Pajtás, 1951 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1951-10-17 / 42. szám
Mi a legjobb a Pajtásban ? Pista megy az iskolába. Szaporázza lépteit, Szerda van ma, jön a Pajtás. Elolvassuk híreit. Van-e benne, van-e benne képes regényfolytatás? El se olvasom a többit. Nem érdekel semmi más! — Buta vagy te — mondja Jancsi. — A regény nem érdekes! Tudod, mi a legjobb ízenne? Hátul a „Kísérletezz!" — No, szól közbe Sanyi pajtás. — Már a bélyeg többet ér. — Hát a sakk? — ezt Jóska mondja. — Nem adnám azt semmiért! — Csak a rejtvény . .. Beszélhettek ... A Pajtásban az a jó, Nem is nehéz, nem is könnyű, Pontosan nekünk való! Áll a vita, lobognak a Szenvedélyek vészesen, Mi a legjobb a Pajtásban? Őrsvezetőnk döntse el? Jön is éppen, ő is olvas. Csakhogy ő az elejét! ... Mit talál ott? Érthetetlen! Majd kinézi a szemét! Nézzük hamar, most az egyszer, Mi áll az első lapon? ...Kritika a csapatunkról!... jól megkaptuk, mondhatom Unalmas a rajgyűlésünk, Gyengén áll a fegyelem, Ez igaz.Vele honnan tudják? Hát ha tudni akarjátok — Őrsvezetőnk így felel — Én írtam meg a Pajtásnak Beszámoló levelem. Azt akartam, hogy ez egyszer Mindent elolvassatok, Amit a Pajtásba írnak Szerkesztők és csapatok. Okuljunk a magunk kárán, Ha máson nem okulunk. Használják fel jól ezentúl Amit ír a mi lapunk. A Szovjetunió ifjú rzírcsurinistái megértik és tanulmányozzák Micsurin, a nagy természetátalakító tanítását. Derekasan dolgoznak és bátran újítanak, mernek kísérletezni. Nana Dimakova tambovi pionír egyetlen burgonyagumó összes kihajtott csiráját először ládában nevelte, majd a szabadba ültette és a tövek alól 67 kg burgonyát szüretelt. Észak-Osztétiában az ifjú micsurinisták egyik tizes csoportja a kolhoz 3 hektár földjén termelt kukoricát. Háromszor kapálták, kétszer trágyázták, elvégezték a beporzást és a vállalt 45 mázsa helyett 50 mázsa termést takarítottak be. A következő évben tovább javították munkájukat és az eredmény 75 mázsa lett. A pacselmszki pionírok cukrozott vízzel öntötték tökültetvényüket és mézédes termést kaptak. Gondolhatjátok, hogyan örültek ennek a környékbeli gyerekek. Szeptemberben a moszkvai Arscsurin-állomások küldöttei találkozóra gyűltek össze. Kiállítással kötötték egybe és bemutatták azokat a nagy eredményeket, amiket az elmúlt iskolaévben elértek. Zsenya Vinokurov, az „Október” Micsurin-állomás küldötte mesélte, hogyan művelték meg földjüket. Amikor az előadói emelvényen felmutatta tömöttsorú kukoricacsöveit és dúskalászú búzakötegeit, a hallgatók viharos tapssal fejezték ki tetszésüket. Válj a Mirosicsenkó ragyogó arc-j cal számolt be arról hogy az egy-| éves málnavesszőikről már az idén* gazdag termést szedett. Dugványo- zott ágak rendszerint csak a követ-? kező évben hoznak gyümölcsöt.* Válla a rügyek nagy részét lecsipe-'|gette, csak kettőt-hármat hagyott meg egy-egy ágon. Jól számított. A növény bimbók hajtására használta fel a többi levélnek szánt tápláléot, a, ágak kivirághattak és a málna be is ért. Dima Samsinov :Ő megérdemelte a sok dicséretet. Óriási napraforgótányérokat hozott, akkora magokkal, mint egy-egy babszem. A küldöttek a kiállításon szebbnél szebb és rengeteg virágot mutattak be. Otthonukban, az iskolában, a kertben, az erkélyen, vagy ablakokban nőttek ezek. A „Zója”csapat az iskola kertjében 500 gyönyörű rózsát nevelt. Moszkva öszszes Micsurin-állomásának hoztak oltóágat belőle. — Szaporítsuk — mondták — hogy ezek a szép fővárosunkat. A találkozóra a mezőgazdasági akadémia meghívott tudósai is eljöttek. Érdeklődéssel hallgatták meg a beszámolókat, örültek a szép eredményeknek és szívesen adtak tanácsokat. Nem sok idő telik el és a mi ifjú micsurinistáink is egymásután számolnak majd be szép sikereikről. Ez természetesen nem jön el magától. Ifjú micsurinisták! Legyetek ti is bátor újítók és dolgozzátok szorgalmasan. zsak mindenütt díszítsék drága fő ■ A Bem József történelmi szakkör feldolgozta az 1848— 49-es szabadságharc győzelmeinek és bukásának történetét. A