Ózdi Vasas, 1973 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-05 / 1. szám
Táviratváltás Ózd és Dunaújváros között Az Ózdi Kohászati Üzemek acélműi gyárrészlege 1972. december 28-án a következő táviratot küldte el a Dunai Vasmű acélmű gyáregységének: Tudomást szereztünk arról, hogy az acélművük az év vége előtt pár nappal teljesíti éves szinten az 1 millió tonna acél legyártását. Tájékoztatásul tudatjuk acélművük dolgozóival, vezetőivel, hogy az ÓKÜ acélműve az év vége előtt szintén legyártja az évi egymilliomodik tonna acélt. A szakmai párosverseny nagy eredményeket hozott az ország, a népgazdaság javára. Őszinte elismerésünket fejezzük ki a vállalt célkitűzésük maradéktalan teljesítése alkalmából. Acélművük dolgozóinak, vezetőinek a közelgő újév alkalmából erőt, egészséget és további munkasikereket kívánunk. Pető Imre MSZMP csúcstitkár Antalköz Béla üszb-titkár Tóth Sándor gyárrészlegvezető A Dunai Vasmű acélmű gyárrészlegének vezetői december 29-én az alábbi táviratot küldték az ÓKÜ acélművének: Acélművünk valamennyi dolgozója nevében köszönjük jókívánságaikat, amelyet az évi egymillió tonna acél legyártása alkalmából küldtek üzemünknek. Őszinte örömmel vettük tudomásul, hogy önök is sikeresen teljesítik vállalásukat, és így elérik az évi egymillió tonna acéltermelést. Az acélművek dolgozóinak és vezetőinek gratulálunk e nagyszerű termelési sikerhez. Bízunk benne, hogy a szakmai párosverseny a jövőben is hasonló eredményeket fog hozni a magyar kohászatnak. Sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk az acélmű dolgozóinak és vezetőinek! Dankó Miklós Pintér Imre MSZMP alapszervezeti titkár Vata László egységvezető ÓZDT VASAS 1973. január 5. éves a Szovjetunió Mint ismeretes, a szovjet állam megalakulásának 50. évfordulóját szerte a Szovjetunióban az 1972. december 21-i, a Kreml komgresszusi palotájában rendezett díszünnepségen köszöntötték. A jubileumi köszöntésen jelen voltak a szocialista országok párt- és állami vezetői, a tőkés államok kommunista és munkáspártjainak a küldöttei, valamint sok ezer vendég a világ minden tájáról. A szovjet vasasszakszervezet meghívására magyar szakszervezeti küldöttség is utazott a Szovjetunióba. A delegáció egyik tagja Olajos János olvasztár, az ÓKÜ acélművének a dolgozója volt. Vele beszélgettünk tapasztalatairól, élményeiről. * — December 14-én indultunk repülőgéppel Moszkvába. Alig estünk túl a baráti fogadáson, már indult is a vonat Cserepovecbe, a Moszkvától északra fekvő negyedmillió lakosú kohászvárosba. A város üzemében a szocialista államokból és a Szovjetunió köztársaságaiból érkezett kohász- és martinászdelegációval barátságműszakot tartottunk. Közösen végeztünk el egy csapolást, örömmel újságolhatom, hogy termelési rekordot értünk el (jóllehet, a mi közreműködésünk inkább szimbolikus volt): 2 óra 30 perc alatt csapoltunk le 300 tonna acélt. A gyár egyébként 5,5 millió tonnát termel évente 11 háromszáz és egy ötszáz tonnás kemencével. A küldöttség tagjai a barátságműszak után forró hangulatú díszünnepségen vettek részt, másnap pedig több órás szakmai megbeszélést tartottak az acéltermelésről. December 17-én ismét Moszkvában voltak a vasasok küldöttei. Előbb koszorúzást tartottak a Leninmauzóleumnál, majd a szovjet Kohászati Minisztériumban fogadták őket. A miniszter a barátság műszakon való részvételért jubileumi karórát ajándékozott a küldöttség valamennyi tagjának. 