Pajtás, 1954 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1954-05-06 / 18. szám
DOLGOZÓ NÉPÉRT. A HAZAÉRT RÁKOSIVAL ELŐRE! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉG NAPJA ÚTTÖRŐK ÉS ISKOLÁSOK SZÁMÁRA IX. ÉVFOLYAM. 18. SZÁM. ARA 30 FILLÉR 1954 MÁJUS 6. Május nyolcadikán kezdődik a gyermekkönyv ünnepi hete. Száz- és százezer magyar gyermek, mindmegannyi ifjú olvasó ünneplőbe öltözik, hogy felköszöntse hű barátját, nevelőjét, játszótársát, a könyvet. A könyvek is ünneplőbe öltöztek erre az alkalomra. A ti gondos kis kezetek öltöztette őket új ruhába, a barátság, a szeretet, a megbecsülés jeléül. Hiszen a gyermekek és a könyvek mindennap találkoznak, beszélgetnek egymással, úgy beszélgetnek éppen, ahogyan tanáraitokkal, testvéreitekkel, pajtásaitokkal beszélgettek. A könyv szorosan életünkhöz tartozik, az első nap óta, hogy a betűk titkát megismertük, de már azelőtt is; édesanyátok, idősebb testvéretek már akkor könyvből olvasott nektek meséket, amikor még a betűt nem is ismertétek. Ahogyan szüleinket, nevelőinket, barátainkat köszöntjük születésük napján vagy ünnepeken, úgy állunk most a könyv elé, hálával, forró szeretettel. Megköszönjük könyveinknek azt a sok szépet, igazat, amit elmeséltek nekünk. Köszönetet mondunk azért, hogy oly sokszor dobogtatták meg szíveinket, amikor hősökről beszéltek, hogy távoli országok, világok titkait tárták fel nekünk, hogy oly sokszor tükröt tartottak elénk, amelyben magunkra ismertünk. Köszönjük a mosolyt és a könnyet, amelyet ők, a könyvek ajándékoztak nekünk, köszönjük, hogy hazaszeretetre és a világ minden dolgozójának szerettére tanítottak bennünket. Éljen a gyermekek, és a könyvek örök barátsága! Könyvtár az iskolában Jó dolog az, ha az iskolában könyvtár is van! Tíz percben is lehet könyvet cserélni. Ezt a felvétel Budapesten, a Kilián utcai gyönyörű iskolában készült. Éppen Stock Imre pajtás kapja hóna alá a kiválasztott könyveket. Egész héten lesz mit olvasnia! Kisebb iskolákban, ahol meg könyvtár nincsen, a pajtások magukra alapíthatnak könyvtárat nevelőik, szüleik segítségével. 130 OLVASÓK ÜNNEPE Ötven évvel ezelőtt, 1904 május 5-én reggel hullott ki a toll a 79 esztendős Jókai Mór kezéből. A magyar irodalom egyik óriása, a regényírás és mesemondás mestere volt. Tíz- és százezrek búcsúztak tőle akkor, milliók emlékeznek rá most Különös szeretettel fordul feléje a magyar ifjúság, hiszen a nagy író érte mártotta aranyba varázserejű tollát és neki írta legszebb könyveit. Már élete is valóságos regény és ennek a dús életnek minden tanulságát, képzeletének minden kincsét beírta műveibe. Apja, a komáromi ügyvéd még „Nemes Asvay Jókay József”-nek vallja magát, de fia már az ipszilont is elhagyja neve mellől. Játszi könnyedséggel tanul meg gyermekkorában öt nyelvet és alig tizennyolc éves, amikor a Tudományos Akadémia dicséretben részesíti drámáját. A hírneves pápai kollégiumban együtt diákoskodik Petőfivel és festi képeit. 1848 márciusában az ifjúság egyik vezérévé vált és történelmet irányított: az ő ajkáról hangzott el először a tizenkét pont, a „Mit kíván a magyar nemzet?”. Legjobb, leghűségesebb, barátja Petőfi Sándor volt, s ő hű maradt a nagy költő emlékéhez egész életében, amint hű maradt 1848- hoz is. Egyik cikkében így jellemzi saját életét: „Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalútjaikon, s futottam futó betyárokkal együtt úttalan pusztákon, mocsarak, erdők sűrűjében; ott voltam Bécs város és Budapest ostrománál a bombatűz közepett, s a feldúlt Komárom romjai között; láttam a világot a fejemre szakadni Világosnál; ettem cigány bográcsából s királyi asztalok ezüst tálairól; megdobáltak koszorúval és sárral, hallottam magamat hivatni írókirálynak és Kossuth-kutyának. 