Pajtás, 1958 (12. [13.] évfolyam, 1-52. szám)

1958-04-30 / 18. szám

— Jössz? •— Hova? — Barit nézni. — Hol? •— Az Új Életben. — A tsz-be megyünk? — Ühüm ... A zsámbéki irskola udva­rán zajlik le ez a párbeszéd. A két fiúhoz még öten csat­lakoznak. Négy kislány, és egy fiú. Szaniszló Jancsi a vezér, ő megy elől, az ő apja tsz-tag, így hát ismer min­dent. Amikor kiérnek a há­zak közül, szétszaladnak a réten, fickándozva, mint a kiscsikók, amelyek a hosszú téli állás után megvadulva a nagy mindenségiét, a csilla­gokat rugdalnák le az égről. A távolból egy ember köze­ledik: Dávid Pista bácsi, a tsz-elnök. — Jónapot Pista bácsi! — Szerbusztok — moso­lyog rájuk az elnök és mind­­annyiukkal kezet fog. — Játszotok? — Balit megyünk nézni. •— Nocsak menjetek. A fiúk előrefutnak. A lá­nyok utánuk. Dávid Pista bácsi egy darabig kis bará­tai után néz, aztán folytat­ja útját a falu felé. Moso­lyog. Eszébe jut 1956 tavasz­utáta, amikor a tsz-nek szük­sége volt kapusokra, és az úttörők segítették ... Talán akkor kezdődött a barátság. Nem tudni. Egy bizonyos, az újjáalakult út­törőcsapat is hamar megba­rátkozott az Új Élettel. Az ősszel segítettek százat vág­ni, a tsz pedig kölcsön szok­ta adni gépkocsiját a csapat­nak. S bármikor mennek, nyitva áll a termelőszövet­kezet kapuja előttük. Tovább mennek. A juh­­akolból bábeli hangzavar hallatszik, mintha csak ver­senyt bégetnének egymás­sal kis- és nagybárányok, szám szerint 678 darab. Szaniszló Jancsi egyenesen a kicsik közé ugrik, elkap egyet, és úgy mutatja bará­tainak. A lányok simogat­ják, etelgeti­k, csodálják. Sokáig időznek a juhakat­­nál. Innen a malacokhoz mennek. Bogár a kanász pu­lija, meg sem ugatja őket, farkcsóválva lapul előttük. — Jókor jöttök— néz fel Deák János bácsi a katlan mellől — éppen ebédet fű­zök a kocáknak. — Akikor segítünk — mondja Jancsi, és már tér­del is le­tüzelni. Békés Árpi, Ászt Marival vödröket húz elő. Az etetés végét nem vár­ják meg, mert János bácsi elárulta nekik, hogy nemré­gen két kisborjú született. A tehénistálló nincs messze, hamar odaérnek. Mindenki bemegy az istállóba, csak a göndörhajú Dinnyés Mari­ka húzódozik. Fél az öreg bikától, amelyik olyan mor­cosan néz. Kint a réten újra futni kezdenek. Ha nem volna olyan nedves a fű, még bukfenceznének is, de így nem lehet. — Hej, ha Lajos bácsitól kaptam volna egy bárány­kát! — áll meg Marika —­ — Ha a nyáron jól dolgo­zunk, még kaphatunk — ka­csint Marikára Békés Árpi. Kacagnak. Jóízűen, vidá­man. Faragó György Mfoffalóban NAGY MAGYAR FELTALÁLOK A VARÁZSINTA „Múlékony életünkben arra törek­szünk, hogy valami maradandót alkos­sunk.” Eötvös Lóránd, a nagy magyar tudós mondotta ezeket a szavakat. Egész munkássága tanúság rá, hogy ő való­ban így élt, így dolgozott. Apja haladó író és államférfi volt. Neki köszönhetjük, hogy már a múlt század második felében megvalósult ha­zánkban az általános népiskolai okta­tás. Eötvös Lóránd is apja szellemében dolgozott hazájáért, népéért. Kitüntetéssel tette le a doktorátust a heidelbergi egyetemen (Németország­ban), majd hazatérve, a pesti egyetem tanára lett. Hosszú éve­ken át a kísérleti fizikával foglalkozott. Élete legnagyobb alko­tása, amely nevét halhatatlanná tette — a torziós inga volt. Tudjuk, hogy a Földön mindennek, magának a Földnek is van vonzási ereje. De mekkora ez az erő? Van-e olyan érzé­keny műszer, amely meg tudja ezt mérni? Ilyen műszer a tor­ziós inga, amely a föld alatt húzódó hegyek, más összetételű rétegek vonzását azonnal észreveszi és leméri. Ezzel állapí­totta meg Eötvös, hogy Kecskemét környékén, az Alföld alatt egy harminc­­kilométer átmérőjű körhegység nyugszik bete­metve. Az 1912. évi földrengés igazolta Eötvös megállapítá­­sát. Neki köszönhető a hajdúszoboszlói 73 fokos hévvíz fel­fedezése is. Találmánya elterjedt az egész világon. Különösen a kőolaj­­kutatók számára vált nélkülözhetetlenné, mert előtte semmi biztos módszer nem volt a kőolajrétegek feltárására. A fizika tudománya állandóan változik, óriási léptekkel ha­lad előre. Lehet, hogy négy-ötszáz év múlva sok mindent el is felejtenek már a mai felfedezésekből, találmányokból. Eötvös Lóránd torziós ingája azonban akkor is ott csillog majd a geológusok sátraiban, és hajszálpontossággal tárja fel a Föld mélyének titkait. Szépen formálódik a vörösréz-korsó Mályi Vilmos keze nyomán, úgy nézzük, rövidesen egy új szakemberrel lesznek gazdagabbak az ötvösök. Mészáros Karcsi, most szabaduló szakmun­kás, vizsgafeladatául egy mandolint készít. Mennyi örömet ad majd muzsikáját De ké­szítése is! Karcsi nem is cserélné el szakmá­ját semmivel a világon. Vajon melyik izgul jobban a két lány közül? Aki szépülni akar, vagy aki szépíti? Azt hisz­­szük, az ifjú kozmetikus­ tanuló, mert most dől el, megkapja-e szakmunkás oklevelét. A sok vizsgázó, szabaduló ipari tanuló után most egy elsőosztályost látsz a képen. Tam­­bor Laci arról ábrándozik, hogy ez a bonyo­lult esztergapad rövidesen engedelmeskedni fog az ő akaratának. És te mi leszel?

Next