Ózdi Vasas, 1973 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-23 / 12. szám
2 ÓZDI VASAS Ózdinak érzem magam A szemorvosnőnél Járási és Városi Kórház Rendelőintézeti Egység 111. emelet 323-as szoba, szemészeti szakrendelés. Rendel: dr. Regéd Mária, szemész szakfőorvos. A szobában vékony, barna fiatalasszony. A beteget leülteti, kedvesen szól hozzá, a vizsgálatot a rutin biztonságával, de mindenkor személyhez szólóan végzi. Figyelmes. — Három éve dolgozom Ózdon, s bár Kiskunfélegyházán születtem és korábban öt évig Miskolcon is dolgoztam, most már ózdinak érzem magam. Odavalónak, ahol szükség van rám, ahol dolgozom, ahol elégedett lehetek, ahol szeretnek. — Ez alatt a három év alatt az anyagi lehetőségekhez mérten próbáltam a műszerparkot bővíteni, a vizsgálati módszereket korszerűsíteni. Ma már a sebészeti szakrendelés műtőjében ambuláns műtéteket is végezhetek, s arra is adott a lehetőség, hogy bizonyos szembetegségek folyamatos kezelését ellássam. Mindez persze nem jelenti azt, hogy itt nincs már tennivaló. Nagyon is sok! Az ipari körzet növeli a szembetegségek és a sérülések számarányát, de nagy is a rendelőintézethez tartozó terület. Mindennap 3 órán át rendelek, s a szakrendelés mindig zsúfolt. Emiatt nagyon sokan türelmetlenkednek. Megpróbáltam egy szervezési intézkedést megvalósítani. A sorszámrendszerre gondolok — ezt látom a legeredményesebbnek. Mindenkor figyelembe vesszük a fontossági és az időrendi sorrendet. Csak a szemüvegek felírására kell várni. Mindezek ellenére nagy örömet jelent mindenkor, hogy a gyógyultak elégedettek és hálásak. Örömet okoz az, ha valakinek a látása rendbejön, ha valaki arról szól, hogy a felírt szemüveggel remekül lát... — Ez a nyolc óra tulajdonképpen nem elég, hogy kielégítsük az igényeket. Mert ma már egyre ritkább — elsősorban idősebbeknél fordul elő — az előrehaladottabb betegség. A fiatalok azonnal jelentkeznek. A súlyosabb betegeket Kazincbarcikára utaljuk be, de ha lehetőség nyílna rá, akkor egy fektető részleget is kialakítanánk. Tudom, hogy jelen pillanatban ez lehetetlen, de a kórház-rendelőintézet vezetői nem zárkóztak el e gondolattól, örültek az elképzelésnek. — A terveim között szerepel még egy sor feldolgozásra váró téma is.. Szeretném kutatni és elemezni a vidék szembetegségeinek gyakoriságát, a vaksági okokat, az időskori elváltozás úgyszintén téma lehet... Tulajdonképpen ezeket minden nap észlelem, de a rendszerezéséhez, az összefoglaláshoz már több időre lenne szükségem. A napi 3 órai szakrendelés, a család mellett azonban nagyon kevés idő jut erre, csakúgy, mint a szakkönyvek, szépirodalom olvasására . .. Egy téma például különösen izgat most. A kormányrendelet kapcsán ismét kaphatnak vaksági segélyt az emberek. Legközelebb talán ezt körvonalazom. — Hogy bírom? Ezen eddig nem is gondolkodtam. Mindennap végigcsinálom, aztán ismét jön egy újabb napom, az újabb 60—70 beteg. .. Jó érzés tudni, látni, hogy megint megtettem, amit tudtam, meg kellett tennem, hiszen egyedüli szemorvos vagyok a városban. — Nekünk noxnek, különben is mindig többet kell tennünk. Tudom, hogy ez közhelyként hat, de mégis így van. Ezért is öröm, ha már észreveszik a bizonyíték energiáját. A legutóbbi nőnapi köszöntés talán azért is jelentett számomra többet minden eddiginél. A köszöntést, a munka értékelését, az anyagi és erkölcsi elismerést most őszintébbnek éreztem, mint máskor. Lassan tettük meg idáig az utat. De nagy utat is kellett megtenni, sokszáz év örökét kellett hátrahagyni. M. Tóth Ilona 1973. március 23. tanácstag- jelöltek NAGY MÁRIA: Szívós, keményalkatú lány. Huszonnégy éves. Óvónő a városközpontban. Munkája majdnem azonos eredeti elképzelésével. — Tanítani szerettem volna. az érettségi után elvégezni a tanárképző főiskolát. Nem sikerült első nekirugaszkodásra. Dolgozni mentem hát, és vártam a következő felvételi vizsgaidőszakot. Két évig dolgozott az ÓKÜ-ben, aztán, amikor alkalom adódott és hívták is, elment óvónőnek, ötszázzal