Pajtás, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1962-05-09 / 19. szám

Gólya, gólya, gilice Napnyugtakor a Rábca töltése mögött sérült gólyát talál­tunk. A nagyfeszültségű villanyhálózatnak repült. Eltörött a jobb szárnya, ölben vittük a doktor bácsihoz. A műtét alatt sokat szen­vedett, a törött szárny sínbe került. Eleinte fészkelődön a furcsa ruhadarabban, de azután hálásan nézett ránk. Táplálását a fiúk vállalták, békákkal etetik. Fészket is készítettek neki Rossz autógumit szereztek, és kibélelték gallyakkal. Aggódva figyeljük, gyógyul-e? Énekünkkel szó­rakoztatjuk. Gólya, gólya, gilice, mitől véres a szárnyad? A villany­drót megvágta, az úttörő gyógyítja, síppal, dobbal, nádi békacombbal. Az abdai Gyöngyvirág őrs krónikása (1782-es számú Ságvári Endre úttörőcsapat) Jéppen kettőszázhuszon­­két tavasza annak, hogy az első szőlőhajtások a városi tanács színe elé ke­rültek. Ott pedig közülük a legszebbekről, finomszájú rajzokat készítettek egy nagy, vaskos könyv első lapjára. A könyv még ma is a Szőlő Jövésnek Köny­ve nevet viseli. Azóta Kőszegen­ minden évben ebbe a könyvbe raj­zolják vagy festik a szőlő első hajtásait. Az idén áp­­ rilis 21-én, a fiú iskola leg­kiválóbb úttörői indultak el kora reggel a hegyekbe, hajtást szedni. Őket érte az a kitüntetés is, hogy átad­hatták a szőlő első üzene­tét a vármúzeum igazgató­jának. ők üdvözölhették az ősz Hanély László festőmű­vészt is, akinek már a nagyapja is évről évre fes­­tegetett a Szőlő Jövésnek Könyvébe. Ezután a szőlőtermelő szakcsoport vezetője, Cser­­kuti bácsi vizsgálgatta a hajtásokat. Szűkszavúan csak ennyit mondott: — Duzzadt a szem, a levél is pattan, jó termés ígérke­zik. Szövényi Zsolt úttörő, Kőszeg Kihajtott a szőlő, a kőszegi szőlő Őszi vetés — tavaszi aratás Még szeptemberben elha­tároztuk, hogy tavasszal több napos kirándulásra indulunk. Hogy legyen pénzünk,­­gyógynövényeket gyűjtöt­tünk, makkot szedtünk, dol­goztunk a téeszben. Megjött a tavasz és indulhattunk. Jártunk Aggteleken, megcso­dáltuk a cseppkőbarlangot. Még Budapestre is eljutot­tunk. A pesterzsébeti pajtá­sok vendégei voltunk, ösz­­szebarátko­z­unk. Azóta is le­velezünk velük. J Meggyesy Anna Szorgalom őrs, Galambok Vasportyán Csapatvezetőnk buzdított bennünket, portyánk eredmé­nye is próbázásnak számít. A következő feladatokat kaptuk: 1. Vasgyüjtés az egyes őrsök számára kijelölt útvonalon. 2. Vasgyűjtési induló szerkesztése. ■3. Vasgyüjtési­ jelszó kitalálása. Örömmel jelentem, hogy a Csalogány őrs sikerrel tel­jesítette feladatát. Jelszavunk volt: Az ócskavasnak jó az ‚*‘'0. gyújts belőle mázsaszámra'. Hurrá! Szendi Judit Csopak­ ­úsan néz ránk a labdánk Nevünkhöz illően jót és rosszat megírunk magunkról. Van kézilabdánk, de pályánk még nincs. Jövő hónapban elkészítjük! A fásításban bizony lemaradtunk. Reméljük, hogy még ezt a mulasztásunkat is helyrehozhatjuk. A VIT sorsjegyeket szorgalmasan vásároltuk. Csapatunk minden tagjára átlagban három-három jut. A faliújságunkra büszkék vagyunk. Hogy bemutassuk, felsoroljuk az e heti cikkek címét: Marsbeli jelentés, Csa­patunk humora, Nemzetközi hírek, Ifjú hősök, Egy vers a békéről, Ki felelt egyesre? Riporter őrs Beremend Tudósítás a pályaudvarról Csapatunkat nagy kitünte­tés érte. Kimehettünk a pá­lyaudvarra a szovjet vendé­gek fogadására. Ott álltunk a nagy forga­tagban, az újságírók, fotó­riporterek között. Minden orosz tudásunkat latba vet­ve igyekeztünk szót váltani vendégeinkkel, miközben vi­rágokkal halmoztuk el őket. Miután a fogadás véget ért, büszkén mutogattuk egymás­nak az ajándékba kapott jel­vényeket. Ifj. Csöpli József 1280. számú Petőfi Sándor úttörőcsapat, Pécs

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék