Ózdi Vasas, 1988 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-08 / 1. szám

2 eszmecsere II pártmka­m­entía! T A városi párt-végrehaj­tó­bizottság december 27-én tar­totta meg az elmúlt évi utol­só ülését, melynek napirend­jén egyetlen téma, az éves munka értékelése szerepelt. A testület tagjait, az ál­landó meghívottakat dr. Mol­nár László, a városi pártbi­zottság első titkára, a napi­rend előadója köszöntötte. Megvonva az év mérlegét, egyebek mellett kiemelte, hogy­ a testületi ülések lég­körére a nyílt, őszinte, kri­tikus és önkritikus hangnem volt a jellemző. A vb tagjai, s az állandó meghívottak — kiterjedt ismeretanyagra tá­maszkodva — megfelelő ak­tivitással vetek részt a napi­rendek tárgyalásában, így a testületi döntések, állásfogla­lások demokratikus viták ke­retében nyerték el végleges formájukat. Az összegzést követő esz­mecserében elsősorban a munkastílus-munkamódszer továbbfejlesztésével összefüg­gő kérdések kerültek teríték­re. A testületi munka de­mokratizmusának erősítése (összhangban a társadal­munkban zajló demokratizá­lódási folyamattal) — emel­ték ki a hozzászólók — ki­emelt feladat kell, hogy le­gyen az elkövetkezendő idő­szakban is, hiszen a politikai döntések kialakítása, a poli­tikai célkitűzések hatékony megvalósítása az alapos tá­jékozódást, a gyors és hite­les tájékoztatást, a folyama­tos információcserét, a széles körű érdekegyeztetést, a dön­téshozatali mechanizmus kor­szerűsítését, az elvi és cselek­vési egység folytonos megújí­tását egyaránt megköveteli. ózni VASAS Értesítés Értesítjük városunk lakos­ságát, hogy Ózd Város Ta­nácsa megalkotta az 1987. évi VI. sz. rendeletét a nem lakás céljára szolgáló épít­mények adómegállapítását szabályozó 1986. évi II. sz. rendeletének módosításáról. A tanácsrendelet 1987. de­cember 10-én lépett hatály­ba, melyet az érdeklődők az Ózd Városi Tanács V. B. tit­kársági és szervezési osztá­lyán (Ózd, Vörös Hadsereg út 30.) és a központi könyv­tárban (Ózd, Árpád vezér út 29.) tekinthetnek meg. Ózd Városi Tanács V. B. titkársági és szervezési osztály Bábelőadás A három­ narancs szerelme című bábelőadásra kerül sor a Harlekin Bábszínház elő­adásában 8-án, pénteken a hangonyi művelődési házban 17 órától. Belépőjegy: 20 Ft. Városfejlesztés — kényszerpályán mozogva • Az esztendő fordulója a számvetés-tervkészítés idő­szaka a tanácsi mun­kába­n is. A pénzügyi, terv és mun­kaügyi osztályon ilyentájt készült az előzetes mérleg s ilyentájt ölt formát a vá­ros idei költségvetési és fej­lesztési terve, mely február­ban, illetve márciusban kerül­­ majd a testületek asztalára. Az elmúlt esztendőben — tudtam meg Kis­pap Károly osztályvezetőtől — az in­tézmények működtetésére­­fenntartására 440 milliót for­­­­dított a város, a fejlesztési­­ célkitűzések megvalósítására­­ pedig közel 210 millió fo­rintot költött el. Együttesen­­ tehát mintegy 650 millió fo­rint szolgálta a lakosság el­­­­­átását-kiszolgálását, a tele­pülés gyarapodását. A rendelkezésre álló pénz­ügyi keret — derült ki az elmondottakból — lehetővé tette az intézményi, város­üzemeltetési feladatok ma­radéktalan ellátását, s alapot adott az éves tervben kitű­zött fejlesztési elképzelések realizálására is. A nevelési