Ózdi Vasas, 1973 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-23 / 12. szám

2 ÓZDI VASAS Ózdinak érzem magam A szemorvosnőnél Járási és Városi Kórház Rendelőintézeti Egység 111. emelet 323-as szoba, szemé­szeti szakrendelés. Rendel: dr. Regéd Mária, szemész szakfőorvos. A szobában vékony, barna fiatalasszony. A beteget le­ülteti, kedvesen szól hozzá, a vizsgálatot a rutin bizton­ságával, de mindenkor sze­mélyhez szólóan végzi. Fi­gyelmes. — Három éve dolgozom Ózdon, s bár Kiskunfélegy­házán születtem és korábban öt évig Miskolcon is dolgoz­tam, most már ózdinak ér­zem magam. Odavalónak, ahol szükség van rám, aho­l dolgozom, ahol elégedett le­hetek, ahol szeretnek. — Ez alatt a három év alatt az anyagi lehetőségek­hez mérten próbáltam a mű­szerparkot bővíteni, a vizs­gálati módszereket korszerű­síteni. Ma már a sebészeti szakrendelés műtőjében am­buláns műtéteket is végezhe­tek, s arra is adott a lehe­tőség, hogy bizonyos szembe­tegségek folyamatos kezelé­sét ellássam. Mindez persze nem jelenti azt, hogy itt nincs már tennivaló. Nagyon is sok! Az ipari körzet növeli a szembetegségek és a sérü­lések számarányát, de nagy is a rendelőintézethez tartozó terület. Mindennap­ 3 órán át rendelek, s a szakrende­lés mindig zsúfolt. Emiatt nagyon sokan türelmetlen­kednek. Megpróbáltam egy szervezési intézkedést meg­valósítani. A sorszám­rend­szerre gondolok — ezt látom a legeredményesebbnek. Min­denkor figyelembe vesszük a fontossági és az időrendi sor­rendet. Csak a szemüvegek felírására kell várni. Minde­zek ellenére nagy örömet je­lent mindenkor, hogy a gyó­gyultak elégedettek és hálá­sak. Örömet okoz az, ha va­lakinek a látása rendbejön, ha valaki arról szól, hogy a felírt szemüveggel remekül lát... — Ez a nyolc óra tulajdon­képpen nem elég, hogy ki­elégítsük az igényeket. Mert ma már egyre ritkább — el­sősorban idősebbeknél for­dul elő — az előrehaladot­tabb betegség. A fiatalok azonnal jelentkeznek. A súlyosabb betegeket Ka­zincbarcikára utaljuk be, de ha lehetőség nyílna rá, ak­kor egy fektető részleget is kialakítanánk. Tudom, hogy jelen pillanatban ez lehetet­len, de a kórház-rendelőinté­zet vezetői nem zárkóztak el e gondolattól, örültek az el­képzelésnek. — A terveim között sze­repel még egy sor feldolgo­zásra váró téma is.. Szeret­ném­­ kutatni és elemezni a vidék szembetegségeinek gya­koriságát, a vaksági okokat, az időskori elváltozás úgy­szintén téma lehet... Tu­lajdonképpen ezeket minden nap észlelem, de a rendsze­rezéséhez, az összefoglalás­hoz már több időre lenne szükségem. A napi 3 órai szakrendelés, a család mel­lett azonban nagyon kevés idő jut erre, csakúgy, mint a szakkönyvek, szépirodalom olvasására . .. Egy téma pél­dául különösen izgat most. A kormányrendelet kapcsán ismét kaphatnak vaksági se­gélyt az emberek. Legköze­lebb talán ezt körvonalazom. — Hogy bírom? Ezen ed­dig nem is gondolkodtam. Mindennap végigcsinálom, aztán ismét jön egy újabb napom, az újabb 60—70 be­teg. .. Jó érzés tudni, látni, hogy megint megtettem, amit tudtam, meg