Ózdi Vasas, 1986 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-03 / 1. szám
2 ÓZOT VASAS Az ügyfél érdekeit szolgálva országszerte immár másfél évtizede szolgálják az ügyes-bajos dolgaikat intéző állampolgárok érdekeit a tanácsok ügyfélszolgálati irodái. Mint az az Államigazgatási Szervezési Intézet közelmúltban készült felméréséből kiderült: a szolgáltató jellegű szervezetek — amennyiben tevékenységük jól szervezett — úgy a tanácsi, állampolgári ügyek több mint felét már az első „lépcsőben” elintézhetik, lényegesen gyorsítva, egyszerűsítve ezzel az ügyintézés hivatalos menetét. Mindennek köszönhetően a tanácsot felkeresők 80 százaléka jelentős időt is megtakarít, hiszen tíz ügyből nyolcat mindenféle utánjárás nélkül, helyben oldanak meg a szakemberek. Az elmondottak igazáról, hasznáról személyesen is meggyőződhetnek mindazok, akiknek mostanában a tanácsháza II. (Centrum mellett) épületében akad dolguk. Több mint egy hónapja ugyanis ezen a helyszínen — egy használaton kívüli ruhatár helyén — egy jól felszerelt ügyfélszolgálati iroda „üzemel”, ahol nem csak tanácsot, eligazítást kaphatnak a betérők, hanem egy sor kérdésben mód nyílik problémájuk érdemi megoldására is. — A járások megszűnte után — tájékoztatott dr. Kocska János, a városi tanács vb-titkára — ebbe az épületbe költözött a művelődési, a termelés-, és ellátásfelügyeleti, továbbá az igazgatási és sportosztály, s itt kapott helyet a közegészségügyi és járványügyi szolgálat, a családvédelmi iroda, a HNF és a Vöröskereszt városi vezetősége, továbbá a Népi Ellenőrzési Bizottság is. A szervezetek magas számából adódóan a zavartalan munkavégzés tárgyi feltételeit csak részben sikerült biztosítani s tovább szaporította a zsúfoltságból eredő gondokat az ügyfélforgalom nagysága, irányítottságának nem kellő szervezettsége is. Az ügyfélszolgálati iroda kialakításával — tudtam meg a továbbiakban — tulajdonképpen két legyet sikerült ütni egy csapásra. Egyrészt közvetlenebbé, egyszerűbbé vált a tanács és az ügyfelek kapcsolata, másrészt javultak az egyes csoportok tevékenységének tárgyi feltételei is. A lakásügyi, az általános igazgatási, a népességnyilvántartási, továbbá a gyámügyi csoport számára a rendelkezésre álló helyiségek átcsoportosításával olyan feltételeket teremtettek, melyek az ügyfelek kulturált fogadására, az iratok célszerű tárolására, s az elmélyült munkára egyaránt módot adnak. — Intézkedéseinkből minden bizonnyal kiderül — kommentálta a változásokat dr. Kocska János —, hogy nem az állampolgárok és az ügyintézők egymástól való elszigetelése volt a célunk. Elsődlegesen az vezérelt bennünket, hogy az első lépcsőben megoldjuk mindazon problémákat, melyek nem igényelnek hosszabb időt, s speciális felkészültséget. Mindez az ügyfelek számára is többszörös előnyt jelent, hiszen a tehermentesítésnek köszönhetően a bonyolultabb esetekben is a lehető leggyorsabban és legalaposabban tudnak intézkedni az egyes osztályok dolgozói. Szintén az intézkedés ügyfélcentrikus volta mellett szól, hogy osztályaink továbbra is „nyitottak”: soron kívüli, halasztást nem tűrő ügyekben a hétfői, szerdai és pénteki ügyfélfogadási napon kívül is a lakosság rendelkezésére állnak. A cikk elején említett felmérés arra is utal, hogy csak azok az ügyfélszolgálati irodák tudnak jól és hatékonyan dolgozni, ahol megfelelőek a tárgyi és személyi feltételek. Mindezzel számoltak az átszervezés helyi felelősei is, hiszen az iroda számára biztosították a szükségesnek ítélt „kellékeket”, eszközöket, beadványmintákat, tájékoztató és formanyomtatványokat. Az iroda elsődleges célja természetesen a lakosság