A Pesti Hirlap Naptára, 1913 (23. évfolyam)

Simonyi Sándor: A budapesti állatkert

A BUDAPESTI ÁLLATKERT. IRTA: siMONyi sAndor. kis összehasonlítással kívánjuk kezdeni. Milyen a budapesti Állatkert a világ többi nagy állatkertjeihez hasonlítva? Az összehasonlítás túlzás nélkül kedvező. A berlini Zoologische Garten pl. gazdag állat­anyaga dacára s ellenére annak,hogy mint­egy háromszor akkora, mint a pesti állat­idért, nem tesz olyan jó hatást a látogatóra, mint a mienk. Ennek oka az, hogy kívül esik némileg Berlin főforgalmi vonalain, ámbár a magasvasútnak épen itt van egyik hatalmas pályaudvara s a közlekedés ál­talában véve is kifogástalan. Azonban belépve a kertbe, az embert vaskerítéses ketrecek, még­pedig helyenkint szűk ketrecek fogadják, amelyekben a különben remek állatpéldányok való­sággal szenvednek. De szenved velük együtt a látogató is, aki részben hallott már valamit Hagenbeck bar­langketreceiről, részben pedig talán maga is látott már ilyeneket s a vaskalitkákkal megrakott állat­kertet anachronizmusnak tartja. Ezenfelül a Zoo kertje elhanyagoltnak látszik, a restaurációk, a kiszolgálás, a kert mutatványos és szórakoztató része pedig kritikán aluli. Valamivel kedvezőbbek az impressziók a schön­­brunni állatkertben s a párisi Jardin d’Acclimatation­­ban. A Hamburg közelében levő mintaállatkerttel való összehasonlításba természetesen nem mehetünk bele, mert hiszen a mi állat- és növénykertünk is kópiája annak nagyjában és főbb vonalaiban. Nem kell azonban azt hinni, hogy a pesti Zoo léleknélküli imitációja valamelyik hasonló külföldi institúciónak. Erről szó sincs. Egy kis séta a pesti állatkert főkapujától, végig az aggodalmasan tisztán tartott, puha aszfalt utakon, amiken olyan kellemes a járás, mintha gummi sarkokat tettek volna lábunk alá, azonnal föltünteti a pesti kert egyéni specialitását. Hogy az utaknál maradjunk, sehol ilyen billiárd­­asztal simaságú sétányokat, ehez hasonló virág-ágy szegélyeket, pázsit-dombokat és virágos hegyhátakat nem találunk másutt. A kert méretei, amik némi túlzással állatkert­­miniature-nek mutatják, egyszersmind a miniature finomságaival is hatnak. Aki látta pl. a hegyvidék bájos táját s ugyanott a közelben az alpesi hegyhátat, annak eszébe juthattak a japánok kertjei, amelyek­ben néhány négyszögméternyi területen hegyek, dom­bok, vízesések, tisztások és alagutak váltakoznak. Specialitások : a sehol másutt fel nem lelhető állat­szentélyek, vagy minek nevezzük azokat a pazar eleganciával s higiénikusan berendezett állatpalotákat, amikben fejedelmek módjára onixteremben lakik az elefánt, márvány szobában bolhászkodik az orang­­után, és majolika falak közt költ a ruca, megcáfolván a régi népdalt, amely szerint: „Káka tövén költ a ruca.“ Mind e különösségek gyönyörködtetők, érdeklik az embert, s szívesen veszi, hogy valamelyik dús fan­táziájú pesti építész megálmodta és létre segítette őket. Mindez a színekkel való pazarkodás, a fantasztikus épületformák hajszolása tipikusan budapesti vonása az Állatkertnek.*) De ne nevessenek ki. Az állatkert állatjain is vélek valami pesti karakterisztikumot fölfedezni. Hogy a budapesti benszülötté lett Jónáson kezd­jem, ez az öreg állat a felületes szemlélőre is annak a pesti embertípusnak a szimbólumaként hat, amely soha sincs kinn a vízből, örökösen nyakig úszik az adósságokban, s csak akkor van kint egy ideig a víz­ből, amikor uzsorakamatra egy kis friss kenyeret dobnak a tátott szájába. És menjünk tovább : az orángutáng örökös perverz fürtjével, a majomketrec az ő szintén szaka­datlan fürtjével, kinek nem juttatta eszébe a pesti jour-délutánokat. A Sziám, akinek beletörött a foga a vaskerítésbe, mert folyton fejjel ment a hatalmas korlátnak, nem hasonlít-e egy kicsit egyik vagy másik budapesti karakter­ alakhoz ? Minek folytassuk ! A teve hasonlít néhai Roth­­ropinéhoz, a zebra az ő fekete-fehér csikós fejével egyik közismert pénzügynökhöz, a zebu egy tehetséges, nagyhasú színházi kritikushoz, akinek kezd kihullani a foga, az oroszlán sörénye hasonlít egy zongoraművé­szünk hosszú, vörös sörényéhez, a fogazata pedig azokhoz az álfogsorokhoz, amiket a pesti fogművészek raknak a kirakataikba. De kinek nem tetszik, hogy ez így van?­­ így szép, igy egyéni itt minden, s nem volna helyes, ha e kedves kellemes környezetben, e kacér kis hegyi lejtőkön és gummi aszfalttal borított utakon nem a budapestiek sétálnának, nappal és este, hanem mondjuk a kedély­­telen berliniek vagy egyéb nációk. Kinek kellenének akkor Lendl igazgató minden­napos ukázai, amelyekben az állatok iránti gyöngéd­ségre oktatja a budapestieket?­­ A derék direktor bevallotta, hogy valami tízféle formában kérte, szólította föl a publikumot, figyel­meztette, magyarázta neki, hogy az elefánt nem sze­reti azt, ha a sétapálcát bedugják az orrmánya lyukába s hogy a barlangi medvétől elég szép dolog ha a pesti kenyérrel rontja el a gyomrát, a sputnikat és téglada­rabokat pedig a legjobb akarattal sem tudja elemész­teni. Ugyancsak hiába intézett szózatot a közönséghez oly irányban, hogy a majmoknak nem szükséges a farkát kihúzni a ketrecből, mert hiszen a fark végén ott van a szegény kis közönséges ázsiai majom vagy valamely másik őselődünk, és így tovább. Ez a kis kegyetlenkedés úgy látszik szintén kü­lönleges vonása a mi állatkertünknek, ahol a ketrecekben vannak a szelíd vadállatok, a ketreceken kívül pedig néha a kegyetlen vad­­­pestiek. Azért nem kell kétségbeesni, vagyunk még ú. n. kulturemberek is, s a mi fenevadjainknak sincs okuk panaszra. Sehol a világon annyit nem ad enni a közönség kedvenc állatainak, mint nálunk, ahol egész kis nép­konyhát hoznak ki egyesek a zsebeikben a majom­családok és medvepárok táplálására. Kedves vonása a kővel kevert táplálék hajigálása a pesti pub­likumnak, s rávall jó szívére. Végül még itt kell megemlékezni az állatkert simphonikus koncertjeiről, s a népszerű Wieschendorfer bácsiról, aki csak részben dirigálja a zenekart, legfőként a hálás és hangos publikumot vezényli csendre, amikor már az ő hosszantáró türelme is kifogyott s amikor már a harsonák fortéját sem lehet hallani a közönség élénk társalgása követ­ . A P. H. Naptárában megjelent állatkerti képek felvételeit a „Magyar Földrajzi Intézet r. t." Állatkerti Útmutatójából vettük át.

Next