központ megvalósítása pél­dául — iskolai szárnya szeptemberben, közművelő­dési szárnya decemberben került átadásra — városi szinten is számottevően javí­totta az oktatási feltételeket, hiszen ma már az ózdi ne­bulók 90 százaléka egymű­­­szakos „munkarendben” ta­nulhat. A közművesítés te­rén ugyancsak ugrásszerű fejlődésről lehet számot ad­ni. Az ivóvíz-, szennyvíz- és gázvezeték-hálózat ugyanis nagymértékben gyarapodott megteremtve ezzel az alap­ját a közművel ellátott vá­rosrészek arányának további gyors ütemű fejlesztéséhez, összességében — summázta az elhangzottakat Kispap Károly — a gazdasági körül­ményekhez képest jó évet zárt a város. E megállapítás akkor is igaz, ha tekintetbe vesszük, hogy közel 50 mil­lió forintnyi kölcsönt is igénybe kellett venni, hi­szen az előrehozott, s így a­­ régi áron megvalósított fejlesztések végül jelentős megtakarítást eredményez­tek. Az 1987-es év tehát vá­rosfejlesztési szempontból sikeresnek minősíthető. De vajon mit hoz az új, az 1988-as esztendő? Ez évben ugyanis — hangzott el nem­régiben a megyei tanács­elnökök munkaértekezletén — a tanácsok középtávú terveihez képest az összes állami eszközök mintegy 10 százalékkal csökkennek, ezen belül pedig a fejlesztési esz­közök 35 százalékkal mér­­­séklődnek. A központi pénzforrások apadását már az előző két évben is megérezte a város — kezdte a kilátások ecse­telését Kispap Károly —, hiszen 1986 87-ben 40 millió forintnyi bevételkiesést kel­lett elszenvedni, azon köz­ponti juttatásoknál, melyek a vállalati béradó és nyere­ség befizetésekhez kötődtek. Ez évben szintén laposabb lesz a tanácsi pénztárca az eredetileg tervezettnél, mi­vel a központi korlátozó in­tézkedések miatt 30 millió forint került elvonásra. Szű­kíti a felhasználható pénz­keretet ezen kívül annak az 50 milliónak a visszafizetése is, melyet tavaly vettünk fel a fejlesztési célok mielőbbi, költségtakarékos megvalósí­tása érdekében. További megkötöttséget jelent az idei tervezésnél, hogy egy sor olyan feladatot is program­ba kell iktatni — munka­­h­el­y­teremtés­­ f­inan­szírozása, távfűtési konténerek telepí­tése stb. — melyek szük­ségességével a VII. ötéves terv összeállításakor még nem kellett számolni. Mind­ezek jelzik: a pénzgazdálko­dás sokkal keményebb fel­tételrendszerben folyik majd az idén mint az előző évek­ben, ráadásul olyan időszak­ban kell megküzdeni a hi­ánygazdálkodás gátjával, amikor az állampolgárok fo­kozódó türelmetlenségével és érzékenységével is számolni szükséges. 1988-ban — reál­értékben — kevesebb pénz áll majd rendelkezésre az intézmé­nyek működtetésére-fenn­­tartására, mint az előző esz­tendőben. Növekvő költség­­érzékenységgel, rugalmas, takarékos gazdálkodással, jobb szervezéssel, a felada­tok megfelelő rangsorolásá­val azonban el lehet érni az eddigi színvonal fenn­tartá­­sát, egyes esetekben emelé­sét is. A fejlesztéseket illetően viszont jelentősen feszült­ségekkel kell szembenézni 1988-ban. A bevétel kiesések, adósság-visszafizetés, több­let-feladatok, áremelkedések s forgalmi adók miatt ugyan­is mintegy 100 millió forint fedezethiánnyal kell számol­ni amennyiben korábbi cél­kitűzéseinket nem kívánjuk számottevően megkurtítani. A jelenlegi időszak