informálása, felvilágosítása, eligazítása — foglalta össze a tevékenység lényegét dr. Proczner Vilmos, az igazgatási osztály vezetője. Emellett azonban egy sor területen lehetőség van a konkrét ügyek helyben történő elintézésére is. — Kérem, említsen meg ezek közül néhányat. Az ügyfélszolgálati Irodában történik többek között a lakcímbejelentések, hadkötelezettséggel összefüggő adatváltozások intézése, a különböző hatósági bizonyítványok nyilvántartása, iktatása, egyes panaszügyekben a jegyzőkönyvek felvétele is az iroda kötelezettségei közé tartozik a lakásigényléssel kapcsolatos nyomtatványok, hatósági bizonyítványok kiadása, okmánybélyeg árusítása, valamint az elveszett, talált tárgyak nyilvántartása, kezelése és szükség esetén értékesítése is. Mindez a „feladatsor” különben rövidesen az épület előterében is kifüggesztésre kerül, a jövő év első felében pedig szórólapon is megismerkedhet a lakosság az iroda közhasznú szolgálataival, nyitvatartási rendjével. Reméljük, hogy a széles körű tájékoztatás segít majd a szerdai, este hétig meghosszabbított ügyfélfogadási napunk „hatékonyságának” javításán is, hiszen manapság 4 óra után már csak elvétve téved be egyegy ügyfél. Az ügyfélszolgálati Iroda létrehozása — tanúsítják az eddigi tapasztalatok — kétségkívül jó ötlet volt, ám a gondok csak egy részére hozott gyógyírt. A tanácsi apparátus ugyanis mindmáig öt helyen dolgozik, azai a koncentrált ügyintézést lényegesen megnehezíti. A végleges és megnyugtató megoldást ezért az jelentené, ha az apparátus egy helyre költözhetne, s így minden ügyes-bajos dolgát egyetlen helyen intézhetné el az állampolgár. Tóth Gyula Jubileumi jutalmak December hónapban 50 éves jubileumi jutalomban részesültek: Szekeres Miklós öntőcsarnoki ellenőr (acélmű gyáregység). M. Juhász József diszpécser (termelési főmérnökség). Kisistók Zoltán önálló statisztikus (terv- és statisztikai főosztály). 40 éves jubileumi jutalmat kapott: Kristály Gyula öntőcsarnoki ellenőr. Magyar Gyula darukormányos. Kormos Imre hulladéktéri rakodó. Boda József kőműves segédmunkás, Kovács K. András darukormányos (acélmű gyáregység). Széles Bálint hengerkocsi-kormányos. Jobbik Mihály darusi segéd, Varga József hengerész I. Szabó József előmunkás, Polgári Irén darukormányos, Csépányi Géza melegolló L segéd. Pájer János blokk melegolló előmunkás (hengermű gyáregység). Varga István mozdonyvezető, Döbör József műszaki osztályvezető, Galambos András rakodómunkás, Kusnyerik László kovács (szállítási gyáregység), Balázs Lajosné főelőadó, Czifra Péter vasszerkezeti lakatos (üzemfenntartási gyáregység), Ternyák István gépész (szolgáltató áregység), Czifra Magdolna vndnok (gondnoksági hiva-t. Pályázati felhívás A Tudományos Minősítő Bizottság pályázatot érdet az 1986. szeptember 1-én kezdődő belföldi, és az 1987. szeptember 1-én kezdődő belföldi, és az 1987. szeptember 1-én kezdődő külföldi, tudományos továbbképzési ösztöndíjakra. A továbbképzés belföldön és külföldön egyaránt ösztöndíjas és levelező formában történik. A továbbképzés időtartama 3 év, külföldi levelezőé 4 év. Tudományos továbbképzésre pályázhat: az egyetem, egyetemi jellegű főiskola utolsó évfolyamára beiratkozott hallgató, valamint egyetemet, egyetemi jellegű főiskolát végzett, 35 évesnél fiatalabb szakember. A pályázatok benyújtásának határideje: 1986. február 15. A pályázati felhívással kapcsolatos tudnivalókról részletesebb felvilágosítást a személyzeti és oktatási főosztály oktatási osztálya ad. 1986. január ! Mit vár 1986-tól? BARTÓK IMRÉNÉ: — 1986-ban több pénzt, fizetésemelést, jó munkakörülményt várok, ez feltétlenül kell(ene). A család jó egészségben