kevesebbért, mint amennyit munkájáért az ÖKÜ fizetett. Új munkaköre azonban közelebb juttatta a pedagógiához, a gyerekekhez. — Igen. Ha nem is sikerült az eredeti elképzelésem, kárpótol az, hogy ebben a tanévben elvégzem a felsőfokú óvónőképzőt. Kettős jelölés volt a 11-es választási körzetben, az úgynevezett Hétes városrészben. Az eddigi két körzetet összevonták, s az egyik korábbi tanácstag, Fodor Sándorné mellett Nagy Máriát jelölték. Sikerült mindkettőjüknek, megkapták a szükséges szavazatokat, Fodorné azonban visszalépett, úgy mondta, a fiatal, új jelölt, Nagy Mária javára. Mondhatjuk úgy: féligmeddig máris tanácstag, holott még csak a jelölés „tűzkeresztségén’ esett át március 15-én. Az utcán egyremásra állítják meg a perifériára szorult telep lakói. Elmondják, mit várnak tőle, mit kérnek a tanácstól. Sürgősen kellene a tűzcsap, a segélykérő telefon, az artézi kút vagy éppen a zöldségbolt. Biztatják, segítenek ők is, szívesen megfogják a lapátot, rendezik lakóhelyük környékét. — Most, hogy a körzet tanácstaggá jelölte, nem fél a feladattól ? Hétesben nagyon sok kérdés vár megoldásra, válaszra . .. — Nincsenek illúzióim. 12 éve élek ott. Tudom, hogy többre kell vállalkoznom, de — és ez nagyon fontos — tudja ezt az ottlakók jó része is. Velük együtt próbálunk annyit tenni, amennyi erőnkből teli' majd. A jelölő g.x . . . lm. miután megköszönte a választók bizalmát, azt mondta. ..Tudom, hogy Hétes soha nem lesz olyan, mint a városközpont. Mostani önmagát azonban felülmúlhatja.” Bizonyára sikerül nekik, Nagy Máriának is, Hétes lakóinak is . .. M. T. BÁTHORY ALBERT: Az Ózdi Kohászati Üzemek iparjogvédelmi előadója. Hatvanéves, 1947 óta párttag, a városi tanácsnak kilenc éve tagja. A sajóvárkonyi körzetben működő tanácstagi csoport vezetője volt — ez a csoport 1972-ben a Legjobb tanácstagi csoport megtisztelő címet kapta. Népi ülnök, a fogyasztási szövetkezet felügyelő bizottságának 20 éve tagja. Szereti az újat, a többszörös kiváló dolgozó ... Mindezeket felsorolni is sok egy fáradhatatlan emberről. Amikor arról kérdeztük március 19-én a jelölőgyűlés után, hogy miért is vállal ennyi sokat, szinte csodálkozva felelte: — Szeretek az emberekért tenni, a közért munkálkodni. Igaz, van amikor hálás feladat van, amikor kevésbé az. Mégis igen jóleső érzés, hogy a közös állásfoglalásban, a város arculatának változásában benne vannak az én javaslataim, észrevételeim. Amikor 7 éve a városközpont kialakításáról döntöttünk,még nem reméltem, hogy ezért a korszerű lakókörzetért is tehetek. Gyakorlatilag — úgy hiszem — teljesen megismertem a tanácsi munkát, két állandó bizottságban is tevékenykedtem a most lezárult tanácsi ciklus idején. Ha megválasztanak, akkor tovább folytatom ott, ahol abbahagytam. A jelölő gyűlésen — új körzetben, a Vörös Hadsereg úti lakótelep I/A jelű épületének állampolgárai körében ...több konkrét javaslatot mondott el Báthory Albert. Ha ő lesz a tanácstag, neki is tenni kell a megvalósulásért.... MOLNÁR ISTVÁNNÉ: A 39-es körzet másik tanácstag-jelöltje Báthory Alberttel együtt került fel a jelölőlistára. Április 15-én tehát a fiatal kibontakozó kedv, energia és a gyakorlattá vált becsületes tenni akarás, a tapasztalat között dől el a verseny — amennyiben ezt versenynek lehet tekinteni, s nyertesről lehet szólni. Molnárné 25 éves, a durvahengermű üzemfőnökségén műszaki dokumentációs előadó. A munkahelyén szakszervezeti megbízatásként vállalt kapcsolatot a népfronttal. A KISZ-alapszervezet aktív tagja, ott is szívesen segít. — Amikor felkerestek, hogy elvállalom-e a tanácstagi tennivalókat — amennyiben, megválasztanak, — első gondolatom az volt: fogom-e győzni? De azt is tudom, hogy engem, mint fiatalt kötelez ez a környezet, az új városrész. Tennivalókra, cselekedetekre. Akár tanácstag leszek, akár nem. Mert rajtunk is múlik, milyenné alakul ez a környék. Tudom, nehéz lesz — különösen kezdetben nehéz —, hiszen egy teljesen új feladatkör a tanácstagé, amivel esetleg majd ismerkedem. Felfedezni a város gondjait, látni a fejlődést, a további perspektívát, sőt a gyakorlati lehetőségeket és módszereket, még azt is, hogy *a gondok orvoslása érdekében kihez kell fordulnom ... M.