Ózdi Vasas, 1984 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-06 / 1. szám
2 A pártmunka jellegéről Pártunk XII. kongresszusa mélyrehatóan elemezte a párt szervezeti helyzetét, belső életét, a pártmunka hatékonyságát. A kongresszus határozataiban megfogalmazódtak a párttevékenység, a pártmunka továbbfejlesztésének főbb irányai, konkrét feladatai. Ezek sorába tartozik a pártmunka politikai, mozgalmi jellegének erősítése is. Az ezzel kapcsolatos főbb feladatokat az áprilisi félidős értékelés megerősítette. Kádár elvtárs kongresszusi előadói beszédében többek között a pártról szólva hangsúlyozta: „Nem feledkezhetünk meg arról a kötelességünkről sem, hogy folyamatosan fejleszteni szükséges munkastílusunkat, erősíteni kell a pártmunka mozgalmi jellegét, csökkenteni formális, bürokratikus vonásait. Az előttünk álló feladatok nem jelentések és határozatok halmazát, hanem az eleven politikai tömegmunkát követelik meg". Az idézet fontos és világos útmutatást ad a párt munkamódszerének és munkastílusának fejlesztéséhez. Első olvasásra a kérdés egyszerűnek tűnik. Ha azonban mélyebben, részletesebben vizsgáljuk e témakört, amikor a kongresszus határozatait gyakorlattá kívánjuk alakítani, rájövünk, hogy sokfelé ágazó, összetett kérdéscsoportról van szó. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért került napirendre a politikai, a mozgalmi jelleg továbbfejlesztése? Mi ad jelentőséget ennek a témának? Röviden fogalmazva a válasz: a fejlett szocialista társadalom építése napjainkban különösen szükségessé teszi a párt vezető szerepének, a pártmunka hatékonyságának fejlesztését. Gondoljunk csak például a bonyolult gazdaságpolitikai, a közvetlen munkahelyi feladatokra, s ezek megvalósításában a pártszervezetek gazdasági munkát irányító, segítő és ellenőrző szerepére. A vállalati önállóság növelése, a felelősségérzet erősítése, a politikai eszközök átgondoltabb alkalmazása, a párttagság eredményesebb aktivizálása, bizonyos újszerű vonások kimunkálása, a tartalékok feltárása mind szükségessé teszik a témával való foglalkozást. A politikai, mozgalmi jelleg nem cél, hanem eszköz a párt politikájának érvényesítésében. A mozgalmi jelleg erősítésének a politikát kell szolgálnia. Nem lehet napjainkban jó munkát végezni, hogy az ugyanakkor ne legyen politika is. Melyek a pártmunka mozgalmi jellegének az összetevői? Komplex fogalomról van szó, de ennek ellenére a párt valamennyi szervezeti és működési elvét nem lehet a fogalom körébe sorolni. Kétségtelen, hogy a munkastílus és a munkamódszer is politikai kérdés. Vagy például a pártélet lenini normáinak érvényesítése feltétele a pártmunka politikai, mozgalmi jellege jobb érvényesítésének. A kérdés lényegét abból kiindulva lehet és kell meghatározni, hogy pártunk nem utasításokkal, parancsokkal, hanem a politikai meggyőzés és a nevelés eszközeivel vezet. A pártélet a pártmunka — természetéből fakadóan — politikai és mozgalmi jellegű. Politikai jellegét a munkásosztály céljainak szolgálata, mozgalmi jellegét pedig az öntudatos, az önkéntes vállaláson alapuló, a tömegek megnyerésére és mozgósítására irányuló munka adja. Feltételezi a tudást, az őszinteséget és nyíltságot, igényli az élőszó erejének latba vetését, a személyes példamutatást és áldozatvállalást is, elsősorban a párttagok részéről. A pártmunka lényege az emberek között végzett munka. Ebből következik, hogy a mozgalmi jellegtől