legyen együtt A fiam nősülés előtt áll — értsék meg egymást a feleségével. A lányomnak pedig sikerüljön a felvételije. VÁRADI RÓBERT: •— Elsősorban jobb munkalehetőséget, több órabért, nagyobb megbecsülést a munkások iránt... BÁNHEGYI LAJOSNÉ: — A legfontosabb az erő, egészség — bírjunk még sokáig dolgozni. És az, hogy mindenki békességben, békében éljen. Szeresse a nép egymást! IPACS GÁBOR: — Békét, fizetésemelést, sok pénzt kívánok mindenkinek. BOHUSNÉ PAPP JUDIT: — Én azt kívánom, hogy a belső ellenőrök nagyobb erkölcsi, anyagi megbecsülést kapjanak a vállalatoknál. BÓTÁNÉ ÉRSEK IBOLYA* — Becsüljék meg az emberek munkáját. S remélem, nem lesznek drágábbak a gyermekárucikkek. NAGY LÁSZLÓ* — Bízom benne, hogy kedvező fordulat következik be a gazdasági helyzetben. 1986- ban. Ez minden bizonnyal éreztetni fogja jótékony hatását az élet egész területén. BALOGH JÓZSEFNÉL — Óhaja van az embereknek __, de nem sok jót várok — sajnos. KELEMEN ANTAL« — Mindenekelőtt békét kedvező fordulat következett be a világpolitikában, 1985- ben, s remélem, ez a lendület az idén tovább folytatódik. Magamnak és családomnak jó egészséget és megértést kívánok. Bízom benne, hogy nem lesznek megélhetési gondjaink ... SZENTJÓBI ATTILÁNÉ: — A legfontosabbnak azt tartom, hogy a Kun Béla Művelődési Központ épületében működő városi Központi Könyvtár 25 éves álma február 1-től valóra válik. Megnyílik a nagyközönség előtt a zenei, nyelvi részleg. A városban és vonzáskörzetében élő emberek szabadon hallgathatnak zenét és az érdeklődők négy világnyelvvel is megismerkedhetnek. Ezzel a fejlesztéssel sikerült megteremteni a „B” típusú könyvtárt, s remélem, mihamarabb önálló otthonba költözhetünk ... DR. ALI ELMI: — Azt várom, hogy az egészségügyi pénztelenség megoldódjon, sikerüljön megszüntetni a meglevő problémákat, és az ami általánosan szükséges, minden meglegyen a gyógyító, megelőző munkához. Magamnak, s családomnak is csak azt tudom kívánni, hogy az egészségünk megmaradjon. SZÉLES ISTVÁN: — Remélem, 1986. nem lesz rosszabb, mint 1985 KÓNYA BOLDIZSÁR: — A legfontosabb, hogy egészség békesség legyen! DR. PAPP SÁNDOR: — Nyugalmas, békés életet. A bűncselekmények csökkenését kívánom 1986- tól. Ezzel nemcsak az ügyészség munkája csökkenne, de a társadalmi életben is pozitív változás következne be. Jó lenne egyébként egy ötös találat is! VARGA JÓZSEF: — Nem ad okot az elbizakodottságra az ÓKSE NB I-ben szereplő női tekecsapatának ’85-ös őszi szereplése, a középmezőnyben várjuk a tavaszi folytatást. Remélem, ’86. kedvező fordulatot hoz. Amit biztatónak tartok: sikerül megvalósítanunk a csapat megfiatalítását. Így az elkövetkezendő években akár a dobogót is megpályázhatjuk a bajnokságban. (pár) Csodaszép kora tavaszi hajnal volt. A hirtelen elolvadt hó nyomán frissen sarjadó füvek és a föld illata egészen mámorossá tette az ébredő természetet. Ebben az elringató, boldog csöndességben szinte fájva visszhangzott az az ütemes koppanás és csoszogás, ahogy Boza Ambrus, a tsz juhásza végigbaktatott a főutcán. Évttizedek óta minden hajnalon megteszi ezt az utat, e faluból várossá terebélyesedett borsodi helységben. Kezében elmaradhatatlan álmos botjával, most is a majorba, kedves jószágaihoz igyekszik. Erről a későn fekvő, korán kelő, zárkózott pásztoremberről szeretnék elmondani valamit. Életének súlyos terhét, hogy legyen a sors szabad játékának újabb bizonyítéka! Ambrus bácsi a háború előtt nem itt élt, hanem lent az apja tanyáján, az Alföldön bajlódott az állatokkal. A hajdani, kevéske szombat esti mulatság és a sok-sok munka töltötték ki váltakozva a fiatal éveit, mégsem volt