pajtások sok szép tanulmányt írtak. Mi Ceglédi Lajos tanulmányát közöljük. Az övét találták a legjobbnak a szakkör tagjai és mi is. 102 évvel ezelőtt sötét elnyomás ült a magyar népen. Jajt és könynyeket hozott magával a ködös őszi szél. A dicsőséges magyar szabadságharc hőseit kegyetlenül pusztították a győztes osztrák zsarnokok, Ferenc József katonái. A zsarnokot átkozta minden ebben a hazában. Mégis voltak, akik örültek a császár győzelmének. Nem sajnálták sem az árvákat, sem az özvegyeket. Nekik nem volt fontos a nép sorsa, csak az, hogy gyűljön az arany a kamrájukban. Eladták a népet a császárnak csengő aranyakért. Ezek közé tartozott Hám János, az esztergomi hercegprímás is. Ő volt az, aki Petőfit és Kossuthot merte árulónak nevezni. Pedig ő árulta el a hazát. Több mint 50.000 aranyat adott a gyújtogató osztrák csapatok részére. Azt akarta, hogy a nemzet behódoljon a gyilkos királynak. Biztatta a népet: „Siessetek... hódoló tisztelettel, ha magyar polgárok Felséges Királyotok elébe.”... Seregeit „fogadjátok, mint a béke angyalait”. „A béke angyalai” azután Budapesten és Aradon kivégezték az ország színe-javát. Kivégezték nemcsak Damjanichot, Kiss Ernőt, Aulichot és a szabadságharc többi vezetőjét, de Horváth János plébánost is, aki a saját költségén szervezett csapatot a haza védelmére. Hám János pedig ugyanebben az időben fényes hálaadó misét, tedeumot tartott. Gőgösen hordta árulása bérét, a császári kitüntetést és nem szégyelte leírni, hogyan szolgálta ki az elnyomó osztrák parancsnokot, Windischgrätz herceget: „Amit csak parancsolt, vagy legalább jelzett Windischgratz hercegnő magassága, azt mind megtettük” — olvashatjuk feljegyzései között. De hiába segített Hám János Windischgratznek, hiába tartotta a tedeumot is. A magyar nemzet nem sínylődik örökös rabságban. 1945-ben elhozták nekünk a felszabadulást a szovjet csapatok. Nem kell már rettegnünk a zsarnok császároktól és az öldöklő hercegektől. Szabadon, boldogan él a nép. Akadtak Hám érseknek utódai is. Mindszenthy és Grósz gyűlölettel gyűjtötték maguk köré a nép ellenségeit. Gyilkosokat béreltek azért, hogy Amerikából hozzanak német királyt, hogy újra király legyen az úr a nép felett. Hogy Arad helyett Szegeden, Esztergomban, Kalocsán és mindenütt az országban gyilkolják azokat, akik a szabadságért küzdenek. De gonosz tervük kudarcba fulladt. Beteljesült Puskin kortársának, Odojevszkijnek a szava. .,A nép az önkényt porbasujtja S ujjongva boldog dalra kél.” — Százhuszonöt! — kiáltott, berényi pajtás lelkesen. — Ez igen! Ez őrsvezetői ugrás volt, Bodrogi Laci! — Gyerünk tovább! Simák! — vezényelt Berényi. A kis, gömbölyű Simák futásnak eredt, de a léc előtt megijedt és alatta szaladt át. — Én átugrani! — szólalt meg Éllő Jóska. Most jött ki, észre se vették eddig hogy itt van. — Hát ugorj! — felelte az őrsvezető. Jóska könnyedén vitte át a lécet és újra nekifutott volna, de Bodrogi megállította: — Várj csak, mondani akarok valamit. Gyertek csak ide fiúk! — Mindenki köréjük sereglett. — Jóska, te délelőtt kettesre feleltél számtanból. Miért, nem tanultál tegnap? — Nem tudom — vörösödött el zavarában. — Szántani mentem édesapámmal, este meg már fáradt voltam, nem volt kedvem, hozzá. A Jack egymásra néztek. — Hm — szólalt meg a kis Simák — az helyes, hogy segítesz, de előbb tanulni kellett volna. Mondtad-e édesapádnak? Biztosan nem. — Hát. .. — Jóska nem tudta, mit mondjon. — Mondtad, vagy nem mondtad? — szegezte neki a kérdést könyörtelenül Simák. — Nem mondtam — nyögte ki végre Jóska. A fiúk tanakodni kezdtek, végül Berényi Jancsi szólalt meg: — Kellene egy tanulópár Jóska mellé. Akkor nem felejtené el a tanulást. Én tanulok vele, ha akarjátok. Gyere Jóska , menjünk! — Hát nem ugrálunk előbb egy kicsit? — húzódozott Jóska. — Most nem! Most e kettesről kell alti, górni a hármasra és alégyesre. Az is van olyan dicsőség, de még nagyobb is, mint ez itt. Majd, ha a kettest átugortad, magasat is ugorhatunk. — Jól van no, menjünk! Elballagtak, Berésényi helyett a kis Simák igazította most a lécet. — Száztizenöt! — kiáltotta hangosan. Hogy segítsünk most ezen?m a tassgrofe Lifmid&arts Cegléd. 