvezetőségek tagjainál pl. 73,7, az alapszervezeti titkároknál pedig 75,8 százalékos a középfokú, vagy annál magasabb politikai iskolát végzettek aránya. Előbbre léptünk a káderutánpótlás nevelésében is, jóllehet a városban időnként ma is gondot okoz egyegy vezető poszt betöltése. A fiatalok esetében jobb a helyzet, viszont a nők vezető funkcióba állítása terén eddig még lényegesebb előrelépés nincs. Megítélésem szerint a város gazdasági, politikai eredményei feljogosítanak annak a következtetésnek a levonására, hogy a város politikai, gazdasági és kulturális életében bekövetkezett fejlődés szorosan kapcsolódik azok megtervezőihez, végrehajtóihoz, irányítóihoz, tehát a káderekhez is. — Melyek azok a fontosabb tényezők, problémák, jelenségek, amelyek az elmúlt időszakban gátjai voltak a még eredményesebb kádermunkának? — Megítélésem szerint tovább kell javítani a hármas követelmény egységes értelmezésének és alkalmazásának a gyakorlatát. Legtöbb adósság van e téren az emberekkel való bánásmód, a kapcsolattartás módszereinek finomításában. A gyakorlat igazolta, hogy a nyílt, a közvetlen emberi kapcsolat, egyegy nemhivatalos hangú beszélgetés görcsöket oldhat fel az emberekben. A vezetők feladata elsősorban, hogy többet kezdeményezzenek. Ha a vezető érzelmileg is azonosul a munkájával járó sokirányú, benne emberi problémákkal is, akkor tevékenysége hitelesebbé válik, elismerik és elfogadják azt. Apáink, nagyapáink, nyugdíjasaink munkahelyhez, munkatársaihoz fűződő mély szeretete, érzelmi kötődése ma is sok ózdi vezető számára adhat ilyen megszívlelendő példát. A pártszervek és szervezetek igényelték határozottabban a káderektől, hogy az emberekkel való kapcsolatukat, a problémáikkal való foglalkozást tegyék közvetlenebbé, rendszeresebbé. Egyes vezetési szinteken — a követelményekhez igazodva — fokozni kell a káderek hozzáértését, gyakorlatiasságát, szervezőképességét, a politikai és a szakmai képzés iránti összehangolt igényt. Ennek az igénynek állandónak kell lennie, s nem lehet „letudni” egy-egy oklevél, vagy cím megszerzésével, valamilyen iskola, politikai továbbképző elvégzésével. Jogos elvárásunk, hogy a vezető önmagával, és az irányítása alá tartozó dolgozókkal szemben is megkövetelje az eszmei, a politikai képzés fokozását, az általános és szakmai műveltség növelését Ahol e téren eredményesen tesznek eleget a követelményeknek, azt erkölcsi és anyagi elismerésben is kifejezésre kell juttatni. — Mi a véleménye Schneider elvtársnak a városban élő kritikai szellemről? Eredményes-e a hibák, emberi hiányosságok megszüntetésének, feloldásának ez a klasszikus és alapvető módszere a gyakorlatban? — A párt hangsúlyozza, hogy a bírálat a szocializmus építésének, a párton belüli demokrácia, ezen keresztül a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének nélkülözhetetlen része. Ezért nem lehet múló divat. Tény, hogy a bírálat komoly, olykor fájdalmas aktus, nem örül neki senki. Aki örül — meggyőződésem —, az nem veszi komolyan. Magas fokú kommunista fegyelemre van szükség a kritika őszinte, mellékgondolat nélküli elfogadására. Általános tapasztalat, hogy az elmúlt években, de különösen a X. kongresszus után fejlődött a városban a kritikai szellem. Ugyanakkor nem mindig lehet napsütésesnek mondani Ózdon a kritikai égboltot. Többen vannak, akik idegesen reagálnak az őket ért bírálatra. És olyan felfogás is, hogy a megbírált személy immár kiesett a vezetők „kegyéből”, rövidesen sor kerül a leváltására és így tovább ... Mintha jobban értenénk a kritika mondásához, mint