Az 50 éves Pesti Hirlap jubileumi albuma 1878-1928
Budapest székesfőváros
412 AZ 50 ÉVES PESTI HÍRLAP JUBILEUMI ALBUMA nagyvárosi jellegének kidomborítására kiválóan alkalmas volt, nem a közmunkatanács eredeti eszméje, hanem a Reiter - féle csatornatervezetből fakadt. Reiter e helyen hajózható csatornát kívánt építeni, a közmunkatanács csatorna helyett közlekedési útvonalat tervezett ugyanazon a helyen. E húsz öt szélességre és 2378 ölsőszúszúságra tervezett nagy útvonal sokkal nagyobb vállalkozás volt, hogysem megvalósítására a közmunkatanács kizárólag vállalkozni mert volna. A hajózható csatorna helyére a Nagykörutat, mely a nyugati pályaudvartól a Boráros-térig terjed, 1881-ben mégis megkezdték építeni. Az építkezés azonban a Körúton csak akkor lendült fel, mikor Baross Gábor kereskedelmi miniszter vasúti tarifapolitikája a főváros gazdasági életében erősebben éreztette hatását. Ennnek eredménye volt, hogy a Nagykörút az 1896. évi ezredévi kiállításra csaknem teljesen kiépíttetett s ezzel a közmunkatanács nagyszabású terve valóra vált. A Nagykörút szerves összefüggése a Margithid, mely 1862 és 1876 között épült Gonin francia mérnök tervei szerint. E híd felépítése elsősorban a Lánchíd tehermentesítésére szolgált, de kitűnő szolgálatokat tett a Lipótváros kiépítésének előmozdítása körül is. Míg a főváros pesti oldalának fejlődése ilymódon rohamos léptekkel haladt előre, a budai oldal teljesen elmaradt s ennek szomorú következményei rövidesen nyilvánvalókká lettek. 1875 június 26-án óriási vihar vonult el a főváros budai része felett, mely számos emberéletet követelt áldozatul. Hasonló szerencsétlenségek megakadályozására kimondották, hogy a budai hegyvidék vizi útjait sürgősen szabályozni fogják, ami Buda környékének fejlődésére jótékony hatást gyakorolt. Az 1875. évi IV. törvénycikk 25 évi adómentességben részesítette Budapest uj házait, melyek 1877 augusztus elsejéig lakható állapotba helyeztettek. Háromévvel később, 1880-ban megépültek a közraktárak és ezzel megszűnt az az egészségtelen állapot, hogy a magyar gabonakereskedelem legfőbb piacán pincehelyiségben raktározták el az eladásra kerülő gabonát, ami rengeteg költséget emésztett fel s nem is volt alkalmas a gabona épségének biztosítására. A NÉPSZÍNHÁZ Csakhamar színházi téren is uj alkotások mutatkoztak. Felmerült a magyar Népszínház terve, amelynek megvalósítására Pest város 1871 október 18-iki közgyűlése Steiger Gyula indítványára ingyen telket adományozott s az 1872 január 24-iki közgyűlésen az épülő Sugár út melletti Hermina-teret jelölte ki e célra. Minthogy azonban a kormány a Nemzeti Színházban addig együttesen művelt szavalóművészet és dalmű különválasztását határozta el és külön dalműszínház, vagyis Operaház felállítását tervezte, amely célra a Hermina-tér mutatkozott legalkalmasabbnak, az 1873 junius 18-iki közgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy a Hermina-téri telek 500.000 forint vételáron a dalmaszinház céljaira adassák át s ez összeget a Nagykörút és Kerepesi-ut sarkán fekvő városi telken felépítendő Népszínház céljaira ajánlotta fel oly módon, hogy a teleknek 62.000 forint értékű bocsára a fővárosnak megtérítendő. Ezzel egyidejűleg társadalmi mozgalom is indult meg a Népszínház felépítésére, amely mozgalom eredménye volt, hogy az 1871 október 22-én a Nemzeti Körben, illetőleg 1871 október 24-én a Vigadóban tartott értekezleteken bizottságot küldöttek ki a gyűjtés megindítására s ,,Pesti magyar népszínházát alapító társulat” név alatt egyesületet alapítottak, melynek alapszabályait 1872 április 5-én hagyta jóvá a belügyminiszter. Minthogy azonban az egyesület a kívánt 200 alapító tagot nem tudta öszszehozni, a színház alapításának tervét színházi hatóság kebeléből kiküldött 6 tagból álló ,,Népszínházi bizottmány“ vette a kezébe. E bizottmánynak sikerült a Népszínházat Fellner Nándor bécsi építész tervei szerint felépíthetni s 1876 október 15-én az uralkodó jelenlétében ünnepélyesen megnyitották. Az építési költségek kifizetésére azonban nem volt elegendő pénzük s kénytelenek voltak e célra a színház jövedelmét lekötni, sőt 1878—79-ben Gárdonyi Albert, székesfővárosi falevéltáros.