A M. Kir. Országos Öntözésügyi Hivatal 1940. évi jelentése (Budapest, 1941)

II. fejezet

68 meg, akinek erre vonatkozó tanulmányából a 4. sz. táblázattal kapcsolatban az alábbiakban csak a végkövetkeztetéseket és eredményeket közöljük. 1. A Tisza szóbanforgó szakaszának hajózhatóvá tételéhez szükséges kisvízi szabályozási munkák költségeinek folyóméterenkénti egységára a folyószakasz magassági fekvése szerint fokozatosan növekedik. 2. A tiszalök—vásárosnaményi folyószakasznak kisvízi szabályozással való hajózhatóvá tétele folyókilométerenként átlag 81.000 P-be kerülne, ami az egész szakaszra kereken 1.3-5 millió­s építési összköltséget jelent. Megjegyzendő, hogyha folyócsatornázással, vagyis vízlépcsők építésével kívánjuk a kérdéses folyószakaszt hajózhatóvá tenni, akkor legalább két vízlép­csőre van szükség. (Ezek közül az alsó az öntözőművekkel kapcsolatosan fog kiépülni.) Minthogy pedig egy vízlépcsőnek és tartozékainak költsége átlag kereken 12 millió pengőre becsülhető, a Tisza-folyó csatornázással való hajózhatóvá tétele Vásárosnaményig mintegy 24 millió pengő költséggel járna, tehát közel kétszer annyiba kerülne, mintha kisvízszabályozással oldanánk meg a kérdést. 3. A Tisza Vásárosnamény feletti szakaszát, tekintettel arra, hogy ezen a sza­kaszon 18 cm/km az esés, ami kereken 100%-kal nagyobb, mint a tokaj—vásáros­naményi folyószakasz esése, csak folyócsatornázással lehet hajózhatóvá tenni. Végül meg kell jegyezni, hogy a Tiszalök és Vásárosnamény közötti Tisza­­szakasz folyócsatornázással történő hajózhatóvá tétele esetén, a partvédőművek a 4. sz. táblázatban megadottaknál lényegesen több költséget igényelnek, mert a duzzasztás folytán — különösen a vízlépcsőhöz közelebb eső szakaszon — maga­sabbra felérő, tehát költségesebb partvédőműveket kell létesíteni. 3. Anyagvizsgálatok, kísérletek, megfigyelések. a) Altalajok vízáteresztő képességének vízépítési szempontból való meghatározására vonatkozó vizsgálatok. Az altalajokat alkotó különböző földnemek, illetőleg földanyagok vízát­eresztő képességét a Hivatal tervező és építő tevékenységével kapcsolatosan alábbi három szempontból és okból vizsgáltuk, és­pedig annak megállapítása végett, hogy : a) a tervezett öntözőcsatornák építéséhez rendelkezésre álló és fel­használni szándékolt földanyagok töltésépítésre mennyiben alkalmasak ; közönséges agyagnak milyen arányban való hozzákeverésével lehet megfelelő vízzáró töltésanyagot előállítani; nem kell-e külön vízzárómagot beépíteni, vagy a töltés rézsűit burkolat­tal ellátni; b) a tervezett különböző vonalvezetésű csatornák közül az altalaj víz­zárása szempontjából melyik az előnyösebb nyomvonal ; az esetleg szükségesnek mutatkozó szigetelési munkákkal járó költsége­ket kellő pontosággal megállapíthassuk, végül c) a tervezett kisebb-nagyobb műtárgyak helyén végzett fúrásokkal és altalajvizsgálatokkal kapcsolatosan minden esetben meghatározzuk a különböző rétegekből feltárt anyagok vízáteresztő képességét, amellyel a tervezésnél, mint rendkívül fontos tényezővel számolni kell.

Next