Ózdi Vasas, 1972 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1972-01-07 / 1. szám

2 ÓZDI VASAS Magasabb követelmények elé Eredmények, tennivalók kádermunkánkban A közelmúltban az üzemi és a városi párt-végrehajtó­bizottság is foglalkozott a személyzeti, majd a káder­­mun­ka kérdéseivel. A városi­­üzemi pártbizottság által 1967 szeptemberében hozott határozat végrehajtásának vizsgálata volt a cél. Termé­szetesen az azóta eltelt idő­szak káder- és személyzeti munkájának az eredményei, a problémái és a további fel­adatok is megfogalmazást nyertek. A gazdaságirányítás új rendszerére való áttérés megnövelte a káderek, a ve­zető beosztású személyek fe­lelősségét, hiszen lényegesen nagyobb fontosságot nyert a helyi döntések, elhatározá­sok szerepe, ennek kialakítá­sában a pártszervek felelős­sége.­­ Hogyan töltötték be ezt a megnövekedett sze­repet a párt- és egyéb szervek, milyen eredmé­nyek születtek kádermun­kánkban az elmúlt idő­szakban? — tettem fel az első kérdést Schneider Je­nő elvtársnak, a városi pártbizottság titkárának. — A párt végrehajtó bi­zottsága rendszeresen vizs­gálja, kétévenként megtár­gyalja a végrehajtást, időn­ként a vezetőket beszámol­tatja a káder- és a személy­zeti munka helyzetéről. Ez­zel elkerülhetetlenül velejár, a fejlődés hozza magával, hogy a vezetők elé évről év­re magasabb követelménye­ket támasztanak a pártbizott­ságok. Ösztönzik őket a bát­rabb kezdeményezésre, az ésszerű kockázatvállalásra, a felelős döntések meghozata­lára. Ez valamennyiünk ér­deke. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a határoza­tok, az intézkedési tervek elősegítették a párt káderpo­litikai elveinek egységes ér­telmezését, helyesebb, követ­kezetesebb alkalmazását. A gazdaságirányítás reformja e tekintetben is erőteljesen alá­húzta a követelmények nö­velésének fontosságát. A ve­zetők nagy többsége váro­sunkban megfelel a hármas követelménynek, magasabb lett a káderek szakmai, po­litikai képzettsége. A párt­­vezetőség-választások után magasabb lett a pártszervek tisztségviselőinek is az ál­talános felkészültsége. A párttitkárok 58 százaléka kö­zép- és felsőfokú iskolát vég­zett, ez az arány a csúcstit­károknál 85 százalékos. Elő­nyösen változott a politikai képzettség is. A csúcs­vezető­ségek tagjainál pl. 73,7, az alapszervezeti titkároknál pe­dig 75,8 százalékos a közép­fokú, vagy annál magasabb politikai iskolát végzettek aránya. Előbbre léptünk a káderutánpótlás nevelésében is, jóllehet a városban időn­ként ma is gondot okoz egy­­egy vezető poszt betöltése. A fiatalok esetében jobb a hely­zet, viszont a nők vezető funkcióba állítása terén ed­dig még lényegesebb előrelé­pés nincs. Megítélésem szerint a vá­ros gazdasági, politikai ered­ményei feljogosítanak annak a következtetésnek a levoná­sára, hogy a város politikai, gazdasági és kulturális éle­tében bekövetkezett fejlődés szorosan kapcsolódik azok megtervezőihez, végrehajtói­hoz, irányítóihoz, tehát a ká­derekhez is. — Melyek azok a fonto­sabb tényezők, problémák, jelenségek, amelyek az el­múlt időszakban gátjai vol­tak a még eredményesebb kádermunkának? — Megítélésem szerint to­vább kell javítani a hármas követelmény egységes értel­mezésének és alkalmazásá­nak a gyakorlatát. Legtöbb adósság van e téren az em­berekkel való bánásmód, a kapcsolattartás módszereinek