A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1933 (43. évfolyam)

IRÓK ÉS KÖLTŐK - Gilbert Keith Chesterton: A szamár

GILBERT KEITH CHESTERTON Londonban született, 1874-ben. A vitának és a szipor­kázó eszmecserének ez a nagymestere legkoraibb ifjúsá­gában képzőművésznek készült, festő és szobrász akart lenni, de csakhamar megtalálta szerszámát és fegyverét, a tollat, melyet már nagyon fiatalon megvillogtatott sajtóharcaiban. Mi volt az ő hivatása? Az, hogy az Angliában és az európai országokban diadalra jutott szabadelvűséggel szemben az ősi katolicizmus alapigaz­ságát hirdesse, azt, hogy az az ember, akit a lélek és a szeretet megváltott, boldogan és derűsen is élhet ebben a siralomvölgyben. Wellenek, Shaunnak nincs nálánál kegyetlenebb és veszedelmesebb ellenfele. Módszere az, hogy az ellenfél gondolatát ad absurdum vezeti, ötleteit kificamítja s igy teszi nevetségessé. Amikor az általános választójogért küzdöttek, Chesterton kijelentette, hogy ő egy még szélesebb körű általános választójog híve, mert azt követeli, hogy ne c­sak az élőket szavaztassák meg, hanem a halottakat is, akiknek gazdag tapasztalatait és tudását nem lehet semmibe venni. Elmés, ragyogó újságíró. Mint tanulmányíró, Browning és Dickens mellett tört lánd­zsát. Verseiben fölelevenítette a régi ballada formáját s uj tartalommal töltötte meg. Költeményeit is bizonyos fanyar íz, szeszély és talpraesettség jellemzi. Alábbi verse a Krisztust hordozó, bibliai szamárról szól. A SZAMÁR Hogy hal röpült, erdő megindult S­zige nyílt a tövis helyén. Hogy vérbe fűlt a hold világa, Igen, akkor születtem én. Szörny­ fővel, szörnyszerü fülekkel Vagyok a föld bőgő fia. Minden négylábú állatokra Egy ördögi paródia. Rongyos kivertje a világnak, Ős és bogaras akarat: Éheztess, üss, nevess ki, mindegy, Titkom azért bennem marad. Szamarak/ Én is éltem egykor S oly szép a múltak álma, hajh, Akkor öröm rivallt fülembe S elém Kulit minden pálmagally. MINIATŰRÖK Bernard Shaw angol irót egy alka­lommal meglátogatta herefordshirei házá­ban Arthur Henderson munkáspárti po­litikus, aki megkérdezte a híres humoristát, hogy hogyan temethette el magát ebben a kis helységben. Shaw felelet helyett felkérte látogatóját, hogy kísérje el őt. A ház közelében levő temetőbe mentek, ahol megálltak egy kripta előtt, melyben egy nyolcvanéves öregember feküdt és sírkövére ez a három szó volt írva: „Az élet rövid”. — Lássa, — szólt Shaw — az ember szívesen él olyan helyen, ahol nyolcvan esztendő rövidnek tűnik fel. Luigi Lablache olasz tenoristának nagy gyűjteménye volt mindenfajta pipá­ból s erre nagyon büszke volt. Egy napon észrevette, hogy szolgája egyik legszebb pipáját ellopta. Lablache szolgáját rögtön elbocsátotta, kifizetve hátralevő bérét. — Ezzel a pénzzel, — mondta a szolga — ma este kifütyüztetem önt. Valóban, este a színházban, mialatt a közönség lelkesülten tapsolta a híres tenoristát, hosszú, éles fütty hallatszott a nézőtéren. — Ne ügyeljenek arra a füttyre, höl­gyeim és uraim, — szólt nyugodtan Lab­lache — csak az én volt szolgám fütyül, akit ma reggel elbocsátottam.

Next