Ravasz László: Isten rostájában. Beszédek, írások 2. (Budapest, 1941)

Beszédek, írások

lyekkel a lélekhez hozzáfűződnek, megszűnik az összeköttetés, nincs kapcsolás, nem lehet előhívni a képet, már nem érdekel s életemből kihull, így jutunk a felejtés kétféle típusához. V. Kitolódik a lelkemből egy kép, nem tud megjelenni egy kép azért, mert kellemetlen volna reám és én védekezem ellene, így felejti el sok gazdag ember azt, hogy szegény volt, aki­nek elnézték hibáját, hogy a hibát elkövette. Erre számít a sátán is : minden kísértés abból áll, hogy nem jut eszünkbe elég világossággal az a kép, amelyik megmenthetne. Pl. valaki szerelmi ostromba kezd : nem jut eszébe az az eskü, amit élettársának tett, egyáltalában nem is jut eszébe az élettársa. Valakinek rossz szenvedélye van : ital vagy játék, mikor felébred benne a vágy, nem jut eszébe fogadása, becsületszava, az az ezer veszély, ami evvel a dologgal jár; nem jut eszébe emberi méltósága, csak üres, álomszerű szavak, zörgő fogalmak az erkölcsi törvények és nem valóságok. Hogy ha a szenvedély ereje elönt, a lámpát le szokták ütni, a sötétben nincs ellenőrzés. Ezért minden nevelésnek az a legfőbb célja, hogy a lélekbe begyökereztesse és állandóan jelenvalóvá tegye azokat a nagy tilalmakat, élő parancsokat, amelyek védenek és felol­danak. A vallásos nevelés titka az, hogy egy erős érzéssel, állandó rokonszenvvel, lelkesedéssel, tehát egy nemesebb személyes szenvedéllyel betölti a lelket és megakadályozza, hogy az ellenség legyen úrrá benne. Ezért olyan nagy do­log Isten jelenlétében élni, az ő szeme előtt járni, igéjében vele társalkodni, úgy hordozni magunkkal földi életünk pusztai vándorlását, mint a zsidók a szövetség ládájában az ő istenüket. 347

Next