Ózdi Vasas, 1986 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-03 / 1. szám

2 ÓZOT VASAS Az ügyfél érdekeit szolgálva országszerte immár más­fél évtizede szolgálják az ügyes-bajos dolgaikat intéző állampolgárok érdekeit a tanácsok ügyfélszolgálati irodái. Mint az az Állam­­igazgatási Szervezési Intézet közelmúltban készült felmé­réséből kiderült: a szolgál­tató jellegű szervezetek — amennyiben tevékenységük jól szervezett — úgy a taná­csi, állampolgári ügyek több mint felét már az első „lép­csőben” elintézhetik, lénye­gesen gyorsítva, egyszerűsít­ve ezzel az ügyintézés hiva­talos menetét. Mindennek köszönhetően a tanácsot fel­keresők 80 százaléka jelen­tős időt is megtakarít, hi­szen tíz ügyből nyolcat min­denféle utánjárás nélkül, helyben oldanak meg a szakemberek. Az elmondottak igazáról, hasznáról személyesen is meggyőződhetnek mindazok, akiknek mostanában a ta­nácsháza II. (Centrum mel­lett) épületében akad dol­guk. Több mint egy hónapja ugyanis ezen a helyszínen — egy használaton kívüli ruha­tár helyén — egy jól felsze­relt ügyfélszolgálati iroda „üzemel”, ahol nem csak ta­nácsot, eligazítást kaphat­nak a betérők, hanem egy sor kérdésben mód nyílik problémájuk érdemi megol­dására is. — A járások megszűnte után — tájékoztatott dr. Kocska János, a városi ta­nács vb-titkára — ebbe az épületbe költözött a műve­lődési, a termelés-, és ellá­tásfelügyeleti, továbbá az igazgatási és sportosztály, s itt kapott helyet a közegész­ségügyi és járványügyi szol­gálat, a családvédelmi iro­da, a HNF és a Vöröske­reszt városi vezetősége, to­vábbá a Népi Ellenőrzési Bizottság is. A szervezetek magas számából adódóan a zavartalan munkavégzés tár­gyi feltételeit csak részben sikerült biztosítani s tovább szaporította a zsúfoltságból eredő gondokat az ügyfél­­forgalom nagysága, irányí­tottságának nem kellő szer­vezettsége is. Az ügyfélszolgálati iroda kialakításával — tudtam meg a továbbiakban — tulajdon­képpen két legyet sikerült ütni egy csapásra. Egyrészt közvetlenebbé, egyszerűbbé vált a tanács és az ügyfelek kapcsolata, másrészt javul­tak az egyes csoportok te­vékenységének tárgyi felté­telei is. A lakásügyi, az ál­talános igazgatási, a népes­ségnyilvántartási, továbbá a gyámügyi csoport számára a rendelkezésre álló helyiségek átcsoportosításával olyan fel­tételeket teremtettek, melyek az ügyfelek kulturált foga­dására, az iratok célszerű tárolására, s az elmélyült munkára egyaránt módot adnak. — Intézkedéseinkből min­den bizonnyal kiderül — kommentálta a változásokat dr. Kocska János —, hogy nem az állampolgárok és az ügyintézők egymástól való elszigetelése volt a célunk. Elsődlegesen az vezérelt bennünket, hogy az első lép­csőben megoldjuk mindazon problémákat, melyek nem igényelnek hosszabb időt, s speciális felkészültséget. Mindez az ügyfelek számá­ra is többszörös előnyt je­lent, hiszen a tehermentesí­tésnek köszönhetően a bo­nyolultabb esetekben is a lehető leggyorsabban és leg­alaposabban tudnak intéz­kedni az egyes osztályok dolgozói. Szintén az intéz­kedés ügyfélcentrikus volta mellett szól, hogy osztálya­ink továbbra is „nyitottak”: soron kívüli, halasztást nem tűrő ügyekben a hétfői, szer­dai és pénteki ügyfélfoga­dási napon kívül is a la­kosság rendelkezésére állnak. A cikk elején említett fel­mérés arra is utal, hogy csak azok az ügyfélszolgálati iro­dák tudnak jól és hatéko­nyan dolgozni, ahol megfe­lelőek a tárgyi és személyi feltételek. Mindezzel szá­moltak az átszervezés helyi felelősei is, hiszen az iroda számára biztosították a szükségesnek ítélt „kelléke­ket”, eszközöket, beadvány­mintákat, tájékoztató és formanyomtatványokat.