Az 50 éves Pesti Hirlap jubileumi albuma 1878-1928
Szinházak
712 AZ 50 ÉVES PESTI HÍRLAP JUBILEUMI ALBUMA A NEMZETI SZÍNHÁZ KAMARASZÍNHÁZA A Nemzeti Színház testvérintézete és nálunk ugyanazt a szerepet játssza, mint Párizsban az Odéon a Théatre Francois mellett. Közvetlenül azután, hogy Hevesi Sándor átvette a Nemzeti Színház igazgatását, programmjára tűzte a Nemzeti Színház Kamaraszínházának megalapítását. Sok nehézséggel kellett Hevesi Sándornak megküzdenie, míg végre 1924- ben sikerült a Kamaraszínházat megnyitnia és pedig a jelenlegi Andrássy-úti Színház helyiségében. Egy esztendeig játszott a Kamaraszínház ebben az ideiglenesen is alig megfelelő helyiségben, amíg a következő szezonra már végleges (az új Nemzeti Színház felépítéséig végleges) helyiségének kapuit a volt Blaha LujzaSzínházban megnyithatta. Ebből az alkalomból nevezték el, Hevesi Sándor felterjesztésére, a Szerecsen-utcát Paulay Edének, a Nemzeti Színház egykori igazgatójának nevéről. E Kamaraszínházban a Nemzeti Színház együttese játszik és pedig részint olyan új darabokat, amelyeknek intimebb levegője, csendesebb hangja nem bírja el a Nemzeti Színház színpadának és nézőterének nagy méreteit, részint pedig a Nemzeti Színház régebbi műsordarabjai közül azokat, amelyek ugyanezen okok miatt a Kamaraszínházban művészibb hatást keltenek. A Moliére-műsor például teljesen átkerült a Nemzetiből a Kamarába, amely egyúttal azt a célt is szolgálja, hogy új magyar szerzők művei nagyobb számban kerülhessenek bemutatásra az ország két első színpadán. A közönség, mely eleinte kissé tartózkodóan viseltetett az új állami színház irányában, évről-évre jobban megkedvelte a Nemzeti Színháznak e testvérintézetét és ma már mindkét színház egyformán népszerű a közönség körében, amely hamar felismerte, mennyire igaza volt Hevesi Sándornak, midőn a Nemzeti Színház mellé odaállította — nem vetélytársnak, hanem kiegészítőnek — a Nemzeti Színház Kamaraszínházát. vígszínház Budapest eme előkelő drámai színházának alapítása egybeesik Magyarország legvirágzóbb korszakával, a millennáris esztendőkkel. 1896 május 1-én nyitották meg és első igazgatói gróf Keglovich István, Szécsi Ferenc és Faludi Gábor voltak, művészeti igazgatója pedig Ditrói Mór. A Vígszínház, mint az ország második drámai színháza, pótolta azokat a hiányokat, amelyek azáltal támadtak, hogy a Nemzeti Színház a maga túlnyomóan klasszikus műsorával kénytelen volt figyelmen kívül hagyni a modern színpadi irodalom termékeit és a könnyebb fajsúlyú, főként francia vígjátékirodalmat. A Vígszínház, felismerve ezt a hivatását, néhány éven belül olyan magaslatára emelkedett a vígjátékstílusnak, amely mindenben megközelítette a párizsi színpadok művészi színvonalát. Másik nagy hivatása a Vígszínháznak Boboz Imre.