s az elkövetkezendő hetek leg­fontosabb feladata — húzta alá Kispap Károly — a kényszerpályán mozgó beru­házások megvalósításához szükséges 100 millió forint „előteremtése”. Ennek érde­kében nagyobb összegű bankhitel felvételével szá­molnak és tervbe vették la­kossági kötvény kibocsátá­sát is. Keresik továbbá a szorosabb pénzügyi együtt­működés lehetőségét a térség gazdálkodó egységeivel s jelezték a város gondjait — kérve a támogatását — a felsőbb tanácsi szerveknek is, bízva abban, hogy előse­gítik a feszítő gondok áthi­dalását. A városi tanács — muta­tott rá az osztályvezető — a településfejlesztés prioritá­sain a gondok ellenére sem kíván változtatni. Továbbra is kiemelt figyelmet kap az infrastruktúra korszerűsíté­se a közműhálózat fejlesz­tése, a József Attila út (fa­lu) térségében elkezdődik 35 OTP-la­kás építése (ÓKÜ sa­­lakblokkból az ÖKÜ által) s előkésztés alatt áll egy sor kisebb horderejű beruházás is, melyek konkrét ütemezé­sére a végleges pénzügyi le­hetőségek ismeretében ke­rülhet majd sor. (Városi tv, városközponti piac, Bolyki főút—Néphadsereg út össze­kötése, I. kerületi ABC, Cen­­teri élelmiszerbolt stb.) A gazdálkodó egységek segítsé­gében is bízva még az idén hozzálátnak továbbá a tor­nacsarnok megépítéséhez (át­adása jövő nyárra tervezhe­tő) a megkezdődik — a Mű­velődési Minisztérium pénz­keretéből — az I. kerületi kisegítő iskola és kollégium építése is, mely az elképze­lések szerint 89 szeptembe­rére tető alá is kerülhet. A tűzoltó-laktanya viszont már ez év közepén beüzemelhet: az erre fordított pénzköltsé­­get a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága teljes egé­szében átutalja a tanács számlájára. Miután napjainkban — jövőnket is megalapozandó — égető igény van a mun­kahelyválaszték bővítésére, ezért a munkahelyteremtő beruházásokat tanácsi esz­közökkel is szükséges előse­gíteni. Ez sajnos azzal jár, hogy az iparfejlesztéshez szükséges eszközöket a la­kossági infrastrukturális fej­lesztések rovására kell át­csoportosítani. A felsorolt gondok, a szűkülő pénzügyi lehetőségek ellenére (ötéves szinten az elvonás eléri a 150 millió forintot) a tanács mégis azt tűzi célul, hogy az eredeti elképzelések ne szen­vedjenek k­ijavíthatatlan csorbát, s a lakosság — melynek anyagi támogatá­sára, társadalmi munkájára továbbra is számít — ez­után is érezze s élvezze a település fejlődését gyara­podását és gazdagodását. Tóth Gyula 199S. janier 8, ] Leltár közben, leltár után... Ha valaha, hát az elmúlt év végén, az idei elején kü­lönösen nem tartozott az irigyelt divatszakmák közé kereskedőnek lenni. Felvá­sárlási láz, karácsonyi csúcs előzte meg azt a pélbaté­­telt, amit mi laikusok szin­te csak az ilyenkor kitett táblácskáról ismerünk. El­nézést kérünk, leltározunk. Az idei leltár, az átárazási tennivalók tényleg felemész­tették a pult másik oldalán állók utolsó erőtartalékait. Hogy hogyan élték túl eze­ket a „válságos” napokat, milyen újdonságokat hozott számukra az egész — ez volt a fő szempont, ami­kor Ózd „bevásárlóközpont­jának” üzleteibe kukkantot­tunk be. Első utunk a Centrum Áruházba vezetett, ahol utolsó napjához érkezett hétfőre a „munkacsúcs”. Duklesz Gábor igazgató elő­ször azt vázolta, milyen évet „koronázott meg” ez a há­rom nap.