elviseléséhez. Jellemző több helyen az is, hogy a bírálók — nemegyszer szókimondóan és jogosan — inkább csak „fölfelé” címeznek. Egymás között, szűkebb körben már kevesebb az őszinte kritikai észrevétel. A bírálat a kommunisták, vezetők számára szinte létfontosságú szükséglet. Az egészséges bíráló légkör eleve kizárhatja a közösség elleni magatartást. Ahol nemcsak a jót, hanem a hibát is nyíltan, egymás szemébe mondják az emberek, ott minden feltétel adott ahhoz, hogy a bajokat közös erővel leküzdjék. A vezető munkájához pedig ez jelenti a legnagyobb segítséget ahhoz, hogy megismerhesse saját döntéseinek hatását, a végrehajtás állását. — Városunk egészének fejlődésében az elmúlt években sokat haladtunk előre. Ebben — mint Schneider elvtárs megfogalmazta — elismerésre méltó szerepe volt a vezetők céltudatos, tervszerű irányító munkájának is. Gondolom, a jövőben erre még nagyobb szükség lesz. Kétségtelen, hogy a feladat, az elvárás, ezzel párhuzamosan a felelősség is állandóan fokozódik. A város lakossága minden vezető poszton teljes értékű, a káderpolitikai elveknek jól megfelelő vezetőt igényel. A röviden vázoltakon túl még számos lehetőség van a kádermunka javítása terén. Ott, ahol a vállalat, az intézmény szervezetében és a vezetés szemléletében rangjának megfelelő helyet kap e munka, az eredmény sem marad el. D. S. Bizalom és légkör bnzni kell a részletekkel! Még a legjobban tájékeuigag hozott ember is hajlamos az általánosításokra, a helytelen következtetések makacs hangoztatására. Amikor nyilvánosságra hoztuk, hogy beruházó tevékenységünk meghaladta lehetőségeinket, az anyagi erőforrások nem állnak arányban a beruházásokra fordított összeggel, többen tudni vélték, baj van a népgazdasággal. Úgy mondták: felborult az egyensúly, s aligha állítjuk helyre a következő években. A sajtóban gyakoribb lett a bírósági hír, több bűnügyi tudósítás jelenik meg, mint régebben. Ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy soha nem látott mértékben növekedett a bűnözés Magyarországon. Holott nincs másról szó, minthogy a sajtó részletesebben tájékoztatja az olvasókat a bűnügyekről, mint korábban tette. Az emberek, különösen nők és férfiak között kötetlenebb, szabadabb lett a kontaktus. A fiataloktól idegen a képmutatás: nem rejtik el, nem szégyellik az érzelmeiket kispolgári álszerénységgel. Máris hallhatjuk a megállapítást: a fiatalok erkölcstelenek. Az igazság a beruházásokkal kapcsolatban az, hogy valóban többet építettünk, mint amennyit a jelenlegi anyagi erőforrások lehetővé tesznek. Az is tény, hogy a következő években az illetékes szervek nagyobb figyelmet fordítanak a beruházásokra, annyit építünk majd, amennyit a lehetőségeink megengednek. Az viszont semmiképpen nem fogadható el, hogy a beruházási problémákra hivatkozva bárki vészharangot kongasson, helytelen nézeteket hangoztasson — alaptalanul. A bűnözés mértéke nem növekszik hazánkban. Belső rendünk stabil, társadalmi életünk nyugodt, veszélytelen. Éppen ezért hangoztatjuk a bírósági ügyeket, azért tárjuk mindenki elé, hogy tovább csökkenjen a számuk. Nem vagyunk erkölcstelenebbek sem, mint elődeink voltak. Mindössze arról lehet szó, hogy megváltoztak a társadalmi együttélés formái, korszerűsödött az emberi magatartás. Kevesebbet titkolózunk egymás és mindenki előtt — ám ez korántsem jelenti azt, hogy amorálissá válnánk. Ellenkezőleg. Erkölcsi életünk fejlettebb, tisztább, mint bármikor azelőtt. A társadalom arra törekszik, hogy növekedjen a bizalom és tovább javuljon a légkör. A bizalom