­­ Az iroda elsődleges célja természetesen a lakos­ság informálása, felvilágosí­tása, eligazítása — foglalta össze a tevékenység lénye­gét dr. Proczner Vilmos, az igazgatási osztály vezetője. Emellett azonban egy sor területen lehetőség van a konkrét ügyek helyben tör­ténő elintézésére is. — Kérem, említsen meg ezek közül néhányat.­­ Az ügyfélszolgálati Iro­dában történik többek között a lakcímbejelentések, had­kötelezettséggel összefüggő adatváltozások intézése, a kü­lönböző hatósági bizonyítvá­nyok nyilvántartása, iktatása, egyes panaszügyekben a jegy­zőkönyvek felvétele is az iroda kötelezettségei közé tartozik a lakásigényléssel kapcsola­tos nyomtatványok, hatósági bizonyítványok kiadása, ok­­mánybélyeg árusítása, vala­mint az elveszett, talált tár­gyak nyilvántartása, kezelé­se és szükség esetén értéke­sítése is. Mindez a „feladat­sor” különben rövidesen az épület előterében is kifüg­gesztésre kerül, a jövő év első felében pedig szórólapon is megismerkedhet a lakos­ság az iroda közhasznú szol­gálataival, nyitvatartási rend­jével. Reméljük, hogy a szé­les körű tájékoztatás segít majd a szerdai, este hétig meghosszabbított ügyfélfoga­dási napunk „hatékonyságá­nak” javításán is, hiszen manapság 4 óra után már csak elvétve téved be egy­­egy ügyfél. Az ügyfélszolgálati Iroda létrehozása — tanúsítják az eddigi tapasztalatok — két­ségkívül jó ötlet volt, ám a gondok csak egy részére hozott gyógyírt. A tanácsi apparátus ugyanis mindmáig öt helyen dolgozik, azai a koncentrált ügyintézést lé­nyegesen megnehezíti. A­­ végleges és megnyugtató megoldást ezért az jelente­né, ha az apparátus egy helyre költözhetne, s így minden ügyes-bajos dolgát egyetlen helyen intézhetné el az állampolgár. Tóth Gyula Jubileumi jutalmak December hónapban 50 éves jubileumi jutalomban részesültek: Szekeres Miklós öntőcsarnoki ellenőr (acélmű gyáregység). M. Juhász Jó­zsef diszpécser (termelési fő­mérnökség). Kisistók Zoltán önálló statisztikus (terv- és statisztikai főosztály). 40 éves jubileumi jutalmat kapott: Kristály Gyula ön­tőcsarnoki ellenőr. Magyar Gyula darukormányos. Kor­mos Imre hulladéktéri rako­dó. Boda József kőműves se­gédmunkás, Kovács K. And­rás darukormányos (acélmű gyáregység). Széles Bálint hengerkocsi-kormányos. Job­bik Mihály darus­i segéd, Varga József hengerész I. Szabó József előmunkás, Polgári Irén darukormányos, Csépányi Géza melegolló L segéd. Pájer János blokk melegolló előmunkás (hen­germű gyáregység). Varga István mozdonyvezető, Dö­­bör József műszaki osztály­­vezető, Galambos András ra­kodómunkás, Kusnyerik László kovács (szállítási gyáregység), Balázs Lajosné főelőadó, Czifra Péter vas­­szerkezeti lakatos (üzemfenn­tartási gyáregység), Ternyák István gépész (szolgáltató áregység), Czifra Magdolna vndnok (gondnoksági hiva-­t. Pályázati felhívás A Tudományos Minősítő Bizottság pályázatot érdet az 1986. szeptember 1-én kezdődő belföldi, és az 1987. szeptember 1-én kezdődő belföldi, és az 1987. szep­tember 1-én kezdődő külföldi, tudományos továbbkép­zési ösztöndíjakra. A továbbképzés belföldön és külföldön egyaránt ösztöndíjas és levelező formában történik. A tovább­képzés időtartama 3 év, külföldi levelezőé 4 év. Tu­dományos továbbképzésre pályázhat: az egyetem, egyetemi jellegű főiskola utolsó évfolyamára beirat­kozott hallgató, valamint egyetemet, egyetemi jellegű főiskolát végzett, 35 évesnél fiatalabb szakember. A pályázatok benyújtásának határideje: 1986. feb­ruár 15. A pályázati felhívással kapcsolatos tudni­valókról részletesebb felvilágosítást a személyzeti és oktatási főosztály oktatási osztálya ad. 1986. január ! Mit vár 1986-tól? BARTÓK IMRÉNÉ: — 1986-ban több pénzt, fizetésemelést, jó munkakö­rülményt várok, ez feltétle­nül kell(ene). A család jó egészségben