elválaszthatatlanok a napjainkban oly sokat hangoztatott emberi kapcsolatok a pártszervezetekben és kívül egyaránt. A mozgalmi jelleg továbbfejlesztésében az eddiginél nagyobb szerepet kell kapnia a tömegkapcsolatok ápolásának, általában az emberekkel való foglalkozásnak, a biztató emberi szónak. Napjaink bonyolult feladatai közepette különösen nagy jelentősége van ennek valamennyi munkahelyen, az élet minden területén. A mozgalmi jelleg igényli a rugalmasságot, az alkalmazkodást a változó feladatokhoz és körülményekhez, a sablonok elkerülését. Ez utóbbi még ma is jellemzője több pártalapszervezet tevékenységének. E rövid felsorolás nem kimeríti, inkább csak érzékelteti a témával összefüggő főbb kérdéseket. A mozgalmi jelleg erősítésében jelentős szerepe van a pártmunka munkastílusával, munkamódszerével összefüggő kérdéseknek. Abban ugyanis, hogy a tömegek megértsék, elfogadják a párt politikáját, vagy például egy üzemben a dolgozók magukévá tegyék a pártalapszervezet jóváhagyásával kitűzött gazdasági feladatokat. Jelentős szerepe van annak, hogyan, milyen módszerekkel dolgozik a pártalapszervezet. Konkrétabban: munkastílusa hogyan alkalmazkodik az üzem adottságaihoz (például a három, illetve négy műszakhoz), a dolgozók összetételéhez stb. Abban tehát, hogy a párt tömegkapcsolatai miként alakulnak a különböző területeken, munkahelyeken, jelentős szerepe van a helyesen kialakított, a helyi körülményekhez, feladatokhoz igazodó munkastílusnak, munkamódszernek. A pártmunka politikai, mozgalmi jellegének továbbfejlesztésénél új elvek, tézisek, megállapítások „kitalálására” nincs szükség. Van a pártnak kialakult munkamódszere. Ez az alapja a politikai, mozgalmi munka végzésének. A pártszervezetek munkájukban önállóan, a mindennapi tennivalókhoz alkalmazkodva kezdeményezzenek olyan akciókat, alakítsanak ki munkájuk során olyan módszereket, amelyek szélesítik, gazdagítják munkájukat, és egyben hozzájárulnak a politikai, mozgalmi jelleg erősítéséhez. A pártszervezetek azonban ezzel kapcsolatos feladataikat ne szakítsák ki a pártmunka egészéből. Olyan „helyi" munkastílus kialakítására van szükség, amely legjobban szolgálja a politikát, illetve annak megvalósítását. Előrehaladásunkhoz szükség van az eddig jól bevált módszerek, eszközök változó körülményekhez való alkalmazására. A pártmunka politikai, mozgalmi jellegének továbbfejlesztése, illetve az ezzel kapcsolatos helyi feladatok kidolgozása — más jelentős kérdésekhez hasonlóan — a párttagság közös gondolkodását, tenniakarását igényli minden szinten. Frisovszki Tibor Kutyabarátok figyelmébe! Értesítjük a kutyabarátokat, hogy városunkban a kutyaképző iskola legközelebbi foglalkozására vasárnap, január 8-án délelőtt 10 órától kerül sor a stadion területén. A kiképzést a MEOE Miskolci Szervezetének kiképzőmestere vezeti. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Vezetőség ÓZDI VASAS 1984. január 1f. Eftészsperi>ji kultúránk emeléséért Sikeres évet zárt a Vöröskereszt A Vöröskereszt egyike azoknak a szervezeteknek, amelyek közvetlenül az embert állítják előtérbe, minden gondjával-bajával együtt. E szervezet számtalan bizonyítékát adhatja a törődésnek, a segítség gyors előteremtésének, egyszóval, rengeteget tehet ember és környezete jobbá, kulturáltabbá alakításáért. A Magyar Vöröskereszt Ózd városi-járási Vezetősége az elmúlt év végén tartott vezetőségi értekezletén azt vizsgálta, mi mindent