Pajtás, 1961 (15. [16.] évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-15 / 46. szám

A SZÍV PARANCSÁRA 1936 decemberét mutatja a naptár. A fiatal spa­nyol köztársaság élethalálharcát vívja az ellenforra­dalmárokkal. A fasiszta Német- és Olaszország állig felfegyverzett csapatokkal segíti az ellen­forradalmárok vezérét, Frankót. A világ a spanyol nép jajkiáltásai­tól hangos. A nemzetközi munkásosztály segítő kezet nyújt, öt világrészből önkéntesek tízezrei indulnak spanyol földre, köztük magyarok is, hogy megvédjék a köztársaságot. Útnak indul Kerekes Ferenc asztalos is, szíve pa­rancsára, harcolni a fasizmus egyesített erői ellen. Feleségétől és féléves kisfiától szakad el, akiket eltar­tani nem tud, mert nem kap munkát. Szerettei állami menhelyen sínylődnek, ott vesz búcsút tőlük. Gyalog vág neki az útnak. Három nap a vándorlás után érkezik meg a kis határfaluba — Meghúzhatnám magam az istállóban egy éjszakára? — A vizes árok felé eredj, Ferenc. A másik oldal már Ausztria! Karácsony éj. A csendőrök is éjféli misén vannak. Most szabad az út a haz.-Már osztrák területen lo­pódzik Kerekes Ferenc, amikor kiáltás csattan: fiak­!!!... Állj!!!... (Folytatjuk) — Visszavárunk Ferenc, én, meg a kicsi fiad ...

Next