A M. Kir. Országos Öntözésügyi Hivatal 1940. évi jelentése (Budapest, 1941)
II. fejezet
68 meg, akinek erre vonatkozó tanulmányából a 4. sz. táblázattal kapcsolatban az alábbiakban csak a végkövetkeztetéseket és eredményeket közöljük. 1. A Tisza szóbanforgó szakaszának hajózhatóvá tételéhez szükséges kisvízi szabályozási munkák költségeinek folyóméterenkénti egységára a folyószakasz magassági fekvése szerint fokozatosan növekedik. 2. A tiszalök—vásárosnaményi folyószakasznak kisvízi szabályozással való hajózhatóvá tétele folyókilométerenként átlag 81.000 P-be kerülne, ami az egész szakaszra kereken 1.3-5 milliós építési összköltséget jelent. Megjegyzendő, hogyha folyócsatornázással, vagyis vízlépcsők építésével kívánjuk a kérdéses folyószakaszt hajózhatóvá tenni, akkor legalább két vízlépcsőre van szükség. (Ezek közül az alsó az öntözőművekkel kapcsolatosan fog kiépülni.) Minthogy pedig egy vízlépcsőnek és tartozékainak költsége átlag kereken 12 millió pengőre becsülhető, a Tisza-folyó csatornázással való hajózhatóvá tétele Vásárosnaményig mintegy 24 millió pengő költséggel járna, tehát közel kétszer annyiba kerülne, mintha kisvízszabályozással oldanánk meg a kérdést. 3. A Tisza Vásárosnamény feletti szakaszát, tekintettel arra, hogy ezen a szakaszon 18 cm/km az esés, ami kereken 100%-kal nagyobb, mint a tokaj—vásárosnaményi folyószakasz esése, csak folyócsatornázással lehet hajózhatóvá tenni. Végül meg kell jegyezni, hogy a Tiszalök és Vásárosnamény közötti Tiszaszakasz folyócsatornázással történő hajózhatóvá tétele esetén, a partvédőművek a 4. sz. táblázatban megadottaknál lényegesen több költséget igényelnek, mert a duzzasztás folytán — különösen a vízlépcsőhöz közelebb eső szakaszon — magasabbra felérő, tehát költségesebb partvédőműveket kell létesíteni. 3. Anyagvizsgálatok, kísérletek, megfigyelések. a) Altalajok vízáteresztő képességének vízépítési szempontból való meghatározására vonatkozó vizsgálatok. Az altalajokat alkotó különböző földnemek, illetőleg földanyagok vízáteresztő képességét a Hivatal tervező és építő tevékenységével kapcsolatosan alábbi három szempontból és okból vizsgáltuk, éspedig annak megállapítása végett, hogy : a) a tervezett öntözőcsatornák építéséhez rendelkezésre álló és felhasználni szándékolt földanyagok töltésépítésre mennyiben alkalmasak ; közönséges agyagnak milyen arányban való hozzákeverésével lehet megfelelő vízzáró töltésanyagot előállítani; nem kell-e külön vízzárómagot beépíteni, vagy a töltés rézsűit burkolattal ellátni; b) a tervezett különböző vonalvezetésű csatornák közül az altalaj vízzárása szempontjából melyik az előnyösebb nyomvonal ; az esetleg szükségesnek mutatkozó szigetelési munkákkal járó költségeket kellő pontosággal megállapíthassuk, végül c) a tervezett kisebb-nagyobb műtárgyak helyén végzett fúrásokkal és altalajvizsgálatokkal kapcsolatosan minden esetben meghatározzuk a különböző rétegekből feltárt anyagok vízáteresztő képességét, amellyel a tervezésnél, mint rendkívül fontos tényezővel számolni kell.