Papp János (szerk.): Justh Zsigmond parasztszínháza - Bibliotheca Bekesiensis 9. (Békéscsaba, 1973)
Justh Zsigmond: A szenttornyai színészet műsorából
adta), de azért tökéletesen tudja szerepét, s ha tán valamelyik társa megakad, még azt is kisegíti a bajból. Drámai szendém három van. Az egyik Puskás Lidi, egy hódmezővásárhelyi lány, meleg, közvetlen ,,ficelle”25 nélküli játékkal, a másik Supkégel Flóra, a szab.-szt.-tornyai tanítónak lánya, a harmadik, ki éppoly egyszerűen játszik mint ezek, csak tán kissé erősebb vonásokat használ: Béniám Vica - Kopogországból. Hősszerelmesünk Kulcsár Pál, a néhai szocialista, ma foglalkozására nézve: népköltő. Szerelmesünk még egy van, Györgyi Jóska gányalegény az Eötvös-majorból. Felvonásközökben meg Madarász György, egy őseredeti turáni típus szokta a legújabb nótákat eldalolni. Ezt a gazdát leginkább azért szeretem, mert dacára, hogy kupeckedéssel szedte meg magát, hogy tudja a kétszerkettőt, úgy mint a szentírást, amellett, hogy nem veti meg a szőlő nedvét sem, s a legjobb nótás hét határban, azért a legjobb férj s a leggyengédebb családapa maradt. Olyan egyensúlyozott ember, milyet keveset láttam. A józan idealizmus megtestesülve. Egyik büszkeségem az én György komám. A színészek közül felemlítendő egy makro legény: Csurgai András (fejős gulyás a foglalkozására nézve). Ezeken kívül van még három kitűnő komikusom: Bálint Péter, Bénjám Anti meg Czombos Jani. Súgónk és érdemdús rendezőnk Henczély Károly szent-tornyai tanító. Az egész banda pedig huszonnégy személyből áll. De velünk „alkot” mind, s tudom, hogy ma már mindegyik el tudná a másik szerepét is játszani. Mind rendező és súgó, mind benne él abban, amit játszik, s velük már az egész környék, lehet mondani Orosházától Bánfalváig! Én meg 27