Lukinich Imre - Markó Árpád (szerk.): Sorsdöntő csaták 1. (Budapest, 1943)
Nándorfehérvár felmentése
ságot, tüzérséget és a keresztesek többi részét a Duna jobb partján gyalogmenetben indította el a vár felé. Július 14-én kerültek egymással szembe a hajóhadak. Az öt óráig tartó küzdelemben a török flotta megsemmisítő vereséget szenvedett, három hadigálya 500 főnyi személyzetével elsüllyedt, 4 hadifogságba esett, a többi pedig súlyosan megrongálva menekült a vár alá, ahol a szultán bosszújában felgyújttatta őket. A győzelemben nagy része volt annak, hogy a Duna jobb partján menetelő csoport, sőt a vár 40 naszádja is támogatta a magyar hajóhad áttörési műveletét. Az út a várba tehát szabaddá vált. A védősereg körülbelül 10,000 harcossal növekedett meg s abban a nyugodt tudatban küzdhetett, hogy a vár feladása esetén zavartalanul ürítheti azt ki. A várba át népi szállított egységek (főként keresztesek) a Száva északi partján maradtak azzal a szigorú utasítással, hogy csak Hunyadi parancsára avatkozhatnak harcba. Időközben a várat egyik sikertelen roham a másik után érte. Végre a főtámadást 24 órai lövetés után július 21-re határozta el a szultán. Nándorfehérvár 360