Papp János (szerk.): Justh Zsigmond parasztszínháza - Bibliotheca Bekesiensis 9. (Békéscsaba, 1973)
Justh Zsigmond: Szent-Tornyai világomról
tet, Rupert C. W. Bunny örökítette meg egy Pastorales című képén, amarrább meg azt a kies tájt Alastair Cary Elwes... E két angol festő házunk rendes vendége. Úgy élnek itt, mint én magam. Szeretik a pusztát, a népdalt s a magyar parasztot. A kopogi község díszpolgárai, nem egy földmíves komái, nem egy szép lány násznagyjai voltak. Esténként el-eljárnak velem a faluba s a mi népünk közepette elfelejtik velem együtt, a távoli nagy ismert ismeretlen civilizációk világát... * Néha átrándulok velük a vagy másfélórányira fekvő csabacsűdi pusztára, s ott távol mindentől, ami hozzánk rokon, töltünk el egy napot, egy éjet - ott a délibáb világában. És az angolok értik, értik a dalt! Végigfekszenek az illatos fűben, feltekintenek a magas ég íves boltjára s lelkükbe nem jut be más, mint a távoli pacsirta hangja, mezei virágok illata s várják így tétlen, de telve érzéssel, míg az esthomály elmos minden vonalat a pusztán s az első csillag belevilágít a lelkünkbe... Távol egy pásztor fuvoláz, egy másik meg énekel hozzá... majd ez is elhangzik. Fenséges csend, amelyben csak a szívünk dobogását hallani. És a nagy nyugalom megnyugtat minket is... távol az élet küzdelmi zajától, azt számolja festő és író, hogy hány csillaggal van több, itt a puszta közepén mint azokon a bizonyos párisi éjszakákon, midőn egy-egy estély után hazarobogunk a boulevardon. 7 *