Ózdi Vasas, 1991 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1991-01-04 / 1. szám
1991. január 4. ÓZDI VASAS Kinek jó a folyamatos válság? A szakadék szélén, vagy már a gödör alján? Egy „bozótháború” hátteréről Felszámolási eljárást indított az ÓEU ellen a fővárosi APEH, írtuk december 7-i számunkban, a Pálya Károly megbízott vezérigazgatóval készült interjúnkban. Az ügy pikantériáját akkor az jelentette, hogy a hír „felröppenésekor" a megyei adóhatóság képviselői éppen az ÍCU-nél tartózkodtak, de saját hatóságuk eljárásáról semmit sem tudtak. Mind a fővárosi, mind a megyei adóhatóság azóta - az adótitkokra hivatkozva - elzárkózik attól, hogy megnevezze, kitől (kiktől) származik a felszámolási eljárás kezdeményezése. Pálya Károly, a hivatkozott interjúban a csődeljárás okaként az ÓKÜ, illetve az OART vélt, vagy valós fizetési nehézségeit nevezte meg. A témára történő visszatérést mégsem az anyagi csőd kézzelfogható közelsége indokolja, hanem az, hogy a hazai sajtóban ismét az ORÜT került „terítékre". Legutóbb a Magyar Hírlap december 27 . és 28. számában olvashattunk megdöbbentő - és cáfolhatatlannak tűnő adatokkal „fűszerezett” - helyzetelemzést. írásunkban néhány helyi, saját információ mellett - elsősorban erre a két cikkre támaszkodtunk. AZ ELŐZMÉNYEK KÉRDŐJELEI Az egykori ÖKÜ vezetői értekezletek (továbbiakban: VEZÉRT) résztvevőjeként e sorok írója 1988 márciusától kapható átfogóbb képet a vállalat átszervezéséről. A gazdasági válság erősödésével és a Bányaiféle „C’”-megoldás színrelépésével, amikor is csak az RDH maradt volna meg a kohászatból, megerősödött a vállalat vezetésében, hogy működő — lehetőleg külföldi — tőke nélkül nem sok remény van a túlélésre. Akkor természetesnek tűnt, hogy a cég régi nyugatnémet üzletfele dr. Willi Korf hol kevésbé, hol nagyobb mértékben és áttételesen, de meghatározta az ez irányú tárgyalásokat. A vállalatvezetés ezzel egyidőben széles körű eszmecserét folytatott különböző nyugati cégekkel is. Mai szemmel nézve azonban, ezen akciók körül felfedezhetünk néhány furcsaságot, így például azt, hogy az ÓKÜ akkori vezére hosszú hónapokon át tárgyalt egy meglehetősen tőkeerős amerikai (USA) vállalattal, a Primary céggel". Tudva a hosszadalmas tárgyalásokról, mindenkit meglepetésként ért, hogy a Primary nem Ózdon, hanem Diósgyőrben, a volt LKM-ból létrejött Dimag Rt.-ben vált érdekeltté. A tőkeerős vállalatok versenyeztetése, mint ahogy a Magyar Hírlap azt megírta, tulajdonképpen nem történt meg. Az ASW, a Cardiffban (Nagy- Britannia) üzemelő kohászati kombinát, valamint a svéd Scandiaconsult International AB érdeklődéséről emlékezetem szerint a VEZÉRT résztvevői csak áttételesen értesülhettek. (Bár lehet, hogy valaki(k) elő tudna (k) „varázsolni** olyan VEZÉRT anyagokat, amelyben a cégek nevei legalább megjelentek!) Az viszont köztudott, hogy Petrenkó János magánvállalkozó jelentkezését egyszerűen lesöpörték, arra hivatkozva, hogy későn érkezett be az ÖKü-höz, valamint arra, hogy az akkori Vagyonügynökség, mely Tömpe úr vezetésével funkcionált, az ajánlatot de facto kidolgozatlannak minősítette. A munkások többségét — derült ki saját felméréseimből — az rt. alakításának „vargabetűi” hidegen hagyják. „Bánja az Isten, hogy alakult, csak fizessen” — mondják a nevüket nem vállaló dolgozók. Egy kis kitérő. Számunkra, újságírók számára is furcsa volt, hogy amikor az rtvel kapcsolatos témákat próbáltunk meg feldolgozni, a kérdéseinkre legtöbbször elhangzó válasz az volt, hogy „nem publikus”. Egykori kollégánkat, K. L.