Galgóczi Károly: Magyarország-, a Szerb-vajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statisticája (Budapest, 1855)
Második rész
317 gr. Zichy Ferencz, Seregélyesen, gróf Batthyányi Istváné Polgárdin, gróf Lambergé a kisfaludi pusztán, fő h g. József nádor örököseié güböljárási pusztán. A nagy-lángi ménes mintegy 140 év óta áll fen, régi nevezetes országos hirűi, s nagy mennyiségű telivér anyakanczákkal és ménlovakkal ellátva, a szomszéd vidékbeli lakosság lovainak nemesítésére is igen jó befolyást gyakorol. Az egész 600 darab ló körül számlál, s valóban egy illy nagy számú ménesnek olly kitűnő jó karbani fentartása, mint miilyenben az folytonosan van, Zichy Camil grófot dicsőséggel engedi legjelesebb lótenyésztőink közé sorolni. A seregélyesi és polgáréi ménes kicsiny terjedelmü ugyan, de azért szinte hathatós előmozdítója a vidéki lónemesedésnek; mindkettő 1812-ben állitatott fel. Ez említettekhez járul még Előszálláson a zirczi apátság jeles és nagy számú ménese, melly egyszersmind vidéke számára hágató intézetül szolgál. E ménes ez előtt 20—25 évvel nagyon el volt hanyagolva, uj jó karba állitatását egyedül Villax Ferdinánd mostani zirczi apátnak köszöni, ki apáttá választatása alkalmával azonnal figyelembe kezdte ezt venni, s most az egész puszta lótenyésztésre és nemesítésre lévén berendezve, minden gazdasági munkák e ménes által végeztetnek. Gróf Zichy Károlynak jó paraszt ménese van Töbörzsökön. Kisebbszerü méneseik vannak : Gróf Károlyi Györgynek a nagy károlyi fajból Csurgón, Jankovich Józsefnek Rácz-Aladáson, Szluha Imre és Sándornak Czeczén, Salamon uraknak Alap pusztán. Á Átalábásl* véve pedig Fejér megyében még a helységek is meglehetős gondot fordítnak a lótenyésztésre, s azontúl, hogy az említett ménesek közül sok igyekező gazda vesz magának alkalmat nemes és szép csikókat nevelni, tartanak a helységek közönséges jó csődöröket. — Legkitűnőbbek: Seregélyes, Soponya, Polgáréi, N.-Perkáta, Pentele, Bicske, Hanzsabék (Érd.) Sóskút. — Esztergom megye az országban létező két cs. k. katonai ménes intézeteknek egyikével dicsekszik, a bábolnai ménessel. Ez intézet átalában arab faj lovakból áll, időnként eredeti arab faj csődörökkel frissitetik. Szokott pedig állani 6—700 darabból, melly közt 200 körül csődör. Ezek közül néhány darab a szomszéd megyéknek hágatás végett ki szokott osztatni, mellyért az intézet csak a gondviselő legény és hágó mén tartását követeli. A felesleges hágó mének egyébiránt innen Radóczra Bukovinába, Pieberbe Stájerországba s néha Mezőhegyesre szoktak vitetni. Újabban a kis-béri uradalomnak a kormány birtokába jövetele által tetemes gyarapodást vett ez intézet, 1853-ban itt szinte ménes állíttatván fel. Kisszerű, de jeles darabokból álló ménese van még e megyében hg. Lichtenstein Alajosnak Ácson; de fökép említendő, gr. Sándor Móriczé a gyarmathi pusztán. Ez áll 20 db- jobbára telivér arabs törzsű kanczákból, és 4 telivér angol csődörökből; ezeken kívül stájer kanczáknak angol ménekbeli párosítása által neveltetnek itt jó sikerrel gazdasági hámos lovak. E három ménes ide—