elégedetlen. Beleszületett a dologba. Zsófi a szomszéd tanya juhászának leánya ugyanúgy volt, mint ő. Ha nagy ritkán alkalmuk nyílt egy kis táncra, hiába tiltottak. A leány szívesen vette, ha Ambrus szedte ráncba tánc közben a szoknyája fodrát. Táncaikból találkák, csókok, lángoló szerelem lett, és a két fiatal úgy érezte, hogy a szülők haragos viszonya sem állhat kettejük közé. Azaz, annyi eredménye mégis lett, hogy a férfi ott hagyta a tanyát. Beállt Kecskeméten kubikmunkásnak, hogy esztendő múlva, pénzzel térhessen vissza. Elválásuk fájdalmas volt. Az idő azonban — s a közöttük levő földrajzi távolság is — kikezdte e forró szenvedélyt is Zsófi szülei sem hagyták leányt álmodozni, más legényhez kényszerítették. Nem így Ambrusnál, aki esténként a szállásán tervezgetett. Ezerszer elképzelte találkozásukat és ettől újra erőt merített. Hajszólta magát a boldogságukat megalapozó többért. Megszőtt álmát azonban a háború még messzebbre űzte. A kemény harcok, halálfélelem, éhség, háromévi fogság alatt, a lét gyorsan változó kegyetlenkedéseiben mégis ez adott erőt a túléléshez. Haza akart jönni! Végül is sikerült, hogy elölről kezdve mindent megteremthesse az új otthont, ahová asszonyt vihet. Végig járt soha nem látott vad utakat, mégis remegett a lába, amikor a leányok tanyájához ért. Nem tudott semmiről, — talán nem is akarta tudni — csak azt tudta, hogy ide kell jönnie ezért a lányért, de tévedett. Úgy érezte, most vége mindennek. Percekig csak álltak egymással szemben a szoba közepén. Az egymást néző könnyes szemekben azonban valami titkos jelet hagyott a tűzhely fellobbanó fénye. A tűz a remény hordozójává vált, s e két boldogtalan ember a szerelmet látta feltámadni akkor. Zsófi nem tudott, s nem is akart mentségeket találni a későbbi titkos találkákra, csak szabadulni ebből a gyermektelen, örömtelen rabságból. Otthagyva mindent, elkezdtek egy új és közös életet most már itt, ismeretlen tájon. Gyűjtögetett kis pénzük és a férfi anyai jussa elég volt az újrakezdéshez. Akkor költöztek erre a falu széli kis tanyára és néhány birkával elindult új életük. A múló évek mindkettőjükön hagytak nyomokat, s az itteni emberek szóbeszédeit is át kellett vészeljék saját lelkiismeretük erejével, de hamar megnyugodtak. Együttlétük harmadik évében már gyermekáldás örömei elé is néztek, a sors azonban most is másképp döntött. A szülési fájdalmak váratlanul, éjjel érték el az asszonyt, pedig Ambrus húsvét táján éjjelente is kint volt az állatok között, s így Zsófi nagyon magára maradt. Ez lett a tragédiájuk. Mire reggel — csak úgy ösztönösen — hazaballagott a majorból, asszonyát vérben találta. Az országútig keresztül vágott a rétnek és őrült iramban rohant segítségért, de késő volt. Az események drámai gyorsasággal peregtek. A mentőautó bármilyen gyors is volt, az orvosok sem őt, sem a gyermeket nem tudták megmenteni. Amikor értesítésére adták a gyászhírt, tombolt. Mérhetetlen fájdalmát nem tudta másképp levezetni, csak ordítva, átkozódva, aztán amikor kissé lehiggadt, kitámolygott a kórház udvaráról. Nekivágott a több kilométernyi útnak, hogy most már örökre egyedül legyen önmagával, bánatával. Bizonyosat nem lehet tudni, de akkor szakadhatott meg elméjében valami, amiről többé nem tudott beszélni. Ha mégis szólni szeretne, csak összefüggéstelen szótagok törnek ki belőle, így aztán inkább hallgat. Sok év telt el. Ambrus bácsi nagy sebe is behegedt azóta. Éli magányos, megszokott életét, de csak azért, mert nem akarja bünteti jószágait. Ő értükkel minden hajnalon és végigvonul kutyáival a főutcán, amíg a kiszáradt szeme örökre le nem zárul. Palaszkó József: A néma juhász