18-án a Kaspi-tenger partján levő, 10 éve épült, 150 ezer lakosú Szumgujetbe látogattak a magyar és a kubai kohászok, martinászok. A város kohászati üzemében — amely a bakui csőgyárat látja el hideg alapanyagból hengerelt acéllal — szintén barátságműszak következett, utána megajándékozták a vendéglátókat. Az ünneplés, illetve a baráti látogatás életre szóló élménye a kongresszusi palotában rendezett díszünnepség volt. — Hatezer ember foglalt helyet a hatalmas, színpompás teremben. Csodálatos volt. Meghallgattuk Leonyid Brezsnyev, Kádár János és mások köszöntő beszédét, együtt tapsoltunk a Szovjetunióban igen népszerű Fide. Castrónak és Dolores Ibarrurinak, a Spanyol Kommunista Párt elnökének. Olajos János a beszélgetésünk végén így foglalja össze élményeit: — Rendkívül nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy részese lehettem a külsőségeiben színpompás, tartalmában pedig a szocialista eszme nagyszerű igazolását jelentő jubileumi díszünnepségen. Látogatásunk egész tartama alatt, az egyszerű emberekkel és a vezetőkkel történt találkozások egész sora bizonyította azt az élő, őszinte barátságot, amellyel irántunk, a testvéri szocialista magyar nép iránt viseltetnek a szovjet emberek. A vasasszakszervezet küldöttsége a SZOT-delegációval együtt, különrepülőgépen érkezett vissza Magyarországra. — magyar — Együtt ünnepeltünk Olajos János A magyar és a lengyel vasasdelegáció Moszkvában, a Leninmauzóleumban a szovjet vasasszakszervezet által rendezett díszünnepségen 1972 kiegyensúlyozott és eredményes esztendő volt tájékoztató a december 30-i vállalati konferenciáról Az év utolsó — rendkívüli — műszaki-gazdasági konferenciáját december 30-án 13 órától tartották a Pártoktatók Háza emeleti helyiségeiben. Először Léka Tivadar, a vállalati szakszervezeti bizott tag titkára köszöntötte a konferencia szokásos résztvevőit, külön is Juhász Györgyöt, a városi pártbizottság első titkárát. Csépányi Sándor, az ÓKÜ vezérigazgatója értékelte a vállalat 1972. évi munkáját, fogalmazta meg a 73-as év néhány célkitűzését. Az alábbiakban — rövidítve — ismertetjük Csépányi elvtárs előadását. — Ismét az esztendő utolsó munkanapjához érkeztünk — kezdte beszédét a vezérigazgató. — Engedjék meg, hogy a hagyományokhoz hűen, e bensőséges, a szokásostól eltérő jellegű és hangulatú műszaki-gazdasági konferencián üdvözöljek mindenkit és néhány gondolatban foglalkozzam az elmúlt esztendő munkájával, az előttünk álló feladatokkal. Céljaink feszítettek voltak. Elérésükre azonban tudatosan és határozottan törekedtünk, szemünk előtt tartva pártunk X. kongresszusának a gazdasági élettel kapcsolatos határozatait. A termelőtevékenység mellett rendkívüli energiát kellett fordítanunk a nagyberuházás megvalósítására, számos belső korszerűsítést kellett eszközölnünk. Mindezek mellett vállalatunk számára az elmúlt esztendő egy szolid, kiegyensúlyozott és eredményes esztendő volt. Nem voltak különösebb problémák, s a magasan megszabott tervfeladatainknak egyenletes erőfeszítéssel, egyenletes munkateljesítéssel tettünk eleget. Az egyenletes, intenzív munkában külön kiemelkedő jelenség volt az az összeforrott, jól összehangolt tevékenység, amely az 1 millió Vinna acél megtermelésének biztosítására irányult. A fizikai és a szellemi dolgozók összefogása, vállalatunk üzemeinek szoros együttműködése, a kölcsönös segítségnyújtás, egymás kölcsönös megbecsülése meghozta az eredményt. Kohótermékek tekintetében éves tervünk 774 ezer tonna volt. Ezzel szemben több mint 800 ezer tonnát fogunk teljesíteni. Az előirányzott 970 ezer tonnás acéltermelés egymillió tonnára való növelésére már utaltam. Extern hengereltáru tervünk 728 ezer tonna volt. Várható kiszállításunk 744 ezer tonna lesz. Hasonlóképpen jelentősen túlteljesítettük exportterveinket is, annak ellenére, hogy piaci nehézségek miatt a szürke nyersvasat nem tudtuk elhelyezni. Ezt azonban buga- és készáruexportunk többszörösen ellensúlyozta. Mindezek következtében a tervezett 270 millió forintos nyereséggel szemben várhatóan 360 millió forintot értünk el. Termelési értékünk 2,4 százalékkal lesz magasabb a tervezettnél. Termelékenységünk növekedése közel 100 százalékban biztosíthatta a termelés növekedését. E szolidságukban is megbecsülendő és szép eredmények mellett legyen szabad külön foglalkoznom acéltermelésünkkel, amely szimbolizálja vállalatunk egészséges fejlődését is. Acélművünk 1960-ban 510 ezer tonna acélt termelt. A 700 ezer tonnára méretezett rekonstrukció után 1965-ben 778 ezer tonnát termeltünk. 