Pajtás, 1949 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1949-01-01 / 1. szám
Ösztöndíj Az amerikai Newsweek című tap írja, hogy egy 17 éves indiánleány Arizonában, window rocki rezervációban (indiánok számára fenntartott területen) öszöndíjat kapott és elhatározta, hogy orvos lesz. Teraszba utazott, hogy egyetemre járjon de tervét megváloztata. Flagstaff városában, mely Arizonában, a window rocki rezervációban van, felrobogózták ezskolát. A falakon és az ablakok párkányán sokszínű virágfüzérek illatoztak azon a napon, amikor megjutalmazták a harcos hiril navajó indián törzsből származó Florence Iva Bagayt, a 17 éves indiánleányt. ■^■'nyújtották neki a jótanulás jutalmaképpen az ösztöndíjat: évi 2000 dollárt. Az iskola növendékei, az indián fiatalok, sorfalat álltak az* iskola bejáratánál. — Florence! Florence! — kiáltozik lelkesen, s amikor Florence odaért, szinte a Scarjukban vitték végig az iskola folyosóján. Megkezdődött az ünnepség. Gyújtóhangú indiándalokat énekeltek, verseket szavaltak. Florence mosolyogva, ragyogó szemmel az elnöki emelvény előtt állt. — Mit csinálsz ennyi pénzzel, kisleány ? — kérdezte az öreg elnök, aki maga is a navajó törzsből származott és megsimogati Florence sötétszínű, bársonyos arcát. — Tanulóit tovább — mondta határozottan a leány. — Orvos akarok lenni. Olyan kevés az orvos és olyan tok a beteg Indián. Amikor Florence másnap vonatra ezállt, hogy elinduljon Új-Mexikó felé és felkeresse az egyetemet, a fehéremberek iskoláját, az öreg is ott volt a vonatnál. — Florence!—kiáltotta oda a leánynak. — El ne veszítsd a hitedet, szived bátorságát és nyugalmát. — Micsoda nagy Szavak — gondolta mosolyogva a leány. — Ugyan hogyan Veszthetném el szivem bátorságát és nyugalmát? Orvos leszek és segítem népemet. Szeretett volna még visszakiáltani az Integető kis öregnek, de szavait elnyelte a vonatzakatolás. Tele szép tervekkel, bizakodással érte el Új-Mexikó városát. Minden érdekelte, mindent megcsodált. A házakat- a kirakatokat, a nagy utcák forgalmát s közben fűzte tovább otthon megkezdett gondolatait: Ha orvos leszek, kórházat is építek talán.. . És már látta maga előtt Flagstaff városának első kórházát s már arra is gondolt, hogy külön szobákat rendez majd be a beteg gyerekeknek a kórház napfényes oldalán. Még akkor is ezekre a szobákra gondolt — hogyan sorakoznak egymás mellett majd a széles ablakok előtt a fehér ágyacskák —, amikor autóbuszra szállott és hogy minél többet láthasson a szép vidékből, elhelyezkedőt az egyik ablaknál. Nem is hallotta a körülötte ,egyre jobban felerősödő kiabálást, s _ _________________________________ ■ Mindszenti) hercegprímás: a demokratikus rendőrség letartóztatta. A vád: hazaárulás, kémkedés, összeesküvés és valutacsempészés. Mindszenti) a kihallgatáson beismerte bűnösségét. Demokráciánk egyik legnagyobb ellenségéről lehullt a kenti teljes álarc: kiderült róla, hogy nem a lelkek pásztora, hanem közönséges hazaáuló és valutacsempész, csak akkor rezzent ijedten össze, amikor a fehérbőrű kalauz megrázta a vállát: — Hé, te rézbőrű! Azonnal kotródj hátra a kocsi végébe a színesek közé! Elől csak a fehér utasok ülhetnek! Nem hallottad? És mer Florence nem mozdult, a többi utas is kiabálni kezdett és a kanjánál fogva durván felráncigálták. — Te rezusképű! Lódulj már! Florence nézte a fehér arcokat. A feléje meredő szemekben gyűlöletet látott ■— Kérem — mondotta —, én ösztöndíjat kaptam, orvos akarok lenni, azért utazom Texaszba. — Te orvos? — kiáltozták gúnyolva és akkorát lódítottak rajta, hogy kibukott az ajtón s amíg elterült a sárban, az autóbusz vezetője röhögve megindította a motort. A ruhája elszakadt, sapkája elveszett, kabátja bepiszklódott. Az arcán egy nagy, horzsolt sebből csörgött a vér. Negyednapra Florence ismét otthon volt. — Megismertem a fehéremberek mérgét — mondotta törzsének. Az öreg elnök lehajtott fejjel, szótlanul hallgatta. — És én még azt hittem, hogy most, ma már minden megváltozott, minden más lett — motyogta keserűen az öreg maik ellen. Az indonéz partizánok a napokban támadásba lendültek és nagy verengeket mérnek a holland bankárok rabló hordáira-Indián —, de úttól meg kellett látnom Amerika igazi arcát. ■— Majd megváltoztatjuk Amerika mai arcá — emelte fel fejét Florence — Orvos akartam lenni, nem engedtek. De azért nem veszítettem el szívem bátorságát. Most majd tanítani fogom törzsem ifjúságát. Tanítani arra, hogyan higyjünk Amerika mati fehér urainak. Az iskola növendékei, az indián fiatalság most is sokfalat állt az iskola bejáratánál. Felettük még ott lengett a zászló és még nem hervadtak el egészen a sokszínű és sokillatú virágok sem, amikor Florence Ivangay megérkezett. Pajtásaival együtt belépett az iskola kapuján, hogy az igazságot tanítsa a fiatal indiánoknak Az elnyomottak erőt adó igazságát. S bár nem tudta, de úgy érezte, hogy bizonyosan van valahol a földön olyan ország, ahol nem számít, hogy valakinek milyen az arcszíne, csak az, hogy akarja-e szolgálni hazáját és az emberiséget vagy sem. Ilyen hazát vágyott és hirdetett Florice pajtásainak. De nem csak vágyott ezután a haza után, hanem hitt is benne, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor nem kell szégyenkeznie azért, mert indiánnak született. Ács Kató A kínai néphadsereg megsemmisítő csapásokat mér az amerikai bankárok Zsoltijában álló, elnyomó csapatokra. Csang-Kai-Sek, az anaerjok-k l 'rence, közhírré tette, hogy ha Nanking elesik — öngyilkos lesz. Nankingot fel. 67 kihajították — már régen a néphadsereg kezében vanfi és Csang-Kai-Lek nem lett öngyilkos, még mindig bízik kenyéradó gazdáiban. Sorsa az lesz, ami minden hazaásnióé. * A holland gyarma tosítók gálád mdon megtámadták az indonézi szabad Vitnam Köztársaságot. Az indonézek szabadságharca tovább foly'k ■ !nyo(Z^oldog, eredményes új esztendőd kíván minden magyar nevelőnek és olvasóinak a ^pajtát