Pajtás, 1958 (12. [13.] évfolyam, 1-52. szám)
1958-04-30 / 18. szám
— Jössz? •— Hova? — Barit nézni. — Hol? •— Az Új Életben. — A tsz-be megyünk? — Ühüm ... A zsámbéki irskola udvarán zajlik le ez a párbeszéd. A két fiúhoz még öten csatlakoznak. Négy kislány, és egy fiú. Szaniszló Jancsi a vezér, ő megy elől, az ő apja tsz-tag, így hát ismer mindent. Amikor kiérnek a házak közül, szétszaladnak a réten, fickándozva, mint a kiscsikók, amelyek a hosszú téli állás után megvadulva a nagy mindenségiét, a csillagokat rugdalnák le az égről. A távolból egy ember közeledik: Dávid Pista bácsi, a tsz-elnök. — Jónapot Pista bácsi! — Szerbusztok — mosolyog rájuk az elnök és mindannyiukkal kezet fog. — Játszotok? — Balit megyünk nézni. •— Nocsak menjetek. A fiúk előrefutnak. A lányok utánuk. Dávid Pista bácsi egy darabig kis barátai után néz, aztán folytatja útját a falu felé. Mosolyog. Eszébe jut 1956 tavaszutáta, amikor a tsz-nek szüksége volt kapusokra, és az úttörők segítették ... Talán akkor kezdődött a barátság. Nem tudni. Egy bizonyos, az újjáalakult úttörőcsapat is hamar megbarátkozott az Új Élettel. Az ősszel segítettek százat vágni, a tsz pedig kölcsön szokta adni gépkocsiját a csapatnak. S bármikor mennek, nyitva áll a termelőszövetkezet kapuja előttük. Tovább mennek. A juhakolból bábeli hangzavar hallatszik, mintha csak versenyt bégetnének egymással kis- és nagybárányok, szám szerint 678 darab. Szaniszló Jancsi egyenesen a kicsik közé ugrik, elkap egyet, és úgy mutatja barátainak. A lányok simogatják, etelgetik, csodálják. Sokáig időznek a juhakatnál. Innen a malacokhoz mennek. Bogár a kanász pulija, meg sem ugatja őket, farkcsóválva lapul előttük. — Jókor jöttök— néz fel Deák János bácsi a katlan mellől — éppen ebédet fűzök a kocáknak. — Akikor segítünk — mondja Jancsi, és már térdel is letüzelni. Békés Árpi, Ászt Marival vödröket húz elő. Az etetés végét nem várják meg, mert János bácsi elárulta nekik, hogy nemrégen két kisborjú született. A tehénistálló nincs messze, hamar odaérnek. Mindenki bemegy az istállóba, csak a göndörhajú Dinnyés Marika húzódozik. Fél az öreg bikától, amelyik olyan morcosan néz. Kint a réten újra futni kezdenek. Ha nem volna olyan nedves a fű, még bukfenceznének is, de így nem lehet. — Hej, ha Lajos bácsitól kaptam volna egy báránykát! — áll meg Marika — — Ha a nyáron jól dolgozunk, még kaphatunk — kacsint Marikára Békés Árpi. Kacagnak. Jóízűen, vidáman. Faragó György Mfoffalóban NAGY MAGYAR FELTALÁLOK A VARÁZSINTA „Múlékony életünkben arra törekszünk, hogy valami maradandót alkossunk.” Eötvös Lóránd, a nagy magyar tudós mondotta ezeket a szavakat. Egész munkássága tanúság rá, hogy ő valóban így élt, így dolgozott. Apja haladó író és államférfi volt. Neki köszönhetjük, hogy már a múlt század második felében megvalósult hazánkban az általános népiskolai oktatás. Eötvös Lóránd is apja szellemében dolgozott hazájáért, népéért. Kitüntetéssel tette le a doktorátust a heidelbergi egyetemen (Németországban), majd hazatérve, a pesti egyetem tanára lett. Hosszú éveken át a kísérleti fizikával foglalkozott. Élete legnagyobb alkotása, amely nevét halhatatlanná tette — a torziós inga volt. Tudjuk, hogy a Földön mindennek, magának a Földnek is van vonzási ereje. De mekkora ez az erő? Van-e olyan érzékeny műszer, amely meg tudja ezt mérni? Ilyen műszer a torziós inga, amely a föld alatt húzódó hegyek, más összetételű rétegek vonzását azonnal észreveszi és leméri. Ezzel állapította meg Eötvös, hogy Kecskemét környékén, az Alföld alatt egy harminckilométer átmérőjű körhegység nyugszik betemetve. Az 1912. évi földrengés igazolta Eötvös megállapítását. Neki köszönhető a hajdúszoboszlói 73 fokos hévvíz felfedezése is. Találmánya elterjedt az egész világon. Különösen a kőolajkutatók számára vált nélkülözhetetlenné, mert előtte semmi biztos módszer nem volt a kőolajrétegek feltárására. A fizika tudománya állandóan változik, óriási léptekkel halad előre. Lehet, hogy négy-ötszáz év múlva sok mindent el is felejtenek már a mai felfedezésekből, találmányokból. Eötvös Lóránd torziós ingája azonban akkor is ott csillog majd a geológusok sátraiban, és hajszálpontossággal tárja fel a Föld mélyének titkait. Szépen formálódik a vörösréz-korsó Mályi Vilmos keze nyomán, úgy nézzük, rövidesen egy új szakemberrel lesznek gazdagabbak az ötvösök. Mészáros Karcsi, most szabaduló szakmunkás, vizsgafeladatául egy mandolint készít. Mennyi örömet ad majd muzsikáját De készítése is! Karcsi nem is cserélné el szakmáját semmivel a világon. Vajon melyik izgul jobban a két lány közül? Aki szépülni akar, vagy aki szépíti? Azt hiszszük, az ifjú kozmetikus tanuló, mert most dől el, megkapja-e szakmunkás oklevelét. A sok vizsgázó, szabaduló ipari tanuló után most egy elsőosztályost látsz a képen. Tambor Laci arról ábrándozik, hogy ez a bonyolult esztergapad rövidesen engedelmeskedni fog az ő akaratának. És te mi leszel?