intézmény és intézmény, beosztott és vezető, ember és ember között. A demokratizálódás is elsősorban bizalom kérdése. Bizalom a közös ügyért, amelyet most már a társadalom többsége szolgál. A jó légkör megteremtése közös feladat, közös érdekünk, amelyet leginkább a munkahelyen szolgálhatunk, ott, ahol a jó légkör kézzel fogható eredményeket, javakat produkál, mindannyiunk javára. A bizalomra természetesen rá kell szolgálni. Megbízható, jó munkával, a közös cél szolgálatával. Olyan társadalomban élünk, ahol melléfogásainkkal csak magunknak okozhatunk kárt, ugyanakkor sikereink mindannyiunk javát szolgálják. A közösségi szemlélet kialakulása folyamat. Ezt a folyamatot azonban lehet és kell siettetni. Bátran, az eddigieknél következetesebben kell szembefordulni a visszahúzó tényezőkkel, a maradisággal és minden társadalmunktól idegen elképzeléssel. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában már nem lehet vita az alapvető célkitűzések ügyében. Céljaink egyértelműek, politikánk alapvetően helyes, gazdasági és társadalmi életünk szilárd, egységünk megbonthatatlan. Nem az tehát a kérdés, hogy mit tegyünk, hanem az, hogy: hogyan? A mai követelmények nagyobbak a tegnapiaknál, holnap viszont a mainál kell majd többet produkálnia mindenkinek, aki alkotó tagja akar lenni társadalmunknak. Folyamatosan fejlődő, gazdagodó életünk nem lehet mentes hibáktól, kisebb-nagyobb tévedésektől. Ám ez nem is alapvető probléma. A baj inkább az olyan szemléletben van, amely a részletek alapján az egészet ítéli hibásnak, a fától az erdőt, ne hangoztassa, hogy nincs erdő, inkább tájékozódjon előbb, kísérelje meg áttekinteni mind gazdagabb életünket, egyértelmű fejlődésünket, közösen elért eredményeinket. Aki nem látja Magyar Tibor 1972. január 7. Hírünk a világban Riesa (NDK) és Ózd kapcsolatai A korszerű tudományos és műszaki tevékenység megköveteli, hogy hazai nagyüzemeink kapcsolatokat teremtsenek külföldi cégekkel, hasonló termelési profilú munkaterületekkel. Ilyen kapcsolat alakult ki az Ózdi Kohászati Üzemek és az NDK-beli Riesa város vasipari üzeme között. Nemrégiben újabb híreket kaptunk az ott dolgozókról, valamint a Riesában járt ózdi emberekről. A riesai fiatalok jelentkeznek A híradás a Riesában élő KISZ-fiataloktól jött. Munkájukról, mozgalmi életükről részletesebben még nem írtunk. Sok irányú, eleven és aktív tevékenységüket csak rövid jelentésekben tudtuk ismertetni. Mi minden is történt velük 1971-ben? Márciusban választottak új vezetőséget: párttitkár: Vincze István, KISZ-csúcstitkár Varga Béla, szakszervezeti megbízott Alberti Dezső, az állami megbízott pedig Kovács István lett. Megválasztásuk után nagy ambícióval, lendülettel láttak munkához. A múlt év tavaszán sportrendezvényeket szerveztek : labdarúgó-bajnokságot, asztalitenisz-versenyt, lövész- és sakkbajnokságot. Május elsején együtt vonultak fel a német ifjúsági szövetség szervezetével. Társadalmi munkájukat (2014 óra 22 ezer márka megtakarítás) a város polgármestere köszönte meg az üzemi lapban (Unser Stahl). A KISZ-csúcsvezetőség ezer márka prémiumot kapott a végzett munkáért. A nyár folyamán öt vezetőségi tag vett tőlük részt a balatoni KISZ-továbbképző táborban. Júliusban és augusztusban két jól sikerült kirándulást bonyolítottak le kedvezményes részvételi díj mellett. Augusztus 20. tiszteletére — négy magyar és egy német csapat részvételével — Alkotmány labdarúgó kupát írtak ki. A tornának jelentős visszhangja volt a német sajtóban. Szeptember is bővelkedett eseményekben. Ebben a hónapban az üzem