­­ Az utóbbi tíz év leg­kiemelkedőbb forgalmát bo­nyolítottuk le tavaly — ér­tékelte a ritkaságszámba menő zsúfolt évet. 420 mil­lió forgalmunk 122 millió­val haladta meg az előző évit. Az élelmiszerfronton novemberben, decemberben jelentkező igényeket folya­matosan kielégítettük, míg bútor, tartás fogyasztási cikk terén már gondok jelentkez­tek. A két ünnep között megkezdtük a leltárelőkészí­tő munkálatokat, természe­tesen a forgalommal párhu­zamosan. — Kidolgoztak valamilyen taktikát a rendkívüli mun­ka sikeres végrehajtásához? — Áruházunk 150 dolgo­zója fogott a munkálatokhoz. Az első két nap 12 órát, míg ma valószínűleg 10 órát töltünk itt bent. A túlórá­kért járó pénzt kifizetjük, de le is lehet csúsztatni. El­számoltató leltárunk is ar­ról árulkodik, hogy jó évünk volt. A munka második üte­méhez szükséges informáci­ók némelyike késve, vagy tévesen érkezett meg, hiszen menet közben is változta­k az árindexek. Azt a 8—10 tételt, amelynek nem tud­juk a pontos árát, egyelőre kivontuk a forgalomból. Kü­lönös nehézséget jelentett az azonosítás, hisz a csúcsfor­galom miatt nem lehetett csoportosítani, szortírozni az árukat. Végül is a tervezett időre túljutottunk a dolgok nehezén. — Ahogy láthatja a „be­tévedő” vásárló, enyhén szól­va „hiányos” az árukészlet. — Valóban, hisz’ 30 mil­liós készletünk mintegy 8 millióval kevesebb a szo­kásosnál. Mivel folyamato­san érkeznek az áruk, két hét alatt valószínűleg „fel­töltődünk”. A közismert okok miatt biztos, hogy vál­tozni fog a kereslet, tartóz­kodóbbak lesznek a vevők az első hónapokban. Rend­szeresen vizsgáljuk a for­galom összetételét, hogy ru­galmasabban alkalmazkod­hassunk az új vásárlói szo­kásokhoz. Valószínűleg az olcsóbb árfekvésű áruk ke­rülnek előtérbe, miközben megfelelő arányban, de egyéb igényeket is ki kell elégítenünk. Ezt követően Kocsmárszki Ferenc áruforgalmi vezető kalauzolásával sétát tettünk az áruházban. Megtudtuk, hogy az áruk közel 80 szá­zalékában bekövetkezett ár­változás feldolgozása milyen sokrétű feladatot rótt a dol­gozókra, akik ottjártunkkor épp’ lázasan javítgatták a harisnyák, pulóverek és tár­saik „elavult” árait. Amikor egy vidáman, de annál se­rényebben ügyködő hölgy­koszorúhoz léptem, éppen olyan munkát végeztek, amit mindennek lehet ne­vezni, csak felemelőnek nem. Ugyanis cipőfűzőket áraztak át 1,90-ről 1,70-re... És még mondja valaki, hogy csak fölfelé kúsznak az árak! Mint Visnovszki Pe­terné pénztáros elmondta, ilyen nagy osztályon tényleg képtelenség fejben tartani az árakat, ezért aztán szük­ség lesz a pénztár előtt so­­rakozók türelmére is. Ko­vács Győzőné a temérdek harisnya és zokni „rendbe­tétele” után már azt ecse­telte, hogy az alapanyagtól függően történt emelkedés és csökkenés, amit nekik is nehéz volt figyelemmel kí­sérni. A csecsemő- és gyermek­­részleg dolgozói csupa „hi­hetetlenséget” tudtak előva­rázsolni: guminadrágot 12,10 helyett 28-ért, tőkés import 68-as tipegőt 462-ért, mini méretű pulóverkét 404 forin­tért 210 helyett, vagy tün­­déri rózsaszín réklit 124- ért... Ráadásul ezekből mé­retenként nem egy, de nem is kettő kell! No, de az el­­mélázás helyett „felvidítot­tak” olcsóbb