A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1935 (45. évfolyam)
IRÓK ÉS KÖLTŐK - Erdős Renée: Nyári eső
Rossz napok voltak ezek. Már egy hét óta mindennap esett. Az asszony, hirtelen őszült, erősen túl a negyvegén, a reggelinél mindig panaszkodott az urának és a gyerekeinek. — Hallottatok ilyet? Átalszom az egész éjszakát és reggel mégis mindig fáradt vagyok. Nincs kedvem semmihez. Akármit csinálok, tizenegy óra felé már elálmosodom. Ebéd után pedig tartanom kell magamat, hogy le ne feküdjek aludni. Borzasztó! — Hát csak aludjon, ha kedve van hozzá, — mondta az ura — miért ne aludna! — Tudom, hogy magának mindegy, — zsörtölődött nevetve az asszony —■ maga miatt akár egész nap is áthatom. Maga nincs itthon, nem bánja. A fiú — orvostanhallgató — ránézett figyelmesen és okosan mondta: — Atmoszferikus depresszió. Rámegy az idegeidre. Csakugyan az a legjobb, amit a papa mond: aludj! A leány a gimnázium nyolcadik osztályát járta, tele volt lázas tanulással és egy kis sóhajjal mondta: — Aludj, anyuka. Bárcsak én is aludhatnék! De ezt a luxust én csak az órák alatt engedhetem meg magamnak, valakinek a háta mögött. Ezzel aztán elintézték. Nem mintha nem szeretett volna aludni! De azok a bonyolult álmok! Mindig felhevülve és szívdobogással ébredt fel belőlük és utána megint csak visszazuhant az álomba, mint valami mély tóba és egész nap fáradtan vonszolta magát egyik helyről a másikra. —■ Bizony, elég volna már ebből az esőből — mondta a szakácsnéja is a konyhán. — A lábaim úgy fájnak tőle ! Pedig az eső szép volt! Éjszaka, amint a fölébredések idején a nyitott ablakon át behallatszott hozzá, mint valami halk, szünetlen muzsika a fák lombjai között. És nappal, mikor hullott lágyan, fényesen, a sok smaragdzöld közé, a pázsitra, a hársfákra, a fenyőkre. Puha, illatos nyári eső, amitől a liliomok lehajtották a fejüket, mintha valami titkos üzenet lett volna NYÁRI ESŐ ERDŐS RENEE Komárom megye Érsekiés nevű községében született 181g-ben. Színésznő szeretett volna lenni és tizenöt esztendős korában Budapestre jött, hogy elvégezze a sziniakadémiát. El is végezte, de mégsem lett színésznő, hanem verseket kezdett írni. Tizennyolc éves volt, amikor első költeménye a Magyar Genius című szépirodalmi hetilapban megjelent. Ekkoriban megismerkedett Eötvös Károllyal s az ő segítségével jelent meg ,,Leányálmok” című első verseskönyve. Az első kötet megnyitotta előtte az irodalom kapuit. Munkatársa lett több napilapnak s amikor hosszabb időre külföldre utazott, igen érdekes cikkeket küldött a Pesti Hírlapnak. A versírás mellett novellákat is írt s igy jutott el a prózaírás nagy műfajáig, a regényig. Verseskönyvei: Új dalok, Versek, Cleopatra, Aranyveder. Regények: Ősök és ivadékok c. ciklus, Az élet királynője, Santezza bíboros, Antinons, A nagy sikoly, Teano Amaryllis egyszerű élete, Berekesztett utak, Báró Herzfeld Clarisse, Az indiai vendég, Nyírfaerdő, Lavinia Tarsin házassága, Ave Róma! Az örök papok, Ezüst bölcső, stb. Erdős Renée, mint ebből az elsorolásból látszik, nagyon termékeny írónő, sokat tud adni önmagából, mert gazdag lélekkel, gazdag képzelőtehetséggel és kiapadhatatlan meseforrással áldotta meg az Isten.