-t is így „rázta le” tavaly ősszel Bornemissza úr, aki a társaság fejlesztéséért felelős igazgató. A titokzatossága mögött nem tudjuk, hogy mi rejtőzik. Annyi azonban bizonyos, hogy a nagy hírveréssel beharangozott EDF-kemencének eddig csak a helye van meg! A kósza hírek többsége természetéből adódóan, nem ellenőrizhető, így például az sem, hogy az új, egyenesen Németországból érkezett gazdasági igazgató kinevezése mögött állítólag bizalmi válság rejlik. Egyelőre az a biztos, hogy semmi se biztos. A dolgozók és alkalmazottak pedig még a semmitmondó véleményükhöz sem adják nevüket. Indokolt a félelmük? Szóval, ha fizet az rt., akkor semmi gond — mondják. Csakhogy... A dolgozók a „felszín” alatt elégedetlenek. Semmivel sem vastagabb a borítékjuk, mint egy évvel korábban — állítják — annak ellenére, hogy a szakszervezet is el tud számolni a tételes és ózdi viszonylatban „szép” bérfejlesztésekkel. A kósza hírek azonban arról is szólnak, hogy az rt.ben bizonyos beosztási szint fölött, jelentős anyagiakkal dotálják a munkát. Ezért ismeglepő, hogy a jelek szerint az ÖRÜ elleni APEH- akciót közvetve az rt. fizetési halogatása okozta. Dr. Lotz Ernő egyébként már a Reform egyik tavalyi számában, egy Petrenkó Jánossal készült párhuzamos interjúban is elismerte, hogy az rt.-nek anyagi gondjai vannak, ami elsődlegesen a sorban állásra vezethető vissza. A sorban állás persze ma sem ismeretlen. Ám az rt. kintlévőségei magasabbak, mint a tartozások — nyilatkozta Lotz úr a Magyar Hírlapnak. Bérleti díjakra, tartalékalkatrészekre, készletekre az ÖKÜ-nek eddig a vezérigazgató szerint 1,8 milliárd forintot fizettek ki. Az ÓKÜ-válságstáb szerint azonban ezen felül még közel 1 milliárddal tartoznak. Az ÓKÜ és az rt. között Pálya Károly szerint már eddig is éles tárgyalások zajlottak le és folynak napjainkban is. December 3-án már egy részegységre jutottak, ami azonban a jelek szerint csak írott malaszt maradt. Eszerint, december 15-ig az rt.-nek 300 millió forintot, december 28-ig pedig az összes többi tartozást ki kellett volna fizetnie. Az rt. íizel szemben 561 millió forint tartozást ismer el(!). Az általuk javasolt új fizetési ütemrend szerint december 31-ig 240 millió forintot utalnak át. Lapzártáig nincs információnk arról, hogy ez valóban meg is történt. Pálya Károly szerint a napokban bonyolítják le a pénzügyi tranzakciót, valamint lapzárta után, január 3-án újabb tárgyalásra kerül sor az APEH és az ÓKÜ között az adóhátralék fizetési ütemezéséről. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium december elején az ÓKÜ válságstábot felügyelő bizottság elnökévé nevezte ki dr. Fuksz Erik kohómérnököt. „Hossz” nyelvek szerint azért volt szükség felügyelőbizottságra, mivel a szolgáltatást végző üzemeket az rt. alapításához hasonló „kondíciókkal” majdnem átadták az OART-nak. Fuksz úr december harmadik hetében Ózdon ismerkedett az OART körüli furcsaságokkal. Eddig meg nem erősített hírünk szerint az ipari miniszter további vizsgálatra, a B.-A.-Z. Megyei Ügyészségnek átadta az üggyel kapcsolatos dokumentumokat. KLASSZIKUS SZINDIKÁTUS! SZERZŐDÉS? A versenyeztetés, illetve annak elmaradása mellett kérdések özönét hozta felszínre a Korf KG. és a Metallgesellschaft 60 százalékos OART-részesedése is. Az rt. létrehozására kötött szerződés a német nyelvű szövegében hiteles és a német jog alkalmazását kikötő szerződés rendszerében, elveiben, tételes szabályaiban egyaránt sérti a magyar jogrendszert — írja a Magyar Hírlap. A jog „szőrszálhasogató” módon történő ismerete nélkül is kiolvasható a kizárólagosságra való törekvés és egyéb előnyök biztosítása a német tőkéstársak részére. Például a rendelkezések közül azon pont, amely szerint az ÖKÜ biztosítja, hogy az új társaság a jelenlegi ÖKÜ területén az egyetlen acélelőállító lesz, sérti a jelenleg is hatályos 1984. évi, VI. törvény, 12. paragrafusának szabályait. A szerződés részletes elemzésére