1970. évi eredményünk 932 ezer tonna, és most, december 31-én el fogjuk érni a nagy célt, lecsapoljuk az évi egymilliomodik tonna acélt. Csépányi elvtárs részletesebben is beszélt az acélmű kollektívájának nagyszerű eredményt hozó vállalásáról, majd kitért az 1972-es esztendő másik nagy jelentőségű munkájára, a nagyberuházásra. Elmondotta, hogy az előirányzott munkák e területen lényegében tervszerűen haladnak, csupán az árváltozás, valamint a különböző tervezési eltérések, többletmunkák okoznak mintegy 625 millió forintos költségtöbbletet. A vállalat nagyszerű munkateljesítményét úgy értékelte, mint amelyik méltó Ózd 791 éves évfordulójához. Megállapította: az eddig elkészített tervek azt mutatják, hogy jövő esztendőnk az elmúlt évhez lesz hasonló. 1973-ban 845 ezer tonna kohóterméket, egymillió tonna acélt és ennek megfelelő hengereltárut kell megtermelnünk. Nyereségben 400 millió forint acél, ami négyszázalékos bérfejlesztést tesz lehetővé vállalati erőből. — Bízom abban, hogy vállalatunk kollektívája az előttünk álló feladatoknak is éppúgy meg fog felelni, mint az elmúlt esztendőben. Tolmácsolta még a vezérigazgató dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszternek, valamint dr. Kocsis Józsefnek, a miniszter első helyettesének a jókívánságait, majd a következő szavakkal fejezte be beszédét: ..Amikor az elmúlt esztendő jó munkáját és kiemelkedő teljesítményeit a párt- és a társadalmi szervek nevében is megköszönöm, kívánok mindannyiuk számára, vállalatunk egész kollektívája és családjuk számára eredményes, boldog új esztendőt". I>. S. MUNKÁSOK Kárpáti Gusztáv rajza Emlékesés múlt időkre Ars ír utánírn rókán téved el Bánszállásra, a félreeső i, .í/i. bányatelepre. Talán ezért is volt kellemes és szokatlan az az élmény, amelyben december 30-án részem volt. A meghívó hármas évfordulóra invitált a bánszállást öregei; klubjába IS órára, a Szovjetunió megalakulásának 50., Bánszállás felszabadulásának 28. és az öregek klubja fennállásának 5 éves évfordulójára. Az ünnepi előadó a hármas évforduló egységének, összefüggésének jegyében méltatta az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomból, a lenini politikából eredő nagy vívmányt, a Szovjetunió területén élő népek testvéri egymásra találását, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének 1922. december 30-i megalakulását. Beszélt az 50 év csak szorzószámokban kifejezhető hatalmas eredményeiről, a szovjet állam gyors fejlődésének nemzetközi jelentőségéről. Elválaszthatatlan ettől a magyar nép, Ózd város, benne Bánszállás dolgozóinak, lakóinak új, felszabadult élete, s ez az új, szebb és gondtalanabb élet, a nagyfokú társadalmi gondoskodás eredményezte azt is, hogy a bánszállást öregek klubjában oly jó egyetértésben tölthetik el szabad óráikat az idős, nyugdíjas emberek. A családias hangulatú ünnepség második részében már elsősorban a klubélet örömeiről, a klubtagok munkájának elismeréséről hallhattunk többet. A mintegy 50 főnyi résztvevő előtt Singlár Ferenc klubvezető és Gecse Pál, a kultúrház igazgatója ecsetelte a klub 5 éves fejlődését, a tagok számának gyors emelkedését. A 18 alapító klubtag közül 15-en még személyesen vehették át a bányatröszt egy-egy szép könyvajándékát, két volt klubtagnak már csak az özvegye jelentkezett az ajándékért. Többen kaptak könyvet a klubért végzett társadalmi munkáért is. Végül Harzsa András klubelnök zárta be az év utolsó, ünnepi foglalkozását és kívánt jó egészséget, boldog új évet minden résztvevőnek. 4 Spnitinwhlu'L bizony már túlvannak a nyolcvanon, a UUVIi Egyikőjük-másikójuk derekát igazgatva, az előtte ülő székre támaszkodva emelkedett fel, hogy kilépjen az ajándékkönyvért. Mégis a fiatalos lelkesedés, a kedves közvetlenség, a múlt dolgos évtizedeinek, maradandó emlékeinek a felelevenítése, a sok egyszerű és ezért igaz bölcsesség olyan hatással volt rám, amelyet nehezen felejtek el. Kilépve az emberszivek által is melegen tartott klubteremből, szinte megfiatalodva vágtam neki gyalog a hideg téli estének, a hosszú útnak. A távolból Ózd fényei hívogattak. Dobi Sándor