kellett tennem, hiszen egyedüli szemorvos vagyok a városban. — Nekünk noxnek, külön­ben is mindig többet kell tennünk. Tudom, hogy ez köz­helyként hat, de mégis így van. Ezért is öröm, ha már észreveszik a bizonyíték energiáját. A legutóbbi nő­napi köszöntés talán azért is jelentett számomra többet minden eddiginél. A köszön­tést, a munka értékelését, az anyagi és erkölcsi elismerést most őszintébbnek éreztem, mint máskor. Lassan tettük meg idáig az utat. De nagy utat is kellett megtenni, sok­száz év örökét kellett hátra­hagyni. M. Tóth Ilona 1973. március 23. t­anácstag- jelöltek NAGY MÁRIA: Szívós, keményalkatú lány. Huszonnégy éves. Óvónő a városközpontban. Munkája majdnem azonos eredeti el­képzelésével. — Tanítani szerettem vol­na. az érettségi után elvé­gezni a tanárképző főiskolát. Nem sikerült első nekiru­gaszkodásra. Dolgozni men­tem hát, és vártam a kö­vetkező felvételi vizsgaidő­­szakot. Két évig dolgozott az ÓKÜ-ben, aztán, amikor al­kalom adódott és hívták is, elment óvónőnek, ötszázzal kevesebbért, mint amennyit munkájáért az ÖKÜ fizetett. Új munkaköre azonban kö­zelebb juttatta a pedagógiá­hoz, a gyerekekhez. — Igen. Ha nem is sikerült az eredeti elképzelésem, kár­pótol az, hogy ebben a tan­évben elvégzem a felsőfokú óvónőképzőt. Kettős jelölés volt a 11-es választási körzetben, az úgynevezett Hétes városrész­ben. Az eddigi két körzetet összevonták, s az egyik ko­rábbi tanácstag,­ Fodor Sán­­dorné mellett Nagy Máriát jelölték. Sikerült mindkettő­jüknek, megkapták a szük­séges szavazatokat, Fodorné azonban visszalépett, úgy mondta, a fiatal, új jelölt, Nagy Mária javára. Mondhatjuk úgy: félig­meddig máris tanácstag, hol­ott még csak a jelölés „tűz­keresztségén­’ esett át már­cius 15-én. Az utcán egyre­­másra állítják meg a perifé­riára szorult telep lakói. El­mondják, mit várnak tőle, mit kérnek a tanácstól. Sür­gősen kellene a tűzcsap, a segélykérő telefon, az artézi kút vagy éppen a zöldség­bolt. Biztatják, segítenek ők is, szívesen megfogják a la­pátot, rendezik lakóhelyük környékét. — Most, hogy a körzet ta­nácstaggá jelölte, nem fél a feladattól ? Hétesben nagyon sok kérdés vár megoldásra, válaszra . .. — Nincsenek illúzióim. 12 éve élek ott. Tudom­­, hogy többre kell vállalkoznom, de — és ez nagyon fontos — tudja ezt az ottlakók jó­ ré­sze is. Velük­ együtt próbá­lunk annyit tenni, amennyi erőnkből teli­' majd. A jelölő g.x . . . lm. miután megköszönte a választók bi­zalmát, azt mondta. ..Tu­dom, hogy Hétes soha nem lesz olyan, mint a városköz­pont. Mostani önmagát azon­ban felülmúlhatja.” Bizonyára sikerül nekik, Nagy Máriának is, Hétes la­kóinak is . .. M. T. BÁTHORY ALBERT: Az Ózdi Kohászati Üze­mek iparjogvédelmi előadó­ja. Hatvanéves, 1947 óta párttag, a városi tanácsnak kilenc éve tagja. A sajóvár­­konyi körzetben működő ta­nácstagi csoport vezetője volt — ez a csoport 1972-ben a Legjobb tanácstagi csoport megtisztelő címet kapta. Né­pi ülnök, a fogyasztási szö­vetkezet felügyelő bizottságá­nak 20 éve tagja. Szereti az újat, a többszörös kiváló