Pajtás, 1961 (15. [16.] évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-11 / 1-2. szám
Az Országház kupolacsarnoka meg is neheztelne, ha karácsonykor nem láthatná az úttörőket. Megszokta már, hogy olyankor díszbe öltözzék, s hogy meghallgassa a harsonákat és a muzsikát. Az idén tizenhatméteres fenyőfája volt, s ugyanolyan jókedve, mint tavaly. A bíbor szőnyegen Télapó simogatta selymes szakállát, s körülötte vígadozott a Szalmaember, a Papírszalvéta, a Krampusz, meg a többiek. A Gobelin-teremben mesét mondott egy néni, s egy bácsi rajzolt is mindjárt hozzá, s a Vadász-teremben végtelen síneken futott az apró úttörővasút, pergett a dobókocka, s gurult az asztali-futball labdája. A népek barátságát ünnepelte az Országház veletek együtt. Román, albán, magyar táncokat látott, s hallgatta az afrikai dalokat. Zakatolás is volt, meg nagy-nagy keringőzés, sőt még azt is dalolták a kék nyakkendős aprónépek, hogy: . nyuszi talán beteg vagy?... Nem, a nyuszi nem volt beteg, és mindenki vígan ugrabugrált. Az oszlopfőkről régen volt királyok, hercegek szobrai nézték a forgatagot. Mária Terézia puffadt arcáról hűvös és kegyetlen nemtörődömség sugárzott. Amott egy szögletesfejű arisztokrata egy bíboros társaságában. He, mi lenne, ha ezek feltámadnának s lejönnének ide? — gondoltam, aztán elnevettem magam. Nem is volna rossz, mert a pajtások azt hinnék, hogy ők is az álarcos bálhoz tartoznak, csupán az lenne a gondjuk, hony vajon melyik neves színészünk rejtezik a régimódi ruhák alatt. Hiszen a mi úttörőink megszokták már, hogy nincs félnivalójuk a királyoktól, földesuraktól. Megszokták már, hogy övék az Országház, s a felnőttek vigyáznak arra, hogy minden karácsonykor birtokba is vegyék ... ★ Talán csak nekem tűnt fel az idős falusi házaspár, amint unokájuk kíséretében öreges léptekkel sétáltak a Parlament kupolacsarnokának piros-bársony szőnyegén. Manapság ugyanis e házban képviselőként is jó pár falusi ember megfordul. Czető bácsiék mint ahogy később megtudtam, Zemplénagárdiról jöttek látogatóba Pesten élő családjukhoz, s legszebb karácsonyi meglepetésként ők kísérhették el unokájukat, a 13 esztendős Lacit, az úttörők karácsonyfa ünnepélyére. — Milyen szép itt minden — állt meg Czető néni, a díszes köntösbe öltözött fenyőfa előtt. — Először járnak itt? — kérdeztem. Czető bácsi válaszolt. — Először bizony, édes fiam! S erre hatvan esztendeig kellett várni. — Hány éves a bácsi? — A mamával együtt 120- on felül vagyunk már. — És te Laci? — Én jártam itt a csapattal is — mondta és elindult a vadászterem felé, ahol pompás játékok várták a vendégeket. A két öreg boldogan követte őt. Még hallottam, amint Czető bácsi odaszólt unokájának: — A karikadobó versenybe én is beszállok. * Amerre elment mindenütt megbámulták. Pedig hányféle jelmezt lehetett itt látni. Pontosan olyan volt, mint a ,,Rákóczi hadnagya” című film hőse, Matyi. Azaz mégsem. Ennek a fiúnak hosszúszárú cseréppipa lógott a szájában.. — Nézd — bökte meg barátnőjét az egyik kislány, amikor meglátta a lobogó gatyás fiút — itt megy Tiborc, kicsibe. — Nemliborc az te — mondta a barátnője — hanem egy betyár. A fiú meghallott valamit, mert hátra fordult. Kivette szájából a pipát. — Rosszul tippeltetek — mondta — ez kunsági parasztöltözet. Valamikor ilyenben jártak Karcag környékén a parasztok. — Honnan vetted? Kölcsönözted? — nevetett a két kislány. — Dehogy! Ez a ruha még a nagyapámé volt. Tőle örököltem.* Hárman vannak. A Bacsó Béla utcai iskolában mindenki így beszél róluk: a három jó barát. Nevük: Rosta Attila, Gábor Péter és Ritter György. Nos, ők hárman már december eleje óta törték a fejüket, milyen jelmezben jelenjenek meg a parlamenti karácsonyfa-ünnepélyen? A három testőr jelmezében? Nem. Nem akarnak a jelmezkölcsönzőből ruhát venni. Dumas testőreinek a ruháit pedig maguk nem tudják f elkészíteni. Akkor hát milyen jelmezbe bújjanak? A közeli moziban épp egy érdekes filmet mutattak. Erről a filmről már szüleik is sokat meséltek, hiszen gyermekkorukban nagyon megkedvelték. Címe: „Óz, a csodák csodája”. Most, hogy felújították, a három jó barát az elsők között nézte meg. Mondani sem kell: nekik is nagyon megtetszett és megszerették szereplőit. Különösen a három ... Igen, össze is néztek és nem töprengtek tovább. így történt azután, hogy a parlamenti karácsonyfa-ünnepélyre Ritter György, mint Szalmaember, Gábor Péter, mint Bádogember és Rosta Attila pedig, mint a Gyáva Oroszlán vonult be. Volt ám sikerük. S ahogy a többiek jósolták, a zsűri a jelmezverseny első díját nekik ítélte.