munkaruhák­kal, bőrárukkal, irhákkal. Mindez addig tartott, míg Nagy Jánosné szintvezető be nem vezetett a dobozok­ban katonásan sorakozó láb­belik közé. Elfogulatlanul megállapíthattuk, hogy a gyerekcipők „szekciója” sem áll majd a népszerűségi lis­ta élén, hiszen akadt itt 25-ös csizma 658-ért, amit még az ott dolgozók is meg­csodáltak. S csak megerősí­teni tudtak abban a hitem­ben, hogy kevesebb lenne a panasz, ha a minőség is el­érné a csillagászati árat... — Szemet igénylő, rend­kívül pontosságot, figyelmet kívánó volt ez a munka, hi­szen úgy kellett a több ezer árucikkel foglalkozni, hogy a kíváncsi vevő úgyis fel­ki van zárva — avattak be a kulisszatitkokba. Persze, a kíváncsi vevő úgyis fel­emeli a ragasztott cédulát, hogy láthassa a régi árat. A földszinten dolgozók azt emelték ki, hogy az idén ők is kimerültebbek az átlagos­nál, hiszen többségük csa­ládanya, akire otthon a má­sodik műszak várt. Kurió­zumként egy francia parfüm jött szóba, amely csekély 3800 forintért kelleti magát 2800 helyett. Úgy kell ne­ki... vagy leendő gazdájá­nak? Körképünk következő ál­lomása a Gyújtó étterem volt, ahol „tombolt” az ebéd­­­idő. Ebben a 2. osztályú egy­ségben az üzemi menü 28,50, az ebédidőben fogyasztott ételek ára 2,3 forinttal lett „kerekebb”. Csontlevest 6,70 helyett 7-ért, rántott bordát 55,60 helyett 57-ért fogyaszt­hat az éhes betérő. Teleki Gyula üzletvezető szerint az első napok mérlege kedve­ző, hiszen a forgalom a várt­nál jobban alakult. A Tulipán Áruházban kí­sérteties csend honolt, pe­dig itt már nyitott ajtók­kal várták a vásárlókat. A dolgozók a leltár miatt szil­veszterkor fél kilenckor in­nen mehettek mulatni, már ha a fáradtságtól maradt energiájuk. Pallagi András­né boltvezető-helyettes és Tóth Andrásné eladó annak adott hangot, hogy az idei akár két leltárral is felért. Az „uborkaszezon” vélemé­nyük szerint ilyenkor álta­lános, hiszen többnyire a karácsonyi ajándékok cse­réje miatt téved be vásár­ló. No, meg most kíváncsis­kodó, szemlélgető, olykor­olykor hümmögő „vevője­löltjük” is akad. A Bükk ABC-ben járva Petrus István vezető azt emelte ki, hogy azért volt rendkívüli e leltározási mun­ka, mert a korábbi egy ár helyett néggyel kellett fog­lalkozniuk. Ráadásul a se­gédlet sem volt tökéletes, kellően átgondolt. Egy na­gyon erős decemberi forga­lom után kezdtek neki 2—3- án, egy megrövidített ünnep után a munkának. Hogy mit is lehet kívánni a vevőtől? Türelmet, jószándékú meg­értést és azt, hogy ne szán­dékosságot lásson akkor, ha a kerekítésből adódó fil­léres eltéréssel találkozik egyes boltokban. Elhihetik, új ez az egész a kereskede­lemnek­­ is. Folyamatosan árazzák­ át a beérkező áru­kat, és bizony nekik is ta­nulóidő kell a belerázódás­­hoz . Ebből hétfőn én magam is kivettem a részem, ami­kor a tejbüfében megfelelő ár híján nem tudtak adni egy hölgynek az áhított cso­kiból, vagy amikor kedvenc Budapest sajtom árát kutat­ták perceken keresztül, hisz* egyetlen pénztáros feje sem káptalan. Csak az ne legyen, hogy mire túljutunk az em­lített tanulóidőn, máris kezdhetjük március körül az újabbat... H­­özolte Marianna ! Tetőzött a „munkaláz” hétfőn a Centrum Áruházban, átára­zási tünetekkel kísérve­Fotó: Vargáné

Next