legyen együtt A fiam nősülés előtt áll — értsék meg egymást a fele­ségével. A lányomnak pedig sikerüljön a felvételije. VÁRADI RÓBERT: •— Elsősorban jobb munka­­lehetőséget, több órabért, nagyobb megbecsülést a munkások iránt... BÁNHEGYI LAJOSNÉ: — A legfontosabb az erő, egészség — bírjunk még so­káig dolgozni. És az, hogy mindenki békességben, béké­ben éljen. Szeresse a nép egymást! IPACS GÁBOR: — Békét, fizetésemelést, sok pénzt kívánok minden­kinek. BOHUSNÉ PAPP JUDIT: — Én azt kívánom, hogy a belső ellenőrök nagyobb er­kölcsi, anyagi megbecsülést kapjanak a vállalatoknál. BÓTÁNÉ ÉRSEK IBOLYA* — Becsüljék meg az em­berek munkáját. S remélem, nem lesznek drágábbak a gyermekárucikkek. NAGY LÁSZLÓ* — Bízom benne, hogy ked­vező fordulat következik be a gazdasági helyzetben. 1986- ban. Ez minden bizonnyal éreztetni fogja jótékony ha­tását az élet egész területén. BALOGH JÓZSEFNÉL — Óhaja van az embe­reknek __, de nem sok jót várok — sajnos. KELEMEN ANTAL« — Mindenekelőtt békét kedvező fordulat következett be a világpolitikában, 1985- ben, s remélem, ez a len­dület az idén tovább foly­tatódik. Magamnak és csa­ládomnak jó egészséget és megértést kívánok. Bízom benne, hogy nem lesznek megélhetési gondjaink ... SZENTJÓBI ATTILÁNÉ: — A legfontosabbnak azt tartom, hogy a Kun Béla Művelődési Központ épületé­ben működő városi Köz­ponti Könyvtár 25 éves ál­ma február 1-től valóra vá­lik. Megnyílik a nagyközön­ség előtt a zenei, nyelvi részleg. A városban és von­záskörzetében élő emberek szabadon hallgathatnak ze­nét és az érdeklődők négy világnyelvvel is megismer­kedhetnek. Ezzel a fejlesz­téssel sikerült megteremteni a „B” típusú könyvtárt, s remélem, mihamarabb önál­ló otthonba költözhetünk ... DR. ALI ELMI: — Azt várom, hogy az egészségügyi pénztelenség megoldódjon, sikerüljön megszüntetni a meglevő problémákat, és az ami ál­talánosan szükséges, minden meglegyen a gyógyító, meg­előző munkához. Magamnak, s családomnak is csak azt tudom kívánni, hogy az egészségünk megmaradjon. SZÉLES ISTVÁN: — Remélem, 1986. nem lesz rosszabb, mint 1985 KÓNYA BOLDIZSÁR: — A legfontosabb, hogy egészség békesség legyen! DR. PAPP SÁNDOR: — Nyugalmas, békés éle­tet. A bűncselekmények­ csökkenését kívánom 1986- tól. Ezzel nemcsak az ügyészség munkája csökken­ne, de a társadalmi életben is pozitív változás következ­ne be. Jó lenne egyébként egy ötös találat is! VARGA JÓZSEF: — Nem ad okot az elbi­zakodottságra az ÓKSE NB I-ben szereplő női tekecsapa­tának ’85-ös őszi szereplése, a középmezőnyben várjuk a tavaszi folytatást. Remélem, ’86. kedvező fordulatot hoz. Amit biztatónak tartok: si­kerül megvalósítanunk a csa­pat megfiatalítását. Így az elkövetkezendő években akár a dobogót is megpályázhat­juk a bajnokságban. (­pár) Csodaszép kora tavaszi hajnal volt. A hirtelen el­olvadt hó nyomán frissen sarjadó füvek és a föld il­lata egészen mámorossá tette az ébredő természe­tet. Ebben az elringató, boldog csöndességben szin­te fájva visszhangzott az az ütemes koppanás és csoszogás, ahogy Boza Ambrus, a tsz juhásza vé­gigbaktatott a főutcán. Évt­­tizedek óta minden hajna­lon megteszi ezt az utat, e faluból várossá terebé­lyesedett borsodi helység­ben. Kezében elmaradha­tatlan álmos botjával, most is a majorba, kedves jószágaihoz igyekszik. Erről a későn fekvő, ko­rán kelő, zárkózott pász­toremberről szeretnék el­mondani valamit. Életének súlyos terhét, hogy legyen a sors szabad játékának újabb bizonyítéka! Ambrus bácsi a háború előtt nem itt élt, hanem lent az apja tanyáján, az Alföldön bajlódott az álla­tokkal. A hajdani, kevés­ke szombat esti mulatság és a sok-sok munka töltötték ki váltakozva a fiatal éve­it, mégsem volt elégedet­len. Beleszületett