finomításában. A gyakorlat igazolta, hogy a nyílt, a köz­vetlen emberi kapcsolat, egy­­egy nemhivatalos hangú be­szélgetés görcsöket oldhat fel az emberekben. A veze­tők feladata elsősorban, hogy többet kezdeményezzenek. Ha a vezető érzelmileg is azono­sul a munkájával járó sok­irányú, benne emberi prob­lémákkal is, akkor tevékeny­sége hitelesebbé válik, elis­merik és elfogadják azt. Apáink, nagyapáink, nyugdí­jasaink munkahelyhez, mun­katársaihoz fűződő mély sze­­retete, érzelmi kötődése ma is sok ózdi vezető számára adhat ilyen megszívlelendő példát. A pártszervek és szervezetek igényelték hatá­rozottabban a káderektől, hogy az emberekkel való kapcsolatukat, a problémáik­kal való foglalkozást tegyék közvetlenebbé, rendszereseb­bé. Egyes vezetési szinteken — a követelményekhez igazod­va — fokozni kell a káde­rek hozzáértését, gyakorla­tiasságát, szervezőképességét, a politikai és a szakmai kép­zés iránti összehangolt igényt. Ennek az igénynek állandónak kell lennie, s nem lehet „letudni” egy-egy ok­levél, vagy cím megszerzésé­vel, valamilyen iskola, poli­tikai továbbképző elvégzésé­vel. Jogos elvárásunk, hogy a vezető önmagával, és az irányítása alá tartozó dol­gozókkal szemben is meg­követelje az eszmei, a poli­tikai képzés fokozását, az ál­talános és szakmai művelt­ség növelését Ahol e téren eredményesen tesznek ele­get a követelményeknek, azt erkölcsi és anyagi elismerés­ben is kifejezésre kell jut­tatni. — Mi a véleménye Schneider elvtársnak a vá­rosban élő kritikai szel­lemről? Eredményes-e a hi­bák, emberi hiányosságok megszüntetésének, feloldá­sának ez a klasszikus és alapvető módszere a gya­korlatban? — A párt hangsúlyozza, hogy a bírálat a szocializmus építésének, a párton belüli demokrácia, ezen keresztül a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésének nélkülöz­hetetlen része. Ezért nem le­het múló divat. Tény, hogy a bírálat komoly, olykor fáj­dalmas aktus, nem örül ne­ki senki. Aki örül — meg­győződésem —, az nem ve­szi komolyan. Magas fokú kommunista fegyelemre van szükség a kritika őszinte, mellékgondolat nélküli elfo­gadására. Általános tapasztalat, hogy az elmúlt években, de külö­nösen a X. kongresszus után fejlődött a városban a kriti­kai szellem. Ugyanakkor nem mindig lehet napsüté­sesnek mondani Ózdon a kri­tikai égboltot. Többen van­nak, akik idegesen reagál­nak az őket ért bírálatra. És olyan felfogás is, hogy a megbírált személy immár ki­­esett a vezetők „kegyéből”, rövidesen sor kerül a levál­tására és így tovább ... Mintha jobban értenénk a kritika mondásához, mint el­viseléséhez. Jellemző több helyen az is, hogy a bírálók — nemegyszer szókimondóan és jogosan — inkább csak „fölfelé” címeznek. Egymás között, szűkebb körben már kevesebb az őszinte kritikai észrevétel. A bírálat a kom­munisták, vezetők számára szinte létfontosságú szükség­let. Az egészséges bíráló lég­kör eleve kizárhatja a kö­zösség elleni magatartást. Ahol nemcsak a jót, hanem a hibát is nyíltan, egymás sze­mébe mondják az emberek, ott minden feltétel adott ahhoz, hogy a bajokat közös erővel leküzdjék. A vezető munkájához pedig ez jelenti a legnagyobb segítséget ah­hoz, hogy megismerhesse sa­ját döntéseinek hatását, a végrehajtás állását. — Városunk egészének fejlődésében az elmúlt években sokat haladtunk előre. Ebben — mint Schneider elvtárs megfo­galmazta — elismerésre méltó szerepe volt a veze­tők céltudatos, tervszerű irányító munkájának is. Gondolom, a jövőben erre még nagyobb szükség lesz.