sikerült teljesítenie az alapszervezeteknek 1983-ban, hol mutatkoznak hiányosságok, és hol értek el kiemelkedően jó eredményeket. A beszámoló részletezi a vöröskeresztes munka egyes területeit, az akciók lebonyolításának nehézségeit, illetve a hiányosságok megoldásának mikéntjét is. Sokat és sok helyen foglalkoztak az elmúlt évben a szenvedélybetegségek káros hatásainak megvilágításával; előadássorozatokon hívták fel a dolgozók és az ifjúság figyelmét a túlzott alkohol- és az indokolatlan gyógyszerfogyasztás veszélyeire. Ezzel együtt általában is szükség van a lakosság egészségpolitikai tájékoztatására, az egészséges életmiód propagálására. A lakótelepi alapszervezeteknél emelkedett a megszervezett előadások száma, és érdeklődőben sem volt hiány. Kiemelkedő rendezvénye volt a Vöröskeresztnek az elmúlt évben, az egészségnevelési hetek programsorozata, amelyet Putnokon és Ózdon tartottak. A színvonalról többek között olyan neves előadók gondoskodtak, mint dr. Czeizel Endre genetikus, dr. Kaposvári Júlia, az Országos Vöröskereszt főtitkárhelyettese, dr. Velkei László professzor és dr. Tóth Judit, a megyei egészségnevelési osztály vezetője. Nagy sikert aratott a rendezvénysorozat záró „színfoltja”, a kocogónap, amely családi vetélkedővel ért véget. A városi-járási vezetőség köszönetét fejezte ki mindazoknak a szervezeteknek, akik részt vettek az egészségnevelési napok szervezésében, és anyagi hozzájárulásukkal is segítették a lebonyolítást. Nagy részt vállaltak ebben a munkában a városi-járási KISZ-bizottság munkatársai, valamint mások, vállalatok, intézmények sora. Az egészséges életre való nevelést már kisgyermekkorban el kell kezdeni. Ezt mindenki tudja, csak éppen a megvalósítás nem megy valamennyi helyen zökkenőmentesen. A Vöröskereszt ifjúsági munkabizottsága figyelemmel kíséri a kicsik ilyen irányú nevelését, akciókat, rendezvényeket szervez nekik. Novemberben háromfordulós fog- és testápolási pályázaton vehettek részt a kisdobosok; a felkészítő tanárok munkáját is dicsérik a szép eredmények. Az ifjúság természetesen mint egy „rossz örökséget”, úgy viszi magával neveltetésének foghíjait, a rossz beidegződéseket,téves információkat. A serdülők, majd a dolgozó, tanuló fiatalok valós gondjaira kell, hogy legyen ideje a vöröskeresztes alapszervezeteknek. Ezek megoldása nemcsak szép feladat, hanem megtérülő „befektetés” is, hiszen a kiegyensúlyozott, tájékozott felnőtt minden bizonnyal tovább fogja adni gyermekének a kulturált, egészséges élet megteremtésének igényét, az erre való törekvést. A KISZ-alapszervezetek bekapcsolódásával, előadások hangzottak el a tavalyi évben a „Családi élet iskolája", és „Szülők Iskolája” címmel. A csecsemőgondozási tanfolyamok már az általános iskolákban vonzzák a lányokat, ez biztató jel. A Vöröskereszt másik — igen népszerű és kedvelt — feladata a szűrővizsgálatokra történő mozgósítás. E mozgósítás nyomán a lakosságnak mind nagyobb hányada vesz részt a vizsgálatokon, bár meg kell nyerni azokat is, akik még húzódoznak. Nem lehet kifogás az időhiány, a „nem érek rá, mert” . . . kezdetű magyarázat. Még a bejáró dolgozóknak is időt kell szakítaniuk saját magukra. Az ő egészségnevelésük igen nehéz feladat, évek óta nem születnek kellő eredmények. Jó módszer lehet a munkaközi szünetekben szervezett egészségügyi beszélgetés, ha valóban sokakat érintő problémát feszeget. Ember és környezete nem választható