23 esztendős koromban egy év alatt csináltam forradalmat, háborúba mentem és megházasodtam — egyiket se bántam még”. A magyar fiatalok szomjas lélekkel hatoltak be abba a birodalomba, melyet ő teremtett és ő fedezett fel 110 kötetnyi könyvében. Olyan ez a birodalom, mint egy káprázatos terem, ahol csillogó csillárok hintik fényüket ezerféle színben. Édes hazánk tájait soha senki nem írta le úgy, olyan szépen, változatosan, mint ő. Tolla nyomán magunk is ott sétálunk a Nagyerdő fái alatt, a Kárpátok rengetegében, Erdély bércei közt, az Alduna szigetén, ott menetelünk Szibéria végtelen útjain és fülünkbe csendül a Lenkei-huszárok kardjának suhogása. Ezerfélék az emberek is, akikkel birodalmát benépesíti. Vannak közöttük olyanok, akikkel együtt lelkesedünk, akikért aggódunk, akiket nagyon szeretünk, de vannak olyanok is, akiket gyűlölünk. Könnyes szemmel olvassuk Baradlaynénak, a hős magyar asszonynak szavait, aki hazahozza fiait Pétervárról és Bécsből, mert „van még mező, ahol az ilyen fiúk, ha feláldozzák magukat, anyjuk nem sír utánuk, csak édes könnyeket”. Együtt álmodozunk Jenő Kálmánnal, amikor halálos ágyán elzengi a győzelmes jövő himnuszát: „Leszünk nemzet, mint még sose voltunk és az utókor írójának nem kell költeni, hanem csak a valót leírni, hogy dicsőítse hazáját”. . De szivünk minden csepp vérével gyűlöljük a hitványakat, akik pénzért eladják hazájukat: Rideghváryt, Harter Nándort, Szalmást és Sámuelt apátot. Ujjongunk, amikor az igazság diadalt arat fölöttük, mert Jókai hazaszeretete minden esetben megsemmisíti őket. Hősei mindig hasonlítanak a népmesék hőseihez. Az egész Baradlay- család a legkisebbet félti, a harmadik gyereket, akit anyja el sem enged a csatába.. És mégis, ez a legkisebb hozza meg végül az áldozatot testvéreiért — vére hullásával. Így válik a magyar ifjúság eszményképévé ő is és a többi Jókai-hős, így költözött be Jókai is a fiatalok szívébe. Életművét teljes nagyszerűségében mutatja meg az az érdekes számadat,, hogy ha írásait rendes betűkkel az országútra másolnánk, ez a sor 700 kilométer hosszú lenne. Műveivel nemcsak önmagának szerzett megbecsülést a világ előtt, hanem egész népünknek, amint azt Zola, a nagy francia író szavai bizonyítják: „Magyarországnak az utolsó ötven évben sok nagy embere volt: Kossuth a hérosza, Petőfi a Pindarosza, Jókai a Homérosza. Egy nemzet, mely fél évszázad történelmének egy lapjára három ilyen nevet tud felírni, méhében nagy termékenységek csíráit rejti, melyek biztosítják jövőjét”. Ma, felszabadult hazánkban milliók olvassák Jókai könyveit és tanulják tőle a haza és a szabadság szeretetét. Emléke előtt egy olyan szabad ország népe tiszteleg, amilyenről ő is álmodott és amelyért ő is harcolt. Ezért szeretjük őt és ezért halhatatlan. Dobicz János A költő az Andrássy-úton sétálgatott, s íme hírtelenül elébe került egy bököm emberke, kis iskolásgyerek, s illendően megemelve kalapját, így szólt: Ugye maga a Jókai bácsi? — Én vagyok, fiacskám. — Megismertem az Én Újságomban közölt arcképéről. Meg akarom köszönni azt a szép elbeszélést, amelyet a rózsák szigetéről irt. Vágó Pál vízfesténye nyomán. GYŐZ Kinyíltak az orgonák a kertben, ahol csak egy üszkös rom maradt, de tetején sarjadt már az élet: fészket raktak rajta madarak. Nehéz csizmákkal letiport rétek sok világa újra talpraállt. Széllel szálló győzedelmes ének, messze űzte innen a halált!... Lengett büszkén, vörösen a zászló odafönn a Reichstag tetején, és a szép világot beragyogta mint a legszebb, s drágább földi fény. Béke, béke dobogott a szívben, s ezt zizegték, susogták a fák. Dicsőség nektek szovjet emberek, boldogságot hozó katonák! PÁLFALVI NÁNDOR Jókai Mór úttörőcsapat ötven esztendeje, 1904 május 5. halt meg Jókai Mór. Az ő nevét viseli Budapesten, a Radoa- Barnen utcai általános iskola fiú úttörőcsapata. Az a tervük, most, hogy a leánycsapat segítségével összegyűjtik azokat a Jókai-könyveket, amelyek az ifjúság számára íródtak. Ezekből a könyvekből „kiskönyvtárat“ létesítenek. A csapattanács most pályázatot hirdet „Jókai és Petőfi barátsága“, „Jókai és az ipar fejlődése“, „Jókai és a szabadságharc“, „Kit szeretek legjobban Jókai regényhez közül és miért?“ címmel. A pályázaton az iskola minden tanulója részt vehet. A két utóbbi témát pedig a XV. kerület valamennyi úttörője feldolgozhatja. A csapattanács levélben kéri meg a csapatokat, hogy vegyenek részt a pályázaton. A csapat a tanév végéig valósítja meg tervét. A tanév végén ünnepélyes keretek között bemutatják a kiskönyvtárat, a Jókai-falat, felolvassák a legjobb pályaműveket és megjutalmazzák a győzteseket. A jutalom egy-egy Jókai-könyv lesz.