PROGNOSZTIKA - A MTA Tudományszervezési Csoport kiadványa (1980)
1980 / 3-4. sz. - Tanulmányok a tudományos-műszaki prognosztizálásról - Magyar szerzők szekció-előadásai. - Az ágazati és ágazatközi prognosztizálásról - Horváth Pál-Lengyel László: A távlati energiaigények szénbázison fedezhető hányadának prognosztizálására irányuló tevékenység módszertani és gyakorlati problémái
HORVÁTH PÁL - LENGYEL LÁSZLÓ: A TÁVLATI ENERGIAIGÉNYEK SZÉNBÁZISON FEDEZHETŐ HÁNYADÁNAK PROGNOSZTIZÁLÁSÁRA IRÁNYULÓ TEVÉKENYSÉG MÓDSZERTANI ÉS GYAKORLATI PROBLÉMÁI 1.Bevezetés A szénnek mint energiahordozónak, illetve mint ásványi nyersanyagnak jelentősége az utóbbi években világszerte megnövekedett. Ennek ellenére azonban az emberiség energia- és kémiai alapanyag igényének fedezésében a szén nem olyan mértékben vesz részt, mint amenynyire készletei illetve tartalékai lehetővé tennék, így a jelenlegi fogyasztási szerkezet nem tükrözi a készletarányokat, melynek legfőbb oka, hogy a folyékony szénhidrogének alkalmazásával az ipari és kommunális szektorok másodlagos, feldolgozási termékigényét általában egyszerűbb és olcsóbb technológiákkal lehet kielégíteni mint szénbázison. A készletmegoszlások közép- és hosszú távon azonban — részben a kínálati oldal műszaki kutatás-fejlesztése, részben az igényoldal gazdasági befolyásolása által — ezt a szén számára hátrányos helyzetet módosítani fogják. Különösen a jelentősebb szénvagyonnal rendelkező országok nagy reményeket fűztek a szénfelhasználás gyorsütemű elterjesztésének lehetőségéhez, melyhez azonban nem áll kellő szinten rendelkezésre a háttér iparág, a munkaerő stb. A termelési struktúra változása még a fogyasztói oldal rugalmassága által is korlátozott, s így a fogyasztói bázis kiszélesítésére, a szénből előállítható másodlagos energiahordozó termékskála bővítésére széles körű kutató-fejlesztő tevékenység indult meg, mely — mint az jól ismert — napjainkban is intenzíven folyik. 2. Az előfordulások gazdasági értékelésének alapelve Magyarországon a széntermelés, illetve -fogyasztás alaptendenciáját meghatározó elsőrendű tényező, a komplex energiaellátás, vagyis az a tény, hogy a széntermelés a komplex energiaellátás szerves része, és mint ilyen, a többi energiahordozóhoz hasonlóan kompetitív forráskomponens. Ez azt jelenti, hogy az ásványi nyersanyagelőfordulások gazdasági értékelése elvileg a távlati termelés programozásával, a makrogazdaság fejlesztésével kölcsönhatásban történik. Egy-egy — Magyarországon rendelkezésre álló — primer energiahordozó iránt valamely távlati időpontban várható népgazdasági igényt nemcsak a hazai nyersanyagvagyonból, hanem import útján is ki lehet elégíteni. Az alapvető feladat tehát az, hogy egyedileg megfelelően számba vegyük azoknak a (hazai és import) forrásoknak megfelelően prognosztizált kapacitásfüggvényes költségráfordításait, melyek a szóbanforgó távlati időpontban elvileg részt vehetnek az igények kielégítésében. Minthogy az e szempontból vizsgálat tárgyává tett források egyedi kapacitásának összege mindig nagyobb, mint a vonatkozó távlati időpontra prognosztizált népgazdasági szükséglet, az optimális forrásstruktúra elvileg olyan lineáris programozással határozható meg, melynek célfüggvénye a teljes költségráfordítás minimuma, és — számos más korlátozó feltétel mellett —