Papp János (szerk.): Justh Zsigmond parasztszínháza - Bibliotheca Bekesiensis 9. (Békéscsaba, 1973)

Verner László: Látogatás Justh Zsigmondnál

mutatására, ha a francia hölgyek (vele van a festőnővel egy sikkes párisi kisasszony is) iránt való udvariasság, az alapos, vagy legalább tüzetesebb nézgelődést lehetővé tette volna. Mert a Justh puszta-szent-tornyai kastélya valóságos permanens világkiállítás. De mennyi ízléssel van ez a sok exotikus keleti dolog elrendezve. Egyik szoba Perzsiának van szentelve a maga tükrös szőnyegeivel, mákonyos szívó készleteivel, perzsa ornamentumaival; a másikban az afgá­nok harcos fegyverzetét látom és fölötlik az obeliszkok, piramisok honának messze perspektívája. Legexotikusabb helyen van elszállásolva a festőművésznő, ki kínai szobában álmodik művészi céljairól, ablakára pedig bevillog a magyar róna nagy végtelenje. Mindezeket és még több dolgokat is ily jól esnék látni, de hát lent a park aljáról fölhangzik az orosházi két fáraó-palánta magyar csárdása és sokat igérően borzongat a gányó legény jókedvének extázisa; a hölgyek, akik még magyar csárdást nem láttak, tűkön állnak, ez pedig olyan kellemetlen helyzet, hogy jó arcot mutatva, kénytelen vagyok engedni, de a parkban még megnéztük egy mester­séges emelkedésen a Strobl T­oldi-tanulmányát, melyet az itteni dohánypajtából kiszólított gányó magyarról mintázott, akit azóta irigyelt nimbusz vesz körül az itteni dohánykertész körökben. A másik ami ritka ékessége a puszta-szent-tor­nyai parknak, Jászainak márványból vésett mellszobra. Egy hatalmas körönd legbelsején uralja e szobor a helyzetet. Éppen az teszi e helyet sajátszerűvé, ami hibázik róla: a virág. Justh, mintha az általa imádott puszták közepébe állította volna tiszteletének tárgyát: Jászait, kinek magyar talentumát készséggel ismeri el, bár általában a magyar szín­játszókat ügyes kopírozóknak tartja. 47

Next