nem áll elegendő hely rendelkezésre, de még egy abszurdnak tűnő kikötés. A szerződésben az „eladó” ÓKÜ felmenti az OART-„vevőt” az esetleges környezeti károk bírságai alól, ha ezek évente meghaladják a 40 millió forintot. Nem tudni, hogy van-e a világon még egy olyan nem termelő vállalat, amely a másik termelő vállalat okozta környezeti szennyezésért átvállalja a bírságot! ALÁÉRTÉKELÉS ÉS FELÜLVÁLLALÁS? További furcsaságnak tűnik, hogy a törzstőke-részesedéshez viszonyítva aránytalanul nagynak tűnik az ÓKÜ által vállalt teher is. Az rt. alapításával összefüggésben készült dokumentumok egy része alapján — jelenti ki a Magyar Hírlap — jogi szakvélemény készült, melyből csak néhány gondolatot ragadtunk ki. A szerződések elemzése arra enged következtetni, hogy a magyar fél „kondícióit*” tudatosan és tendenciózusan aláértékelték, többek között így teremtve külföldi többségi helyzetet az rt.-ben. Az aláértékelés módszerei: a 40 millió márka értékű magyar vagyonbevitelnek csak a fele, 20 millió márka (780 millió forint) érték került apportként a társaság vagyonába. Így a magyar fél csupán 40 százalékban vált tulajdonossá. A másik 20 millió márka értéket a magyar félre előnytelen vételi ügylet során adja át az adott arányok szerinti tulajdonos-helyzetű új társaságnak. Az apportként szereplő és a vételi ügyletben megjelölt vagyontárgyak nem teljes ingatlanértékben szerepelnek, a földten'lét értékelése és felsorolása teljes mértékben elmaradt. De hiányoznak a ténylegesen átadásra kerülő vagyonértékű jogok, szellemi értékek, eszmei tulajdonban álló ,U vak megjelölése is. (Csak zárójelben jegyezzük meg a pártatlan értékelő cég(ek) munkájáról, hogy például egy kohó értékét 1000 — azaz egyezer — forintban határozták meg, holott az I. kohót több mint 40 millió forintért bontották le!) „MINDEGY, HOGY MI VAN, CSAK FIZESSENEK” A város érdeke azt kívánná, hogy mielőbb megoldódjon a ki tudja hányadik „Ózd-ügy”. Ugyanakkor az egyéni és csoportérdekek mintha mást kívánnának. Hogy kinek jó a folyamatos válság? Nem tudjuk, de hogy az itt élőknek nem, az biztos. Mindenesetre szeretnénk, ha teljes valósággal megismerkedhetnének tisztelt Olvasóink - elvégre az ő bőrükről (is) szó van! -, ezért várjuk a kiegészítő információkat. Szemán László Amikor még minden felhőtlennek látszott... 1981 nyarán, dr. Vörös Árpád volt ipari mUtis fa a helyettestől átveszi az ÖKÜ vezérigazgató kinevezését dr. Lotz Ernő. A kép előterében Kovács Ferenc, az OKIT ó^tf-titkára és Dudla József, volt MSZMP megyei első titkár. Bontjuk, vagy felépítjük a kohászatot... Magyarítom az önkormányzatot ismét a képviselők költségtérítéséről Több olvasónk kérésének teszünk eleget, amikor ismertetjük városunk önkormányzati képviselőtestülete tagjainak költségtérítési összegét. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a jövedelmeket minden demokráciában titkosan kezelik. Ugyanakkor az állampolgároknak jogában áll megismerniük, hogy városunk költségvetéséből mit, mire költenek. Az 1990. december 13-i ülésen, az alábbi, havonta járó, illetve eseti költségtérítésről (átalányról) döntöttek a képviselők. — Képviselőtestületi tagok költségtérítése havonta 400 kmX8,70 Ft/km + 500 Ft = 3980 Ft. — Bizottsági tagok költségtérítése havonta 450 kmX8,70 Ft/km -f 500 Ft = 4415 Ft. — A bizottságok nem képviselő tagjainak költségtérítése havonta 300 kmX8,70 Ft km -j 500 Ft / 3110 Ft. — Két bizottsági tagság, illetve a bizottságok elnökeinek költségtérítése havonta 500 kmX8,70 Ft/km -f500 Ft / 4850 forint. — Az alpolgármestereket bérükön kívül csak a képviselőtestületi tagok költségtérítése illeti meg. — Az ideiglenes bizottság és albizottság számára a képviselőtestület a végzett munka arányában állapít