­­ Kétségtelen, hogy a fel­adat, az elvárás, ezzel párhu­zamosan a felelősség is ál­landóan fokozódik. A város lakossága minden vezető poszton teljes értékű, a ká­derpolitikai elveknek jól megfelelő vezetőt igényel. A röviden vázoltakon túl még számos lehetőség van a ká­dermunka javítása terén. Ott, ahol a vállalat, az intézmény szervezetében és a vezetés szemléletében rangjának megfelelő helyet kap e mun­ka, az eredmény sem marad el. D. S. Bizalom és légkör b­nzni kell a részletekkel! Még a legjobban tájé­­keui­gag hozott ember is hajlamos az általáno­sításokra, a helytelen következtetések makacs hangoztatására. Amikor nyilvánosságra hoztuk, hogy beruházó tevékenysé­günk meghaladta lehetőségeinket, az anyagi erőforrások nem állnak arány­ban a beruházásokra fordított összeggel, többen tudni vélték, baj van a népgazdasággal. Úgy mond­ták: felborult az egyensúly, s aligha állítjuk helyre a követ­kező években. A sajtóban gyakoribb lett a bírósági hír, több bűnügyi tudósítás jelenik meg, mint régebben. Ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy soha nem látott mértékben növekedett a bűnözés Magyarországon. Holott nincs másról szó, minthogy a sajtó részletesebben tájékoztatja az olvasó­kat a bűnügyekről, mint korábban tette. Az emberek, különösen nők és férfiak között kötetle­nebb, szabadabb lett a kontaktus. A fiataloktól idegen a képmutatás: nem rejtik el, nem szégyellik az érzelmeiket kis­polgári álszerénységgel. Máris hallhatjuk a megállapítást: a fiatalok erkölcstelenek. Az igazság a beruházásokkal kapcsolatban az, hogy való­ban többet építettünk, mint amennyit a jelenlegi anyagi erőforrások lehetővé tesznek. Az is tény, hogy a következő években az illetékes szervek nagyobb figyelmet fordítanak a beruházásokra, annyit építünk majd, amennyit a lehető­ségeink megengednek. Az viszont semmiképpen nem fogad­ható el, hogy a beruházási problémákra hivatkozva bárki vészharangot kongasson, helytelen nézeteket hangoztasson — alaptalanul. A bűnözés mértéke nem növekszik hazánkban. Belső rendünk stabil, társadalmi életünk nyugodt, veszély­telen. Éppen ezért hangoztatjuk a bírósági ügyeket, azért tárjuk mindenki elé, hogy tovább csökkenjen a számuk. Nem vagyunk erkölcstelenebbek sem, mint elődeink vol­tak. Mindössze arról lehet szó, hogy megváltoztak a társa­dalmi együttélés formái, korszerűsödött az emberi maga­tartás. Kevesebbet titkolózunk egymás és mindenki előtt — ám ez korántsem jelenti azt, hogy amorálissá válnánk. Ellen­kezőleg. Erkölcsi életünk fejlettebb, tisztább, mint bármikor azelőtt. A társadalom arra törekszik, hogy növekedjen a bizalom és tovább javuljon a légkör. A bizalom intézmény és intéz­mény, beosztott és vezető, ember és ember között. A de­mokratizálódás is elsősorban bizalom kérdése. Bizalom a közös ügyért, amelyet most már a társadalom többsége szol­gál. A jó légkör megteremtése közös feladat, közös érde­künk, amelyet leginkább a munkahelyen szolgálhatunk, ott, ahol a jó légkör kézzel fogható eredményeket, javakat pro­dukál, mindannyiun­k javára. A bizalomra természetesen rá kell szolgálni. Megbízható, jó munkával, a közös cél szolgálatával. Olyan társadalomban élünk, ahol melléfogásainkkal csak magunknak okozhatunk kárt, ugyanakkor sikereink mindannyiunk javát szolgálják. A közösségi szemlélet kialakulása folyamat. Ezt a folyamatot azonban lehet és kell siettetni. Bátran, az eddigieknél kö­vetkezetesebben kell szembefordulni a visszahúzó tényezők­kel, a maradisággal és minden társadalmunktól idegen el­képzeléssel. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában már nem lehet vita az alapvető célkitűzések ügyében. Céljaink egyértelműek, politikánk alapvetően helyes, gazdasági és társadalmi életünk szilárd, egységünk megbonthatatlan. Nem az tehát a kér­dés, hogy mit tegyünk, hanem az, hogy: hogyan? A mai követelmények nagyobbak a tegnapiaknál, holnap viszont a mainál kell majd többet produkálnia mindenki­nek, aki alkotó tagja akar lenni társadalmunknak. Folyamatosan fejlődő, gazdagodó életünk nem lehet mentes hibáktól, kisebb-nagyobb tévedésektől. Ám ez nem is alap­vető probléma. A baj inkább az olyan szemléletben van, amely a részletek alapján az egészet ítéli hibásnak, a fától az erdőt, ne hangoztassa, hogy nincs erdő, inkább tájékozódjon előbb, kísérelje meg áttekinteni mind gazdagabb életünket, egy­értelmű fejlődésünket, közösen elért eredményeinket. Aki nem látja Magyar Tibor 1972. január 7. Hírünk a világban Riesa (NDK) és Ózd kapcsolatai A korszerű tudományos és műszaki tevékenység meg­követeli, hogy hazai nagyüzemeink kapcsolatokat te­remtsenek külföldi cégekkel, hasonló termelési pro­filú munkaterületekkel. Ilyen kapcsolat alakult ki az Ózdi Kohászati Üzemek és az NDK-beli Riesa város vasipari üzeme között. Nemrégiben újabb híreket kap­tunk az ott dolgozókról, valamint a Riesában járt ózdi emberekről. A riesai fiatalok jelentkeznek A híradás a Riesában élő KISZ-fiatalo­któl jött. Mun­kájukról, mozgalmi életükről részletesebben még nem ír­tunk. Sok irányú, eleven és aktív tevékenységüket csak rövid jelentésekben tudtuk ismertetni. Mi minden is tör­tént velük 1971-ben? Márciusban választottak új vezetőséget: párttitkár: Vin­­cze István, KISZ-csúcstitkár Varga Béla, szakszervezeti megbízott Alberti Dezső, az állami megbízott pedig Ko­vács István lett. Megválasz­tásuk után nagy ambícióval, lendülettel láttak munkához. A múlt év tavaszán sport­rendezvényeket szerveztek : labdarúgó-bajnokságot, asz­talitenisz-versenyt, lövész- és sakkbajnokságot. Május el­sején együtt vonultak fel a német ifjúsági szövetség szervezetével. Társadalmi munkájukat (2014 óra 22 ezer márka meg­takarítás) a város polgár­­mestere köszönte meg az üzemi lapban (Unser Stahl). A KISZ-csúcsvezetőség ezer már­k­a prémiumot kapott a végzett munkáért. A nyár folyamán öt veze­tőségi tag vett tőlük részt a balatoni KISZ-továbbkép­­ző táborban. Júliusban és augusztusban két jól sikerült kirándulást bonyolítottak le kedvezményes részvételi díj mellett. Augusztus 20. tiszteletére — négy magyar és egy né­met csapat részvételével — Alkotmány labdarúgó kupát írtak ki. A tornának jelentős visszhangja volt a német saj­tóban. Szeptember is bővelkedett eseményekben. Ebben a hó­napban az üzem területén végeztek — 51 fő részvételé­vel, 600 márka értékben — társadalmi munkát. Varga Béla csúcstitkár, aki egyben a megyei pártvezetőség, va­lamint az országos és megyei KISZ-bizottság tagja is, jó munkájáért dicsérő oklevelet kapott. Megyei aktívaértekez­leten