Papp János (szerk.): Justh Zsigmond parasztszínháza - Bibliotheca Bekesiensis 9. (Békéscsaba, 1973)
Justh Zsigmond meghalt
nem fogytak a szíves házigazda dicséretéből. Utolsó alkotása a szent-tornyai színház építése volt. Egy kis római stílusban épült színpad, amelyet az ő utasítása nyomán építettek, s amelyen paraszt emberek az ő rendezése mellett adtak elő klasszikus darabokat, így előadták a „Makrancos hölgyet”, Plautus „Fecsegőit” stb. Justh Zsigmond aktív irodalmi működésén kívül mint lelkes irodalompártoló is nagy szolgálatokat tett a magyar irodalomnak. Minden befolyását érvényesítette, hogy a művelt nyugat megismerje a magyar irodalmat, így legutóbb is egyik francia író barátjával egyetemben, a nyár folyamán egy antológiát állított össze, amely francia nyelven a legközelebb jelenik meg Párisban. A nyár folyamán betegsége annyira elhatalmasodott felette, hogy sietve kénytelen volt elutazni Szt.-Tornyáról, Bécsben konzultált az orvosokkal s Velencébe készült. Baja azonban kissé jobbra fordulván, felhagyott tervével s visszautazott Szt.-Tornyára, ahol vendégei várták. Szeptember hó folyamán azonban oly rosszul lett, hogy azonnal Párisba utazott, ahonnan alig pár napja írt levelet Vauthier Vilmosnak, aki könyvét franciára fordítja. - Ebben a levélben igen rossz sejtéseiről értesíti Vauthiert s egész levelének hangjából kiérzik az, hogy szomorú sorsának tudatában volt. - Utolsó irodalmi dolgozata az a tárcacikkely volt, amelyben egy a ,,Magyarország”-ban megjelent irodalmi tárcájára válaszol Gergely Istvánnak. - A megboldogultban Justh Gyula, a függetlenségi és 48-as párt elnöke, öccsét veszítette el. - Életrajzi adatait röviden a következőkben adjuk. - Justh Zsigmond 1863-ban született Szt.-Tornyán. Tanulmányait Budapesten kezdte meg s külföldi főiskolákon: Kidben, Zürichben, Párisban folytatta és fejezte be. - 57