el egymástól. A jó közérzethez hozzátartozik a lakóterület tisztasága, gondozottsága is. Ennek szorgalmazására indult a „Tisztavirágos község” elnevezésű versenymozgalom. A díjazottak vándorserleget, oklevelet, jutalmat kaptak. A környezetvédelmi munkabizottság elkészítette az értékelést, és továbbította a megyei vezetőségnek. A megyei városok közötti versenyben Ózd első helyezést ért el, az ezért járó serleget és oklevelet a megyei „Környezetvédelmi Világnapi Ünnepségen” vehette át a vezetőség, itt helyben. Hosszasan lehetne sorolni azokat a megmozdulásokat, előadásokat, színes rendezvényeket, amelyek az elmúlt évben a Vöröskereszt kezdeményezésére, az alapszervezetek széles körű bevonásával kerültek megvalósításra. Valamennyi kemény szervező munka, nemegyszer komoly agitáció eredménye volt. A mozgáskorlátozottak segítése, az állami gondozott gyerekek életének figyelemmel kísérése, a kisegítő iskola patronálása, az idősekről való fokozott gondoskodás, a gyeses kismamák bevonása a közéletbe, a cigánylakosság felvilágosítása, az alkoholizmus elleni küzdelem ... és még sorolhatnánk. E címszavak csupán sokoldalúságot, de nem teljességet takarnak. A beszámoló kiemel: a különösen jól tevékenykedő alapszervezeteket, és név szerint említi azokat is, akik elmaradtak a munkában. Megnyugtató, hogy összességében a Vöröskereszt család- és szociálpolitikai tevékenysége eredményes volt. A jövőben még többet kell tenni a gondok körültekintő megoldásában, szorosabb kapcsolatot kell kialakítani főleg a tanácsokkal és más társadalmi és tömegszervezetekkel. A jó kapcsolat növeli a vöröskeresztes munka hatékonyságát, erre jó példa a városi pártbizottság, a pártvezetőségek és pártalapszervezetek ilyen irányú segítőkészsége. Nem lenne teljes a beszámoló, ha nem szólnánk röviden a véradómozgalomról, hiszen a mozgósítás, a meggyőzés talán, itt érvényesül a legközvetlenebbül, a „legmérhetőbben”. A lelkiismeret sokakat késztet véradásra, de erre hagyatkozni nem lehet. Személyes példamutatással már nagyobb siker érhető el. 1983-ban összesen több mint 21 ezer liter vért adtak a város és a járás területén, mindennapi szomorú esetek bizonyítják, hogy még többre volna szükség. Az is jó lenne, ha minél nagyobb számban vennének részt az emberek az elsősegélynyújtó tanfolyamokon (bár az igény nő, de az oktató kevés), hiszen a véradás mellett ez is közvetlen segítséget jelenthet alkalmas pillanatokban. Van tehát teendő bőven az új esztendőre. A vöröskeresztes vezetőségek, az aktivisták érzik a feladat nagyságát és fontosságát, de nemcsak nekik, mindenkinek tudnia kell, hogy ezt a munkát csak lelkiismeretesen lehet csinálni. Úgy, mint ahogy a legkiemelkedőbb alapszervezetek tették a tavalyi évben. A december 21-i, titkári értekezleten ismertették az alapszervezetek rangsorolását, ekkor adták át a jutalmakat is. Első helyezettek lettek: lakóterületi alapszervezetek közül Kissikátor (titkár: Kocsik Attila), egészségügyi és pedagógus alapszervezetek közül város: kórház (titkár: dr. Klemencsics Ágnes), a munkahely: alapszervezetek közül Ruhagyár I. (titkár: Bertalan Józsefné), az ÓKÜ gyáregységi alapszervezetek közül OGY építm.