—Ih—a A jelölő gyűlések humora Válasz — írásban A 46. számú (Béke-telep) választási körzetben március 14-én tartották a jelölő gyűlést. A beszámoló után hárman jelentkeztek hozzászólásra. Az első kettő arról beszélt, hogy közösen óvjuk meg a Béke-telep, a város értékeit, a parkokat, a kiültetett fákat. A harmadik hozzászóló „bőbeszédűbb” volt. Új létesítmények felsorolásával egészítette ki a beszámolót. Szólt arról, mivel gazdagodott a város az eltelt években, s hogy Ózd összességében többet kapott a „közös pénztárcából”, mint több hasonló település. Végül arról is beszélt, milyen feladatokat kell megoldania a megválasztásra kerülő tanácstagoknak, a tanácsnak. Gyorsan telt az idő. A gyűlés végén megválasztották — egyhangú szavazással — a körzet tanácstag-jelöltjét. A levezető elnök rá-rálesve a siető óramutatóra — közölte, hogy a három hozzászóló írásban kap majd választ kérdéseire, javaslataira a városi tanácstól. Elmosolyodtunk. A harmadik hozzászóló — aki ugye szintén a tanácstól kap választ — nem más volt, mint a 46-os körzet jelöltje, a városi tanács elnöke, Varga Dezső. — magyar — — Igaz, a nőknél nemigen szoktuk elárulni az életkort, mégis kivételesen engedje meg, hogy megmondjam: 48 éves... A tanácstag-jelölt — egyébként 10 éve tanácstag —, s városunk egyik képviselője a megyei tanácsban — elvörösödött. A fejek is irányába fordultak ... A fiatalember tovább beszélt, elmondta, milyennek ismerte meg Prosek Gyulánét, majd leült. A tanácstag-jelölt mellett is hölgy ült. Szót kért: — Ha nőknél eláruljuk az életkort, mondjunk legalább pontos számot. Prosekné csak néhány hónapja múlt 41 éves... Többen — elsősorban a lányok és az asszonyok felszisszennek. Ebben a pillanatban megtörtént a szerepcsere, az előbb még magabiztosan és nyugodtan, határozottan beszélő Kovács Gábor pirosodott el. Többen megfigyeltük: ő volt az első, aki a jelölőgyűlés végén az egyhangúan megválasztott tanácstag-jelölthöz sietett. Gratulálni... ? — tila — A nőknek nincs kora/ Az első napon, március 12-én 22 jelölő gyűlés zajlott le. Egyik közülük a megyei tanács járási hivatalában a 38. választókörzet — a városközpont I B és I/C épület — tagjainak a részvételével. A formaságok — elnöki megnyitó, előadói beszéd, majd a nyolc hozzászólás — után került sor a Hazafias Népfront megbízottjának szavaira a jelöltről. A fiatalember — Kovács Gábor — közvetlen szavakkal szólt a jelöltről. Figyelmesen fogalmazott: „Az összes ózdi nevében 99 Folynak a hozzászólások, sorakoztatják a kéréseket, problémákat a Petőfi-körzet 18-as számú választói körzetében. Sok a cigány, kevés az óvoda, rossz az út, nem megfelelő a csapadékvíz-elvezetés. Peremterületi gondok. Középkorú, barna, szikár ember emelkedik szólásra. Magabiztosan kezdi: — Én az összes ózdi dolgozó véleményét tolmácsolom, amikor kérem: több szórakozási lehetőséget biztosítsanak a város lakóinak. Mert kérdem én: méltó-e ehhez a nagy múltú vállalathoz, hogy nincs egy rendes, becsületes futballcsapata! Ezt intézzék el az illetékesek, hogy legyen érdemes kijárni a meccsekre .. . Mit lehet erre válaszolni? Borsodi Lászlóné tanácstag-jelölt „illetékessége” kérdéses. Igaz, a férje valamikor aktívan és eredményesen rúgta a kerek bőrgolyót, de hol vannak már azok a régi szép idők ... ! (dobi) Az elmúlt héten Csorna Jenőt, az MHSZ városi szervezetének titkárát az acélműbe kérték. A meghívás szokatlannak tűnt, de a titkár elvtárs eleget tett a kérésnek. Az I. műszak I. kemence kiszolgálói fogadták. A hattagú szocialista brigád vezetője, Molnár Sándor közölte, hogy a szövetség negyedszázados jubileumi tiszteletére a szocialista kollektíva szeretné az MHSZ nevet felvenni, viselni. Fogadkoztak, hol úgy dolgoznak a jövőben is, hogy méltók lehessenek a névadóhoz. Felvételünk a megállapodást örökíti meg.