dol­­gozó ... Mindezeket felsorolni is sok egy fáradhatatlan em­berről. Amikor arról kérdez­tük március 19-én a jelölő­gyűlés után, hogy miért is vállal ennyi sokat, szinte csodálkozva felelte: — Szeretek az emberekért tenni, a közért munkálkodni. Igaz, van amikor hálás fel­adat­ van, amikor kevésbé az. Mégis igen jóleső érzés, hogy a közös állásfoglalás­ban, a város arculatának vál­tozásában benne vannak az én javaslataim, észrevétele­im. Amikor 7 éve a város­­központ­­ kialakításáról dön­töttünk,­­még nem reméltem, hogy ezért a korszerű lakó­körzetért is tehetek. Gyakor­latilag — úgy hiszem — tel­jesen megismertem a tanácsi munkát, két állandó bizott­ságban is tevékenykedtem a most lezárult tanácsi ciklus idején. Ha megválasztanak, akkor tovább folytatom ott, ahol abbahagytam. A jelölő gyűlésen — új körzetben, a Vörös Hadsereg úti lakótelep I/A jelű épüle­tének állampolgárai körében ...több konkrét javaslatot mondott el Báthory Albert. Ha ő lesz a tanácstag, neki is tenni kell a megvalósu­lásért.... MOLNÁR ISTVÁNNÉ: A 39-es körzet másik ta­nácstag-jelöltje Báthory Al­­berttel együtt került fel a je­lölőlistára. Április 15-én tehát a fiatal kibontakozó kedv, energia és a gyakorlat­tá vált becsületes tenni aka­rás, a tapasztalat között dől el a verseny — amennyiben ezt versenynek lehet tekinte­ni, s nyertesről lehet szólni. Molnárné 25 éves, a durva­­hengermű üzemfőnökségén műszaki­ dokumentációs elő­adó. A munkahelyén szak­­szervezeti megbízatásként vállalt kapcsolatot a nép­fronttal. A KISZ-alapszerve­­zet aktív tagja, ott is szíve­sen segít. — Amikor felkerestek, hogy elvállalom-e a tanács­tagi tennivalókat — amennyi­ben, megválasztanak, — első gondolatom az volt: fogom-e győzni? De azt is tudom, hogy engem, mint fiatalt kö­telez ez a környezet, az új városrész. Tennivalókra, cse­lekedetekre. Akár tanácstag leszek, akár nem. Mert raj­tunk is múlik, milyenné ala­kul ez a környék. Tudom, nehéz lesz — különösen kez­detben nehéz —, hiszen egy teljesen új feladatkör a ta­nácstagé, amivel esetleg majd ismerkedem. Felfedez­ni a város gondjait, látni a fejlődést, a további perspek­tívát, sőt a gyakorlati lehe­tőségeket és módszereket, még azt is, hogy *a gondok orvoslása érdekében kihez kell fordulnom ... M.—Ih—a A jelölő gyűlések humora Válasz — írásban A 46. számú (Béke-telep) választási körzetben március 14-én tartották a jelölő gyűlést. A beszámoló után hárman jelentkeztek hozzászólásra. Az első kettő arról beszélt, hogy közösen óvjuk meg a Béke-telep, a város értékeit, a parko­kat, a kiültetett fákat. A harmadik hozzászóló „bőbeszédűbb” volt. Új létesítmények felsorolásával egészítette ki a beszá­molót. Szólt arról, mivel gazdagodott a város az eltelt évek­ben, s hogy Ózd összességében többet kapott a „közös pénz­tárcából”, mint több hasonló település. Végül arról is beszélt, milyen feladatokat kell megoldania a megválasztásra kerülő tanácstagoknak, a tanácsnak. Gyorsan telt az idő. A gyűlés végén megválasztották — egyhangú szavazással — a körzet tanácstag-jelöltjét. A