A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1932 (42. évfolyam)

NAGYMAGYARORSZÁG TÜKRE - Jókai halála

G­yász borult rád, édes, jó magyar nem-­­­zetünk. Legjobb munkásod, leg­­­­nagyobb fiad, örök dicsőséged: Jókai Mór meghalt“ — így kezdi Eötvös Károly a Pesti Hírlapban gyászkeretes vezércikkét, amely Jókai halálát jelenti a nemzetnek. A költőkirály — ahogyan a nagy írót élete utolsó szakában nevez-­e­ték — influenzában és tüdőgyulladásban szenvedett. A 79 éves Jókai még alkotni vágyott, halála nap­jának délelőttjén sa­ját regényét, A lőcsei fehér asszonyt akarta olvasni, azonban már csak lapozgatni tu­dott a kötetben. 1904 május 5-én már reggel nyugta­lankodni kezdett ágyában és friss leve­gőre szomjazva, ki­nyittatta az ablakot . A délelőtti konzílium megállapította, hogy a tüdőgyulladás ugyan javult, de az influenza még tart és emiatt minden pilla­natban komplikáció­tól kell tartani. Ez aztán este be is kö­vetkezett. Délután fólszen­­■der állapotában fe- Jókai Mór a­kadt a nagy beteg író, felesége és kezelőorvosa az ágya mellett­­ tartózkodtak. Három óra tájban tejet kért­­ és aztán derülten mondta hozzátartozói­nak, hogy „jobban van”. Délután öt óra tájban a melléből feltörő hörgés egyre erősbödött, már a szomszédos szobákba is áthallatszott. A házbeliek ezt félrema­­gyarázt­ák és hangos sírásba törtek ki. Este hét óra tájban már az egész ház siratta a nagy h­ót, pedig akkor még nem lehetett tudni, hogy mi következik. Dr. Stricker hat órakor újra meg­vizsgálta a beteget és a szobalány rendbe­hozta a párnáit. — No Mari, én most már megyek aludni — mondta Jókai. A szobalány — aki nem értette jól az író szavait — megkérdezte: — Mit parancsol a méltóságos úr? — Aludni megyek, most már jól alud­szom, sokáig . . . A szobában állók szeme e szavak hal­latára könnybelá­­badt. Közben megér­kezett Korányi pro­fesszor és megtar­totta orvostársával az esti vizsgálatot. Mikor a tanár kiment a szobából, Jókai odaszólt orvosához : — Most megyek aludni. Az orvos aggódva kérdezte, hogy mit óhajt, mire az író így válaszolt: — Nem akartam önnek egyszerűen hátat fordítani, azért mondtam, hogy megyek . . . Később rohamo­san növekvő szív­verést észleltek az orvosok: a beteg utolsó óráját élte, bár ezt­ nem sejtette. Injek­ciókkal, mesterséges légzéssel, a vég­tagok melegítésével­­ igyekeztek segíteni rajta, de hasztalan volt minden fárado­zás. A haldokló ágyát ekkor körülállta az egész család. Feleségét a többi hozzá­tartozók kivezették a szobából, de csak­hamar visszasietett férje ágyához. — Fiam, édes fiam, hogy vagy? — kérdezte zokogva. De Jókai ajkai már nem nyíltak szóra. Az orvos kijelentette, hogy meghalt. A dolgozószobája és a szalon között, a lakásán aludta örök életének első éj­szakáját a „költő-király”. Nyugodt arcá­nak pátriárkái vonást adott a tíznapi szenvedés közben megnőtt hófehér szakáll. JÓKAI HALÁLA A PESTI HÍRLAP 1932 ÉVI NAGY NAPTÁRA 341

Next