meg díjazást. Igazolt távollét esetén az ügyrendi bizottság véleményét kikérve, a költségtérítés megvonására javaslatot tehetnek. A képviselőtestület havonta tartja soros üléseit, de a megtárgyalásra váró témák száma miatt már eddig is közbeiktattak rendkívüli üléseket. A különböző bizottságok gyakorlatilag hetente üléseznek. A képviselőket a testületi és bizottsági ülések időtartamára munkahelyükön törvényyes távollét illeti meg, amire munkabér, a vonatkozó törvény szerint nem jár. Megjelent a Szülőföldünk Ózdi szerzők a 13. számban A napokban megjelent Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Honismereti Mozgalma Híradójának legújabb, 15. száma, a Szülőföldünk. A kiadványt lapozgatva három ózdi szerző nevére bukkantunk. A Néphagyomány rovatban DR. FAGGYAS ISTVÁN tanulmányának II. részét közli a folyóirat „A kisnemesség szerepe Gömör népi műveltségében” címmel. A szerző írása végén egyebek között megjegyzi: „A jelen korra vonatkozóan a nemesi hagyományok már csak emléktöredékekben élnek, miután a nemesi közösségnek alakító társadalmi szerepe megszűnt.”. A Krónika fejezetben NAGY Károly emlékezik Almási Balogh Pálra (a nagybarcai emléktábla-avatáson elmondott beszéde). Mint ismeretes, a Magyar Orvostörténeti Társaság, az ózdi Almási Balogh Pál Kórház, valamint a Lajos Árpád Honismereti Kör 1989. október 20-án emlékülést szervezett dr. Állítási Balogh Pál születésének 195. évfordulója alkalmából. Az emlékülést követően Nagybakán emléktábla avatására került sor. Nagy Károly Itt elhangzott beszédét tartalmazza az írás. Ugyancsak a Krónika rovatban olvasható külső munkatársunk, KERÉKGYÁRTÓ AlIHALY beszélgetése Iedniczky Lászlóval, a Megyei Természetbarát Szövetség egykori vezetőjével. Működik? fiz Egzisztencia /Kap A november végén megjelent kormányrendelet értelmében az Egzisztencia Alap rendelkezésre áll a vállalkozók azon körének, akik rendelkeznek ugyan némi tőkével, de pénzük kevés egy komolyabb vállalkozás folytatásához. Az Egzisztencia Alap olyan új hitelformát megerősítő intézmény, amely csak magánszemélyeket támogat a magántulajdon megerősítésének folyamatában. Igen nagy előny, hogy a mindenkori jegybanki alapkamat 75 százalékánál legfeljebb 4 százalékkal lehet magasabb a kamata. Az egy személy által igénybe vehető hitel összege 50 millió forint, amely többszörre is igénybe vehető, a saját rész, a kamat és a futamidő elbírálása szempontjából azonban nem vonható össze. A hitel lejárta 5 millió forintig legfeljebb 6 év. 5—10 millió forint között legfeljebb 8 év. 10—50 millió forint között legfeljebb 10 év. A vállalkozáshoz szükséges saját tőkerész 5 millió forintig 2 százalék, 5—10 millió forint között 15 százalék, 10—50 millió forint között 25 százalék. A türelmi idő 10 millió forintig 1 év, 10 millió forint, fém .lett 2 év. Az Alap terhére hitelt azok a magánszemélyek kaphatnak akik a pénzintézetek hitelbírálati szempontjai szerint hitelképesek, és rendelkeznek egyéni vállalkozói igazolvánnyal. Kaphatnak az Alap terhére hitelt azok is, akik hitelképesek, és kötelezettséget vállalnak a megvásárolt vagyon, vagyonrész valamilyen társasági, vagy szövetkezeti formában való működtetésére. Mindkét esetben kötelezettséget kell vállalni a saját tőkerész befizetésére, s a tulajdonszerzéssel járó összes költség kifizetésére. A pénzt a bank nem a vevőnek fizeti. A szükséges papírok birtokában a tulajdon elidegenítő állami, önkormányzati szerv számlájára utalja a szerződésben foglalt összeget, a hitelt kérő számláját pedig megterheli. Az Alap működéséhez azonban még mindig hiányzik valami: az Országos Kisvállalkozási Iroda (amely az alapot kezeli) és a pénzintézetek közötti megállapodás. Az pedig még sokáig várat magára. VARGA LAJOS