Ravasz László: Isten rostájában. Beszédek, írások 2. (Budapest, 1941)
Beszédek, írások
lyekkel a lélekhez hozzáfűződnek, megszűnik az összeköttetés, nincs kapcsolás, nem lehet előhívni a képet, már nem érdekel s életemből kihull, így jutunk a felejtés kétféle típusához. V. Kitolódik a lelkemből egy kép, nem tud megjelenni egy kép azért, mert kellemetlen volna reám és én védekezem ellene, így felejti el sok gazdag ember azt, hogy szegény volt, akinek elnézték hibáját, hogy a hibát elkövette. Erre számít a sátán is : minden kísértés abból áll, hogy nem jut eszünkbe elég világossággal az a kép, amelyik megmenthetne. Pl. valaki szerelmi ostromba kezd : nem jut eszébe az az eskü, amit élettársának tett, egyáltalában nem is jut eszébe az élettársa. Valakinek rossz szenvedélye van : ital vagy játék, mikor felébred benne a vágy, nem jut eszébe fogadása, becsületszava, az az ezer veszély, ami evvel a dologgal jár; nem jut eszébe emberi méltósága, csak üres, álomszerű szavak, zörgő fogalmak az erkölcsi törvények és nem valóságok. Hogy ha a szenvedély ereje elönt, a lámpát le szokták ütni, a sötétben nincs ellenőrzés. Ezért minden nevelésnek az a legfőbb célja, hogy a lélekbe begyökereztesse és állandóan jelenvalóvá tegye azokat a nagy tilalmakat, élő parancsokat, amelyek védenek és feloldanak. A vallásos nevelés titka az, hogy egy erős érzéssel, állandó rokonszenvvel, lelkesedéssel, tehát egy nemesebb személyes szenvedéllyel betölti a lelket és megakadályozza, hogy az ellenség legyen úrrá benne. Ezért olyan nagy dolog Isten jelenlétében élni, az ő szeme előtt járni, igéjében vele társalkodni, úgy hordozni magunkkal földi életünk pusztai vándorlását, mint a zsidók a szövetség ládájában az ő istenüket. 347