a dolog­ba. Zsófi a szomszéd tanya juhászának leánya ugyanúgy volt, mint ő. Ha nagy ritkán alkal­muk nyílt egy kis táncra, hiába tiltottak. A leány szívesen vette, ha Ambrus szedte ráncba tánc közben a szoknyája fodrát. Tánca­ikból találkák, csókok, lán­goló szerelem lett, és a két fiatal úgy érezte, hogy a szülők haragos viszonya sem állhat kettejük közé. Azaz, annyi eredménye mégis lett, hogy a férfi ott hagyta a tanyát. Beállt Kecskeméten kubikmun­kásnak, hogy esztendő múlva, pénzzel térhessen vissza. Elválásuk fájdal­mas volt. Az idő azonban — s a közöttük levő föld­rajzi távolság is — kikezd­te e forró szenvedélyt is Zsófi szülei sem hagyták leányt álmodozni, más le­gényhez kényszerítették. Nem így Ambrusnál, aki esténként a szállásán ter­vezgetett. Ezerszer elkép­zelte találkozásukat és et­től újra erőt merített. Haj­szólta magát a boldogsá­gukat megalapozó többért. Megszőtt álmát azonban a háború még messzebbre űzte. A kemény harcok, halálfélelem, éhség, három­évi fogság alatt, a lét gyor­san változó kegyetlenke­déseiben mégis ez adott erőt a túléléshez. Haza akart jönni! Végül is si­került, hogy elölről kezd­ve mindent megteremthes­se az új otthont, ahová asszonyt vihet. Végig járt soha nem látott vad uta­kat, mégis remegett a lá­ba, amikor a leányok ta­nyájához ért. Nem tudott semmiről, — talán nem is akarta tudni — csak azt tudta, hogy ide kell jönnie ezért a lányért, de téve­dett. Úgy érezte, most vé­ge mindennek. Percekig csak álltak egymással szem­ben a szoba közepén. Az egymást néző könnyes sze­mekben azonban valami titkos jelet hagyott a tűz­hely fellobbanó fénye. A tűz a remény hordo­zójává vált, s e két bol­dogtalan ember a szerel­met látta feltámadni ak­kor. Zsófi nem tudott, s nem is akart mentségeket találni a későbbi titkos ta­lálkákra, csak szabadulni ebből a gyermektelen, örömtelen rabságból. Ott­hagyva mindent, elkezdtek egy új és közös életet most már itt, ismeretlen tájon. Gyűjtögetett kis pénzük és a férfi anyai jussa elég volt az újrakezdéshez. Ak­kor költöztek erre a falu széli kis tanyára és né­hány birkával elindult új életük. A múló évek mind­kettőjükön hagytak nyo­mokat, s az itteni emberek szóbeszédeit is át kellett vészeljék saját lelkiisme­retük erejével, de hamar megnyugodtak. Együttlétük harmadik évében már gyer­mekáldás örömei elé is néztek, a sors azonban most is másképp döntött. A szülési fájdalmak vá­ratlanul, éjjel érték el az asszonyt, pedig Ambrus húsvét táján éjjelente is kint volt az állatok között, s így­ Zsófi nagyon magá­ra maradt. Ez lett a tra­gédiájuk. Mire reggel — csak úgy ösztönösen — ha­za­ballagott a majorból, asszonyát vérben találta. Az országútig keresztül vá­gott a rétnek és őrült iram­ban rohant segítségért, de késő volt. Az események drámai gyorsasággal peregtek. A mentőautó bármilyen gyors is volt, az orvosok sem őt, sem a gyermeket nem tud­ták megmenteni. Amikor értesítésére adták a gyász­hírt, tombolt. Mérhetetlen fájdalmát nem tudta más­képp levezetni, csak ordít­va, átkozódva, aztán ami­kor kissé lehiggadt, kitá­­molygott a kórház udvará­ról. Nekivágott a több ki­lométernyi útnak, hogy most már örökre egyedül legyen önmagával, bánatá­val. Bizonyosat nem lehet tudni, de akkor szakadha­tott meg elméjében vala­mi, amiről többé nem tu­dott beszélni. Ha mégis szólni szeretne, csak össze­függéstelen szótagok tör­nek ki belőle, így aztán inkább hallgat. Sok év telt el. Ambrus bácsi nagy sebe is behe­gedt azóta. Éli magányos, megszokott életét, de csak azért, mert nem akarja bünteti jószágait. Ő értük­kel minden hajnalon és végigvonul kutyáival a fő­utcán, amíg a kiszáradt szeme örökre le nem zá­rul. Palaszkó József: A néma juhász

Next