levezető elnök rá-rálesve a siető óramutatóra — közölte, hogy a három hozzászóló írás­ban kap majd választ kérdéseire, javaslataira a városi ta­nácstól. Elmosolyodtunk. A harmadik hozzászóló — aki ugye szin­tén a tanácstól kap választ — nem más volt, mint a 46-os körzet jelöltje, a városi tanács elnöke, Varga Dezső. — magyar — — Igaz, a nőknél nemigen szoktuk elárulni az életkort, mégis kivételesen engedje meg, hogy megmondjam: 48 éves... A tanácstag-jelölt — egyébként 10 éve tanácstag —, s vá­rosunk egyik képviselője a megyei tanácsban — elvörösödött. A fejek is irányába fordultak ... A fiatalember tovább beszélt, elmondta, milyennek ismerte meg Prosek Gyulánét, majd leült. A tanácstag-jelölt mellett is hölgy ült. Szót kért: — Ha nőknél eláruljuk az életkort, mondjunk legalább pontos számot. Prosekné csak néhány hónapja múlt 41 éves... Többen — elsősorban a lányok és az asszonyok felszis­­­szennek. Ebben a pillanatban megtörtént a szerepcsere, az előbb még magabiztosan és nyugodtan, határozottan beszélő Kovács Gábor pirosodott el. Többen megfigyeltük: ő volt az első, aki a jelölő­gyűlés végén az egyhangúan megválasztott tanácstag-jelölthöz sie­tett. Gratulálni... ? — tila — A nőknek nincs kora/ Az első napon, március 12-én 22 jelölő gyűlés zajlott le. Egyik közülük a megyei tanács járási hivatalában a 38. vá­lasztókörzet — a városközpont I B és I/C épület — tagjainak a részvételével. A formaságok — elnöki megnyitó, előadói beszéd, majd a nyolc hozzászólás — után került sor a Hazafias Népfront megbízottjának szavaira a jelöltről. A fiatalember — Kovács Gábor — közvetlen szavakkal szólt a jelöltről. Figyelmesen fogalmazott: „Az összes ózdi nevében 99 Folynak a hozzászólások, sorakoztatják a kéréseket, problé­mákat a Petőfi-körzet 18-as számú választói körzetében. Sok a cigány, kevés az óvoda, rossz az út, nem megfelelő a csa­padékvíz-elvezetés. Peremterületi gondok. Középkorú, barna, szikár ember emelkedik szólásra. Maga­biztosan kezdi: — Én az összes ózdi dolgozó véleményét tolmácsolom, ami­kor kérem: több szórakozási lehetőséget biztosítsanak a vá­ros lakóinak. Mert kérdem én: méltó-e ehhez a nagy múltú vállalathoz, hogy nincs egy rendes, becsületes futballcsapata! Ezt intézzék el az illetékesek, hogy legyen érdemes kijárni a meccsekre .. . Mit lehet erre válaszolni? Borsodi Lászlóné tanácstag-jelölt „illetékessége” kérdéses. Igaz, a férje valamikor aktívan és eredményesen rúgta a kerek bőrgolyót, de hol vannak már azok a régi szép idők ... ! (dobi) Az elmúlt héten Csorna Jenőt, az MHSZ városi szerveze­tének titkárát az acélműbe kérték. A meghívás szokatlannak tűnt, de a titkár elvtárs eleget tett a kérésnek. Az I. mű­szak I. kemence kiszolgálói fogadták. A hattagú szocialista brigád vezetője, Molnár Sándor közölte, hogy a szövetség negyedszázados jubileumi tiszteletére a szocialista kollektíva szeretné az MHSZ nevet felvenni, viselni. Fogadkoztak, hol úgy dolgoznak a jövőben is, hogy méltók lehessenek a név­adóhoz. Felvételünk a megállapodást örökíti meg.

Next