területén végeztek — 51 fő részvételével, 600 márka értékben — társadalmi munkát. Varga Béla csúcstitkár, aki egyben a megyei pártvezetőség, valamint az országos és megyei KISZ-bizottság tagja is, jó munkájáért dicsérő oklevelet kapott. Megyei aktívaértekezleten búcsúztatták el a véglegesen hazatérő 16 fiatalt, köztük Horváth Ernő OKÜ- dolgozót, aki kiváló dolgozó kitüntetésnek megfelelő kitüntetéssel tért haza. Az NDK kikiáltásának 22. évfordulóján, október 6-án a Csőkombinát vezérigazgatója három magyar fiatalnak adott át kitüntetést és pénzjutalmat. Varga Béla, Orbán Béla és Füzessi Alfréd az ÓKÜ dolgozói voltak korábban. A KISZ december elején megtartott VIII. kongresszusán Varga Béla képviselte a Drezda—Cottbus megyei magyar fiatalokat. További eredményes munkát kívánunk a riesaiaknak 1972-ben! Az Ózdi Vasas szerkesztőségének! A Holnap mesterei vásárnak az NDK-ban már évek óta szép hagyományai vannak. A fiatal újítók így munkahelyükön kívül, nagy nyilvánosság előtt mutathatják be kiállítási tárgyaikat. A riesai Csőkombinátban dolgozó mintegy 200 lakatos, folyamatos öntő, olvasztár, vagy csőhengerész szakmát tanulók közül tevékenyen bekapcsolódnak az újítási munkába. A múlt évben a lipcsei vásáron a legjobb feltalálók között egyik ózdi barátunk is szerepelt, mint kiállító. Egy darukormányzószékhez egyetemes védőkészüléket állított ki Kovács István, német munkatársaival közösen. Hogy milyen gyorsan kapcsolatot teremtett Kovács István a német munkatársak,kal, mutatja az a nagyrabecsülés, amit a többi kiállító így fogalmazott meg: István egy „dörzsölt szaki”. Néhány nappal a kiállítás bezárása után a riesai üzemek vezérigazgatója a párt- és szakszervezeti vezetőkkel közösen fogadást adott a kiállítók tiszteletére. Ott Kovács István büszkén ismertethette, hogy az ércbányászati és kohászati miniszter a kiállítások tárgyát díszoklevéllel tüntette ki. D. S.—M. T. Kovács Istvánt a kiállítás után Heinz Hebenstreit, a riesai csőkombinát igazgatója tüntette ki. Az ózdi szakszervezeti delegáció tagjai szívesen látott vendégek voltak Lipcsében, a XIV. árumintavásáron. Felhívás! Az Ózd városi Tanács Pénzügyi Osztálya felhívja a jövedelemadó-fizetők figyelmét, hogy a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a pénzügyminiszter 1972. január 1-i hatálylyal szabályozta a jövedelemadó fizetésének kötelezettségét, a jövedelemadó megállapítását, a könyvvezetés és adatszolgáltatás rendjét. A kisiparosok, kiskereskedők, mezőgazdasági és házingatlan bérbeadók jövedelemadóját a 42/1971 (XII. 17.) Kormn. számú rendelet és ennek végrehajtása tárgyában megjelent 35/1971. (XII. 17.) PM. számú pénzügyminiszteri rendelet szabályozza. A szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadó-fizetési kötelezettségére a 43/1971 (XII. 17) Korm. számú rendelet és a 36/1971 (XII. 17.) PM. sz. pénzügyminiszteri rendelet vonatkozik. A Vhr. 74. § (3) bekezdése értelmében az 1971. évben 1971. január 1-től 1971. december 31. napjáig) elért adóköteles jövedelmükről, a jövedelemadó-fizetők 1972. január 15-ig adóbevallást kötelesek benyújtani a telephelyük, ennek hiányában állandó lakóhelyük szerinti illetékes adóhatósághoz. Az új jogszabály 1972. évben valamennyi adóalany bevallásadási kötelezettségét elrendeli, így adóbevallást kötelesek benyújtani, akit korábban adóbevallási kötelezettség nem érintett, így az adómentességben részesülő, a bérbeadásból elért jövedelem után adózó, aki adóátalányozás alá eső adóköteles tevékenységet folytat, és adóátalányozás vagy adórögzítés útján adózott.