-karb. kőművesüzem (titkár: Pukkel Sándorné), az ÓKÜ igazgatásról a szociálpolitikai fiúosztály (titkár: Sike Gáborné), a munkahelyi vezetőségek közül az egészségügyi intézmények (titkár: dr. Török Bálint). Takács Mariann Feladat? Küldetés! Pali bácsi elbúcsúzott Munkatársainak hiányzik a csendes-szorgos matatása, az örökös készsége, a folytonos igyekezete, akarása. Mert amikor közöttük volt még — néhány napja is —, jó volt látni, hogy ott van a helyén. És ha kell, segít. És ha kell, tanácsot ad és ha kell, együtt mosolyog és együtt nevet a többiekkel. És ha kell, leltároz, ha kell, kimutatásokat készít, számol, összegez, grafikonok fölé hajol. Egyike volt a biztos, fix „pontoknak” a termelési főmérnökségen. Bizonyos, hogy ezért volt olyan megkapóan kedves a búcsúztató, amikor a vezetői, a munkatársai elköszöntek tőle. Pedig nem történt semmi különös. Mindössze annyi, hogy a jól végzett munka után Béri Pál is nyugdíjba vonult, mint sokan mások. Jól ismerik Ózdon ezt az alacsony, fekete férfit. Tisztelik is nyugodtságáért, mérhetetlen türelméért, tisztelettudásáért. Nemigen mondhatják róla sokan, hogy veszekedni látták. Fáradhatatlan, tűrte mindig, amit rámért a sors. Nem volt azonban a passzív „szemlélője” életpályája alakulásának. Már kora ifjúsága idején bekapcsolódott a mozgalmi munkába. Volt kultúrás, népnevelő, békemozgalmi aktíva, pártvezetőség, tag. A pártnak egyébként 1945 óta tagja. A hite diktálta, hogy az 1947-es választások idején agitáljon a kommunisták programja mellett. A legbonyolultabb időszakban, az ötvenes évek elején volt a Hivatalhoz I. függetlenített párttitkára. Aki ismeri az akkori évek történelmi légkörét és az események hátterét, az tudja:nem volt egyszerű és könnyű dolog politikavezetőnek lenni, helytállni. Elsők között fogott fegyvert a munkáshatalom mellett, mint munkásőr. A termelési intézőségnek, illetve a termelési főmérnökségnek 23 éven át volt a dolgozója, egészen december elejéig. Amikor készülődött a búcsúzásra, módot talált rá, hogy pártalapszervezetének leendő titkárával szót váltson. Arról, hogy milyen feladatot szánnak neki... Eddigi gazdag életútjának legértékesebb, leglényegesebb tartalma, értelme: Laci. Egyedül nevelte fel, rendkívüli szeretettel, megértéssel. A ma kétdiplomás fiatalember fiúi szeretettel, ragaszkodással igyekszik ezt megköszönni. Béri Pálhoz hozzátartozik a jövő, az optimizmus és — furcsa kettősség — évek óta hozzátartozik az elmúlás. Egyike ő azon keveseknek, akik rendkívüli feladatra vállalkoztak. Nem is feladat ez, inkább küldetés, mert aki mások fájdalmának enyhítésében közreműködik, bizony nem vállal keveset. Szocialista „pap”. Sokan nevezik így. Semmiképp sem csúfolásképpen, hanem mert a hivatalos, a lényeget hűen hordozó kifejezést még szinte ki sem találták erre a munkára. Béri Pál a társadalmi gyászszertartások szónoka, a közösség megbecsülését tolmácsolja, fejezi ki szavaival, búcsúbeszédeivel. Mindannyiunk nevében, valamennyiünk helyett Embert formáló és egyben embert pusztító ez a szónoki munka. A legsúlyosabb gyász óráiban kell megtalálni a kapcsolatot azokkal, akik súlyos veszteségük kínját hordozzák. Akkor kell megtalálni a hangot, amely valamelyest is képes a fájdalom enyhítésére, a megmásíthatatlan elviselésére. Belefárad Pali bécsi is minden egyes temetésbe, mégis megy ismét, amikor hívják. Nem tudom miért, Kosztolányi verse jut eszembe: „Kérem, én még nem játszottam, nem játszottam, nem játszottam. Játszani szeretnék mostan.” Játssz, élj, örülj sokáig, Pali bácsi! Az emberek szeretetét és tiszteletét élvezve, úgy, hogy a valódi magány soha ne kössön gúzsba, úgy, hogy találj új barátokra. M. Tóth Ilona