Az 50 éves Pesti Hirlap jubileumi albuma 1878-1928

Szinházak

712 AZ 50 ÉVES PESTI HÍRLAP JUBILEUMI ALBUMA A NEMZETI SZÍNHÁZ KAMARASZÍNHÁZA A Nemzeti Színház testvér­intézete és nálunk ugyanazt a szerepet játssza, mint Párizsban az Odéon a Théatre Fran­cois mellett. Közvetlenül­­ azután, hogy Hevesi Sándor átvette a Nemzeti Színház igazga­tását, programmjára tűzte a Nemzeti Színház Kamaraszínházának megalapí­tását. Sok nehézséggel kellett Hevesi Sándornak megküzdenie, míg végre 1924- ben sikerült a Kamaraszínházat meg­nyitnia és pedig a jelenlegi Andrássy-úti Színház helyiségében. Egy esztendeig játszott a Kamaraszínház ebben az ideig­lenesen is alig megfelelő helyiségben, amíg a következő szezonra már végleges (az új Nemzeti­ Színház felépítéséig végleges) helyiségének kapuit a volt Blaha Lujza­­Színházban megnyithatta. Ebből az alka­lomból nevezték el, Hevesi Sándor felter­jesztésére, a Szerecsen-utcát Paulay Edé­nek, a Nemzeti Színház egykori igazgató­jának nevéről. E Kamaraszínházban a Nemzeti Szín­ház együttese játszik és pedig részint olyan új darabokat, amelyeknek intimebb levegője, csendesebb hangja nem bírja el a Nemzeti Színház színpadának és néző­terének nagy méreteit, részint pedig a Nemzeti Színház régebbi műsordarabjai közül azokat, amelyek ugyanezen okok miatt a Kamaraszínházban művészibb hatást keltenek. A Moliére-műsor pél­dául teljesen átkerült a Nemzetiből a Kamarába, amely egyúttal azt a célt is szolgálja, hogy új magyar szerzők művei nagyobb számban kerülhessenek bemutatásra az ország két első szín­padán. A közönség, mely eleinte kissé tar­tózkodóan viseltetett az új állami szín­ház irányában, évről-évre jobban meg­kedvelte a Nemzeti Színháznak e testvér­­­intézetét és ma már mindkét színház egy­formán népszerű a közönség körében, amely hamar felismerte, mennyire igaza volt Hevesi Sándornak, midőn a Nemzeti Színház mellé odaállította — nem vetély­­társnak, hanem kiegészítőnek — a Nem­zeti Színház Kamaraszínházát. vígszínház Budapest eme előkelő drámai szín­ház­ának alapítása egybeesik Magyaror­­szág legvirágzóbb korszakával, a millen­­náris esztendőkkel. 1896 május 1-én nyitották meg és első igazgatói gróf Keglovich István, Szécsi Ferenc és Falud­i Gábor voltak, művészeti igazgatója pe­dig Ditrói Mór. A Vígszínház, mint az ország második drámai színháza, pótolta azokat a hiá­nyokat, amelyek azáltal támadtak, hogy a Nemzeti Színház a maga túlnyomóan klasszikus műsorával kénytelen volt figyelmen kívül hagyni a modern szín­padi irodalom termékeit és a könnyebb fajsúlyú, főként francia vígjátékirodal­­mat. A Vígszínház, felismerve ezt a hiva­tását, néhány éven belül olyan magasla­tára emelkedett a vígjátékstílusnak, amely mindenben megközelítette a pá­rizsi színpadok művészi színvonalát. Másik nagy hivatása a Vígszínháznak Boboz Imre.

Next