búcsúztatták el a vég­legesen hazatérő 16 fiatalt, köztük Horváth Ernő OKÜ- dolgozót, aki kiváló dolgozó kitüntetésnek megfelelő ki­tüntetéssel tért haza. Az NDK kikiáltásának 22. évfordulóján, október 6-án a Csőkombinát vezérigazgatója három magyar fiatalnak adott át kitüntetést és pénz­jutalmat. Varga Béla, Orbán Béla és Füzessi Alfréd az ÓKÜ dolgozói voltak koráb­ban. A KISZ december elején megtartott VIII. kongresszu­sán Varga Béla képviselte­ a Drezda—Cottbus megyei ma­gyar fiatalokat. További eredményes mun­kát kívánunk a riesaiaknak 1972-ben! Az Ózdi Vasas szerkesztőségének! A Holnap mesterei vásár­nak az NDK-ban már évek óta szép hagyományai van­nak. A fiatal újítók így munkahelyükön kívül, nagy nyilvánosság előtt mutathat­ják be kiállítási tárgyaikat. A riesai Csőkombinátban dolgozó mintegy 200 lakatos, folyamatos öntő, olvasztár, vagy csőhengerész szakmát tanulók közül tevékenyen be­kapcsolódnak az újítási mun­kába. A múlt évben a lipcsei vásáron a legjobb feltalálók között egyik ózdi barátunk is szerepelt, mint kiállító. Egy darukormányzószékhez egyetemes védőkészüléket ál­lított ki Kovács István, német munkatársaival közösen. Hogy milyen gyorsan kap­csolatot teremtett Kovács István a német munkatársak,­kal, mutatja az a nagyrabe­csülés, amit a többi kiállító így fogalmazott meg: István egy „dörzsölt szaki”. Néhány nappal a kiállítás bezárása után a riesai üze­mek vezérigazgatója a párt- és szakszervezeti vezetőkkel közösen fogadást adott a ki­állítók tiszteletére. Ott Ko­vács István büszkén ismer­tethette, hogy az ércbányá­szati és kohászati miniszter a kiállítások tárgyát díszok­levéllel tüntette ki. D. S.—M. T. Kovács Istvánt a kiállítás után Heinz Hebenstreit, a riesai csőkombinát igazgató­ja tüntette ki. Az ózdi szakszervezeti delegáció tagjai szívesen látott ven­dégek voltak Lipcsében, a XIV. árumintavásáron. Felhívás! Az Ózd városi Tanács Pénz­ügyi Osztálya felhívja a jövede­lemadó-fizetők figyelmét, hogy a magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány és a pénzügymi­niszter 1972. január 1-i hatál­y­­lyal szabályozta a jövedelemadó fizetésének kötelezettségét, a jö­vedelemadó megállapítását, a könyvvezetés és adatszolgáltatás rendjét. A kisiparosok, kiskereskedők, mezőgazdasági és házingatlan bérbeadók jövedelemadóját a 42/1971 (XII. 17.) Kormn. számú rendelet és ennek végrehajtása tárgyában megjelent 35/1971. (XII. 17.) PM. számú pénzügyminiszte­ri rendelet szabályozza. A szel­lemi tevékenységet folytatók jö­vedelemadó-fizetési kötelezettsé­gére a 43/1971 (XII. 17) Korm. számú rendelet és a 36/1971 (XII. 17.) PM. sz. pénzügyminiszteri rendelet vonatkozik. A Vhr. 74. § (3) bekezdése ér­telmében az 1971. évben 1971. január 1-től 1971. december 31. napjáig) elért adóköteles jöve­delmükről, a jövedelemadó-fize­tők 1972. január 15-ig adóbeval­lást kötelesek benyújtani a te­lephelyük, ennek hiányában ál­landó lakóhelyük szerinti illeté­kes adóhatósághoz. Az új jogszabály 1972. évben valamennyi adóalany bevallás­adási kötelezettségét elrendeli, így adóbevallást kötelesek be­nyújtani, akit korábban adóbevallási kö­telezettség nem érintett, így az adómentességben részesülő, a bérbeadásból elért jövedelem után adózó, aki adóátalányozás alá eső adó­köteles tevékenységet folytat, és adóátalányozás vagy adórögzítés útján adózott.

Next