1514-ben Dózsa György innen indult el parasztseregével, hogy a jobbágyoknak egy szebb világot harcoljon ki. 1848- ban Kossuth Lajos itt kezdte meg toborzó útját. Tízezer ceglédi paraszt fogott fegyvert napok alatt. Cegléd lakói mindig az újért harcoltak, nemcsak régen, most is. A nyáron megvívták a forradalmat, termelőszövetkezetbe lépett a város nagy része. Ez a harcos szellem nemcsak a parasztházakban él, hanem az iskolákban is. Tizennyolc kis tanyás iskola van a város határában, szétszórva messze a várostól, messze egymástól, szőlőskertek között. Városi pajtások, akik ezeket a sorokat olvassátok, biztosan sajnálkozva mondjátok: * szegények, hogy el lehetnek ők maradva a tanulásban. Hát tévedtek, ha ezt gondoljátok! Ezekben a kis tanyai iskolákban most valósággal forradalom van. Új módon, új formában tanulnak a pajtások és tanítanak a nevelők. Végigjárhatjuk ezeket az iskolákat: a körösiútit, a zöldhalmit, a kappanhalmit, vagy a kecskéscsárdait, sehol sem találunk unalmat, fáradtságot, mint régen. Nem „csendes foglalkozást” végeznek a pajtások, amelyik unalmas másolásból állt. Amíg az egyik osztályt tanítja a nevelő, a többiek önálló munkát végeznek: írásban felelnek egy-egy kérdésre, vagy egy leckének a vázlatát írják le. Ilyen módon ők is megtanulják az „egész könyvet” éppen úgy, mint a falusi és városi pajtások. Milyen szép is ez az önálló foglalkozás! Ahogy például a kőrösi úti iskolában az első osztály csinálta. Minden kisgyereknek van egy tasakja és ezen minden betűnek „zsebe” van. A minden zsebben kéthárom betű van. Tanító néni szavára előveszik ezt a tasakot és a könyv szavait kirakosgatják a betűkből. Egy kisfiú vagy kislány pedig az asztalnál csinálja ugyanezt, de az ő betűi nagyok, deszkadarabokra írta őket a tanító néni. Amikor egy-egy szót Laci kirakott az asztalon, sorban odamegy a pajtásaihoz, és ellenőrzi őket. Megelégedetten bólintgat, mikor minden padon látja kirakva: TOL, TOLL stb. A kecskéscsárdai iskolában éppen a „nagyok” tanulnak így, amikor bemegyek. A hatodik és a nyolcadik osztály hátul ül, az ötödik és hetedik írásban felel arra a kérdésre: ki volt, mit csinált Illésházi István? A hatodik és nyolcadik tanul csendesen. Úgy tíz perc múlva feláll a hetedikesek közül Juhász pajtás és megnézi, hogy menynyit írtak már a többiek. Ezt az új tanítást a szovjet iskoláktól vettük át, leghamarabb is a ceglédi tanyai iskolák. A tanítók sokat fáradtak, dolgoztak, amíg megtanulták és elhagyták a régit. Ebben a munkájukban segítik őket a pajtások is. .. . Este van. Száll a por, amint a fiúk, lányok, tarisznyával a hátukon mennek hazafelé. Tanítóbácsi a zöld falvival befuttatott kiskapuban áll és nézi a gyermekeit. Hősies munkát végeznek mindannyian. Józsa Ferencné tanítónő. Jászberényi Károly tanító de még a kis Fazekas Jóskák, Mányik Évák is. Közös munkával új világot formálnak, többet és jobban tanulnak, mint régen. D. J. Olvasd , a ,,Pionyerszkaja Pravdát!** Példaképet választottál magadnak: a szovjet pionírokat. Ha látsz egy képet róluk, igyekszel elolvasni a feliratot: — ■ ugyan hogyan élnek a mi szeretett ■ barátaink? — Az iskolában meg■ ismerkedsz nyelvükkel. Szakkörben ■ még külön is tanulmányozod az "orosz nyelvet. Szeretnéd minél job■ ban megismerni a szovjet gyerekek életét. S Azért kérted a szerkesztőséget is, hogy többször írjon példaképedről. 5 Kívánságodnak eleget teszünk. Hogy jobban megismerkedhess b a 5 rátáiddal, még többet tanulhass tájjük, olvasd a „Pionyerszkaja Prav- Jdát”. Hetenként bejárhatod lapjaink a Szovjetuniót, megismerheted a 3 pionírok életét. » 3 Sok segítséget ad, ha olvassód a pionírok lapját, még több tapasztalatot gyűjthetsz és jobban követheted példaképedet. E5 5 Előfizetni lehet: Budapest, VII. Iker., Gorkij Fasor 45. Folyóiratosztály. (Levélben is). Előfizetési díj 3.1 hónapra 1 forint.